Iránban megkezdődtek a tömeges letartóztatások az iskoláslányok mérgezésének ügyében vagy inkább annak ürügyén – a valódi tettesekről még mindig nem tudni semmit, de az ellenzékieket és a szakszervezeti aktivistákat már viszik a biztonsági szervek, és próbálják minden áron rájuk bizonyítani, hogy ők a vétkesek az ügyben.
Mindeközben érdekes fordulat állt be az iráni külpolitikában: Kína közvetítésének hatására erősen enyhülni látszik a szaúdi-iráni viszony, és ennek hatására a rial is alaposan megerősödött. Ez ugyan nem hozza rendbe a gazdaságot, de az infláció ennyitől is megtorpanni látszik, sőt, javul a helyzet: reméljük, így is marad az árfolyam, mert ez sokat lendítene az általános életszínvonalon.
Ma – lévén hétvége – nincs CTP-jelentés, de a fontosabb eseményekről szóló híreket így is összegyűjtöttem az Iran International alapján.
Kezdjük azzal, ami mindenkit a legjobban érdekel: mi a helyzet az iskolai mérgezések körül?
Irán azt állítja, hogy több mint 100 embert tartóztattak le az iskolai gáztámadások miatt.
Az iráni belügyminisztérium szombaton bejelentette, hogy tizenegy tartományban több mint 100 személyt tartóztattak le a több tucat lányiskolát ért mérgezéses támadásokkal összefüggésben.
A három hónappal ezelőtt kezdődött támadások anélkül folytatódtak, hogy a kormányzat láthatóan erőfeszítéseket tett volna az elkövetők komoly üldözésére vagy a megrémült szülők és diákok számára magyarázatot adott volna arra, hogy mi történik annyi iskolában.
A minisztérium közleményében a mérgezéses támadások egy részét a diákok „csínytevéseinek” tulajdonította, akik „bűzös szagú, de ártalmatlan anyagokkal” próbálták elérni, hogy az osztályokat hazaengedjék.
„Az őrizetbe vettek között vannak ellenséges indíttatású személyek” – áll a közleményben, hozzátéve, hogy ezek az egyének félelmet és pánikot akartak kelteni az emberek körében, hogy bezárják az iskolákat, és a rendszerre hárítsák a felelősséget.
„Ezek ellen a személyek ellen nyomozás folyik, hogy feltárják esetleges kapcsolatukat olyan terrorszervezetekkel, mint a monafeghin” – áll a közleményben. Az iráni hatóságok a Mudzsahedin-e Khalq Szervezetet (MEK) mindig monafeghin (képmutatók) néven emlegetik.
A közleményből nagyon kevés derül ki a letartóztatásokról, de két nappal korábban a Fars tartományi állami televízió helyi csatornája levetítette egy letartóztatott férfi és lánya úgynevezett „vallomását”, akiket azzal vádoltak, hogy iskolákat támadtak meg nitrogén-gázpalackokkal. A nyilatkozat nem közölte a letartóztatottak nevét vagy más információt.
Sok hétköznapi iráni gyanakszik arra, hogy az iskolai támadásokban maga a rendszer vagy a rendszer által védett vallási szélsőségesek is részt vettek, és a cselekményeket „állami terrorizmusnak” nevezik.
„Erős a gyanú, hogy a támadások célja a Nő, Élet, Szabadság mozgalom elfojtása a lányok és családjaik körében félelemkeltés útján” – közölte egy tanári ernyőszervezet, miközben „bioterrorizmusnak” nevezte a támadásokat, és azt követelte Ali Khamenei legfelsőbb vezetőtől és más vallási vezetőktől, hogy kifejezetten és határozottan ítéljék el a támadásokat.
A diaszpórában élő irániak szombaton a világ 70 városában tartottak tüntetéseket, hogy fellépést követeljenek az iskolai támadások megállítása érdekében.
A minisztérium közleményében azt írta, hogy „jelentős csökkenés” tapasztalható az iskolai mérgezéses támadások számában, bár szombaton hét további iskola volt érintett, és több tíz diákot kellett kórházba szállítani.
Támadásokról számoltak be a délnyugati Khuzestan tartományból, ahol négy iskola volt a célpont. Több tucatnyi mérgezett diákot kellett kórházba szállítani a déli Fars, a nyugati Kurdisztán és az északi Gilan tartományokban is.
Egy szombati jelentésben az igazságügyi hivatal azt állította, hogy az eddig bejelentett mérgezett diákok „kevesebb mint tíz százaléka” olyan „irritáló gázt lélegzett be, amely nem fegyverminőségű vagy halálos”, a fennmaradó kilencven százalékot pedig csak a stressz és más pszichológiai tényezők érintették.
A keményvonalas Mashregh hírportál kedden „A bűnözők pszichológiai műveleteinek megvilágítása a diákok megmérgezésével kapcsolatos incidensekben” című cikkében azzal vádolt meg egy betiltott tanári egyesületet, hogy a támadásokat az iszlám köztársaság elleni pszichológiai háborúra használja fel a tiltakozó mozgalom újjáélesztése érdekében.
A cikk azt állította, hogy a MEK volt az, amely az iskolai mérgezéseket először „vegyi támadásnak” nevezte, és kapcsolatot feltételezett a MEK és a szakszervezeti aktivisták között, akik szintén az iskolák elleni vegyi támadásokként hivatkoztak az incidensekre.
A hónap elején a szövetség arra szólította fel tagjait és másokat, hogy szervezzenek tüntetéseket, hogy sürgős megoldást követeljenek az iskolai támadásokra, valamint a tanárok saját problémáira, beleértve a jövő évi béremelést, amely figyelembe veszi az inflációs tényezőt.
Az egyesület felhívására válaszul a tanárok és a szülők több tucat városban tartottak gyűléseket, és olyan jelszavakat skandáltak, mint „halál a gyermekgyilkos rendszerre”.
„A biztonsági és hírszerző szervek agytrösztjei kivetítik saját felelősségüket a diákok megmérgezése miatt, és új jogi vádakat kreálnak a szakszervezet és a civil aktivisták ellen” – írta Mohammad Habibi, az iráni tanárok szakmai szövetségének szóvivője egy szombati Instagram-bejegyzésben.
Habibi fogadkozott, hogy a tanárok továbbra is megvédik „gyermekeinket és eredményeiket a tiltakozó mozgalomban”. „A mi üzenetünk számukra egyértelmű: nem fogunk visszavonulni a biztonsági erők nyomása ellenére sem”.
Akkor most lássuk, ki mit szól a szaúdi közeledéshez?
Több iráni politikai elemző és médiakommentátor üdvözölte a Kína által közvetített iráni-szaúdi megállapodást, amely a két ország közötti kapcsolatok újraindítását célozza.
A Teherán és Rijád közötti diplomáciai kapcsolatok 2016 januárja óta megszakadtak, amikor kormánypárti önbíráskodó csoportok megtámadták a teheráni szaúdi nagykövetséget és a mashhadi konzulátust. Azóta számos mérsékelt állami tisztségviselő és médiakommentátor a kormányt jelenleg irányító keményvonalasokat vádolta azzal, hogy ők állnak a támadások mögött.
Üdvözölve a két szomszédos ország közötti kapcsolatok újrafelvételének gondolatát, Mohammad-Reza Dzsavadi-Hesar reformpárti politikus szombaton Teheránban az Etemad című újságnak azt mondta, hogy Iránnak nincs más kiút a jelenlegi válságból, mint az enyhülés. Hozzátette, hogy „Iránnak üdvözölnie kellene a közvetlen tárgyalásokat az Egyesült Államokkal és Szaúd-Arábiával”.
A Nyugat-Ázsia (és nem a Közel-Kelet) kifejezést kölcsönözve Khamenei legfelsőbb vezetőtől, Dzsavadi-Hesar azt mondta: „Mi Nyugat-Ázsiában tárgyalásokat folytatunk Kelet-Ázsiával. Mi a baj azzal, ha Európa nyugati hatalmával is tárgyalásokat folytatunk?” Itt az Egyesült Államokra célzott.
Az Egyesült Államokkal és Szaúd-Arábiával tárgyalóasztalhoz ülve bebizonyosodik, hogy a problémák nem olyan nagyok, mint amilyennek feltételeztük őket – mondta. Ha a jelenlegi iráni kormány, amely nem tudta megoldani az ország gazdasági problémáit, ezt megteszi, akkor legalább az lesz az érdemük, hogy megolvasztották az iráni külkapcsolatokban 40 éve tartó patthelyzet jégét – tette hozzá Dzsavadi-Hesar.
Közben Ghasem Mohebali volt diplomata, kritizálta Irán Keletre tekintő politikáját, és az Entekhab honlapnak adott interjújában azt mondta: „Gazdasági problémánk az Európával és az Egyesült Államokkal való kapcsolatainkból fakad, nem pedig a Kínával és Szaúd-Arábiával való kapcsolatainkból!”. Mohebali, aki a nyugati szankciókra utalt, hangsúlyozta továbbá, hogy Teheránnak arra kell törekednie, hogy megoldja problémáit Washingtonnal. Hozzátette:
„Iránnak nem lehetnek állandó normális kapcsolatai egyetlen országgal sem anélkül, hogy megoldaná az Egyesült Államokkal kapcsolatos problémáit”.
Mohebali mindazonáltal azt mondta, hogy „az Irán és Szaúd-Arábia közötti közelmúltbeli megállapodás okot ad arra, hogy optimisták legyünk a diplomáciához való visszatérés eredményeként bekövetkező további pozitív fejleményekkel kapcsolatban”.
Egy másik fejleményben Ali Akbar Szalehi volt iráni külügyminiszter és nukleáris ügyekért felelős vezető is üdvözölte a Rijád és Teherán közötti megállapodást, és az Entekhabnak adott interjújában azt mondta: „A Szaúd-Arábiával kötött megállapodás viszonylag időszerű esemény volt, amely kivezethet bennünket a holtpontról”. Megjegyezte azonban, hogy „erre korábban és közvetítők segítsége nélkül is sor kerülhetett volna. Ebben az esetben senkinek sem maradtunk volna adósai”. Szalehi továbbá remélte, hogy mindkét fél elkötelezett marad a megállapodás mellett.
A Rijád és Teherán közötti kapcsolatok újrafelvételének gondolatáról szóló megállapodás más vitákhoz is vezetett a közösségi médiában. Gholamreza Nouriala, a reformpárti Naghd-e Hal újság szerkesztője keményen bírálta a Kayhan napilap keményvonalas szerkesztőjét, aki 2016-ban, a szaúdi nagykövetség elleni támadás után „az iszlám Irán megbélyegzésének” nevezte a Szaúd-Arábiával való kapcsolatokat. A Kayhan szerkesztője szombati számában azonban „az Egyesült Államokra és Izraelre mért kemény csapásként” méltatta a kapcsolatok újrafelvételét. Nouriala képmutatónak nevezte Shariamadarit, a tweetjét kommentáló olvasók pedig dühösen ostorozták Shariamadarit.
Több más közösségi médiafelhasználó is posztolt képeket Ali Foroughiról, aki 2016-ban a szaúdi diplomáciai épületek elleni támadás idején az önbíráskodó csoportokat vezette, és akit később az Ali Khamenei legfőbb vezető irányítása alatt működő iráni állami televízió 3-as csatornájának vezetőjévé neveztek ki. Az egyik felhasználó azt írta, hogy magas állást kapott a gyújtogatók vezetéséért, és ismét magas állást fog kapni, mert tükrözi Raisi elnök „nagy diplomáciai győzelmét”.
Több tíz másik Twitter-felhasználó is emlékeztetett arra, hogy Mohammad Bagher Ghalibaf, a Mádzslisz elnöke is gyanúba keveredett a támadásban játszott szerepe miatt, miután kiderült, hogy a támadás egyik szervezője, Hasszán Kordmihan 2017-ben az elnökválasztási főhadiszállásán az ő egyik pártelnöktársa volt. Ghalibaf pénteken a Szaúd-Arábia és Irán közötti kapcsolatok újrafelvételét a térség biztonságának fokozása érdekében tett fontos lépésként méltatta.
A szaúdi sajtó óvatosabb. Irán viselkedése fog számítani az elkövetkező hónapokban, mondják a szaúdi vezércikkek.
Szaúd-Arábia figyelni fogja Irán viselkedését a kapcsolatok helyreállítására megállapított két hónapos időszak alatt – közölték vasárnap szaúdi publicisták.
A vélemény a régió szunnita muzulmán és síita hatalma közötti régi rivalizálásban továbbra is fennálló óvatosságot tükrözi.
A pénteki áttörés, amely Kína – mindkét ország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere – közvetítésével jött létre, a térségben a feszültségek megfékezésére irányuló több szaúdi-iráni tárgyalási fordulót követett, miközben Szaúd-Arábia és a térségbeli szövetségesek csalódottak a térségből való fokozatos amerikai kivonulásnak és az Iránnal folytatott tárgyalásoknak tekintett helyzet miatt.
Teherán és Rijád közölte, hogy megállapodtak a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről és a nagykövetségek két hónapon belüli újranyitásáról, hozzátéve, hogy külügyminisztereik találkozni fognak a megállapodás végrehajtása érdekében anélkül, hogy részletesebb ütemtervet említettek volna.
„A két hónapos időszak … Irán szavahihetőségének első próbája és a jó szándék bizonyítéka, mivel látnunk kell, hogy valódi változás kezdődik a regionális térségben, és valódi korrekciót kell végrehajtania a királysággal való viszonyában”
– írta Hamoud Abu Taleb szaúdi kolumnista az Okaz című szaúdi napilapban. A feszültség egyik fő forrása Jemen, ahol Rijád vezeti azt a katonai koalíciót, amely 2015 óta harcol az Iránnal szövetséges Houthi mozgalom ellen – amely a háború során rakétákat és drónokat lőtt ki a szaúdi királyságra.
Abdullah al-Otaibi a szaúdi tulajdonú Asharq Al-Awsat című lapban megjelent tanulmányában egyetértett azzal, hogy a nagykövetségek újranyitásának ütemezése „próbára teszi” Irán elkötelezettségét, és úgy vélte, Peking hatékonyabb szerepet játszhat, mint a Teheránnal szemben „kudarcot vallott” nyugati erőfeszítések.
A Perzsa-öböl menti arab államok egyre inkább kiábrándultak a legfontosabb szövetségesükből és biztonsági garanciavállalójukból, az Egyesült Államokból, többek között a globális hatalmak Iránnal kötött 2015-ös nukleáris megállapodása miatt, amelyet hibásnak tartottak, mivel nem kezelte Irán rakétaprogramját és ügynökeit.
Az iráni-szaúdi megállapodás pénteki bejelentése óta sok kommentátor a megállapodást közvetítő Kína győzelmeként értékelte a fejleményt.
A Wall Street Journal vezércikkében Bident és a demokratákat hibáztatta, amiért magukra haragították a szaúdiakat, és Kína karjaiba lökték őket. A Journal szerint „a szimbolikus jelentőséget nehéz nem észrevenni, mivel a demokraták Washingtonban mindent megtesznek, hogy zaklassák és bosszantsák a szaúdiakat”, hozzátéve, hogy Rijád a Washington részéről érkező hideg fejmosást követően úgy döntött, hogy „„bebiztosítja” magát.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek a regionális stabilitás feletti nagyobb kontrollt igyekeznek érvényesíteni azzal, hogy békülékeny külpolitikát folytatnak, amelytől azt remélik, hogy így a gazdasági prioritásokra összpontosíthatnak.
A Wall Street Journal és a New York Times a héten arról számolt be, hogy Szaúd-Arábia engedményeket követel a Biden-kormányzattól, hogy csatlakozhasson az Izraellel kötött békemegállapodásokhoz. Az Egyesült Államok segítségét kéri az atomenergia-ipar fejlesztéséhez, valamint a királyságnak történő fegyvereladások korlátozásának enyhítését. Sokan úgy látják, hogy a kínai közvetítéssel létrejött megállapodás Iránnal Rijád további nyomást gyakorol mind az Egyesült Államokra, mind Izraelre.
„Természetes, hogy diplomáciai kapcsolatokat tartunk fenn, még ha alacsony szinten is, mert Irán terjeszkedő megközelítése számos érintkezési pontot teremtett Szaúd-Arábiával….(De) nyitva kell tartanunk a szemünket” – írta Tariq al-Homayed szaúdi kolumnista.
„Kína a garanciája ennek a megállapodásnak. Ez fontos lesz, ha Irán nem tartja be” – tette hozzá.
Az Egyesült Államok fenntartásoknak adott hangot a Perzsa-öböl menti államok és gazdasági riválisa, Kína közötti kapcsolatok elmélyítésével kapcsolatban, amelynek elnöke tavaly Rijádban vett részt egy Öböl-menti csúcstalálkozón, amikor az USA és Szaúd-Arábia stratégiai kapcsolatában súlyos feszültségek voltak.
Rijád és Abu Dhabi többször is kijelentette, hogy stratégiai partnereik diverzifikálására törekszik, miközben a regionális biztonsággal kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalásokat sürgetnek Washingtontól.
Viszont az enyhülés nagyon pozitívan hat a pénzpiacra. A szaúdi kapcsolatok helyreállítása növeli Irán valutájának árfolyamát.
Több mint 10 százalékkal emelkedett szombaton Irán megviselt pénzneme, a rial, miután pénteken bejelentették a Szaúd-Arábiával való diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról szóló megállapodást.
A rial 25 százalékkal emelkedett február 26. óta, amikor történelmi mélypontra, 600 ezer dollárra esett az amerikai dollárhoz képest. A rial emelkedéséhez hozzájárult az ENSZ atomenergia-felügyeleti szerve, a NAÜ vezetőjének március 4-i teheráni látogatása is, amelyet az ország és az Egyesült Államok közötti nukleáris vita megoldásának lehetséges nyitányaként értékeltek.
A Szaúd-Arábiával való kapcsolatok helyreállítása szintén jelentős lendületet adott.
A riál szombaton 450 ezer/1 dollár körüli árfolyamon forgott, mivel a teheráni valutaváltók képviselője azt állította, hogy a dollár iránti kereslet „nullára csökkent”.
Az iráni valuta akkor kezdett veszíteni az értékéből, amikor Donald Trump amerikai elnök 2018-ban úgy döntött, hogy kilép az Obama-korabeli atomalkuból, a JCPOA-ból. A rial 2022 augusztusára 300 ezer/1 dolláron állt, ami kilencszeres esést jelent Trump döntése óta.
Miután a Biden-kormány Teheránnal folytatott nukleáris tárgyalásai szeptemberben zsákutcába jutottak, a rial ismét zuhanni kezdett, és február végén érte el mélypontját.
Az Irán elszigeteltségének megszüntetését segítő esetleges külpolitikai váltással kapcsolatos remény azonnal hatással van a rial értékére. Az Egyesült Államokkal kötött megállapodás feloldaná a bénító gazdasági szankciókat, ami lehetővé tenné Irán számára, hogy több olajat exportáljon magasabb áron, és kemény valutából származó bevételekhez jusson, amelyekre az importhoz van szüksége.
Ellenben a keményvonalasok nehezen nyelik le a közeledés tényét, holott elkerülhetetlen. Ezért mondta Ali Rabiei volt iráni kormányszóvivő, hogy Irán külpolitikáját nem lehet megváltoztatni a politikai rendszer reformja nélkül.
Bár nem részletezte érvelését, miszerint Irán külpolitikája a belpolitika eredménye, nyilvánvaló volt, hogy a korábbi centrista kormány tagjaként a keményvonalasokat vette célba, akik akadályozzák a Nyugattal folytatott tárgyalásokat.
A héten az Iráni Kulturális és Kommunikációs Tanulmányok Társasága által szponzorált, „a tüntetések és a média” című konferencián felszólalva Rabiei megismételte a mérsékeltebb rendszerpártiak álláspontját, és a diaszporában élő irániakat hibáztatta az iráni tüntetések üzenetének „félremagyarázásáért”, miközben a keményvonalasokat is támadta, amiért nem hajlandók megnyitni az utat a nyilvános viták előtt, amelyek az iráni politika új formájához vezethetnek.
„Fizikailag minden mozgalom visszahúzódhat egy nap, de az emberek mentalitása nem fog megváltozni” – mondta Rabiei.
Hadi Khaniki, a társaság elnöke szerint
„A tiltakozás az iráni társadalom természetének része, de a tiltakozásnak különböző formái lehetnek. A hozzánk hasonló intézményeknek a társadalmi kérdések mélyére kell hatolniuk, és megoldásokat kell kínálniuk, amikor a politikusok látszólag letértek a helyes útról, vagy elhamarkodott intézkedéseket hoztak. A kritikus vélemények egy lépéssel előrébb vihetik az iráni társadalmat.”
Khaniki szerint mindenki egyetért abban, hogy az iráni tiltakozó mozgalom széles körű volt, és hogy Iránban egyetlen más kérdés sem keltett ekkora figyelmet. Hozzátette, hogy a tiltakozó mozgalom tovább politizálta az iráni társadalmat, és még azok is aktív politikai szereplővé váltak, akik korábban vonakodtak részt venni a politikai vitákban. A média nem maradhat közömbös egy ilyen változással szemben – mondta.
Khaniki azzal érvelt, hogy a civil intézmények gyengesége miatt az iráni társadalom viselkedése gyakran ismeretlen vagy kiszámíthatatlan marad. Egy olyan ügy, mint a lányiskolák elleni gáztámadások, megragadja az emberek figyelmét, és sok aggodalomra ad okot. Mindenki együtt érez a diákokkal és szüleikkel, de nem világos, hogy a médiának hol kellene állnia egy ilyen helyzetben.
Valójában egyes médiumok felelősségteljesen reagáltak a kérdésre. A Ham Mihan című centrista napilap március 7-i kommentárjában azt írta, hogy a széleskörű támadások ellenére:
„Az érintett iskolásoknak a nyugtatók beadásán kívül semmilyen különösebb orvosi kezelést nem adtak. Nem végeztek kémiai vizsgálatot a diákok megmérgezéséhez használt gáz természetéről. És mindezek a mélyen gyökerező rossz irányítás jelei”.
Ham Mihan megjegyezte, hogy az igazság felderítésére szolgáló megfelelő módszertan hiánya a hatékonyság hiányára, az emberek kormányba vetett bizalmának hiányára és az igazságot tükröző független média hiányára utal.
Eközben Taghi Azad Armaki szociológus a konferencián elmondta:
„Az iráni társadalom alapvető problémája az életmód. Az irániak irániak szeretnének maradni, miközben, ahogy Rabiei úr mondta, van egy csoport Iránban, amely nem akarja, hogy az irániak irániak maradjanak”.
Szerinte az irániak egyszerűen csak élni akarnak, de a kormány és a nyomásgyakorló csoportjai mindent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák. Míg az emberek Irán kulturális felfogásában gondolkodnak, addig a kormány csak a saját politikai felfogását ismeri el az életről ebben az országban.
Ezt mondta:
„Az irániak olyan nemzet, amely folyamatosan változik, de ez a változás nem erőszakos. Ugyanígy az irániak még az iszlámot is megváltoztatták alkalmazkodóképességüknek és innovációjuknak köszönhetően. Olyan nemzet vagyunk, amely fontosnak tartja a kultúrát. Olyan nemzet vagyunk, amely reformokat kíván megvalósítani. De azok, akik rosszul értelmezik a kultúrát, nem hagynak minket élni.”
Armaki példaként rámutatott az iráni kormánynak a középosztállyal szembeni ellenségeskedésére.
„Mit tett a középosztály, hogy a kormány ellenségként kezeli? A probléma két kultúra közötti háború: Az élet kultúrája és a totalitarizmus kultúrája között”.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.