Szele Tamás: A moldovai stratégia

Ez a mai második rész kicsit hosszú lesz, de érdemes elolvasni. Arról szól, hogy miképpen akarja a Kreml talán nyílt háború nélkül ugyan, de mégis a vazallusává tenni Moldovát, milyen módszereket alkalmaz már évek óta, miket tervez és milyen céljai vannak abban a szegény kis országban. És okuljunk belőle, mert más országok is járhatnak így. Például mi magunk.

Korábban már kiszivárgott egy ilyen jellegű, de ezzel távolról sem azonos terv az orosz Elnöki Adminisztrációról Belarusszal kapcsolatban, épp a kettő közötti különbség mutatja, hogy Moszkva nem sablonok szerint dolgozik, a befolyást és a hatalmat mindenhol más, a helyi viszonyokra kidolgozott módszer szerint ragadja meg, tehát komolyan foglalkozik minden országgal külön-külön.

Én most a Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Center anyagát használom, léteznek más feldolgozások is, de abban minden fórum megegyezik, hogy az orosz Elnöki Adminisztrációról (a továbbiakban: AP) kiszivárgott irat hiteles, ahogy az elődje is az volt. De vágjunk bele.

Tavaly év végén kezdtek különös hírek érkezni Moldovából: az események egyértelműen FSZB-műveletekre utaltak. A különleges szolgálat évekig diplomáciai fedésben küldte oda tisztjeit, korábban egészen az elnökig felügyelte a helyi politikusokat és egy teljes szeparatista régiót ellenőrzött – a Dnyeszteren túli területet. Ukrajna lerohanása után az orosz biztonsági szolgálatok komolyan fontolgatták Moldova elfoglalását és egy második front megnyitását Transznisztriában – de eddig úgy döntöttek, hogy elvetik ezeket a terveket.

Most egy nemzetközi újságírókból álló csoport kezébe került Moldova politikai és gazdasági leigázásának stratégiája – ugyanazon az osztályon készült, amelyik Belarusz hatalomátvételének tervét készítette. A moldovai stratégia kényesebb: a Kreml azt tervezi, hogy megakadályozza az ország Romániához való közeledését, és rá akarja kényszeríteni az orosz nyelvet.

Ezt az összegzést a RISE (Moldova), a Delfi (Észtország), a Kyiv Independent (Ukrajna), a Belarusz Oknyomozó Központ (Fehéroroszország), a Yahoo News (USA), a Süddeutsche Zeitung (Németország), a Westdeutscher Rundfunk (Németország), a Norddeutscher Rundfunk (Németország), az Expressen (Svédország), a Frontstory (Lengyelország), a Dossier Center és a VSquare (Visegrádi Csoport) munkatársai közösen készítették el.

2023. február 23-án, majdnem az ukrajnai háború kezdetének évfordulóján az orosz védelmi minisztérium egy nap alatt kétszer is bejelentette, hogy Kijev meg akarja szállni Transznisztriát, Moldova Kreml-barát szeparatista régióját, ahol egy orosz katonai bázis található. Ez riadalmat keltett a moldovaiakban – egy éve háború dúl a szomszédban, és rendszeresen hullanak rakétaroncsok az ország területére. A moldovai védelmi minisztérium „pszichológiai támadásnak” nevezte az információt.

A terjesztett hamis információk célja, hogy pánikot és zavart keltsenek az emberek között a Dnyeszter folyó mindkét partján”

közölte a minisztérium. Az ukrajnai háború kitörésével sokakban felmerült, hogy Moldovát orosz csapatok inváziója fenyegeti. Hiszen az új moldovai kormány nyugatbarát politikai irányvonalat választott, és ez irritálja a Kremlt.

A Nyugat úgy tekint Moldovára, mint egy „új Ukrajnára”, és Maia Sandu elnök alig várja, hogy csatlakozzon a NATO-hoz, ezért kész egyesíteni Moldovát Romániával”

– fenyegetőzött Szergej Lavrov külügyminiszter 2023 februárjában. A moldovaiakat aggasztja a szomszédos háború, az ország gazdasági instabilitása és a transznisztriai konfliktus. Ezt az aggodalmat a Kreml aktívan kihasználja: március elején az oroszbarát „Șor” párt, amelyet az FSZB felügyel, gyűléseket szervezett a jelenlegi moldovai hatóságok ellen. A tüntetések vezérmotívuma az a félelem, hogy Maia Sandu moldovai elnök katonai akcióra provokálja a Kremlt az országukban.

Dorin Recean miniszterelnök a moldovai polgárok hangulatáról beszélt:

Az infláció Moldovában 34%-os. Ez azt jelenti, hogy a jövedelmünk egyharmada szó szerint semmibe vész. Ráadásul az energiaárak hétszeresére emelkedtek. És az emberek nem érzik magukat biztonságban Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt, mert Oroszország információs hátteret épített ki. És az emberek félnek. És amikor az emberek félnek, azt mondják: Oké, az orosz medve túl nagy nekünk. Talán képesek leszünk megegyezni, talán megértésre jutunk az orosz medvével, és nem fog hozzánk érni. Ha most megkérdezzük az embereket, 30-40% azt mondja, hogy ha ez a büszke nő (Maia Sandu, Moldova elnöke) elmegy és beszél Putyin elnökkel, akkor olcsó gázunk és békességünk lesz majd itt. Ez az a narratíva, amelyet a Kreml próbál népszerűsíteni. És ezt a narratívát jól fogadják, amikor az emberek félelmet éreznek.”

A nemzetközi újságírókonzorcium birtokába került dokumentum fényt derít a Kreml valódi moldovai terveire. A dokumentum címe:

Az Oroszországi Föderáció stratégiai céljai a Moldovai Köztársaságban”

Ezt az AP határon átnyúló együttműködéssel foglalkozó elnöki osztálya dolgozta ki, és az orosz titkosszolgálatokkal hangolta össze. A stratégia felépítése nagyon hasonlít a fehéroroszországi stratégiához: a célok „politikai-katonai”, „kereskedelmi és gazdasági”, valamint „humanitárius” rangsorolást kaptak. A dokumentum készítői a jelenlegi évtizedre a következő reális célokat tartják reálisnak:

      • A NATO és az EU Moldovára gyakorolt befolyásával való szembenézés;
      • Moldova rákényszerítése, hogy részt vegyen a CSTO-ban, az Eurázsiai Gazdasági Unióban és más orosz „nemzetközi” projektekben;
      • A Dnyeszteren túli konfliktus rendezése Dnyeszteren túli különleges státusz alapján (természetesen Oroszország részvételével);
      • Az oroszbarát érzelmek erősítése a társadalomban propaganda és oktatási programok révén.

Ehhez ismernünk kell a transznisztriai helyzetet is. A Dnyeszteren túli terület egy kis, el nem ismert köztársaság Moldova területén. A második világháború előtt a Dnyeszteren túli területet Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságnak hívták, és az Ukrán SZSZK része volt. A mai Moldova területe pedig Besszarábiához tartozott Románián belül. Aztán aláírták a Molotov-Ribbentrop-paktumot, és a Szovjetunió annektálta Moldovát a Dnyeszteren túli területekkel együtt, így egy Moldovai SZSZK-vá váltak.

Az 1980-as évek végén, amikor a Szovjetunió a felbomlás szélén állt, a moldovai parlament törvényt fogadott el, amely a moldovai nyelvet az egyetlen hivatalos nyelvvé tette. A törvény nem nyomta el az ország más kommunikációs nyelveit, és különleges jogokat biztosított az orosz nyelvnek. A Dnyeszteren túli területeken azonban, ahol az orosz ajkúak a lakosság nagyobb részét teszik ki, nem fogadták örömmel a kezdeményezést – tiltakozási hullám tört ki. A tiltakozások eredményeképpen népszavazást tartottak a Dnyeszteren túli köztársaság függetlenségéről – mind Moldovától, mind a Szovjetuniótól. 1992-ben fegyveres konfliktus alakult ki Moldova és a Dnyeszteren túli területek között – Moldova megpróbálta visszaszerezni a területet. Oroszország hamarosan békefenntartó csapatokat telepített a Dnyeszteren túlra, és aláírta a konfliktus békés rendezésére vonatkozó tervet. Ezután a konfliktus csak befagyasztásra került – Transznisztria soha nem hódolt be Moldovának, és féllegális feltételek között működött tovább.

Az orosz hadsereg azóta is jelen van Dnyeszteren túl. Az országok közötti mozgásuk azonban bonyolult – a köztársaságnak nincs határa Oroszországgal, csupán egy keskeny földsáv Moldova és Ukrajna között. Túlnyomórészt orosz ajkú lakossága van, az orosz zászló a második nemzeti lobogó, a nyugdíjasok pedig orosz nyugdíjat kapnak. A Kreml szó szerint Dnyeszteren túli területet használja bázisként moldovai befolyásoló ügynökei számára. Mellesleg Oroszország soha nem ismerte el magát a köztársaságot.

Bár a Kreml felsorolt intézkedései enyhébbnek tűnnek, mint Oroszország fehéroroszországi céljai, nem kevésbé veszélyesek – mondta David Kramer, az Egyesült Államok korábbi demokráciáért, emberi jogokért és munkáért felelős helyettes államtitkára:

Évek óta aggódom Oroszország Moldovával kapcsolatos szándékai miatt. Ez a dokumentum, amelyet néhány hónappal az invázió előtt írtak, tovább mélyíti félelmeimet. Nem olyan egyenes, mint amit Oroszország részéről Ukrajnában vagy akár Fehéroroszországban látunk, de gyakorlatilag megtagadja Moldovától az állami szuverenitást, a területi integritást és a jogot, hogy megválassza a jövőjét.”

A Kreml feladatai Moldovában

A dokumentum szerint az elnöki adminisztráció azt tervezte, hogy 2022-ig megakadályozza, hogy a moldovai hatóságok kizárják Oroszországot a Dnyeszteren túli konfliktus rendezéséből, és meg akarja tartani az orosz katonai jelenlétet az el nem ismert területen. Az AP céljai között szerepelt a moldovai oroszbarát politikusok támogatása is.

Továbbá a stratégia szerint Oroszországnak ki kellene használnia Moldova orosz importtól való függőségét, hogy semlegesítse a köztársaság Kreml-érdekekkel ellentétes politikáját.


A gazdasági nyomás Oroszország egyik fő befolyási eszköze Moldova felett. Ezért volt fontos az AP számára, hogy fenntartsa az országba irányuló gázszállítások mennyiségét.

Moldova közismerten nagymértékben függ az orosz gáztól, és az Oroszországi Föderáció ismételt és hosszan tartó kereskedelmi embargókkal sújtotta. A politikai célkitűzésekkel összhangban, valamint azzal, hogy Oroszország elismerten politikai fegyverként használja a gázt, a terv gazdasági része továbbra is az orosz gázellátásra összpontosít. Ez fenntartja Moldova egyoldalú függőségét Oroszországtól, és tovább terheli a lakosságot a túlárazott gázszállításokkal és a gázszolgáltatás leállításával való fenyegetéssel, különösen télen, ahogyan eddig is történt, még az oroszbarát kormányok alatt is”

magyarázta Vlad Lupan, Moldávia korábbi ENSZ-képviselője a Yahoo Newsnak a dokumentum elolvasása után. Moszkva gyakran fenyegeti Chisinaut a gázszállítások megszakításával. Legutóbb azt ígérték, hogy a felére csökkentik azokat. A dokumentumból kiderül, hogy ezek a fenyegetések gyakran alaptalanok.

A Kreml másik fontos feladata az volt, hogy megakadályozza az orosz média korlátozását a köztársaság területén. A terv nem sikerült: 2022-ben a moldovai hatóságok hat orosz tévécsatornát zártak be, hogy megvédjék a polgárokat a félretájékoztatástól. A Kreml a befolyását egy másik hagyományos módon akarja növelni – a moldovai területen működő nem kormányzati szervezetek hálózatának létrehozásával. Vlad Lupan szerint ott székelhetnek az orosz befolyásoló ügynökök. Mint mondta:

Ez a rész megerősíti Moszkva azon szándékát, hogy oroszbarát „civil” szervezeteket hozzon létre, amelyek alternatív propagandacsatornákat hoznak létre Moldovában. Ezek a központok potenciálisan vagy a propagandájuk kiegészítésére szolgálhatnak, vagy az FSZB és az SZVR információgyűjtő pontjaivá, esetleg bázisaivá válhatnak.”

Az egyik ilyen civil szervezet a Moldovai-Orosz Üzleti Unió, amelyet Igor Dodon volt elnök a volt orosz főügyész fiával, Igor Csajkával közösen alapított. A Dossier Center és a RISE Moldova kiderítette, hogy a szervezet 2021-2022-ben több mint 20 millió rubelt kapott Igor Csajkától. Az amerikai pénzügyminisztérium szerint a szövetség célja a moldovai parlamenti képviselők befolyásolása.


A Kreml következő lépése az oroszbarát moldovai politikusok szavazótáborának növelése, az oroszbarát érzelmek kialakulása a moldovai elitben és a „románosítás” politikájának feladása lesz.

Mi az a „romanizáció”?

Moldova mai területei a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása után váltak a Szovjetunió részévé. Ezt megelőzően Moldova Románia része volt. A moldovai és a román nyelv szinte azonos, és Moldova zászlaja a hasonló román jelképrendszer alapján készült. A Szovjetunió összeomlása után Moldovában népszerűvé vált a „romanizáció”, azaz a Romániával való egyesülés (és az Európai Unióhoz való csatlakozás) gondolata. Így 1989-ben a Moldovai SZSZK létrehozását törvénytelennek nyilvánították, és az SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Besszarábiát (amelynek Moldova a Molotov-Ribbentrop-paktum előtt része volt) megszállt román területnek nyilvánította.

Ami érdekes ebben a dokumentumban, az az, hogy a Kreml nagy nyomást fog gyakorolni a humanitárius és szociális szférára. És itt valóban még nagyobb kárt tudnak okozni”

véli a moldovai miniszterelnöki hivatal. Gazdasági téren az AP azt reméli, hogy biztosítani tudja az orosz áruk és szolgáltatások fenntartható exportját a köztársaságba, és lobbizni fog a transznisztriai és gagauz vállalkozások érdekeiért. Gagauzia autonóm terület a Moldovai Köztársaságon belül, amelyben túlnyomórészt török nyelvű nép lakik. Gagauziát oroszbarát régiónak tekintik. A Dosie Központ 2020-ban arról számolt be, hogy az elnöki adminisztráció felügyeli a régiót és annak vezetőjét, Irina Vlahot.


Természetesen a stratégia nem hagyta figyelmen kívül a NATO-t. A dokumentum szerint a Kreml ellensúlyozni akarja Moldovának a szövetséggel való együttműködését, és hitelteleníteni akarja a szövetségről alkotott képet az ország lakosainak szemében. Az elnöki adminisztráció ezeket a célokat 2025-ig szeretné elérni.

A cél itt nem az ország alattomos annektálása, hanem az oroszbarát befolyás megerősítése Moldovában. És mindenekelőtt a NATO- és Európa-párti irányzatok ellehetetlenítése. A Kreml Moldovára inkább orosz orientációjú pufferországként tekint, mint az orosz birodalom részeként. Akárcsak Grúziában, itt is inkább arról van szó, hogy a Nyugatot megállítják, és minden eszközzel megakadályozzák, hogy az ország az EU és a NATO tagja legyen.

A Kreml 2030-ig azt tervezte, hogy növeli az orosz médiumok számát Moldovában, megőrzi az oroszt mint az etnikumok közötti kommunikáció nyelvét, és csökkenti a „harmadik ország” valutáinak jelenlétét az Oroszországi Föderációval folytatott kereskedelmi elszámolásokban.

Ami a „humanitárius” szférát illeti:

A Kreml növelni akarja a moldovai diákok számát az orosz egyetemeken, növelni akarja az itteni nyelvi jelenlétet. Növelni akarja a médiakapacitását. Ez azt mutatja, hogy Moszkva felismerte, hogy gazdaságilag, katonailag és más tekintetben is kudarcot vallottak. Ezért érdekes látni, hogy teljes mértékben a befolyásuk növelése felé mozdulnak el a társadalmi, kulturális és egyéb területeken, ahol igazán jó eredményeket érhetnek el”

tette hozzá a moldovai miniszterelnöki hivatal vezetője a Dossier Centernek. A dokumentumnak köszönhetően egyértelmű, hogy az elnöki adminisztráció nem készült 2021-ben katonai beavatkozásra Moldovában. Az AP fő katonai céljai Dnyeszteren túli területre vonatkoztak – a tisztviselők kézi vezérléssel akarták kezelni a Dnyeszteren túli konfliktust, és azt nyomásgyakorlásként akarták felhasználni. mint Dorin Recean moldovai miniszterelnök mondta:

Stratégiai céljuk az volt, hogy Moldova külpolitikája ne legyen független. Még a 2004-es Kozak-tervnek is ez volt az értelme: azt mondani, hogy srácok, tudunk adni nektek gázt, tudunk adni áramot, csak csináljunk föderációt a Dnyeszteren túli területekkel. És a föderációnak ez a része, amely a Nistru/Dnyeszter bal partján fekszik, „vétójoggal” fog rendelkezni a külpolitikánk felett. Minden onnan folyik”





Ki dolgozta ki ezt a stratégiát?

Elsősorban Moldova orosz kapcsolattartói az AP, az FSZB, az SZVR és más különleges szolgálatok részéről. Ők adnak tanácsokat a moldovai oroszbarát politikusoknak, és politikai technológusokból álló különítményeket állítanak össze, hogy segítsék őket a választásokon. A stratégia egy másik moldovai összekötőt is azonosított – a szerzője Andrej Vavilov volt a határon átnyúló együttműködésért felelős elnöki igazgatóságról. Ez az osztály a nyugati irányultságú országokkal való munkáért felelős, részt vett a Belaruszra vonatkozó stratégia kidolgozásában is. A forrás szerint az FSZB akadémiáján végzett, mintegy 10 éve dolgozik a biztonsági szolgálatnál. Vavilov 2007-ben fejezte be biztonsági tiszti pályafutását, amikor az újonnan létrehozott Orosz Világ Alapítványhoz került.

Az Orosz Világ (Russzkij Mir) Alapítványt Vlagyimir Putyin hozta létre. Hivatalosan az orosz nyelv és kultúra külföldi terjesztése a célja. Az Európai Unió szerint azonban az alapítványt a posztszovjet országokban az orosz befolyás eszközeként használják. Emiatt a szervezet 2022-ben felkerült az EU szankciós listájára. A „Russzkij Mirt” Kanadában is szankcionálták dezinformáció és propaganda terjesztése miatt.

A „Russzkij Mir”-nél töltött négy év után az ügynök az elnöki adminisztrációba került. Először a külfölddel fenntartott régióközi és kulturális kapcsolatokért felelős elnöki igazgatósághoz, amely a moldovai politikába való beavatkozással foglalkozott. Ezután a határon átnyúló együttműködésért felelős igazgatósághoz csatlakozott. Vavilov mindvégig a köztársaságot felügyelte. Ugyanakkor Vavilov továbbra is tagja volt az Orosz Világ szakértői tanácsának, ahol a finanszírozási projektekről döntött.


A stratégia másik megalkotója Viktor Liszenko, a külfölddel való régióközi és kulturális kapcsolatokért felelős elnöki osztály helyettes vezetője. Lisenko közvetlenül Dmitrij Kozaknak, az elnöki adminisztráció helyettes vezetőjének tartozik beszámolási kötelezettséggel. Kettejüket hosszú munkakapcsolat köti össze: Liszenko kilenc éven át Kozak helyettese volt a kormányban. A forrás szerint Liszenko „kézzel vezérli a moldovai ügyeket”. A Dossier Center és a RISE által megszerzett mobiltelefon-számlák szerint Liszenko rendszeresen beszél telefonon Dimitrij Miljutyin FSZB-tábornokkal, aki a biztonsági szolgálatok részéről felügyeli Moldovát. 2021 novembere és 2022 novembere között legalább tíz alkalommal kommunikáltak nyíltan. Egyedül a felesége hívta Miljutyint az egyik számon gyakrabban, mint Liszenko. Andrej Vavilov ugyanebben az időszakban legalább háromszor hívta fel az FSZB tábornokát.

A stratégia minden egyes eleme összhangban van azzal, ami a moldovai-orosz kapcsolatokban megfigyelhető. A Kreml stratégiai céljai Moldovával kapcsolatban az idők során változatlanok maradtak. Röviden ezek a következők: Moldova bevonása Oroszország befolyási övezetébe; Moldova integrálása az Oroszország által ellenőrzött „nemzetközi” együttműködési struktúrákba (FÁK, Eurázsiai Gazdasági Unió stb.); a nyugati befolyás kiűzése Moldovából és a nyugati képviseleti demokrácia hatásainak semmissé tétele.

Moldova esetében a Kreml egyre agresszívebben viselkedik. Ennek oka, hogy Moldova jelenleg az Oroszország által kívánttal ellentétes úton halad, azaz a moldovai vezetés egyértelműen nyugatbarát irányt vett. Így a Kreml stratégiai céljai idővel egyre nehezebbé, nem pedig könnyebbé válnak. A Kreml ezt érti, ezért folyamatosan növeli a nyomást és agresszívebb taktikát alkalmaz e célok elérése érdekében.

Hogy ennek hol a vége, lesz-e Chișinăuban oroszbarát hatalomátvétel egy inszcenált „forradalom” útján, azt egyelőre nem lehet megmondani, de mintha kezdenének elszabadulni az események.

Külön köszönetet kell mondanom a Dossier Centernek a dokumentációért.

Ennyi fért a mai, kicsit testesre hízott második részbe, holnap folytatom a munkát, ha lehetséges lesz.

Békét Ukrajnának, Moldovának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!