A mai (és holnapi) iráni hírek kicsit kevésbé lesznek pontosak, ugyanis a hétvégén a megbízható forrásnak számító CTP pihen, de ettől még az információk áramlanak, az események zajlanak és én is követem őket, tehát nem maradunk beszámoló nélkül, legfeljebb kevesebb lesz benne az egzakt számadat. Ami hiba ugyan, de emiatt kihagyni a híradást több lenne: bűn.
Akkor lássuk, mi történt az elmúlt egy napban Irán földjén? Semmi jó. Az iskoláslányok elleni vegyi támadások száma megugrott az Iszlám Köztársaság pedig tagadja a bűncselekményt.
Vasárnap újabb iskolákat ért vegyi támadás, több tucatnyi lányt szállítottak kórházba, miközben a nemzetközi közösség válaszokat követel a rejtélyes mérgezésekre.
A november óta lányiskolákat célzó mérgezések a héten felerősödtek, és újabb több száz lány betegedett meg Irán-szerte.
A közösségi médiában vasárnap felbukkant videókon látható, hogy számos városban mérgeztek meg diáklányokat, köztük Iszfahán (Isfahan) tartományban Fouladshahrban és néhány más városban, Alborz tartományban Karajban és Fardisban, Tabrizban, Jazdban, Hamedanban, Shirazban, Ramhormozban és Mahshahrban Khuzestan tartományban, Kazvinban, Gonbad-e Kavusban Golestanban és a fővárosban, Teheránban. Csak Yazd városában legalább nyolc iskolát támadtak meg vasárnap.
Csak szombaton 33 város iskoláit vették célba ugyanazzal a gázzal, amely az elmúlt hetekben már mintegy 1500 diákot érintett.
A diáklányok szándékos megmérgezésének mértéke – amely a vallásos Qom városában kezdődött, majd tovább terjedt az országban, és elérte a kisvárosok és falvak iskoláit is – az elmúlt hetekben fokozódott, és mindennapossá vált.
Az állami média igyekszik lekicsinyelni az incidensek súlyosságát, egyes tisztviselők, mint például Jamileh Kadivar volt parlamenti képviselő, „tömeghisztériának” nevezik a támadásokat.
Sokan, mint például Dr. Mohammadreza Hashemian, a Masih Daneshvari kórház speciális osztályának orvosa, attól tartanak, hogy a mérgezéseket a rezsim hatóságai irányítják. Azt mondta, hogy a diákok megmérgezéséhez használt gázok különböző vegyi anyagok kombinációjából állnak, amelyekhez „az átlagemberek nem férhetnek hozzá”.
Mivel a nők és a lányok a tiltakozások élére álltak, amikor elégették a fejkendőiket és levágták a hajukat a rendszerrel szembeszegülve, úgy vélik, hogy a támadások összehangolt erőfeszítéseket jelentenek, hogy a fiatal diákokat visszatartsák a Mahsa Amini halála által kiváltott, folyamatban lévő zavargások támogatásától. A hölgy halála az erkölcsi rendőrség őrizetében, miután letartóztatták a fejkendő nem megfelelő használata miatt, szeptember óta országos tiltakozást váltott ki.
Az iskolai támadások mintái hasonlítanak a csecsenföldi radikális iszlamisták és az afganisztáni tálibok által elkövetett vegyi támadásokhoz.
A rezsim egészségügyi minisztere, Bahram Eynollahi elismerte, hogy a lányok „enyhe mérgezéses” támadást szenvedtek el, Abdolreza Rahmani Fazli belügyminiszter pedig szombaton azt mondta:
„A helyszíni vizsgálatok során gyanús mintákat találtak, amelyeket vizsgálnak… a diákok megbetegedésének okainak azonosítása érdekében, és az eredményeket a lehető leghamarabb közzéteszik”.
Az iszlám köztársaság tétlensége és vonakodása miatt felháborodva, hogy a támadások mögött állók azonosítására és letartóztatására nem kerül sor, számos szülő, diák és más aktivista tartott országszerte tüntetéseket az oktatási minisztérium épületei előtt, de a biztonsági erők megtámadták a gyűléseket, és letartóztatták a szülők és diákok egy részét.
Egy teheráni oktatási minisztérium épülete előtt tartott szülői gyűlésen az emberek azt skandálták: „Baszidzs, gárdisták, ti vagytok a mi Daeshünk”, a Forradalmi Gárdát és más biztonsági erőket az Iszlám Államhoz hasonlítva. Az Iszlám Köztársaságot a tálibokhoz hasonlítva a tüntetők azt is skandálták, hogy „Halál a tálibokra, akár Iránban, akár Afganisztánban”.
Szintén vasárnap egy mintegy 420 iráni politikai és civil aktivistából álló csoport nyilatkozatot adott ki a médiának, amelyben a diákok megmérgezését „bűncselekménynek” minősítette, amely „nemzeti aggodalmat” váltott ki.
Pénteken az ENSZ genfi emberi jogi hivatala a támadások átlátható kivizsgálására szólított fel. Olyan országok, mint az Egyesült Államok és Németország szintén aggodalmuknak adtak hangot.
A Nobel-békedíjas és emberi jogi jogász Shirin Ebadi szerint nincs kétség afelől, hogy a rendszer szerepet játszott a tömeges mérgezéses támadásokban. Irán száműzetésben élő királynője, Farah Pahlavi szintén elítélte a támadásokat, mondván, hogy az Iszlám Köztársaság „tisztátalan természetének egyes részeit mutatja meg a világnak”.
Reza Pahlavi száműzött herceg szintén tweetelt:
„Iráni lányokat mérgeznek meg iskolákban Irán-szerte. Arra kérem a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nyomást a rezsimre, és követelje a helyszíni vizsgálatokhoz való hozzáférést Iránban. Khameneit és a rezsimjét meg kell állítani”.
A Kanadában élő Hamed Esmaeilion aktivista, akinek lányát és feleségét az IRGC megölte, szintén elítélte az iskolai támadásokat, és felszólította a nemzetközi közösséget és a demokratikus kormányokat, hogy ne maradjanak csendben. „Kiállnak végre az iráni nép mellé, és kiutasítják az Iszlám Köztársaság nagyköveteit?” – kérdezte.
Mindemellett több mint három hónappal az iráni lányiskolák elleni gáztámadások kezdete után az oktatási minisztérium semmilyen komoly reakciót nem mutatott a sokkoló eseményekre.
A teheráni Khabar Online hírportál szerint csak a támadások következtében legalább 1200 lányt mérgeztek meg csak Qomban és Boroujerdben. További vegyi támadások történtek Teheránban, Karajban, Kermanshahban és Ardabilban is.
A Khabar Online szombaton azt írta, hogy megkérdőjelezhető az oktatási minisztérium hallgatása, mivel februárban gyorsan reagált arra, hogy a diákok egy Ghaem Shahr (Sáhí) iskolában vicces népdalt énekeltek. A reakció abban az esetben azzal kezdődött, hogy kirúgták a tanárt, és arra kényszerítették, hogy az Instagramon kérjen bocsánatot, amiért „nem vigyázott a diákokra”.
A jelentés szerint a tisztviselők által eddig felajánlott magyarázatok általában kifogások, amelyeket általában hírgyártás útján hoznak nyilvánosságra. Yousef Nouri oktatási miniszter egyetlen hivatalos reakciója az volt, hogy „pletykaként” utasította el a támadásokról szóló híreket.
A legtöbb más iráni politikus vagy határozottan tagadta a jelentéseket, vagy Ebrahim Raisi elnökhöz hasonlóan „az ellenséget” tette felelőssé a támadásokért. Raisit sokan mások is követték, akik általában szinte minden fejleményt félvállról ítélnek meg, az Egyesült Államok vagy Izrael hírszerző ügynökségeit hibáztatva.
A kormányhoz kötődő médiumok, köztük a teheráni Hamshahri önkormányzati lap, olyan ellenzéki vezetőket, mint Reza Pahlavi herceg, Maszih Alinezsád nőjogi aktivista és a Nemzeti Ellenállási Tanács vezetője, Maryam Radzsavi, is belekevertek a támadásokba, és képüket „tettesként” tették közzé. Nyilvánvaló, hogy Iránban néhány keményvonalas hívő elhiszi az ilyen vádakat.
De az „ellenségek” hibáztatása azt a kérdést is felveti, hogy hol van a több mint egy tucat hírszerző ügynökség, amikor külföldi ügynökök járkálhatnak és dobálhatnak vegyi anyagokat az iskolákba.
Közben a miniszter hallgatólagosan arra kérte a médiát, hogy nyomja a szőnyeg alá a vegyi támadások hírét, hogy a minisztérium bepótolhassa a járványból adódó oktatási lemaradást.
Egyes keményvonalasok, mint például az Iszlám Koalíció Pártjának tagja, Ahmad Karimi-Esfahani, határozottan tagadták a gáztámadásokról szóló jelentéseket és videókat. Azt mondta, hogy ezeket a jelentéseket „az ellenségek” koholták. A politikus továbbá azt állította, hogy „még nem bizonyított, hogy bárkit is megmérgeztek volna”, és hogy „a támadások csak a közösségi médiában léteznek”. Mindezt akkor, amikor a kormány mentőbuszok tízeit küldte a megtámadott iskolákhoz, és a kórházban lévő diákokról készült videók terjednek a közösségi médiában és a külföldi székhelyű perzsa médiában.
Korábban Hossein Allahkaram polgárőr vezető Teheránban újságíróknak azt mondta, hogy a támadásokról szóló hírek
„Egy olyan összeesküvés részei, amelynek célja Irán destabilizálása és szétzilálása, valamint a Nő, élet szabadság mozgalom fenntartása”.
Karimi-Esfahani azt is állította, hogy a mérgezésekről szóló hírek terjesztése „az ellenség által kieszelt összeesküvés” része volt. Azt is állította, hogy egy oktatási miniszterhelyettes kijelentését, miszerint „a támadásokat egy olyan csoport indította, amely ellenzi, hogy a lányok iskolába járjanak”, később cáfolták.
Néhány korábbi iráni tisztségviselő, például Ataollah Mohajerani volt kulturális miniszter a közösségi médiában azt állította, hogy a Nők, Élet Szabadság Mozgalom hívei szándékosan mérgezték meg a diáklányokat. Szégyentelenebb vádakat fogalmaztak meg olyan tisztviselők, akik azt állították, hogy „a diákok megmérgezték magukat!”
Az iráni reformpárti média azonban „szervezett bűnözésnek” minősítette a támadásokat, és felszólította a tisztviselőket, hogy a kitalált vádaskodások helyett adjanak meggyőző magyarázatot.
Az iráni emigráció pedig követeli a magyarázatot. A diaszpóra sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy vizsgálja ki az iráni mérgezéseket
Irániak ezrei tüntettek a világ nagyvárosaiban az iszlám rendszer ellen, és felhívták a világ figyelmét az ország tüntetőkkel szembeni brutális fellépésére, beleértve a lányiskolák elleni vegyszeres támadásokat.
A kanadai Vancouverben több százan tüntettek, és felhívták a világ figyelmét a lányiskolák ellen országszerte elkövetett vegyi támadásokra. A tüntetésen a konzervatív pártok és a kanadai Új Demokrata Párt képviselőinek egy csoportja is jelen volt.
Torontóban és Montrealban is hasonló tüntetéseket tartottak, ahol több százan tiltakoztak a hideg és havas napon, hogy szolidaritásból elítéljék az iskoláslányok mérgezését, amely a vallásos Qom városában kezdődött novemberben.
Az Egyesült Államokban a kaliforniai San Diegóban élő irániak demonstrációval fejezték ki szolidaritásukat honfitársaikkal, és követelték az iráni kínzások és elnyomás megszüntetését. A tüntetők Pirouz, a múlt héten veseelégtelenségben elpusztult iráni gepárd fényképét is kitették, amely az ország három utolsó, veszélyeztetett fajának egyikéhez tartozott.
Sydneyben, Münchenben, Hamburgban és Koppenhágában élő irániak is tartottak hasonló megmozdulásokat.
Három hónapja tart a tanulók sorozatos megmérgezése, amely több lányiskolát érintett, és úgy vélik, hogy több mint 1000 diákot vettek célba, akik közül ismeretlen számban kerültek kórházba országszerte. Még nem találták meg a tetteseket, és a felhasznált vegyi anyagokat illetően sincsenek válaszok.
Ellenben az ellenzéket sem kell félteni: ők egyenesen Khameneit vádolják. Egy iszlám forradalmárból lett rendszerkritikus Ali Khameneit vádolta a lányiskolák elleni mérgezéses támadásokért, amelyek miatt több száz diák megbetegedett, és sokan kórházba kerültek.
Abolfazl Qadiani (Ghadyani) szerint a november óta országszerte történt több tucat incidens „bosszú” a Nők, Élet, Szabadság mozgalom ellen, amelynek élén iskoláslányok és diákok állnak. Egy nyilatkozatában Qadiani a következőket mondta Khameneiről:
„Téves meggyőződése szerint az utcai gyűlések elfojtásával lehetőséget talált arra, hogy bosszút álljon, hogy megbékítse gonosz szellemét. Így a mozgalom bátor úttörőinek testi és lelki egészségét és biztonságát vette célba”.
Qadiani egy baloldali, forradalmi csoporthoz tartozott, amely a 2009-es vitatott elnökválasztásig támogatta Khameneit, amikor a legfelsőbb vezető Mahmud Ahmadinezsád megkérdőjelezhető újraválasztását támogatta. Qadiani sokakkal együtt tiltakozott az eredmények ellen, börtönbe került, és ellenzéki személyiséggé vált.
„Khamenei ugyanaz a bűnöző, aki bosszút állt az amerikaiakon azzal, hogy néhány petárdát rájuk dobott Ain al-Asadban, de azon az ominózus napon két rakétával szándékosan megölte az ukrán repülőgép ártatlan utasait, hogy nemes életüket és testüket emberi pajzsként használja fel saját maga számára”
– mondta a héten. Qadiani az Ukrán Nemzetközi Légitársaság Teheránból felszálló járatának 2020 januárjában történt lezuhanására utalt, órákkal azután, hogy Irán rakétákkal lőtte az Egyesült Államok iraki támaszpontjait. Az IRGC két rakétával leterítette az utasszállító gépet, és mind a 176 utas meghalt.
A nyomozás vezetésével Ahmad Vahidit, az Interpol által körözött volt IRGC-parancsnokot bízták meg, aki 1994-ben részt vett egy Buenos Aires-i zsidó közösségi központ felrobbantásában. Eddig nem történt letartóztatás.
Raisi elnöknek meg az apósával van baj, kezd radikalizálódni. Mármint a rendszer irányában, de akkor sem jó hír ez. Mivel a pletykák szerint Ahmad Alamolhoda pénteki imám valószínűleg leváltásra kerül, talán egy lépéssel túl messzire ment keményvonalas nézeteinek védelmében.
Alamolhoda pénteki prédikációjában azt mondta, hogy a rendszer már nem elég erős ahhoz, hogy fellépjen a kötelező hidzsábot megtagadó nőkkel szemben, és a fundamentalista férfiaknak és nőknek talán kezükbe kell venniük a törvényt.
Ezzel a felhívással Alamolhoda, aki Ebrahim Raisi elnök apósa, megpróbálhatott szövetkezni azokkal a szélsőségesekkel, akik állítólag a több iráni városban lányiskolák ellen elkövetett gáztámadások mögött állnak.
A keményvonalas klerikus úgy vélekedett, hogy a kötelező hidzsáb elleni kampány olyan stádiumba jutott, hogy minden olyan intézményt, amely védelmezi a dress code-ot, a kormány részének tekintenek. Alamolhoda kritikusai minden bizonnyal úgy fogják fel megjegyzését, mint egy újabb jelét annak, hogy ellenzi a kormány szerinte „enyhe” reakcióját az iráni nőkre kivetett kötelező öltözködési szabály elleni dacra.
Csütörtökön több, az iráni klerikális körökhöz közel álló közösségi médiafájl azt sugallta, hogy Almolhodát leváltják a pénteki imám és Ali Khamenei legfelsőbb vezető képviselőjeként Mashhadban. Korábban Alamolhodát bírálták és figyelmeztették Khamenei hivatalának magas rangú tagjai, hogy „túlságosan keményvonalas” nézetei felbosszantják a nőket és tüntetéseket szítanak.
Az egyik csütörtöki tweetben még Mohammad-Javad Nezafat-Yazdi ajatollahot is megnevezték, mint azt az embert, aki valószínűleg átveszi Alamolhoda pozícióját. A tweetben ez állt: „Végre fogott a Mashhadban élő imám több éves kritikája, és Alamolhodát Nezafat-Yazdi fogja leváltani”. A tweet azzal vádolta Alamolhodát, hogy megsértette az ország kulturális politikáját, betiltotta a koncerteket, és „prostituáltaknak” nevezte a hidzsábbal szembeszegülő erényes nőket.
Pénteken Alamolhoda keményen bírálta azokat, akik szerint az iszlám rendszernek nem lenne szabad megpróbálnia megsérteni „az ellenségeket”. Később egyértelművé tette, hogy az „ellenség” alatt az Egyesült Államokat értette, amelyet az iszlám köztársasági tisztviselők „a világ arrogáns hatalmának” becéznek. Azt állította továbbá, hogy az iráni forradalom terjed a régióban, és „ezért az Egyesült Államok az Iszlám Köztársaságot új riválisának tekinti a térségben”.
Továbbá azzal vádolta, hogy a kötelező hidzsáb ellenzése az Egyesült Államok újabb taktikája az iráni iszlám rezsim megdöntésére. Azt állította, hogy az amerikai Johns Hopkins Egyetem egyik agytrösztje úgy döntött, hogy az amerikai dollár árfolyamát 600 000 rialra emeli, amit az árfolyamok a múlt héten értek el. Azt is állította, hogy Mark Dubowitz, a washingtoni székhelyű Foundation for Defense of Democracies (Alapítvány a Demokráciák Védelméért) vezetője áll az iszlám köztársaság elleni „gazdasági hadművelet” mögött.
Alamolhoda esetleges leváltása magas pozícióiból valószínűleg tovább gyengíti a harcban álló vejét, Raisit, akit még saját támogatói is komolyan támadnak, amiért nem sikerült megmentenie Irán gyengélkedő gazdaságát.
Közben iráni tisztviselők és politikusok többször is elmondták, hogy az egyik keményvonalas helyébe egy másik keményvonalas lépése nem fogja megoldani az ország problémáit. Az egyik legutóbbi esetben Ahmad Alireza Beigi, Tabriz egyik törvényhozója azt mondta:
„Az Iszlám Köztársaság olyan, mint egy jármű, amelyből kifogyott az üzemanyag, de mi megpróbáljuk lecserélni a sofőrt, remélve, hogy ez megoldja a problémát”.
Alireza Beigi hozzátette: „Nem lesz változás, hacsak nem adjuk vissza a hatalmat a népnek”. A továbbiakban azt mondta:
„Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem! Először is vissza kell térnünk oda, ahol hibáztunk. Hagynunk kell, hogy az emberek lássák, milyen eredménnyel jár a saját akaratuk az állam ügyeinek irányításában.”
A törvényhozó máshol is elmondta: „A rövidlátás és az emberek választási lehetőségeinek korlátozása olyan kormány megalakulásához vezetett Iránban, amely nem rendelkezik az emberek támogatásával, és így nincs önbizalma”. Emlékeztetett arra, hogy Raisi akkor került hatalmi pozícióba, amikor az Őrök Tanácsának titkára azt mondta: „Akkor is rendezünk megfelelő választásokat, ha a nép nem vesz részt rajtuk”. Figyelmeztetett: „Nem várhat megfelelő választást, ha figyelmen kívül hagyja az embereket. És látták, hogy Raisit egy olyan választáson választották meg, amelyen minimális volt a részvétel”.
Ma az egyetlen viszonylag jó hírt az összefoglaló végére hagytam: eszerint komoly lítiummezőre bukkantak Nyugat-Iránban. Egy iráni tisztviselő szerint először fedeztek fel hatalmas lítiumlelőhelyeket az ország nyugati, Hamadán tartományában.
„Iránban először fedeztek fel lítiumkészletet a Hamadán tartománybeli Qahavandban” – idézte az iráni állami televízió Mohammad Hadi Ahmadi, az ipari minisztérium tisztviselőjét.
A minisztérium üzemeltetési főosztályának főigazgatója, Ebrahim Ali Molabeigi szerint a tartalék 8,5 millió tonna lítiumot tartalmazhat.
„A bánya feltárása négy évig tartott, és a befektető kész beruházni, így a bánya a következő két évben beindul.”
Irán azon kevés országok közé tartozik, amelyek megfelelő mennyiségű ritkaelem- és nemesfémkészletekkel rendelkeznek, és az első lítiumtartalék felfedezése Hamedanban további készletek felfedezését ígéri ebben a tartományban – mondta a minisztériumi tisztviselő az IRNA-nak.
Az Egyesült Államok Földtani Intézetének (USGS) 2022-ben közzétett jelentése szerint világszerte összesen 89 millió tonna lítiumot azonosítottak. Ausztrália, Chile, Argentína és Kína a fő termelők.
A lítium az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásához nélkülözhetetlen elem. Tekintettel az éghajlatváltozás által jelentett fenyegetés mértékére, döntő fontosságú, hogy lehetővé tegye az autók szén-dioxid-kibocsátás nélküli működését. A lítiumot a „21. század olajaként” is emlegetik.
Ez a fehér fém a mobiltelefonokban és más elektronikus eszközökben használt újratölthető akkumulátorok alapvető összetevője is.
Azért ez a lelőhely nagy kihívás az ajatollahok számára: eddig volt kőolajuk, valahogy sikerült nem meggazdagodni belőle. Van földgázuk, azt kitermelni sem tudják. Most lesz lítiumuk: ezt vajon hogyan cseszik el?
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.