Ez a mai második rész kicsit rendhagyó lesz, ugyanis találkoztam egy rövid, de érdekes tanulmánnyal a Europe’s Edge-en, a Center for European Policy Analysis online folyóiratában arról, hogy a világot most megváltoztatni akaró „szuperhatalmak”, az orosz medve és a kínai sárkány hol is helyezkednek el világunkban, azt ismertetem.
Értve ez alatt azt, hogy mennyire boldogok, gazdagok, erősek vagy gyengék, mit tudnak nyújtani polgáraiknak és ha megszerzik a világuralmat, végső soron a planéta összes lakójának. A tanulmány (https://cepa.org/article/putin-and-xi-by-the-numbers/) szerzője Walter Clemens a Harvard Egyetem Davis Center for Russian and Eurasian Studies munkatársa és a Bostoni Egyetem politológia professzor emeritusa. Ő írta a „Can Russia Change?” című tanulmánykötetet is. Annyit előre elárulok, hogy az összkép elkeserítő: de lássuk, mit mond Clemens professzor.
Az Egyesült Államok ellenfelei az Oroszországi Föderáció, a világ legnagyobb nukleáris robbanófej-arzenáljával rendelkező országa, és egy másik ország, Kína, amely hamarosan a világ legnagyobb GDP-jével rendelkezhet.* Anyagi hatalmukat tetézi, hogy elnökeik azt állítják, a legjobb barátok. De mi rejlik katonai és gazdasági értékeik mögött? Hogyan élnek az alattvalóik? Milyen az oroszok és a kínaiak életminősége? Néhány választ a nem kézzelfogható eredmények mérésében találunk meg.
*Vagy, vagy sem, riasztó hírek érkeznek a kínai gazdasági és társadalmi helyzetről. És ez a világ többi részének sem jó.
Az egyik vezető mutató az ENSZ emberi fejlődési indexe (HDI). Ez három olyan tényezőt értékel, amelyek növelik az emberek választási lehetőségeit – egészség, oktatás és jövedelem. A HDI-listán 2022-ben Svájc és Norvégia érte el a legmagasabb pontszámot; Oroszország az 52., Kína a 79. helyen állt; az USA a korábbi csúcsról a 21. helyre esett vissza.
Mi a helyzet a politikai jogokkal és a polgári szabadságjogokkal? A pártoktól független Freedom House jelentése szerint Oroszország és Kína évről évre „nem szabad” – akárcsak más kommunista vagy posztkommunista államok, Észak-Koreától Kubáig.
A Globális Innovációs Index (a Szellemi Tulajdon Világszervezete) 2022-ben Oroszországot a 47. helyre sorolta a világon – messze lemaradva sok olyan országtól, ahol az egy főre jutó GDP alacsonyabb; Kína viszont a 11. helyen állt – az egyetlen közepes jövedelmű ország az első 30-ban.
Az itt idézett számok mindegyike a Covid–19-cel először szembesülő országok és Oroszország ukrajnai inváziója előtti állapotokat tükrözik, Valószínűleg pontosak, de a valós világ változásaihoz és a tudományos módszertan fejlődéséhez kell igazítani őket.
Mindezen eredmények magyarázatát segíti a Transparency International Korrupcióérzékelési Indexe. A 100-tól nulláig terjedő skálán 2022-ben Dánia és Finnország 90 és 87 ponttal bizonyult a legbecsületesebbnek; az Egyesült Államok éppen csak megelőzte Tajvant 68 ponttal; Kína 45 ponttal éppen Románia alatt és egy ponttal Kuba felett végzett; Putyin partnere, Belarusz 39 ponttal magasabbra került, mint a háború előtti Ukrajna 33 ponttal, amely Mongóliával és El Salvadorral holtversenyben végzett. Oroszország közelebb állt az aljához, 28-mal, holtversenyben Malival és Paraguayjal, ami a legalacsonyabb Latin-Amerikában, kivéve Putyin venezuelai barátait, akik 14-et értek el.
Oroszország és Kína negatív képét erősíti a Nobel-díjak eloszlása. Orosz írók (köztük egy belarusz) hat irodalmi díjat nyertek – egy kivételével mindet elítélte a Kreml. Szovjetek vagy oroszok négy díjat nyertek békében, az egyiket 1958-ban eltiltották az átvételtől, egy másik – Mihail Gorbacsov – az 1990-es nyertes – később persona non grata lett a Kremlben; míg a másik kettőt, 2021-ben és 2022-ben szintén kiközösítette Moszkva. Fizikából vagy kémiából 11 díjat nyertek oroszok, néhányan külföldön dolgoznak, közgazdaságtanból pedig kettő, az egyik közülük külföldön dolgozik.
Egy kínai tudós népi gyógyászatból kapott Nobel-díjat; egy másik, börtönben ülő kínai állampolgár békedíjat kapott; ketten nyertek irodalomból – egy külföldön élő és egy másik, gyakran kitiltott szerző (Mo Yan), akinek írói álneve azt jelenti: „Ne beszélj”. Néhány más kínai születésű tudós fizikában és kémiában nyert Nobel-díjat, miközben külföldön dolgozott. Az elmúlt évtizedek orosz és kínai regényirodalma szerint a tudomány jövője a totalitárius ellenőrzést mélyebb és szélesebb szintre fogja fokozni, mint a Szép új világ (ezt a könyvet – George Orwell 1984-éhez hasonlóan – Jevgenyij Zamjatyin orosz disszidens író Mi című könyve vetítette előre).
Európa négy legkisebb országa – Svédország, Svájc, Ausztria és Hollandia – egyenként több mint kétszer annyi Nobel-díjat nyert, mint Kína és majdnem annyit, mint Oroszország. Svédország 33-at nyert, míg Oroszország összesen 32-t – még a Kreml által elítélt díjazottakat is beleszámítva. Az Egyesült Államok több mint egy tucatnyival meghaladta az oroszokét; az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország négyszer-kétszer annyi díjat nyert, mint Oroszország.
Ezek a tényezők egyszerre okai és következményei más változóknak. Finnország a legkevésbé törékeny állam a világon; Jemen a legtöredezettebb. A 177 állam közül Oroszország jóval törékenyebb, mint Európa nagy része – 78 hellyel az alulról; míg Kína épphogy a felénél van. Az USA 138-mal törékenyebb, mint a legtöbb nyugati ország; a legkevésbé törékeny – a legstabilabb – Finnország 177-gyel.
Finnország és Dánia nem csak a legkevésbé korrupt, de a boldogságindex élén is áll, amelyben az embereket arra kérik, hogy életminőségüket egy 1-től 10-ig terjedő skálán értékeljék. Itt az USA a 16., Kína a 71., Oroszország pedig a 76. helyen áll. A legkevésbé boldog, nem meglepő módon, Afganisztán, amely a legutóbbi, 2021-es felmérés óta talán még nyomorúságosabbá vált.
Hogyan illeszkednek ezek az immateriális javakat mérő mérőszámok az anyagi jóléthez? 2021-ben Kína az egy főre jutó jövedelem tekintetében a 73. helyen áll a világon, 17 000 dollárral – ami elég közel van a 71. boldogsági rangsorához. Oroszország az 54. helyen áll az egy főre jutó jövedelem tekintetében (28 000 dollár), de a boldogság tekintetében a 76. helyen áll. Putyin alattvalói már a háború és a súlyos szankciók előtt is elégedetlenek voltak, talán részben azért is, mert a 28 000 dollár látszólagos jövedelem nagy része oligarchákhoz került.
A legtöbb gazdag országban az egy főre jutó jövedelem közel volt a boldogsági pontszámokhoz. Az USA a GDP tekintetében a 10., a boldogság tekintetében pedig a 16. helyen állt. Írországban nagyobb volt a különbség: Jövedelemben a 3., boldogságban viszont a 13. helyen állt. Finnország és Dánia a boldogság tekintetében a csúcson volt, de jövedelemben a 22. és a 13. helyen állt.
Az északi országok összességében a legjobban teljesítenek, de a Nyugat két nagy kihívója rosszul teljesít az emberi és humanitárius értékek ápolása terén. Kína kivételével a legtöbb elvtársunk számai mind a GDP, mind az emberi fejlődés tekintetében gyengék – lásd Belarusz, Észak-Korea, Kuba, Vietnam, Laosz és Venezuela.
Kínában és Oroszországban jelentős a közvélemény elégedetlensége, bár nem mindig könnyű felmérni, hogy mennyire, és hogy ezek a népek szeretnének-e rendszerváltást. Azt azonban tudjuk, hogy a hétköznapi emberek képtelenek megváltoztatni az uralkodó elitet és annak politikáját, és ebből arra következtethetünk, hogy ez a komor kép fennmarad; ez rossz az áldozatoknak, és nem jó a Nyugatnak.
Eddig Clemens professzor tanulmánya, és most gondolkodjunk el egy kicsit. Mik a Kreml szándékai?
Kiterjeszteni a hatalmukat és a befolyásukat nyugaton az Atlanti óceánig, délen Afrikáig, Keleten Kínáig (voltaképpen Kínát is szeretnék, csak ahhoz a kínaiaknak is lenne pár szavuk).
Mik Kínai szándékai? Erre már jóval nehezebb válaszolni, mindenesetre gazdasági szempontból nekik is a befolyási övezetük maximálisra növelése, amennyire ez lehetséges, de mivel realisták – nagyon is azok – a meglévő helyzetből próbálják kihozni a lehető legtöbbet.
Számíthat arra az általuk potenciálisan meghódított vagy befolyás alá vont övezetek egyetlen lakója is, hogy többet, vagy akár csak ugyanannyit kap ezektől a birodalmaktól, mint azok mostani polgárai kapnak?
Pillanatig sem, ellenkezőleg, csak rosszabb lehet a helyzete minden hódoltsági területre kerülőnek.
Elegendő ez az életszínvonal és életforma nekünk?
Ördögöt elegendő, még a mostani oroszoknak és kínaiaknak is kevés, pocsék, élhetetlen. Ők is jobbat szeretnének.
Akkor most jön a végső kérdés: miért állnak sokan közülünk ezeknek a birodalmaknak a pártjára önként és dalolva, miért rajonganak értük ingyen és bérmentve?
Azt hiszik, ők lesznek a botosispánok a bojár vagy a mandarin uradalmában?
Arról már lekéstek. Arra hoznak ők magukkal embert.
Nincs más válasz: ostobaság, gonoszság, rosszindulat, pillanatnyi remélt vagy valós haszon lesése teszi ilyenné polgártársainkat.
Azon pedig nem lehet segíteni, aki elkapta: menthetetlen.
Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának békét Oroszországnak, békét a világnak!