Ma is megpróbálok átfogó képet adni Irán aktuális bel- és külpolitikai helyzetéről, ami azért nem könnyű feladat, mert egyrészt jelenleg épp az ország külpolitikája kezd inogni – ha teljesítik Kína követeléseit, a gazdaság helyreállhat, de a rendszer ideológiai alapjai esnek ki – másrészt a belpolitikában olyan sokoldalú a válság, hogy nincs az életnek területe, ami ne szenvedne tőle.
Köteteket lehetne erről írni, akár naponta is, és külpolitikai szempontból különösen érdekes látni, ahogy kialakul egy ilyen omnilaterális válság, ami olyan sokoldalú, hogy az már gömb. Benne élni viszont maga a Pokol, és míg írja az ember a híreket, szívéből szánja a jobb sorsra érdemes iráni népet, akik kénytelenek végigszenvedni ezeket a borzalmakat.
De lássuk inkább az elmúlt nap eseményeit. Az iráni híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Haszan Rouhani volt iráni elnök arra készül, hogy viszonylag hosszú távollét után újra a politikai színtérre lépjen. Rouhani február 13-án a kabinet volt tagjaival tartott, nyilvánosságra hozott állandó megbeszélésen népszerűsítette kormánya gazdasági, kül-, védelmi és egészségügyi politikáját. Rouhani hangsúlyozta, hogy „helyre kell állítani a nép bizalmát”, ezzel hallgatólagosan elismerte, hogy a Mahsa Amini tiltakozó megmozdulásokat követően mélyülő szakadékok alakultak ki a rendszer és az iráni közvélemény között, és felszólította az iráni tisztviselőket, hogy komolyan vegyék a rendszerrel szembeni kritikákat. Rouhani a jelenlegi zavargásokat gazdasági indíttatásúnak minősítette, és támogatta az iráni gazdaságba való kisebb kormányzati beavatkozást, a közös átfogó cselekvési tervhez való visszatérést és demokratikusan megtartott választásokat. Rouhani külön felszólította volt kabinetjét, hogy adjon politikai ajánlásokat a Raisi-kormánynak, kijelentve, hogy „nemzeti és vallási kötelességük, hogy minden véleményüket és gondolatukat eljuttassák a kormánynak. Függetlenül attól, hogy szerintünk működni fog-e vagy sem.” Figyelemre méltó, hogy Rouhani nyilvánosságra hozta a korábbi mérsékelt reformista tisztviselőkkel való találkozóját, bár az ilyen találkozók nem új keletűek. Az iráni média korábban arról számolt be, hogy Rouhani együttműködik más mérsékeltekkel és reformistákkal, hogy megpróbálja visszaszerezni politikai befolyását 2022 elején.
Rouhani a Mahsa Amini tiltakozó megmozdulást követően egyre nagyobb szerepet játszik a rendszer jövőjéről szóló vitákban. Egy február 1-jei interjúban – egy viszonylagos hallgatással töltött időszak után – bírálta a rendszert a mérsékelt és reformista szereplők politikai szférában való marginalizálása miatt. Rouhani külön is sürgős fenyegetésnek nevezte az iráni vezetés és a lakosság közötti mélyülő szakadékot, és február 7-én azt sugallta, hogy Ali Khamenei legfőbb vezető nem foglalkozott kellőképpen ezekkel a megosztottságokkal. 14-én nyilvánosságra hozott találkozóján a retorikája viszonylag enyhébb és inkább a gazdasági problémákra összpontosított, mint korábbi nyilatkozatai. Rouhani talán válaszul arra, hogy Khamenei meghúzta az elfogadható diskurzus határait, mérsékelte retorikáját. A CTP korábban úgy értékelte, hogy Khamenei február 8-i beszéde azt jelezte, hogy tolerálja a reformokról szóló korlátozott vitákat, de nem fogja szankcionálni a Mir Hoszein Muszavi reformpárti politikusnak az iráni „alapvető” változásokra vonatkozó felhívásaival összhangban lévő vitákat.
Rouhani emellett az elmúlt hónapokban új honlapot és Twitter-fiókot indított, ami valószínűleg azt jelzi, hogy megpróbál visszatérni a közélet színpadára. Rouhani indulhat a 2025-ös iráni elnökválasztáson, bár nem világos, hogy szándékában áll-e. Úgy tűnik, hogy Khamenei továbbra is engedélyezi Rouhaninak, hogy nyilvánosan megvitassa, hogyan reagáljon a rendszer a mostani tiltakozásokra. Khamenei úgy láthatja, hogy Rouhani és más mérsékelt és reformista szereplők politikai színtérre való visszatérésének engedélyezése nyomáscsökkentő szelepként szolgálhat a növekvő sérelmek kezelésére anélkül, hogy a rendszert alapvetően meg kellene változtatni.
Iráni tisztségviselők a politikai spektrum minden részéről visszhangozzák Rouhani február 13-i felvetését, miszerint a jelenlegi rezsimellenes érzelmek gazdasági sérelmekben gyökereznek. Yahya Ebrahimi keményvonalas parlamenti képviselő február 14-én kijelentette, hogy a közelmúltbeli tüntetések gazdasági indíttatásúak voltak. Gholam Hossein Mohseni Ejei igazságügyi vezető külön hangsúlyozta a gazdasági fegyelem és az átláthatóság fontosságát az igazságügyi tisztviselőkkel tartott találkozón. A reformista Iráni Iszlám Köztársaság Párt főtitkára, Hojjat ol Eslam Raszul Montajabnia korábban, február 8-án azt javasolta, hogy új kül- és gazdaságpolitikával lehetne kezelni a tüntetők sérelmeit. Az iráni tisztviselők közelmúltbeli nyilatkozatai, amelyek szerint a Mahsa Amini tiltakozó mozgalom gazdasági motivációjú, arra utalhatnak, hogy ezek a tisztviselők is reagálnak Khamenei vörös vonalaira, és módosítják az iráni kihívásokkal kapcsolatos diagnózisukat.
Az Irán által támogatott milíciák a közelmúltban kivonultak a Deir ez-Zor tartományban lévő katonai állásokból, és Aleppó tartományba települhetnek át. A helyi szíriai média arról számolt be, hogy az Irán által támogatott milicisták már február 6-án megkezdték a kivonulást a szíriai Deir ez-Zor tartománybeli al Mayadin közelében lévő több helyszínről. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja arról számolt be, hogy a libanoni Hezbollah (LH) milicistái február 13-án elhagyták az al Mayadin közelében lévő Makhan és al Quriyah-i létesítményeket. A milicisták távoztak, amint az Aszad-rezsimhez csatlakozott Nemzeti Védelmi Erők és a Deir ez-Zour katonai biztonsági személyzet megérkezett a felváltásukra. A csatorna február 14-én arról is beszámolt, hogy meg nem nevezett, Irán által támogatott fegyveresek hasonló módon kiürítették a Deir ez-Zor város keleti részén lévő állásaikat és egy síita vallási szentélyt al Mayadin közelében. A meg nem nevezett, Irán által támogatott fegyveresek a Fatemiyoun Brigád erői közül kerülhettek ki, amelyek korábban a szentély közelében foglaltak el állásokat. A helyi média nem számolt be arról, hogy az Irán által támogatott fegyveresek Deir ez-Zorból Irakba mentek volna át, ami arra utal, hogy a kivonuló fegyveresek valószínűleg nyugat felé, Szíriába utaztak tovább.
A CTP többször is megfigyelte, hogy az LH, az Irán által támogatott iraki Népi Mozgósító Erők és az IRGC Quds Erők személyzete a február 5-i, Törökországot és Északnyugat-Szíriát sújtó földrengés óta erősítéseket és hadianyagot vezényelt Észak-Szíriába. Az Irán által támogatott milíciák Deir ez-Zor tartományból való kivonulásának időzítése és az Irán által támogatott katonai erőforrások Aleppó tartományba áramlásának közelmúltbeli mintája arra utal, hogy a Deir ez-Zorból kivonuló Hezbollah és Fatemiyoun harcosok valószínűleg Aleppó felé is tartanak. A CTP folytatja e megfigyelés frissítését, amint újabb információk állnak rendelkezésre.
Ebrahim Raisi elnök február 13-i, a Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottságának People’s Daily című lapjában megjelent írása valószínűleg azt jelzi, hogy Kína magas szinten támogatja a kínai-iráni együttműködés fokozását. A People’s Daily a KKP Központi Bizottságának hivatalos lapja, és tartalma gyakran tükrözi a magas rangú pártfunkcionáriusok álláspontját. A People’s Daily cikkei általában írói álnév alatt jelennek meg, és közvetlenül a párt irányvonalát közvetítik, vagy egy megnevezett riporter párt által jóváhagyott véleményét fejezik ki, így Raisi véleménycikke különösen figyelemre méltó. Raisi véleménycikke több kínai idiomatikus, történelmi és politikai kifejezést tartalmaz (például Hszi Csin-ping kínai elnök „a közös sors egysége” szókapcsolatát), ami kínai társszerzőségre vagy jelentős fordítás utáni kiegészítésre utal. A kínai média más, Raisi látogatásáról szóló tudósításai a People’s Daily véleménycikkének kifejezéseit tükrözik, ami tovább jelzi a kínai-iráni üzenetek összehangolását. Xi folyamatos támogatása Putyinnak az ukrajnai invázió óta vitatott Kínán belül, és Xi ellenfelei kritikát fogalmaztak meg az olyan revizionista rezsimek, mint Oroszország és Irán támogatása miatt. Lehetséges, hogy Raisi People’s Dailyben megjelent véleménycikke Xi külpolitikájának belső kritikusait célozza, és jelzi teljes elkötelezettségét az iráni-kínai kapcsolatok mellett.*
*Itt kissé vitatkoznom kell forrásommal, a CTP-vel. Meglátásom szerint a jellegzetesen kínaias kifejezésrendszer használata, Hszi Csin-ping idézése nem kínai társszerzőt jelent, hanem kínai szerzőt: Raisinak valószínűleg nem adták meg a lehetőséget, hogy önállóan fogalmazza meg a „cikkét”, elétették a kész kéziratot és szignáltatták vele. Így egyfelől biztosak lehettek abban, hogy nem szalad el a tolla valamilyen kellemetlen irányba, amit majd húzni, szerkeszteni kell, másfelől meg érzékeltették amolyan kínai módon, udvariasan, de határozottan, hogy ha Kínával akar közreműködni, szó sem lehet önállóságról. Mivel az írás megjelent, Raisi ezt elfogadta, innentől kezdve várható, hogy valamilyen formában más téren is engedni fog – kínai sugalmazásra bár, de akár az Egyesült Államoknak vagy az Európai Uniónak is. Erről majd később írok alaposabban.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Haszan Rouhani volt iráni elnök úgy pozicionálja magát, hogy viszonylagos távollét után újra a nyilvánosság elé lépjen.
- Az Irán által támogatott milíciák nemrégiben kivonultak a Deir ez-Zor tartományban lévő katonai állásokból, és Aleppó tartományba vonulhatnak át.
- Ebrahim Raisi elnök február 13-i, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának hivatalos People’s Daily című lapjában megjelent írása valószínűleg azt jelzi, hogy Kína magas szinten támogatja a fokozott kínai-iráni együttműködést.
- Február 14-én hat tartomány hat városában legalább hat tüntetésre került sor.
- Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) talán megteremti a retorikai feltételeket a szunnita tüntetők elleni eszkalációhoz.
- A rendszer valószínűleg megtisztítja az iráni oktatási szférát a másként gondolkodó akadémikusoktól.
- Hossein Taeb, az IRGC hírszerző szervezet volt vezetője február 13-án megvédte a rezsim által bevezetett, folyamatban lévő internetkorlátozásokat.
- Az iráni média újraközölte Shahryar Heydari parlamenti képviselő január 15-i bejelentését, miszerint Irán hamarosan meghatározatlan számú Szu–35-ös vadászrepülőgépet kap.
- Ebrahim Raisi elnök február 14-én Pekingben 20 kínai-iráni megállapodást írt alá.
-
Belső biztonság és tiltakozó tevékenység:
Február 14-én hat tartomány hat városában legalább hat tüntetés zajlott. A CTP nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken történtek tüntetések:
Ghazvin város, Ghazvin tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Nyugdíjasok
Qom város, Qom tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: A közelmúltban történt mérgezések ellen tiltakozó szülők Qomban.
Megjegyzések: Qom tartományban 2022 decembere óta számos diákot kezeltek mérgezés miatt. A megmérgezett diákok többek között letargiáról, szédülésről, furcsa szagokról és erős köhögésről számoltak be. Az iráni hatóságok nem állapították meg a mérgezések okát, és biztonsági tisztviselőket bíztak meg az esetek kivizsgálásával.
A CTP alacsony biztonsággal értékeli úgy, hogy a következő helyszíneken történtek tiltakozások:
Karaj, Alborz tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Nyugdíjasok
Tabriz, Kelet-Azerbajdzsán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Zöldterület-használók
Hamedan város, Hamedan tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Nyugdíjasok
Teherán városa, Teherán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: A Ramek Khodro becsapott befektetői
Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) retorikai feltételeket teremthet a szunnita tüntetők elleni eszkalációhoz. Ramadan Sharif, az IRGC szóvivője február 14-én kijelentette, hogy „a szeparatista csoportok újraéledtek”, és azt tervezik, hogy átveszik az irányítást Kurdisztán, valamint Szisztán és Beludzsisztán tartományok városai felett. A rendszer más tisztségviselői az elmúlt napokban a nemzeti egységet és kohéziót hangsúlyozták, így Sharif elismerése a belső megosztottságról eltérést jelent ettől a narratívától.
Sharif valószínűleg a rendszer nemzeti egységről szóló hivatalos diskurzusát használja fel arra, hogy a Kurdisztánban, Szisztán és Beludzsisztánban, valamint Golestan tartományban a heti pénteki rendszerellenes tüntetéseken részt vevő szunnita polgárokat „szeparatistáknak” állítsa be, akik közvetlenül fenyegetik Irán nemzetbiztonságát és területi integritását. Sharif nyilatkozatai azt jelezhetik, hogy az IRGC retorikai előkészületeket tesz a rendszer ellen továbbra is kihívást jelentő szunnita közösségek elleni kemény fellépésre. Nem világos azonban, hogy a rendszer IRGC-n kívüli szegmensei támogatnak-e egy ilyen eszkalációt, mivel Sharif retorikája rendhagyó a rendszer jelenlegi diskurzusában.
A rezsim valószínűleg megtisztítja az iráni oktatási szférát a másként gondolkodó akadémikusoktól. A Times Higher Education február 13-án arról számolt be, hogy az iráni hatóságok számos, a rendszert bíráló akadémikust elbocsátottak és kényszerítettek korai nyugdíjba, visszhangozva az elmúlt hetekben történt tömeges elbocsátásokról szóló hasonló jelentéseket. A rendszer magas rangú tisztviselői korábban az iráni oktatási rendszeren belüli indoktrinációs erőfeszítéseket az iráni vezetés és a fiatalok közötti megosztottság megoldásának állították be, amint arról a CTP korábban beszámolt.
Hossein Taeb, az IRGC hírszerző szervezet volt vezetője február 13-án megvédte a folyamatban lévő, a rendszer által bevezetett internetkorlátozásokat. Taeb azt állította, hogy Irán ellenségei átvették az internet feletti ellenőrzést, ezzel igazolva a rezsim folyamatos internetkorlátozásait. Issa Zahreh Pour információs és kommunikációs technológiai miniszter február 14-én külön kijelentette, hogy a rendszer szűretlen internet-hozzáférést fog biztosítani a megfelelő egyetemi oktatók listáján szereplő személyek számára. Zahreh Pour hozzátette, hogy az iráni hatóságok már biztosítottak néhány újságírónak szűretlen internet-hozzáférést, további részletek közlése nélkül.
Az iráni médiumok újraközölték Shahryar Heydari parlamenti képviselő január 15-i bejelentését, miszerint Irán a következő perzsa naptári év elején (2023 márciusa-2024 márciusa) meg nem határozott számú Szu–35-ös vadászrepülőgépet kap Oroszországtól. Heydari eredeti nyilatkozatában megjegyezte, hogy Irán légvédelmi rendszereket, helikoptereket és rakétákat is vásárol Oroszországtól, amint arról a CTP korábban beszámolt. Heydari a parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottságának törvényhozója. A Szu–35-ösök beszerzése előmozdítaná az iráni vezetők azon törekvéseit, hogy egyre modernebb légierőt állítsanak fel, amely képes „támadó” műveletek végrehajtására és erő kivetítésére külföldön. A február 14-i médiajelentések nem tartalmaznak új információkat, és nem világos, hogy miért pont most kerültek újra forgalomba ezek az egy hónappal ezelőtti jelentések, amikor Raisi Pekingben tartózkodik, és a külpolitikai fókusznak Kínára kellett volna irányulnia.
Külügyek és diplomácia:
Ebrahim Raisi elnök február 14-én Pekingben 20 megállapodást írt alá a kínai-iráni válságkezelésről, a turizmusról, a kommunikációról és az információs technológiáról, a környezetvédelemről, a nemzetközi kereskedelemről, a szellemi tulajdonról, a mezőgazdaságról, az exportról, az egészségügyről és az orvosi ellátásról, a sportról és a kulturális örökséggel kapcsolatos együttműködésről. Hszi Csin-ping kínai elnök kijelentette, hogy Kína célja az Egy Öv, Egy Út kezdeményezés megvalósítása Iránnal és több iráni mezőgazdasági termék importálása, miközben Raisival találkozott Pekingben. Ebrahim Raisi találkozott a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus elnökével, Li Zsanshuval is. Raisi hangsúlyozta az iráni-kínai parlamenti együttműködés fontosságát, és köszönetet mondott Zsanshu támogatásáért a kínai-iráni kapcsolatok előmozdításában. Raisi megvitatta a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus szerepét a 25 évre szóló iráni-kínai stratégiai együttműködési megállapodás előmozdításában. Az IRGC-hez kötődő médiumok méltatták Raisi február 14-i pekingi látogatását, és a kínai-iráni együttműködés fokozását Irán romló gazdasági helyzetének megoldásaként fogalmazták meg.
Ígértem, hogy részletezem a kínai-iráni viszony euroatlanti vonzatait. Hát lássuk csak, mit szóltak Raisi tárgyalásaihoz az amerikaiak?
Az Egyesült Államok úgy véli, hogy Kínának szerepe lehet abban, hogy Iránt felszólítsa „destabilizáló tevékenységének” befejezésére – közölte az amerikai külügyminisztérium az iráni elnök pekingi látogatása alkalmából.
A tárca szóvivőjét, Ned Price-t kedden arra kérték, hogy kommentálja Hszi Csin-ping kínai elnöknek azt a korábban tett megjegyzését, miszerint az iráni nukleáris kérdést minél hamarabb meg kell oldani.
Válaszában elmondta, hogy az Egyesült Államok együttműködik Kínával és más globális érdekelt felekkel, hogy arra ösztönözze őket, hogy lépjenek fel Irán politikájával szemben,
„amely destabilizálja a régiót, és fenyegeti partnereinket és szövetségeseinket. Irán nukleáris programja, ballisztikus rakétaprogramja, egyéb rosszindulatú tevékenysége és befolyása mélységesen destabilizáló a térségben.”
Ned Price felhívta a figyelmet a kínai együttműködésre, amellyel a 2010-es évek elején nyomást gyakoroltak Iránra annak nukleáris programja kapcsán. Feltehetően ezért – mondta – „a Kínai Népköztársaság mostanra már jó egy évtizeddel ezelőtt összeállt velünk a P5+1 eredeti felállásában, hogy együttműködjön velünk, és végül tárgyalásokat folytasson arról, ami a Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA) néven vált ismertté”.
Kína azonban a Biden-kormány hivatalba lépése óta nagymértékben megsérti az Iránnal szemben bevezetett amerikai olajexport-szankciókat. Iparági megfigyelők úgy vélik, hogy Peking legalább 700 ezer hordó iráni nyersolaj behozatalát engedélyezi finomítói számára, ami pénzügyi mentőövet jelent a teheráni rezsimnek.
Price azonban megismételte a kormány új politikáját is, miszerint nem folytatja a nukleáris tárgyalásokat, ha Teherán nem teljesít számos követelést. A szóvivő elmondta:
„A JCPOA egy ideje már nem szerepel a napirenden. Továbbra is figyelmen kívül hagyjuk, ha nem is utasítjuk el az iráni vezetők ismételt állításait, miszerint szívesen visszatérnénk a JCPOA-hoz, a JCPOA-tárgyalásokhoz való visszatérésre szólítunk fel. Nem ezt tesszük. Nagyon világos üzeneteket küldünk az iráni rezsimnek. Ezek az üzenetek a következők: Ne gyilkoljátok tovább a saját népeteket, ne küldjetek többé pilóta nélküli repülőgép-technológiát Oroszországnak, és engedjétek szabadon a jogtalanul fogva tartott amerikai állampolgárokat.”
A kritikusok többször is azzal vádolták a kormányzatot, hogy nem hajtja végre kellőképpen az Egyesült Államok által 2018-ban bevezetett szankciókat, amikor Donald Trump korábbi elnök kilépett a JCPOA-ból. A fő kiskapu a Kínába irányuló olajexport, amely évente több mint 20 milliárd dollárt hozhat az iszlám köztársaságnak.
Price folytatta a kormányzat részéről azt a retorikát, amely azt követeli, hogy Peking cselekedjen felelősen.
„Az a véleményem, hogy a Kínai Népköztársaságnak szerepet kell játszania abban, hogy nagyon világosan jelezze Iránnak, hogy destabilizáló tevékenységét, a politikai zsarolást nem fogja jutalmazni. Nem fogják eltűrni. Ezt a nemzetközi közösség nem hajlandó tétlenül nézni.”
Nemcsak Kína támogatja az Iszlám Köztársaságot azzal, hogy megvásárolja illegális olajszállítmányait, de Raisi meghívása egy olyan időszakban, amikor a rendszert a tüntetők elleni súlyos emberi jogi jogsértésekkel vádolják, egyértelmű kísérlet a teheráni hatalom támogatására.
Az iszlám köztársaságot az Oroszországba irányuló drónszállításai miatt is elszigetelés fenyegeti, és Peking Raisinak szóló meghívása részben enyhíti ezt az elszigeteltséget.
Az iráni rendszer kritikusainak számos közösségi médiás bejegyzése alapján úgy tűnik, hogy Kína-ellenességük fokozódott az iszlám köztársaságnak nyújtott legújabb mentőöv miatt.
Mindezek arra mutatnak, hogy habár az amerikai–kínai rivalizálás minden korábbinál kiélezettebnek tűnik, ez nem valódi ellenségeskedés, hanem verseny: és az Irán nevű versenyző nem játszik a szabályok szerint, Kína sporttárs most vagy megrendszabályozza, vagy kiállítják. Ballon-incidens ide vagy oda: a két nagyhatalom még mindig a megfelelő keretek között játszik egymással, és nincs szó közöttük arról, hogy „bármilyen eszköz megengedett”. Ez még mindig verseny, nem háború: és az iráni vagy orosz atrocitások ártanak neki.
Mindeközben az iráni szakszervezetek és civilek fontos alapokmányt fogalmaztak meg. Húsz független iráni szakszervezet és civil intézmény közösen adott ki egy chartát, amelyben felvázolták a jelenlegi embertelen helyzet megszüntetésére irányuló fő követeléseiket.
Kedden közzétett nyilatkozatukban azt írták, hogy 44 évvel az iszlám köztársaság megalapítása után az ország gazdasági, politikai és társadalmi helyzete „a válság és a szétesés örvényébe” süllyedt.
Hozzátették, hogy a jelenlegi helyzet megszüntetésére a jelenlegi politikai keretek között nem látható egyértelmű és elérhető perspektíva, és egy új, modern és humánus társadalom felépítésére szólítottak fel az iszlám köztársaság után.
A mintegy öt hónapja tartó utcai tüntetéseket a fennálló embertelen helyzet megszüntetésére tett kísérletként jellemezték, megjegyezve, hogy a nőgyűlölet és a nemi megkülönböztetés, a könyörtelen gazdasági bizonytalanság, a szegénység és a munkaerő kizsákmányolása, valamint az etnikai, az osztály- és a vallási alapú megkülönböztetés elleni erőfeszítéseiket a rendszer elfojtotta.
A 12 fő követelésükben az összes politikai fogoly szabadon bocsátását, a politikai, szakszervezeti és civil tevékenységek kriminalizálásának betiltását, a tüntetők elleni erőszakos cselekmények vezetőinek és elkövetőinek nyilvános bírósági tárgyalását, a vélemény-, szólás- és gondolatszabadság, a gyülekezés és a közösségi média korlátlan szabadságát, valamint a természeti erőforrások megőrzését és a környezetpusztítás megszüntetését célzó intézkedéseket követeltek.
Chartájukban a halálbüntetés eltörlését és a kínzás betiltását, valamint világi alkotmányt is sürgettek. Azt mondták, hogy fel kell számolni az elnyomással megbízott szervezeteket és intézményeket, és korlátozni kell a kormány hatáskörét.
Sürgették továbbá a külkapcsolatok legmagasabb szintű normalizálását a világ összes országával, valamint a nők és az LMBTQ+ közösség egyenlő jogait.
Az Iráni Tanárok Szakszervezetének Koordinációs Tanácsa, a Független Iráni Dolgozók Szakszervezete, a Diákszervezetek Szövetsége, az Emberi Jogok Védelmezőinek Központja, a Haft Tappeh Cukornádgyár Munkaszindikátusa és az Olajipari Szerződéses Dolgozók Tiltakozásának Szervezési Tanácsa is aláírta a chartát.
Ezenkívül az Iszlám Köztársaság által meggyilkoltak családtagjainak egy csoportja bejelentette egy tanács létrehozását, amely az igazságszolgáltatást és a „független igazságszolgáltatás” létrehozását szorgalmazza. Egy szerdán a médiához eljuttatott videonyilatkozatban azt mondták, hogy amíg „a mollák pokoli rendszere” fennáll, addig még több embert fognak lemészárolni „a hazafiság és a szabadság keresésének bűne miatt”.
„Mi, a petíciót benyújtók családjai, akiknek szeretteit 43 éve gyilkolja az Iráni Iszlám Köztársaság rezsimje, követeljük a politikai rendszertől független igazságszolgáltatás létrehozását, miután az országon belül megdöntötték a rendszert”
– tették hozzá. Valentin-napon, február 14-én a meggyilkolt tüntetők családjai virágokkal, piros lufikkal és más jelképekkel gyűltek össze a sírjuknál, hogy a romantika és a szerelem napját ünnepeljék. A közösségi média tele van a családok fotóival, akik a rezsim által meggyilkolt szeretteik emlékére jelölték meg a napot.
A Kanadában élő Hamed Esmaeilion aktivistavezér, akinek lányát és feleségét az IRGC megölte a PS752-es járat 2020-as lelövésekor, az utolsó közös Valentin-napjukon tweetelt elvesztett felesége és lánya emlékére. Elmondta, hogy a lánya nagyon örült, hogy neki is vett virágot, és addig tartotta, amíg el nem száradt.
Emberi jogi csoportok szerint az iszlám köztársaság több mint 500 embert, köztük legalább 70 gyermeket ölt meg a folyamatban lévő tüntetések leverése során.
A február 10-én Washingtonban tartott történelmi jelentőségű közös rendezvényükön nyolc prominens ellenzéki személyiség tartott közös fórumot, jelezve, hogy a diaszpórában létrejön egy vezetői tanács, amely nemzetközi támogatásért kampányol az iráni tiltakozó mozgalom mellett. A demokratikus országok támogatását is kérték az iráni rezsim megváltoztatásához és a demokrácia megteremtéséhez. A csoport egy, az iszlám köztársaság utáni Iránba való átmenetet célzó chartán is dolgozik, amely a hónap végére készülne el. Azt mondták, hogy „a világnak fel kell készülnie az iszlám köztársaság nélküli napra”.
De nem csak politikai földmozgások rengetik Irán földjét, hanem teljesen valódiak is. Az ország pedig nincs rájuk felkészülve. Iráni illetékesek szerint 166 ezer hektárnyi elhasználódott építmény van országszerte, ami azt jelenti, hogy egy nagyobb földrengés, mint Törökországban és Szíriában, „százezrek halálát okozhatja”.
Farzaneh Sadegh Malvajerd, az útügyi és városfejlesztési minisztérium egyik helyettese kedden bejelentette, hogy mintegy 1,4 millió instabil építmény található az ország városi részein.
Korábban a tisztviselők úgy becsülték, hogy az iráni metropoliszokban az elhasználódott és nem megfelelően működő építmények összterülete több mint 166 ezer hektár, és összesen 22 500 000 ember él bennük.
E területek közül számos aktív földrengés okozta törésvonalakon helyezkedik el.
Januárban Mehdi Pirhadi, a teheráni tanács egyik tagja is hangsúlyozta, hogy Teheránban ezeket az épületeket fel kell készíteni a földrengésekkel szemben, és figyelmeztetett, hogy a 7-es erősséget meghaladó rengések százezrek halálát okozhatják.
Egyes szakértők azt jósolták, hogy egy 7-es erősségű földrengés esetén Teheránban legalább másfél millió ember halna meg.
Azonban nem csak a fővárosban áll fenn ilyen potenciális veszély. A nyugati Hamedántól az északi Gilánig olyan aktív törések vannak, amelyek bármelyik pillanatban végzetes földrengést okozhatnak.
Iránt jelentős geológiai törésvonalak szelik át, és a világ egyik leginkább földrengésveszélyes országa, mivel az arab, az indiai és az eurázsiai tektonikus lemezek találkozásánál fekszik.
Ha ez nem volna elég, Qom szent városában rejtélyes betegség vagy métely tombol, ami kizárólag a diáklányokat támadja meg. Több százan tüntetnek Iránban a rejtélyes iskolai mérgezések miatt
Rejtélyes mérgezés tüneteit mutató iskoláslányok családtagjai tüntettek kedden Qom szent város kormányzójának hivatala előtt.
12 különböző lányiskolában mintegy 200 diák és legalább egy tanár számolt be olyan tünetekről, mint hányinger, fejfájás, köhögés, légzési nehézség, szívdobogás és letargia november 30-a óta, amikor egy középiskola 18 diákja hasonló tünetekkel megbetegedett. Két héttel később ugyanabban az iskolában 51 diák betegedett meg ismét.
Az oktatási minisztériumnak a múlt héten két napra be kellett zárnia az összes iskolát Qomban, miután több más iskola is megbetegedett, ami közfelháborodást okozott. Amikor a diákok a hétvége és a szombati munkaszüneti nap után vasárnap visszatértek, három különböző iskolában 37 lány ismét rosszul lett.
A Qom News által kedden közzétett kommentárjában Nafiseh Moradi, a teheráni Al-Zahra Egyetem iszlám tanulmányok kutatója azt feltételezte, hogy az afganisztáni tálibokhoz hasonló hitű ultravallásos csoportok állhatnak a rejtélyes mérgezések mögött.
Moradi szerint a tálibok lányoktatási tilalma inspirálhatta a Qomban élő vallási szélsőségeseket a lányiskolák elleni támadásokra, hogy félelmet keltsenek a diákokban és családjaikban, végső céljuk pedig az, hogy otthon tartsák őket. Azt tanácsolta a hatóságoknak, hogy a terrorista támadások elkövetőinek azonosításáig tartsák online a tanórákat.
Néhány diákot a tünetek súlyossága miatt akár egy hétig is kórházban kellett kezelni, de a legtöbb diákot órákon belül hazaengedték. Néhány esetben a tünetek hetekig tartottak.
„Nem akarunk bizonytalan iskolákat!”, „Az iskolákat biztosítani kell”, „Válaszoljon nekünk kormányzó úr!” – skandálta több száz tüntető, miközben „gazembernek” nevezték a kormányzót is, amiért nem vizsgálta ki és nem foglalkozott a több lányiskolában történt mérgezésekkel.
A több mint 1,2 millió lakosú Qom városában található Irán legtöbb vallási szemináriuma és a népszerű Maszumeh kegyhely, aki a nyolcadik imám, Reza imám nővére volt, és Mashhadban van eltemetve.
„Biztosítaniuk kell a gyermekeink biztonságát” – kiabálja az egyik szülő a közösségi médiában közzétett videón, miközben mások éljeneznek. Azt mondja, az ő megoldása a problémára az, hogy többé nem küldi iskolába a gyerekeit.
A hatóságok egyelőre nem találták meg a rejtélyes betegség okát. Néhányan arról számoltak be, hogy megbetegedtek, miután mandarinra emlékeztető illat töltötte meg a tantermek levegőjét.
A Qomi Orvosi Tudományok Egyetemének helyettes vezetője, Dr. Majid Mohebbi a Forradalmi Gárdához kötődő Tasnim hírügynökségnek hétfőn elmondta, hogy az érintett diákokon elvégzett MRI- és egyéb vizsgálatok mind normálisnak bizonyultak, és a diákokból és az osztálytermekből vett mintákban semmit sem mutattak ki. Hangsúlyozta azt is, hogy a betegség oka nem lehetett a fűtési rendszerekből származó szén-monoxid-mérgezés.
A Tasnim és más állami médiumok tartózkodnak attól, hogy megemlítsék, hogy a rejtélyes mérgezések csak lányiskolákban történnek, de sokan úgy vélik, hogy szándékos cél lehet a diáklányok megölése. A Qom News szerint a hatóságok igyekeznek elhallgatni az incidensekről és azok okáról szóló médiajelentéseket.
Mojtaba Zolnuri, Qom képviselője a parlamentben azt mondta, hogy nem kétséges, hogy a mérgezések szándékosak és „nemzetbiztonsági kérdést jelentenek”.
Csak halkan jegyezném meg, hogy ősszel, a tüntetések csúcspontján hasonló járvány tört ki Teherán és más nagyvárosok egyetemein. Azért ott, mert a tiltakozók legnagyobb részben diákok voltak. Ezek után tüntettek a menzák ellen is, nem fogadták el az ottani ételt és lássunk csodát: a járvány eltűnt. Szóval, ha nem is okvetlenül az iskolai étkezdékben, de valamilyen környezeti tényezőben kéne keresni az okot – és meg lehetne találni azt a közös pontot, ami összeköti a lányiskolákat. Mármint persze, ha a rendszer egyáltalán akar nyomozni az ügyben, ami távolról sem biztos.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.