Iránban el akarják lopni az újévet. A karácsonyt nem lehet, az ott nincs, vagyis nagyon kevesen tartják, de az újév ellopásának semmi akadálya. Persze igazából arról van szó, hogy a hagyományos ünnepségek megtartását nem akarja engedélyezni a rendszer, amelyek egyrészt még a zoroasztriánus időkből maradtak fenn, másrészt sok ember gyülekezésével járnak.
Ugyanis ha sokan jönnek össze megtartani a perzsa szilvesztert az ősi szokások szerint, még a végén eszükbe jutnak a sérelmeik, és az össznépi buli össznépi tüntetéssé, sőt, talán forradalommá is változhat, és ezt Khamenei minden áron el szeretné kerülni. Ilyenkor, a tömeges mérgezések után sokan haragszanak a hatalomra és ha hagyják őket gyülekezni, hamar elszabadulhatnak az indulatok. Viszont ha elveszik a néptől az ünnepet, az újabb sérelmeket okoz.
Lássuk azonban az elmúlt nap fejleményeit. Az iráni híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Az iráni rendszer továbbra is arra törekszik, hogy lebeszélje az állampolgárokat a Chahar Shanbeh Souri megünnepléséről, hogy megelőzze az esetleges tiltakozásokat ezen az ünnepen. Az irániak hagyományosan úgy ünneplik a Chahar Shanbeh Souri-t – a perzsa naptári év utolsó szerdáját –, hogy az utcákon gyülekeznek és tüzek fölött ugrálnak. A rendszer attól tart, hogy az ünnepi összejövetelek, a tüzek és az általános élénk hangulat kombinációja ezen az ünnepen olyan környezetet teremt, amely kedvez a zavargásoknak. A pénteki ima vezetői Irán-szerte március 10-én prédikációikban lebeszélték híveiket a Chahar Shanbeh Souri ünnepléséről. Ahmad Khatami teheráni ideiglenes pénteki imavezető prédikációjában figyelmeztette az irániakat, hogy sokan „életüket, szemüket és végtagjaikat vesztették” a Chahar Shanbeh Souri ünneplése során. Khatami hozzátette, hogy ez az ünnep „nem bölcs szokás”, és felszólította az iráni fiatalokat, hogy hallgassák meg „szívhez szóló beszédét”. Mamosta Faegh Rostami sanandaji pénteki imavezető prédikációja során külön figyelmeztetett arra, hogy az irániak ne engedjék, hogy a Chahar Shanbeh Souri „múló örömei” „egy életre szóló megbánást” okozzanak. Abdol Hoszein Ghobishavi abadáni pénteki imavezető emellett felszólította a szülőket, hogy „irányítsák” gyermekeiket a Chahar Shanbeh Sourin, megismételve Ahmad Reza Radan dandártábornok, a rendfenntartó erők parancsnoka március 7-én a szülőkhöz intézett figyelmeztetését, hogy az ünnep alatt ellenőrizniük kell gyermekeik „lelkesedését”. A pénteki ima vezetőinek összehangolt retorikája arra utal, hogy Ali Khamenei legfelsőbb vezető és belső köre irányítja ezt az üzenetküldő kampányt. A pénteki ima vezetői a Legfelsőbb Vezető Hivatalától kapnak útmutatást pénteki prédikációik tartalmára vonatkozóan. A rezsimnek a Chahar Shanbeh Souri ünnepségek megakadályozására irányuló folyamatos erőfeszítései megerősítik a CTP korábbi értékelését, miszerint a rendszer arra használja fel a közelmúltbeli vegyi támadásokat, hogy feltételeket teremtsen az ország biztonságossá tételére a nagy nemzeti ünnepek előtt.
A rendszer felhívása a Chahar Shanbeh Souri megünneplésének megakadályozására egy szélesebb körű, az iráni társadalom iszlamizálására irányuló kampány része lehet. A Chahar Shanbeh Souri és a Nowrouz – a Chahar Shanbeh Souri-t követő iráni újév – egyaránt zoroasztriánus eredetű. A rendszer történelmileg tolerálta – de nem támogatta lelkesen – ezeknek az ünnepeknek a megtartását, különösen a Chahar Shanbeh Souriét. A rendszer tisztviselői valószínűleg azért is kritizálják a Chahar Shanbeh Souri-t, hogy elérjék rövid távú céljukat, azaz megakadályozzák az ezen az ünnepen történő tüntetéseket. Az ünnep jelentőségének lekicsinyítése összhangban van a rendszernek az iráni társadalom iszlamizálására irányuló hosszú távú törekvésével. Ali Khamenei legfelsőbb vezető korábban kifejezetten felszólította Iránt, hogy váljon iszlámabbá. Khamenei „a forradalom öt lépésének” harmadik és negyedik lépése az „iszlám állam létrehozása” és „egy iszlám ország létrehozása”.
A prominens szunnita pap, Moulana Abdol Hamid továbbra is a rendszert tette felelőssé a mérgezési kampányért, és azt sugallta, hogy a kampány célja lényegében Irán tálibizálása volt. Abdol Hamid a március 3-i pénteki prédikációjában a diákok megmérgezését a „tiltakozás elfojtásának egyik formájaként” jellemezte, amely a hatalom ellen tiltakozó iskolásokat veszi célba. A pap bírálta a rendszert azért is, mert nem hajlandó megvédeni az iskolásokat, és felvetette, hogy a kormány tudja, ki a felelős a támadásokért, és hazudott a közvéleménynek erről. Abdol Hamid kibővítette ezeket a vádakat március 10-i pénteki prédikációjában, amelynek során azt sugallta, hogy a rendszer által eltűrt kampány célja az volt, hogy megakadályozza a lányokat a tanulásban. A mérgezési kampány elsősorban iskolás lányokat célzott meg, amint arról a CTP korábban beszámolt. Abdol Hamid hosszasan beszélt a nők azon képességéről, hogy előbbre vigyék a tudást, és hozzájáruljanak a kultúrához és a társadalomhoz, kijelentve, hogy „a nőknek ugyanolyan jogokkal kell rendelkezniük, mint a férfiaknak”, hogy hozzájáruljanak a tudás különböző területeihez, és hogy a rendszernek „megfelelő terveket kell készítenie a nők számára” ebben a tekintetben. Abdol Hamid beszéde végén a tálibokat is megemlítette, valószínűleg azért, hogy szándékosan vagy akaratlanul arra hívja fel a gyülekezőket, hogy mérlegeljék a rendszer és a tálibok közötti összehasonlítást.
Abdol Hamid továbbá március 10-i prédikációját arra használta fel, hogy szembeszálljon a kormány azon narratívájával, miszerint a rendszer erősíti a nők szerepét és támogatja a feminizmust. Hangsúlyozta, hogy meg kell akadályozni, hogy a „helyi kultúra” felülírja a globális trendeket, és hogy ellentmondjon „az iszlám parancsainak a nők jogait illetően.” Továbbá felszólította az „iszlám rendszereket”, hogy tekintsék át a nők globális helyzetét, beleértve a szekuláris államokban uralkodó helyzetet is, és nézzék meg, milyen „intézkedéseket hoztak a nők számára”, hogy a nők képesek legyenek hozzájárulni az „elméleti, társadalmi és gyakorlati fejlődéshez”. Abdol Hamid talán arra reagál, hogy a rezsim tisztviselői szinte állandóan azt állítják, hogy a kötelező hidzsábtörvény segít az egyenlőség elérésében, míg a Nyugat az erkölcsi korrupciót és a promiszkuitást segíti elő. Ebrahim Raisi elnök például március 09-én kijelentette, hogy az Iszlám Köztársaság kötelező fátyolviselési törvényei megvédték az iráni nőket a Nyugat „kulturális vulgaritásától”, ahogy arról a CTP korábban beszámolt. Abol Hamid ezzel szemben azzal érvelt, hogy a nyugati szekuláris államok azok, amelyek lehetővé teszik a nők boldogulását. A CTP nem úgy értelmezi Abdol Hamid retorikáját, hogy szekuláris államot követel, hanem inkább úgy, hogy megpróbál szembeszállni a rendszer nyilvános narratívájával.
Abdol Hamid 2022 szeptembere óta folyamatosan egyfajta ravaszságról tett tanúbizonyságot nyilvános üzeneteivel és a hazai információs tér alakítására tett erőfeszítéseivel kapcsolatban. Pénteki imaprédikációi jellemzően közvetlen választ tartalmaznak a rendszer legutóbbi megnyilvánulásaira, vagy egyéb utalásokat az Iránban népszerű híradásokra. Figyelemre méltó, hogy Abdol Hamid későbbi prédikációiban visszatér a már korábban említett témákhoz, csak úgy módosítva azokat, hogy azok a rendszer legutóbbi kijelentéseire és intézkedéseire vonatkozzanak. Ezekben a prédikációkban soha nem szólított fel a rendszer elleni erőszakra, bár támogatta az iszlám köztársaságról szóló népszavazásra irányuló felhívásokat. Abdol Hamid tehát úgy tűnik, hogy gondosan kiegyensúlyozza tetteit és retorikáját, hogy nyomást gyakoroljon a hatalomra anélkül, hogy nyílt eszkalációt idézne elő. A rendszer egyelőre valószínűleg azért tűri Abdol Hamid folyamatos kritikáját, mert még nem szólított fel erőszakos felkelésre a politikai berendezkedés ellen. Egyes iráni vezetők valójában Abdol Hamidra vonakodva bár, de úgy tekinthetnek, mint egy visszafogó tényezőre, tekintettel a Szisztán és Beludzsisztán tartományban működő és a szeparatizmust hirdető különböző rendszerellenes militáns csoportokra.
Irán és Szaúd-Arábia március 10-én – hét évvel azután, hogy 2016-ban megszakították a diplomáciai kapcsolatokat – helyreállította kétoldalú kapcsolatait. A Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács (SNSC) titkára, Ali Shamkhani ellentengernagy március 10-én Pekingben háromoldalú megállapodást írt alá erről Musaid bin Mohammad al-Aiban szaúdi nemzetbiztonsági tanácsadóval és Vang Ji magas rangú kínai diplomatával. Irán és Szaúd-Arábia megállapodott a kapcsolatok normalizálásáról és nagykövetségeik újranyitásáról a következő hónapokban. Shamkhani kijelentette, hogy ez a megállapodás erősíteni fogja „a regionális stabilitást és biztonságot”, és fokozza „a Perzsa-öböl és az iszlám világ országai közötti együttműködést a meglévő kihívások kezelésében”. Iráni tisztviselők és az állami média úgy állítják be ezt a megállapodást, mint az USA és Izrael „nagy kudarcát.” Nem világos azonban, hogy ez a megállapodás elvezet-e ahhoz, hogy Teherán és Rijád megoldja a köztük lévő régi és bonyolult kérdéseket – például Irán részvételét a jemeni konfliktusban és Szaúd-Arábia iraki energetikai beruházásait. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása jelentős diplomáciai és politikai áttörést igényelne, amelyhez a két fél eddig még nem jutott közelebb.
Magas rangú iráni tisztviselők március 8-án valószínűleg iraki vezetőkkel tárgyaltak a Szaúd-Arábiával való kapcsolatok normalizálásáról és az iráni-iraki kapcsolatokra gyakorolt hatásokról. Shamkhani telefonbeszélgetést folytatott Mohammad Shia al Sudani iraki miniszterelnökkel, amelynek során megköszönte az iraki központi kormánynak a Teherán és Rijád közötti közvetítésre tett erőfeszítéseit. Hossein Amir Abdollahian külügyminiszter hasonlóan telefonbeszélgetést folytatott Fuad Hossein iraki külügyminiszterrel, hogy megvitassák a kapcsolatok normalizálását. Irak gyakran volt az Irán és Szaúd-Arábia közötti versengés színtere, különösen a gazdasági és politikai befolyásért folytatott versengés miatt.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az iráni rendszer folytatja erőfeszítéseit, hogy lebeszélje az iráni állampolgárokat a Chahar Shanbeh Souri megünnepléséről, hogy megelőzze a lehetséges tiltakozásokat ezen az ünnepen.
- Moulana Abdol Hamid prominens szunnita lelkész továbbra is a rendszert tette felelőssé a mérgezési kampányért, és azt állította, hogy a kampány célja lényegében Irán tálibizálása volt.
- Irán és Szaúd-Arábia – hét évvel a diplomáciai kapcsolatok 2016-os megszakítása után – újra felvette a kétoldalú kapcsolatokat.
- Egy tartomány két városában legalább két tüntetés zajlott.
-
Belső biztonság és tiltakozó tevékenység:
Március 10-én egy tartomány két városában legalább két tüntetés zajlott. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő városokban zajlottak tüntetések:
Zabol, Szisztán és Beludzsisztán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Egyének, akik azt követelik, hogy a Külügyminisztérium folytassa Irán Helmand folyóhoz fűződő jogainak érvényesítését.
Megjegyzések: Ez az esemény nem rendszerellenes tüntetés volt, és a rendszerhez kötődő hírcsatornák számoltak be róla.
Zahedan, Szisztán és Beludzsisztán tartomány
Méret: Közepes
Demográfiai összetétel: A prominens szunnita lelkész, Moulana Abdol Hamid heti pénteki imaprédikációja után tiltakozó személyek.
Külpolitika és diplomácia:
Ebrahim Raisi elnök március 10-én telefonbeszélgetést folytatott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és valószínűleg az ukrajnai orosz invázióhoz nyújtott iráni katonai támogatásról tárgyaltak. A telefonbeszélgetésre egy nappal azután került sor, hogy az orosz erők március 9-én nagyszabású rakétatámadást hajtottak végre Ukrajna területén. A támadásban iráni gyártmányú Shahed-136 típusú drónok is részt vettek.
Külbiztonság és katonai ügyek:
Az Irán által támogatott síita milíciák valószínűleg kihasználják a Diyalába telepített biztonsági erőket, hogy ellenzéki csoportokat vegyenek célba. Február 20-án valószínűleg Irán által támogatott síita milicisták fegyvertelen szunnitákat mészároltak le a Diyala tartománybeli Khalis al Jayalah faluban. A parlamenti biztonsági és védelmi bizottság, amelyet a Badrhoz kötődő Abbas al Zamili elnök vezetett, március 1-jén tényfeltáró missziót tartott Diyala tartományban a „biztonsági jogsértések” miatt, és elrendelte a további csapatok Diyala tartományba történő telepítésének felülvizsgálatát. Március 7-én azonosítatlan fegyveresek felrobbantottak egy pokolgépet és rálőttek egy járműre, megölve a Bani Tamimi törzs nyolc tagját, köztük Tamimi sejk fiát. Mohammad Shia al Sudani iraki miniszterelnök március 8-án a helyi biztonsági törzsi vezetőkkel folytatott megbeszélést követően elrendelte további biztonsági és katonai erők telepítését Diyala tartományba. Diyala kormánytisztviselői bírálták Szudanit, amiért elhitte a helyi törzsi vezetés vádjait a tartományban a közelmúltban elkövetett bűncselekmények miatt.
A Badr Szervezet által támogatott 1. Vészhelyzeti Reagáló Hadosztály ellenőrzőpontokat állított fel Diyalában, és márciusban átfésülő műveleteket hajtott végre, állítólag azért, hogy letartóztasson olyan személyeket, akik kapcsolatban állnak a közelmúltbeli gyilkosságokkal Diyalában. A Bani Tamimi törzs családjai március 10-én nyilatkozatot adtak ki, amelyben felszólították a biztonsági erőket, hogy engedjék szabadon törzsük azon tagjait, akiket állítólag aznap reggel letartóztattak. Az iraki különleges erők március 10-én Muqdadiyahban letartóztatták a Badr szervezet egyik parancsnokát, Sabah Zainit. Sabah testvére, Najah Zaini gyűlést tartott, amelyen követelte, hogy az iraki különleges erők engedjék szabadon Sabahot, és fegyveres utcai erőszakkal fenyegette meg Diyala tartomány kormányzóját. Meg nem erősített jelentések szerint az iraki különleges erők március 10-én szabadon engedték Sabah Zainit. Az, hogy az iraki biztonsági erők letartóztatták a Badr szervezet egyik parancsnokát a Diyala tartománybeli Muqdadiyahban, arra utal, hogy a Népi Mozgósítású Erők vezetése és az iraki központi kormány között megszakadt a kapcsolat. Az iraki biztonsági erők továbbá a jelentések szerint március 10-én letartóztattak négy személyt Muqdadiyahban, akiket azzal vádoltak, hogy részt vettek a szunniták lemészárlásában al-Jayalah faluban, Khalisban. A felekezeti konfliktus Diyala tartományban lehetőséget kínál az ISIS számára, hogy a tartományban a szunniták biztonságának garantálójaként lépjen fel.
Az IRGC-hez kötődő Mahan Air március 10-én Teheránból Aleppóba repült egy repülőgéppel, valószínűleg katonai erőforrásokat szállítva. A járat nem sokkal azután szállt le, hogy a repülőtér újra megnyitotta a kifutópályát, ami az Irán és a repülőtér üzemeltetői közötti koordinációt bizonyítja. Az izraeli erők március 6-án valószínűleg légicsapást hajtottak végre a repülőtéren, ideiglenesen lezárva a kifutópályát addig. A CTP korábban úgy értékelte, hogy a valószínű izraeli légicsapás megakadályozhatta egy iráni fegyverszállítmány Aleppó nemzetközi repülőterén keresztül történő szállítását.
Tegnapi hír, hogy az ENSZ iráni emberi jogokkal foglalkozó különmegbízottja közzétette legújabb jelentését, amelyben bemutatja a tüntetők szörnyű helyzetét és a rendszer véres fellépéseit.
A média számára pénteken közzétett legutóbbi jelentésében Javaid Rehman tájékoztatta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 52. ülésszakán a Jina Mahsa Amini szeptemberi halálát megelőző és azóta eltelt időszak eseményeiről, kiemelve a december 31-éig legégetőbb emberi jogi problémákat.
Rehman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az iszlám köztársasági hatóságok továbbra is megtagadják tőle a beutazást az országba, és megismételte kérését, hogy az Emberi Jogi Tanács megbízatását létrehozó határozatával összhangban látogatásokat tegyen az országban.
A különmegbízott sajnálatát fejezte ki az iráni hatóságok brutális válasza miatt a tiltakozásokra, mondván, hogy a biztonsági erők változatlanul erőszakos válasza a jelentések szerint legalább 476 ember halálához vezetett, köztük legalább 64 gyermek és 34 nő, ötszáz tüntető súlyosan megsebesült, és több ezer embert letartóztattak, őrizetbe vettek vagy bebörtönöztek.
A jelentés számos beadvány, valamint az emberi jogok megsértésének áldozataival, családtagjaikkal és ügyvédjeikkel, civil és emberi jogi szervezetekkel, kormánytisztviselőkkel, a médiával és más érintettekkel folytatott többszöri online és személyes találkozó alapján készült.
„A tüntetésekre adott erőszakos állami válaszlépés közvetlenül Jina Mahsa Amini halála után kezdődött, ellentétben az iráni hatóságok jelentéseivel, amelyek azt állítják, hogy a biztonsági erők utasítást kaptak arra, hogy toleranciával és visszafogottsággal járjanak el”
– olvasható a jelentésben, hozzátéve:
„Ezzel szemben a legfelsőbb állami hatóságok által adott utasítások arra utalnak, hogy a tüntetések mindenáron történő leverésére irányuló szándékos politikát folytatnak. Videók, jelentések és szemtanúk tanúvallomásai azt mutatják, hogy a biztonsági erők (beleértve a rendőrséget, az Iszlám Forradalmi Gárdát és a Baszidzs milíciát) erőszakosan lecsapnak a tüntetőkre, és a törvénytelen, gyilkos erőszak széles körű alkalmazását mutatják, beleértve a sörétes puskák, támadó puskák és kézifegyverek használatát a tüntetők ellen.”
A jelentés szerint számos esetben szándékos gyilkosságokra is van bizonyíték, a biztonsági erők közelről lőttek egyénekre. Megemlítette Minoo Majidit, egy 62 éves anyát, akit a biztonsági erők 167 söréttel találtak el Kermanshahban, és a kórházba szállítás közben meghalt, valamint Hadis Najafit, egy 23 éves nőt, aki szeptember 21-én Karajban egy tüntetés során halt meg, miután többször a szívébe, a hasába és a nyakába lőttek.
Kiemelve, hogy a jelentések szerint legalább 64 gyermeket öltek meg a biztonsági erők a tüntetések során, a jelentés megemlít néhány esetet, köztük négy lányt és egy fiút, akiket halálra vertek, köztük két 16 éves lányt, Sarina Eszmailzadehet és Nika Shakaramit és a 15 éves Sarina Saedit Sanandajból, valamint egy 16 éves fiút, Mehdi Mousavi Nikout.
Az etnikai és vallási kisebbségeket, amelyek évtizedek óta szenvednek a rendszerszintű és szisztematikus diszkriminációtól és üldöztetéstől, aránytalanul nagy mértékben érintette a jelenlegi elnyomási hullám: a megöltek több mint fele a beludzsok és kurdok lakta tartományokból származik – áll a jelentésben, amely megjegyzi, hogy az ország beludzs és kurd kisebbségéhez tartozó gyermekek teszik ki a regisztrált gyermekáldozatok 63 százalékát.
Aggodalmát fejezte ki a közvetlen fejlövések miatt súlyosan megsérült tüntetők nagy száma miatt, és Rehman elmondta, hogy a jelentések szerint több százan szenvedtek súlyos szemsérüléseket vagy vesztették el látásukat a biztonsági erők által használt fémgolyók és gumilövedékek miatt, de a megtorlástól, kínzástól és fogva tartástól tartva nem kerestek orvosi ellátást a kormányzati intézményekben.
A különmegbízott mély aggodalmát fejezte ki a tüntetők tömeges önkényes letartóztatásának és fogva tartásának politikája miatt is, amely több mint 18 000 személy letartóztatásához vezetett, akik közül 2942 személy kilétét igazolták.
A jelentés kiemelte továbbá a családok zaklatását és az emberi jogok megsértésének eltussolását, valamint a tisztességes eljáráshoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértését. „A különmegbízottat riasztja két tüntető kivégzése és több más tüntető halálos ítélete a jelentések szerint, akiket látszatperek után ítéltek halálra, ami sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot és megtagadja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot” – áll a jelentésben.
Rehman elismerését fejezte ki mindazoknak, akik a súlyos kockázatok ellenére is folytatták az információközlést, és kijelentette, hogy a Mahsa Amini halálával kapcsolatos, a rendszer által folytatott úgynevezett nyomozás nem volt sem hiteles, sem átlátható, és nem felelt meg a pártatlanság és függetlenség minimális követelményeinek.
A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a tüntetések kezdete óta a rendszer legfelsőbb hatóságai erőszakot szítottak, és utasították a biztonsági erőket, hogy „szálljanak szembe az ellenséggel”.
Fejlemény az iskolai mérgezések ügyében, hogy az iráni állami televízió levetítette egy letartóztatott férfi és lánya úgynevezett „vallomását”, akiket azzal vádolnak, hogy nitrogén-gázpalackokkal támadtak meg iskolákat Dél-Iránban.
Az állami műsorszolgáltató (IRIB) dél-iráni Fars tartományban működő helyi csatornája által először bemutatott videón egy lány látható, aki háttal a kamerának ül, és egy férfi kihallgatja. A hatóságok rutinszerűen rendezik meg a televízióban a kényszerített vallomások bemutatását.
A lány a videón azt mondja, hogy a nitrogéngázos palackokat egy barátjától szerezte, és apjával, egy kórházi dolgozóval együtt hét különböző iskola udvarára dobta őket, majd kórházakba mentek, hogy lefilmezzék az áldozatokat, hogy a videókat Instagram-sztoriként és posztként tegyék közzé.
A lányiskolákat három hónapja célba vették ismeretlenek valamilyen vegyi anyaggal, több száz diákot küldve kórházba. A kormány nem tartóztatta le a nagyszabású akció valódi felelőseit.
A hatóságok, amelyek kezdetben pszichogén tényezőknek próbálták tulajdonítani a gyerekek megbetegedését, mindeddig nem közöltek részleteket az országszerte elkövetett iskolai támadások során használt vegyi anyagokról – amelyeket egyes megmérgezett diákok rothadó gyümölcsszagúnak írtak le –, és nem mutattak meg semmilyen, a vegyi anyagok tárolására használt kannákat vagy más edényeket.
Sok hétköznapi iráni gyanakszik arra, hogy az iskolai támadásokban maga a rendszer vagy a rendszer által védett vallási szélsőségesek is részt vettek, és a cselekményeket „állami terrorizmusnak” nevezik.
„Bejelöltem az Iran International TV-t” – mondja a meg nem nevezett lány az állami televízió által bemutatott videón kihallgatójának, és azt állítja, hogy az incidensek közlésével negatív érzéseket akart kelteni az emberekben a rendszerrel kapcsolatban.
A belügyminisztérium szerdai közleményében közölte, hogy néhány személyt letartóztattak Khuzestan, Nyugat-Azerbajdzsán, Fars, Kermanshah, Khoraszán és Alborz tartományokban. A vallásos városban, Qomban, ahol november 31-én jelentették az első támadást, még senkit sem tartóztattak le. Azóta további 29 iskolát támadtak meg ugyanebben a városban.
A rendfenntartó erők (Faraja) szóvivője, Saeed Montazerolmahdi dandártábornok pénteken közölte, hogy két 50 és 22 éves férfit és három lányt, köztük egy 21 éves, még középiskolába járó tanulót tartóztattak le a Larestanban elkövetett mérgezések miatt, amelyekkel kapcsolatban a lányt a televízióban vallomásra kényszerítették.
A rendőrfőnök azt állította, hogy a vádlottak felvételeket is készítettek az iskolai támadásokról, és azokat elküldték „az ellenséges médiának, köztük az Iran International televíziónak”. Azt állította, hogy a vádlott lányok bevallották, hogy a bizonytalanság légkörét akarták megteremteni az iskolákban, és az iszlám köztársaságot akarták rágalmazni.
Csütörtökön Kordesztán tartomány igazságügyi hivatalának vezetője, Seyed Hossein Hosseini közölte, hogy a hatóságok letartóztatták a „pletykák és hazugságok terjesztésében” részt vevő öt „hálózat vezetőit és vezető tagjait”, és elfogatóparancsot adtak ki ellenük. (A hír itt kissé rejtélyesen fogalmaz: mifelénk előbb adják ki az elfogatóparancsot, aztán jön a letartóztatás, de ki tudja, milyen furcsaságai vannak az ottani jognak – a sokkal közelebbi Oroszországban is lehetséges valakit távollétében letartóztatni).
Az elkövetők letartóztatása helyett a rendőrség újságírókat és állampolgárokat vett őrizetbe, mert azok beszéltek és írtak a vegyi támadásokról.
A Forradalmi Gárdához (IRGC) köthető Tasnim hírügynökség pénteken arról is beszámolt, hogy Urumiehben letartóztattak egy 700 ezer követővel rendelkező Instagram-influencert.
A Hamshahri Online meg nem nevezett „tájékozott forrásokra” hivatkozva azt írta, hogy az influencert azért tartóztatták le, mert „pletykákat terjesztett a diákok megmérgezéséről”, és az Instagram-sztorik révén félelemérzetet keltett a polgárokban.
Mindeközben az iráni ellenzék neves személyiségei, akik a közelmúltban szövetséget kötöttek az Iszlám Köztársaság ellen, kiadták a Szolidaritás és Szövetség a Szabadságért Chartát.
A csoport, amely magát „Szövetség az iráni demokráciáért és szabadságért” néven hívja, a Georgetown Egyetem Nők, Béke és Biztonság Intézetének (GIWPS) februári rendezvényén jelentette be létrejöttét – „Az iráni demokráciamozgalom jövője” című előadáson.
Reza Pahlavi száműzött herceg, a Nobel-békedíjas Shirin Ebadi és a Kanadában élő Hamed Esmaeilion aktivista, valamint az Egyesült Államokban élő író, újságíró és nőjogi aktivista Masih Alinejad, Nazanin Boniadi színésznő és aktivista és Abdullah Mohtadi, a Komala iráni kurd párt főtitkára korábban azt mondta, hogy kiadják azt a chartát, amely megalapozza az iráni tüntetők törekvéseinek politikai reprezentációját és támogatást szerez az iszlám köztársaság elszigeteléséhez.
A dokumentumot Mahsa Chartának is nevezik, utalva „Mahsa” („Jina”) Amini meggyilkolására és a „Nő, élet, szabadság forradalom kezdetére”, amelynek során az iráni nép folytatta a szabadságért folytatott küzdelmet, hogy „megtörje az igazságtalanság, a megkülönböztetés és a zsarnokság láncait”.
Hangsúlyozva, hogy a szabad és demokratikus Irán felépítéséhez vezető út az iszlám köztársasági rendszer legyőzése, azt mondták: „E végső cél eléréséhez az összefogás, a szervezettség és az aktivizmus kérlelhetetlen folytonosságának három elemére van szükség”.
Elmondták, hogy a charta kezdetben az országon kívüli tevékenységekre támaszkodik, hangsúlyozva, hogy az iszlám kormány nemzetközi elszigetelése az első és szükséges lépés a demokratikus változáshoz.
A charta felszólít az iszlám köztársaságra gyakorolt nemzetközi nyomásra, hogy állítsa le az összes halálos ítéletet, és azonnal, feltétel nélkül engedje szabadon az összes politikai foglyot; a rendszer követeinek és minden eltartottjának kiutasítására a demokratikus kormányok részéről, valamint az ellenzéki személyek szövetségének és chartájának elismerésére; és az iráni nép megsegítéséhez szükséges minden eszköz megkönnyítésére.
„Az ezt követő akciók az Iránon belüli aktivisták részvételével zajlanak majd, hogy a méltányos átmeneti igazságszolgáltatásra, a hatalomváltást végző tanács megalakítására és a hatalom világi, demokratikus kormánynak való átadásának eszközeire összpontosítsanak”
– olvasható az alapszabályban, hozzátéve, hogy
„A szövetség demokratikus módszerekkel megvalósítható kezdeményezéseket fog előterjeszteni, amelyeket a lehető leghamarabb végre kell hajtani, hogy az iráni nép civil aktivista küzdelmei gyümölcsözővé váljanak”.
A szövetség tagjai többször is elmondták, hogy bárki csatlakozhat hozzájuk, aki elfogadja a csoport alapértékeit, de eddig nem volt világos magyarázat a fő értékekre. Felsoroltak 17 közös értéket a demokratikus Irán számára, megjegyezve, hogy a leendő kormány formája egy népszavazáson meghatározott szekuláris-demokratikus rendszer lesz.
„Az állam minden politikai és hivatalos képviselőjét szabad és demokratikus választási folyamat során választják meg, amelynek során minden vallású, etnikumú, nemű és szexuális irányultságú állampolgárnak méltóságot és a törvény előtti egyenlő jogokat kell biztosítani”.
Az értékek között szerepel az is, hogy fenn kell tartani Irán területi integritását, ugyanakkor el kell fogadni a nyelvi, etnikai, vallási és kulturális sokszínűséget; valamint a hatalom decentralizálása a pénzügyi, bürokratikus és politikai döntéshozatali ügyek választott tartományi, városi és regionális közigazgatásra való átruházásával.
A charta szól egy független szervezet létrehozásáról is, amely felügyeli a választásokat, valamint a választások hazai és nemzetközi ellenőrzésének elfogadásáról, ami „új nemzeti alkotmányt eredményezne egy inkluzív és átlátható folyamat révén”. „Az új alkotmánynak teljes egészében tiszteletben kell tartania az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát”.
A charta megemlíti továbbá a halálbüntetés és minden testi fenyítés eltörlését, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény életbe léptetését, valamint a nemzetközi normáknak megfelelő független igazságszolgáltatási rendszer létrehozását. Az iszlám köztársaság valamennyi áldozata számára igazságszolgáltatást követel a tisztességes és független bíróságok égisze alatt működő tényfeltáró bizottságok révén, beleértve a független jogi képviselethez való jogot.
A charta egyik fő pontja az Iszlám Forradalmi Gárda – vagy IRGC – és valamennyi fiókszervezetének megszüntetése. „Az IRGC elemeinek más fegyveres erőkbe, például a hadseregbe való integrálásának lehetősége csak bűncselekményekben való részvétel hiányában és a szükséges képesítések alapján lehetséges” – áll a dokumentumban, hozzátéve, hogy „a hadsereg csak az ország területi integritásának védelméért felel”.
Emellett „együttműködésre és békés kapcsolatokra szólított fel a világ minden országával, valamint a más országok ügyeibe való beavatkozás megszüntetésére és a Nemzetközi Büntetőbírósághoz való csatlakozásra”. A Nemzetközi Nukleáris Biztonsági Egyezményhez és a Pénzügyi Akció Munkacsoporthoz (FATF) való csatlakozás kulcsfontosságú érték volt a chartában. MInt a zárszóban írják:
„Az iszlám köztársaság zsarnokságának legyőzése érdekében össze kell fognia minden iráninak, aki elkötelezett a szabadság mellett. Az iráni nép bátorsága és a szabadságért folytatott kitartó küzdelme lesz a remény fényes jelzőfénye a jövőnk számára. Álljunk ki egységesen a szabad holnap megteremtéséért.”
Ezek a tervek szépek és demokratikusak, a valóság egyelőre abszurd. Vegyük például azt, hogy az Iszlám Köztársaságban hitelt érdemlő források szerint egyre többen hagyják el az iszlám hitet, holott ez hivatalosan nem is lehetséges.
Irán legvallásosabb városában, Qomban egy magas rangú szeminarista szerint a bakhtiari törzs tagjai között különös tendencia mutatkozik a zoroasztriánizmusra való áttérésre.
A Didban Iran (Iran Monitor) honlapnak adott interjújában Seyyed Mohammad-Javad Alavi-Boroujerdi ajatollah, aki a Qom-i szemináriumban jogtudományt és a síizmus alapelveit tanítja, hozzátette, hogy Qomban vannak házi templomok is a kereszténységre áttért muszlimok számára.
Az iszlámban tilos más vallásra áttérni, és az iráni kormány nem engedélyezi és nem ismeri el az áttérést.
További bizonyítékokat bemutatva arról, hogy az iráni fiatalok elhagyják a síizmust, Boroujerdi elmondta, hogy Qomban néhányan áttérnek a budhizmusra. „A vahabita muszlimok száma Iránban is növekszik. Megnövelték tevékenységüket, és saját pénteki imagyülekezeteik vannak” – mondta Boroujerdi.
Kritizálta az iráni keményvonalasokat, hogy erőszakos módszerekkel próbálják rávenni az embereket a szigorú síita vallási szabályok betartására, és azt mondta, nem oszthatjuk az embereket bennfentesekre és kívülállókra, hogy aztán azt mondjuk a kívülállóknak: hagyják el az országot.
Boroujerdi figyelmeztetett, hogy „egyes irániak, köztük a bakhtiariak is, elszakadnak tőlünk, és ez probléma”. Hozzátette: „Ezek azok az emberek, akik korábban velünk voltak. Maradjunk barátok ezekkel az emberekkel, és tartsuk fenn a kapcsolatot velük” – tanácsolta a rezsim tisztviselőinek.
A tudós hozzátette, hogy a síiták 12. imámja azért rejtőzött el, mert a 11. imám halála után megosztottság keletkezett az emberek között, és az akkori emberek nem fogadták el a 12. imám vezetését. Közben hangsúlyozta, hogy „az emberek, beleértve az állami tisztviselőket is, akik a rejtett imám közelgő visszatérését ígérik, hazugok. Csak akkor fog előjönni, amikor Allah akarja, hogy előjöjjön a rejtőzködésből”.
Boroujerdi sajnálatát fejezte ki, hogy a fiatal klerikusok, akik a szemináriumban kezdik pályafutásukat teljes őszinteséggel és szerénységgel, fokozatosan levetkőzik ezeket a tulajdonságaikat, és csak akkor próbálnak visszatérni hozzájuk, amikor már túl öregek lesznek. Megkérdezte: „Mit tettünk a fiatal síitákkal, akik háborút vívtak értünk, és még mindig elviselik a szankciókat?”.
Más klerikusok és kommentátorok is azt mondták, hogy az iráni fiatalok hátat fordítottak a síitizmusnak. Az Alef in Iran című konzervatív weboldal tavaly áprilisban azt írta, hogy „a vallásnak a kormányzat részeként való jelenléte a vallási meggyőződések hanyatlásához vezetett”.
A honlap hozzátette: „az iráni iszlám köztársaság tapasztalatai azt mutatták, hogy a politikai vallás, azaz a klerikusok jelenléte a politikai pozíciókban és a kormányban az emberek vallásos hitének hanyatlásához vezetett”.
A jelentés hozzátette továbbá, hogy az irániak a sah alatt vallásosabbak voltak, mint az Iszlám Köztársaságban, ahol a klerikusok politikai hatalmat gyakorolnak. Az iráni klerikusok társadalmi státusza tovább csökkent a kormány elleni több mint öt hónapja tartó utcai tüntetések során, amikor az emberek egy olyan világi kormányt követeltek, amelyben nincsenek klerikusok a kulcspozíciókban.
A Qom Szeminárium saját honlapján található jelentések szerint a klerikusok és a kormánytisztviselők már több mint tíz évvel ezelőtt tudták, hogy az iráni fiatalok hátat fordítottak a vallásnak.
Eközben a médiajelentések szerint még Ali Khamenei legfelsőbb vezető is tudja, hogy az irániak világi kormányt követelnek, és hogy a fiatalok elfordulnak a vallásos kormányzattól.
Ennek ellenére egyes klerikusok és muszlim tudósok azt állítják, hogy az iráni fiatalok csak megunták a vallásnak azt a változatát, amely dogmatikusan és egyoldalúan bánik velük.
„Elegük van a paradoxonokból, amikkel etetjük őket. Egyébként nem a vallás lényege ellen vannak”.
Míg Iránban egyre népszerűtlenebb a síita hitágazat, Venezuelában térítenek. Persze propagandával alaposan vegyítve a hittételeket.
Az iszlám köztársaság latin-amerikai befolyásának kiterjesztése érdekében Venezuelában bemutatták az iráni legfelsőbb vezető egyik könyvének spanyol fordítását.
A „Cell No. 14” című könyv Ali Khamenei iráni önkényuralmi uralkodó emlékiratait tartalmazza, amelyet az iráni-venezuelai kulturális és barátsági kiállítás margóján mutattak be pénteken Caracasban.
A könyv Khamenei életének első felét öleli fel, amikor a világi monarchia vallásos ellenfele volt, a korai évektől az 1979-es forradalomig. Életének különböző korszakait bemutató illusztrációkat is tartalmaz.
Khamenei az alkalomból küldött üzenetében azt mondta a venezuelaiaknak, hogy „jó, ha önök és minden igazságosságra törekvő nemzet jobban megismeri egymást és jobban együttműködik”.
Irán nyílt és titkos műveleteket folytat, hogy befolyást és hálózatokat építsen ki Latin-Amerikában, olyan megbízottjaival együtt, mint a libanoni Hezbollah.
Teherán rengeteg gazdasági ígéretet tett a térség országainak, de kevés valósult meg, mert az azóta eltelt időszakot a Teheránnal szembeni bénító nemzetközi és amerikai szankciók jellemezték.
Titkos iráni és Hezbollah-hálózatok illegális tevékenységekben vesznek részt, állítólag a pénzszerzés céljából folytatott kábítószer-kereskedelmet is beleértve.
Irán a helyieket is áttéríti a síita iszlámra, és néhányukat a vallásos Qom városában lévő szemináriumaiba küldi kiképzésre és indoktrinálásra.
Az iszlám köztársaság latin-amerikai jelenléte az elmúlt években egyre nagyobb aggodalomra ad okot az USA számára, mivel a Kongresszus különböző szenátusi és képviselőházi bizottságai több jelentést is benyújtottak, amelyek részletesen ismertetik Irán befolyását a régióban.
Akkor megvan a megoldás. Ha Iránban esetleg minden kötél szakad, Khamenei egyszerűen átröppen a fél világon, leszáll Caracasban és kihirdeti, hogy attól a naptól a két ország helyet cserélt. Mondjuk a lakosság nem venne észre nagy különbséget az életszínvonalban, maximum a szokások megváltozása lepné meg őket.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert következik az ukrajnai és oroszországi hírek összefoglalója.