Iránban most már mindenki teljesen biztos a rendszer összeomlásában, mármint a kormány tagjait kivéve. Ők még hisznek abban, hogy Kína megmenti az összeomló gazdaságot, az orosz fegyverek elrettentik a tüntető tömegeket és a szintén orosz vadászbombázók még katonai előnyökhöz is juttatják őket – jelenleg épp Irak lehetne egy támadás célpontja.
Ami egyébként az utolsó tévedése is lenne az ajatollahoknak, de ők ezt nem ismerik fel. Pedig rajtuk kívül mindenki érzi már az uralmuk közelgő végét, szunnita hitszónokoktól egyetemi tanárokig és szociológusokig: de ők kitartanak tévedéseik mellett, illetve egyebük sincs, csak tévedésük.
De lássuk inkább az elmúlt nap híreit (különös tekintettel arra, hogy tegnap technikai okok miatt nem jelent meg a Zóna: kicsit rendbe kellett tenni). Az iráni híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Az iráni politikai spektrum szereplői nyilvánosan elismerik Mir Hoszein Muszavi február 4-i felhívását az iszlám köztársaság „alapvető változására”. Muszavi február 4-én népszavazás megtartásáról beszélt az iszlám köztársaság fenntartása mellett, és új alkotmány kidolgozását javasolta, amint arról a CTP korábban beszámolt. A prominens szunnita pap, Moulana Abdol Hamid február 17-én a Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Zahedanban tartott heti pénteki imaóráján támogatását fejezte ki a „rendszerről és a rendszerváltásról” szóló népszavazás mellett. Abdol Hamid nem utalt kifejezetten Muszavira, de a „népszavazás” kifejezés használata azt mutatja, hogy valószínűleg arra törekszik, hogy Muszavi „alapvető változás” gondolata az iráni belpolitikai vita előterében maradjon.*
*Abdol Hamid lehutóbbi beszédét majd még részletezem a továbbiakban.
Muszavi politikai ellenfelei az elmúlt napokban nyilvánosan is megvitatták február 4-i nyilatkozatát. Az ardabil-i pénteki ima vezetője, Seyyed Hassan Amali február 17-én kijelentette, hogy a február 11-i rendszerpárti felvonulások „nemzeti népszavazást” jelképeznek, ami arra utal, hogy a rendszer megpróbálja kisajátítani Muszavi üzenetét saját legitimitásának növelése érdekében. A Reformista Front Koordinációs Tanácsa külön nyilatkozatot adott ki február 16-án, amelyben támogatta Khatami február 5-i nyilatkozatát, de elutasította Muszavi „az alkotmány módosítására vonatkozó megközelítését, miután népszavazáson keresztül kikérte a nép véleményét.” Azzal, hogy nyilvánosan megvitatják Muszavi forradalmi nyilatkozatát, ezek az ellenzékiek akaratlanul is legitimálják azokat az eszméket, amelyeket alá akarnak ásni. Ennek az lehet a nem szándékolt következménye, hogy az iráni nép és a különböző kormánytisztviselők körében növekszik Muszavi alapvető változásra vonatkozó felhívásának támogatottsága és vonzereje.
Irán a jelentések szerint kihasználja a humanitárius segélykonvojokat, hogy rakétákat vagy lövedékeket szállítson Kelet-Szíriába. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (SOHR) jelentése szerint az Irán által támogatott milicisták két fegyverszállítmányt helyeztek el egy Abu Kamal-i raktárban, egy harmadikat pedig egy Deir ez Zor-i raktárban, Szíriában. Az Abu Kamalba és Deir ez Zorba irányuló szállítmányok a SOHR szerint állítólag lőszereket és nem részletezett logisztikai felszerelést tartalmaztak. Az Irán által támogatott milíciák a földrengés áldozatainak szánt humanitárius segélykonvojokban szállítottak fegyverszállítmányokat, amint arról a CTP korábban beszámolt.
A CTP jelenleg három lehetséges cselekvési irányt mérlegel, amelyeket az Irán által támogatott proxyk alkalmazhatnak. A rövid hatótávolságú lőszereket tartalmazó fegyverszállítmányokat amerikai és koalíciós célpontok ellen használhatják Deir ez Zor környékén. A CTP korábban arról számolt be, hogy egy meg nem nevezett iráni katonai tanácsadó február 16-i közlése szerint valószínűsíthetően Irán által támogatott fegyveresek felderítő drónt repítettek a Conoco Mission Support Site fölé az amerikai légvédelmi rendszerek tesztjeként. Rövid hatótávolságú rakéták is képesek lennének elérni ezt a helyszínt. A Szíriába irányuló, közép- és nagy hatótávolságú lőszereket tartalmazó iráni fegyverszállítmányokat azonban valószínűleg izraeli célpontok elleni támadásra használnák. Az is lehet, hogy az Irán által támogatott harcosok nem terveznek azonnali csapást, és ehelyett kihasználhatják a humanitárius segélykonvojokat, hogy fegyvereket halmozzanak fel a jövőbeli támadásokhoz. A CTP továbbra is figyelemmel kíséri a fejleményeket és finomítja értékelését.
Nyugati jelentések szerint Irán február 10-én egy izraeli tulajdonú olajszállító tartályhajót vett célba az Arab-tengeren. A BBC újságírója február 17-én egy amerikai katonai tisztviselőre hivatkozva bejelentette, hogy iráni drónok vették célba a Campo Square kereskedelmi hajót, de nem okoztak komolyabb károkat vagy áldozatokat. A forrás szerint a támadásban több iráni hajó és valószínűleg egy Shahed–136 típusú drón vett részt, amely egyike azoknak az UAV-knak, amelyeket Oroszország az ukrajnai inváziójában használ. A Campo Square elleni február 10-i támadás megtorlás lehet a január 28-án az Iszfahán tartománybeli Iszfahán város közelében lévő katonai lőszergyár ellen végrehajtott izraeli dróncsapásért.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az iráni politikai spektrum szereplői nyilvánosan elismerik Mir Hoszein Muszavi február 4-i felhívását az iszlám köztársaság „alapvető változására”.
- Irán a jelentések szerint kihasználja a humanitárius segélykonvojokat, hogy rakétákat vagy lőszert juttasson be Kelet-Szíriába.
- Nyugati jelentések szerint Irán február 10-én célba vett egy izraeli tulajdonú olajszállító tartályhajót az Arab-tengeren.
- Három tartomány négy városában legalább négy tüntetés zajlott.
- Hoszein Hojjati, a hírszerzési és biztonsági minisztérium helyettese február 17-én kijelentette, hogy mintegy 30 000 biztonsági alkalmazott vett részt a Mahsa Amini tiltakozó megmozdulás elfojtásában.
- Iráni tisztviselők továbbra is úgy állították be a fokozott kínai-iráni együttműködést, mint Irán romló gazdasági helyzetének részleges megoldását.
-
Belső biztonság és tiltakozó tevékenység:
Február 17-én három tartomány négy városában legalább négy tüntetésre került sor. A CTP nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken történtek tüntetések:
Galikash, Golestan tartomány
Méret: Kicsi
Khash, Szisztán és Beludzsisztán tartomány
Méret: Kicsi
Zahedan, Szisztán és Beludzsisztán tartomány
Méret: Közepes
Megjegyzések: A tüntetések Abdol Hamid prominens szunnita pap heti pénteki imaprédikációját követik.
A CTP mérsékelt biztonsággal úgy értékeli, hogy egy tüntetés a következő helyszínen történt:
Sanandaj, Kurdisztán tartomány
Méret: Kicsi
Magas rangú katonai tisztviselők február 17-én kiemelték az iráni haditengerészeti és légvédelmi képességeket. Alireza Sabahi Fard dandártábornok, az Artesh légvédelmi erők parancsnoka értékelte a Perzsa-öböl környékén lévő légvédelmi egységek harckészültségét. Sabahi Fard kijelentette, hogy az Artesh légvédelmi erő stratégiát fogadott el az iráni biztonságot fenyegető veszélyekkel való szembenézésre, további részletek közlése nélkül. Az Artesh haditengerészet parancsnoka, Shahram Irani ellentengernagy külön figyelmeztetett, hogy Irán nem fogja eltűrni az iráni hajók „legkisebb sérülését” sem, és megvitatta az iráni haditengerészeti képességekben elért előrelépéseket. A rendfenntartó parancsnokság határőrségének parancsnoka, Ahmad Ali Goudarzi dandártábornok emellett megjegyezte, hogy Irán tovább erősíti drón- és haditengerészeti képességeit.
Hossein Hojjati, a hírszerzési és biztonsági minisztérium helyettese február 17-én kijelentette, hogy mintegy 30 000 biztonsági alkalmazott vett részt a Mahsa Amini tiltakozó mozgalom elfojtásában. Mohammad Jafar Montazeri főügyész korábban, február 9-én kijelentette, hogy több mint 90 biztonsági tiszt halt meg a közelmúltbeli zavargások következtében, amint arról a CTP korábban beszámolt.
Egy iráni katonai bíróság február 17-én 15 hónap börtönbüntetésre ítélte Ebrahim Kochak Zai volt Chabahar, Szisztán és Beludzsisztán tartományi rendfenntartó parancsnokot „a rendőrséggel szembeni szkeptikus légkör megteremtéséért”. A bíróság végleg felmentette Zai-t feladatai alól. A Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Chabaharban 2022 szeptemberének végén tüntetések törtek ki, miután arról érkeztek hírek, hogy Zai megerőszakolt egy 15 éves helyi lányt.
Külügyek és diplomácia
Iráni tisztviselők február 17-én a fokozott kínai-iráni együttműködést továbbra is úgy állították be, mint Irán romló gazdasági helyzetének részleges megoldását. A Külügyminisztérium gazdasági diplomáciai helyettese, Mehdi Safari és a Kereskedelemfejlesztési Szervezet vezetője, Alireza Peyman Pak bejelentette, hogy Ebrahim Raisi elnök az elmúlt napokban további 19 megállapodást és szerződést írt alá a kínai-iráni gazdasági együttműködésről. Safari és Peyman Pak megjegyezte, hogy a 19 megállapodás és szerződés 3,5 milliárd dollár értékű, és elkülönül attól a 20 megállapodástól, amelyet Raisi február 14-én írt alá Pekingben. Hossein Amir Abdollahian külügyminiszter külön is „új horizontnak” nevezte a megállapodásokat ugyanezen a napon.
Külbiztonság és katonai ügyek
Az Egyesült Államok és a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) február 16-án helikopteres támadás során célba vették és megölték Hamza al-Homsi ISIS-vezetőt a Deir ez Zorban lévő Al-Hajna faluban. A bevetés során négy amerikai katonatiszt és egy munkakutya sérült meg. Az Egyesült Államok és az SDF nem ölt meg vagy fogott el más ISIS-tagokat.
Ígértem, hogy részletezem Abdol Hamid beszédét és meg is kell tennem, mert ha a klerikus „csak” egyetértene Muszavival, elég volna Muszavit ismernünk – de ő messzebb megy ennél, önálló gondolatai is vannak, mégpedig bőven. Irán legjelentősebb szunnita vezetője, Maulana Abdol Hamid ismét népszavazásra szólított fel az országban, mondván, hogy teljesíteni kell az emberek világi kormány iránti kívánságát.
A szókimondó szunnita vezető pénteki imaóráján továbbra is kihívást intézett az Iszlám Köztársasághoz és annak vezetőjéhez, Ali Khameneihez, követelve a nép akaratának való engedelmeskedést, mondván, hogy egy iszlám kormánynak demokratikusnak kell lennie az iszlám korai éveinek gyakorlata szerint.
Rámutatva a nemzet nagy része és a rendszer közötti folyamatos nézeteltérésre, azt mondta, hogy a politikai patthelyzetből a legkevesebb kárt okozó ésszerű kiút az iszlám köztársaság alávetése az uralomnak és a nép akaratának.
„Az iszlám köztársasági rendszert 44 évvel ezelőtt hozták létre Iránban, és az 1979-es forradalom óta az iszlámnak egy sajátos olvasata és értelmezése uralkodik az országban, és ez a mai napig így van. De van az iszlámnak egy másik értelmezése is, amelyben mi hiszünk, és ez Ali imám igazságossága” – utalt a negyedik kalifára és az első síita imámra. „Ebben a felfogásban nem csak egy uralkodó és egy állandó kormány van, az uralkodót az embereknek kell meghatározniuk” – tette hozzá.
„Az iszlámnak ebben az olvasatában nincs halálos ítélet. A kényszerített vallomást elutasítják, és nincs helye. Ebben a felfogásban az emberek nyugodtan bírálhatják uralkodójukat és kormányukat. Szabadság van”.
A nőknek a férfiakkal azonos jogokat kell élvezniük, ahogyan minden etnikai csoportnak, vallásnak és minden embernek is – jegyezte meg Abdolhamid, majd hozzátette: „Az egyetlen megoldás a nézeteltérések megszüntetésére az emberek többségi akaratának elfogadása”.
Megjegyzései egy másik pontján bírálta a rezsimnek a közvagyon felszámolására vonatkozó tervét, és mentelmi jogot biztosított a végrehajtásért felelős hétfős csapatnak. Az ilyen ingatlanok az egész népet illetik – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy „az iráni népnek keserű emléke van a privatizációról”. Korábban a privatizáció álcája alatt állami ingatlanokat, gyárakat és nagyvállalatokat adtak el jóval a piaci ár alatt olyan embereknek vagy szervezeteknek, akiknek kapcsolatai és befolyása volt – mondta.
Emellett ismét követelte „a különböző tartományok, különösen Kurdisztán és Szisztán-Beludzsisztán tartományok bebörtönzött vallási vezetőinek”, valamint más politikai és ideológiai foglyoknak a szabadon bocsátását.
Az új szokás szerint Zahedanban, ahol Abdolhamid vezeti a pénteki imákat, az emberek pénteken a mecsetek elhagyása után tüntetéseket tartottak, és az Iszlám Köztársaság és annak vezetője, Ali Khamenei elleni jelszavakat skandáltak. Hasonló megmozdulásokat tartottak a tartomány egy másik városában, Khashban is.
Zahedantól több mint 1300 kilométerre északra, Golestan tartományban, ahol nagyszámú szunnita beludzs és türkmén közösség él, egy másik szunnita imám, Mohammad-Hoszein Gorgij a jelentések szerint házi őrizetbe került. Az emberek gyűlést tartottak Gorgij lakóhelye előtt, és támogatásukat fejezték ki iránta.
Pénteken is feszült volt a biztonsági helyzet több, túlnyomórészt szunniták lakta kurd városban, például a Kurdisztán tartománybeli Sanandajban és a nyugat-azerbajdzsáni Sardashtban. Az emberek nem látogathatták meg városaik temetőit, mivel a biztonsági erők attól tartanak, hogy bármilyen összejövetel kormányellenes tiltakozó gyűléssé alakulhat át.
Nem csak Abdol Hamid látja a válságot. Ugyanerre a nézetre jutottak a társadalomtudósok is. Két neves iráni szociológus szerint a politikai részvétel csökkenésével az opportunisták engedményeket kaptak az államtól, és fölénybe kerültek.
Mohsen Goudarzi és Abdolmohammad Kazemipour a Shargh újságnak nyilatkozott: „Több évtized adatait vizsgáltuk meg, és megállapítottuk, hogy az emberek és a kormány közötti bizalom csökkenésével a korrupció nőni fog, a jogállamiság pedig hanyatlásnak indul”.
Goudarzi fenntartotta, hogy mindez a kormány eredménytelenségéhez és még több korrupcióhoz fog vezetni, ami viszont tovább rontja az emberek bizalmát a kormány és más intézmények iránt.
Úgy vélte, hogy ez az ördögi kör folytatódni fog, és ahogy a helyzet romlik, ezt a polgárok nem tudják örökké tolerálni. Amikor az emberek úgy érzik, hogy nincs remény a változásra, és nincs intézményesített módja a változás elérésének, akkor az utcára fognak vonulni.
Amíg a korrupció, a nem hatékony működés és más hiányosságok fennállnak és elégedetlenséget okoznak, és nincs intézményesített lehetőség az elégedetlenség kifejezésére, addig a tiltakozások mindig valószínűsíthetőek.
Goudarzi kifejtette, hogy a kormány, a gazdaság és a társadalmi struktúrák a koherens társadalom fő összetevői, de sok politikai vezető úgy véli, hogy a politika után a gazdaság játssza a legfontosabb szerepet a társadalomban. Az 1979-es forradalom előtt és után, sőt még a forradalom előtt is többször felmerült az iráni politikusokban a kérdés, hogy a gazdasági fejlődésnek a politikai fejlődés elé kell-e kerülnie, vagy fordítva.
Egy 1969-es, „A kultúrpolitika alapelvei” című dokumentum és számos más, a 70-es évek közepén Irán jövőjéről szóló tanulmány mind a társadalmi válságot tekintette Irán központi problémájának. Akkoriban ezt kulturális válságként emlegették. Az 1970-es években a szociológusok úgy vélték, hogy Irán problémája az volt, hogy a gazdasági növekedést a kulturális és politikai növekedéssel szemben helyezték előtérbe.
Az 1970-es évek társadalomtudósai úgy vélték, hogy a gyors ütemű gazdasági változás megváltoztatta az emberek életének anyagi vonatkozásait. A hagyományos mezőgazdasági gazdaságról a modern ipari gazdaságra való áttéréssel a lakosság nagy része a falvakból a városi területek peremére vándorolt, ahol más eszméket és értékeket képviselő környezetbe kerültek.
A társadalomtudósok úgy vélték, hogy a városokba újonnan érkezők idegennek találták magukat az új környezetben. Hogy megmeneküljenek a kizökkenés okozta szorongástól, a hagyományok, különösen a vallás biztonságos menedékébe menekültek – tette hozzá Goudarzi. Az átalakuló társadalom anyagi értékeket követett és a modern jövő elé nézett, ugyanakkor az emberek nem tolerálták az ebből fakadó kulturális változásokat.
További probléma volt, hogy miközben a gazdasági növekedés jól szituált középosztályt hozott létre, a politikai részvétel kapui zárva maradtak. Majid Tehranian, Ali Assadi és Hormoz Mehrdad szociológusok az 1970-es években úgy vélték, hogy az iráni kormány a gazdaságra való összpontosítás és annak társadalmi és politikai következményeinek figyelmen kívül hagyása volt a feszültségek kiváltó oka. Úgy vélték, hogy ebben a helyzetben a társadalom nem tudott stabil maradni.
Az idő néhány év alatt igazat adott nekik. Azóta a szociológusok meggyőződtek arról, hogy a gazdaságra való összpontosítás az emberek politikai és társadalmi igényeinek figyelmen kívül hagyása katasztrófához vezet. Az Iránban uralkodó politikusok azonban akkor és most is úgy gondolták, hogy a politikai részvétel háttérbe szorítható. Könyvükben, a Mi történt? Az iráni társadalom hanyatlásának története” című könyvében Mohsen Goudarzi és Abdolmohammad Kazemipour megkérdőjelezték ezt a nézetet. „Az egyensúly gondolatára helyeztük a hangsúlyt” – mondta Goudarzi.
Azonban létezik olyan álláspont is, amit megpróbáltak ismertetni Khamenei legfelsőbb vezetővel, csak az el sem olvasta. Egy neves iráni közgazdász Ali Khamenei legfelsőbb vezetőhöz címzett levelében azt állította, hogy az Iszlám Köztársaság a bukás végső szakaszában van.
Mohszen Renani, az Iszfaháni Egyetem professzora azt állítja, hogy mintegy két hónappal ezelőtt átadta írását Mohammad Dzsavad Zarif volt külügyminiszternek, hogy adja át Khameneinek, de egy idő után Zarif visszajött, és közölte, hogy nem tudja átadni a levelet Khameneinek. Renani úgy döntött, hogy a Telegram közösségi médiaplatformon teszi közzé.
A levélben azzal érvelt, hogy bármely entitás, politikai vagy társadalmi struktúra bukásának négy szakasza van, és az összeomlás a negyedik szakasszal következik be. Továbbá azzal érvelt, hogy az Iszlám Köztársaság most a 4. szakaszban van, és nem egészen világos, hogy meddig tud ellenállni az összeomlásnak.
Renani továbbá figyelmeztetett arra, hogy ha a bukás elkerülése érdekében felülről próbálnak forradalmat kirobbantani, az növeli az összeomlás valószínűségét.
Renani szerint bármely intézmény vagy kormány bukásának két dimenziója és négy szakasza van, amelyek egymás után következnek be: Az első dimenzió a szubjektív bukás, amely a hatékonyság és a kompetencia összeomlásának két szakaszát foglalja magában. A második dimenzió, az objektív bukás, a szimbólumok összeomlásának és a struktúrák összeomlásának két szakaszából áll.
A társadalmat egy családhoz hasonlítva Renani azt mondta, hogy a szubjektív összeomlás akkor következik be, amikor az egyik vagy mindkét fél csalódik a másikban, és érzelmi kapcsolatuk érzelmi váláshoz hasonlóan összeomlik. Amikor azonban a család valóban összeomlik, és különválásra kerül sor, akkor objektív összeomlás vagy jogi válás következik be. Ekkor a családtagok rájöttek, hogy az apafigura nem képes megoldani a család gazdasági és társadalmi problémáit. Ekkor az ő kompetenciája összeomlik.
Irán Renani szerint maga mögött hagyta az első három szakaszt, és most az utolsó szakaszban van, vagyis a struktúrák összeomlásában. Érvelése szerint:
„Mindannyian tudjuk, hogy Irán a jelenlegi patthelyzetből való átmenet szakaszán fog átesni, de meg kell győződnünk arról, hogy a kormány a legkevésbé költséges módszert választja az átmenethez. A kormányon múlik, hogy újra átéli-e Dél-Afrika és Chile tapasztalatait, vagy azokat, amelyek Líbiával és Szíriával történtek. Irán nemzeti érdekei azt kívánják, hogy az erőszakos forradalmi fejlődésben való gondolkodás legyen a legvégső választás”.
Hozzátette: „Azért teszem közzé ezt a szöveget, hogy elmondjam a tüntetések során szenvedő családoknak és gyermekeiknek, hogy mozgalmuk nagy eredményt ért el. Szeretném azt is elmondani azoknak a rendszeren belül, akik reálisabban akarják szemügyre venni a helyzetet, hogy talán még van idő az ország megmentésére.”
Renani arra figyelmeztetett, hogy elkerülhetetlen az alulról jövő forradalom. Csak akkor lehet elhárítani, ha a változás felülről indul, ha erre még van idő. A kormányt nem szabad megtéveszteni a viszonylagos nyugalommal. Ahelyett, hogy elnyomja és megalázza az új generációt, a kormánynak meg kellene fontolnia, hogy megértse és tisztelje azt, és párbeszédet folytasson vele.
Csak ebben az esetben a struktúra megváltoztatása kevésbé költséges módon segítheti elő Irán jövőbeli fejlődését. A jelenlegi szakaszban azonban még egy felülről jövő reform sem biztos, hogy képes megmenteni a rendszert, mivel az már minden hitelét elvesztette. Mindazonáltal ebben a szakaszban ez az egyetlen dolog, amit meg lehet tenni, ha a rendszer vissza tudja állítani hitelességét az emberek körében – mondta Renani.
„Tudom, hogy ennek az írásnak a közzététele felbőszítheti a kormányt, vagy feldühítheti azokat az irániakat, akik szerint az erőszakos rendszerváltás az egyetlen megoldás az iráni válságra, de értelmiségiként az én felelősségem, hogy mindkét oldalt figyelmeztessem” – ismételte meg Renani.
Korábban Mir Hoszein Muszavi volt miniszterelnök rendszerváltásra szólított fel, Mohammad Khatami volt reformpárti elnök pedig azt mondta, hogy a reformistáknak nincs jövőjük Iránban, bár a rendszerváltás felé való elmozdulás erőszakhoz és káoszhoz vezethet Iránban. A reformtábor támogatta Khatami véleményét, és mintegy hetven politikus fejezte ki támogatását Muszavi elképzelése mellett, bár a következő lépésekhez nem kínált útitervet.
Renani modelljében a legitimitás és a szimbolika hanyatlását követően, vagyis amikor a szülők már nem ápolnak szívélyes kapcsolatot a gyerekekkel, a rendszer struktúrája, itt a család is összeomlik, és a család már nem él egy fedél alatt. „Az Iszlám Köztársaság, úgy vélem, ennek a végső szakasznak a küszöbén áll” – állította Renani.
A társadalmi válságot csak fokozza a női jogok sárba tiprása. A hidzsábtörvény betartását már a lehetetlenségig erőltetik, de lázad is ellene, aki teheti. Egy iráni nő videója terjedt el virálisan a köözsségi oldalakon, aki eldobta a fátylát, miután eltiltották a jelöltségtől a nem megfelelő hidzsábja miatt.
Zeynab Kazempour pénteken a teheráni építőmérnöki szervezet éves közgyűlésén vette le a fejkendőjét, miután az igazgatótanács nem engedélyezte, hogy jelöltként induljon az igazgatótanácsban.
Ezután a színpadon rövid nyilatkozatot tett, amelyben azt mondta, hogy „nem ismerem el azt a közgyűlést, amely nem engedi indulni a jelölteket, mert nem viselnek fejkendőt”. A gyűlés résztvevői megtapsolták őt, amikor a színpadról való távozása előtt eldobta a kendőjét.
A videót a közösségi médiában megosztva egyes felhasználók hangsúlyozták, hogy az országban soha többé nem térnek vissza a körülmények az országos felkelés előtti időszakhoz, és a kormány nem kényszerítheti többé a hidzsábot a nőkre.
Amióta Mahsa Amini őrizetben bekövetkezett halála után Irán-szerte fellángolt a jelenlegi tiltakozási hullám, sok iráni nő vette le nyilvánosan a fejkendőjét, sőt, néhány fejkendőt fel is gyújtottak a kötelező hidzsáb elleni tiltakozás jeleként.
A hét elején az Iráni Nemzeti Könyvtár néhány tagja tiltakozott az ellen, hogy több női tagot felfüggesztettek, mert nem tartották be a „kötelező hidzsábot”.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.