Most állt elő az a helyzet, hogy a szükség törvényt bont: a Zóna átmenetileg otthont ad a DDoS-támadás áldozatául esett Huppa.hu tartalmainak, ugyanis nagyon kevés esély mutatkozik arra, hogy belátható időn belül az eredeti lapfelület újból elérhetővé váljon. Ellenben a Zóna elérhető még, és mivel március közepe óta amúgy is szünetel a megjelenése, adja magát a megoldás: egy ideig, míg rendbe nem jönnek a dolgok, a Zóna lesz a Huppa.
Normális körülmények között ez persze nem így kéne működjön, hiszen a Zóna egy teljesen más orgánum, de míg Hano mester szabadon garázdálkodhat az online térben (jelen pillanatban úgy tűnik, nem az orosz hackerekkel van dolgunk) minden megoldás megfelel, ami garantálja, hogy megjelenhessen a lap, tehát ehhez folyamodunk. Maga a Zóna eredetileg nekem egy saját vállalkozásom volt, elég sok gondot is okozott, ugyanis a legjobb hónapokban is csak nullszaldóra lehetett kihozni a bevételét – illetve eleinte, mikor még többen írtuk, nem volt benne hirdetés, aztán mikor két főre csökkent a szerkesztőség, már volt, csak tisztességes jövedelmet nem hozott, de hát ilyen ez a popszakma.
Meg kell vallanom, fűzök bizonyos reményeket ehhez a mostani fúzióhoz, hiszen mégis több ember fogja készíteni a lapot, több írás lesz benne, tehát talán olvasottabb is lesz – mindenesetre az a fontos, hogy nem adjuk fel, folytatjuk a publikációt, a Huppa hagyományainak szellemében, melyek azért több mint tíz évre tekintenek vissza. Az külön kérdés, hogy egyáltalán miképpen kerülhettünk ebbe az abszurd helyzetbe, hogyan lehetséges, hogy egy hacker fogta magát, és úgy döntött, hogy megsemmisíti vagy legalábbis elérhetetlenné teszi sok éves munkánkat, ezt egy jogállamban szigorúan büntetnék, csak hát mifelénk ilyesmiről nincs szó, itt maximum egy helyi rendőrkapitányság kezdhet egy látszatnyomozásba, amit aztán fel is fognak adni, mert a tettes ismeretlen és az is marad. Ráadásul nem a rendőrök tehetnek ezekről az áldatlan állapotokról, nyomoznának ők szívesen, ha lehetne – a rendszer rossz. Alkalmatlan.
Arra persze semmi garancia, hogy nem teszi tönkre valaki a Zónát is, sőt, ez már kétszer elő is fordult, első alkalommal kínai támadást kaptunk, második alkalommal valószínűleg hazait, de nem hagyhatjuk abba a munkát, nem adhatjuk fel a hivatásunkat csak azért, mert egy – vagy több – hackernek nem tetszik, amit írunk.
Szóval folytatjuk, egyelőre itt, megint felkelünk a padlóról, ahogy mindig, és írunk rendületlenül: aztán valahogy csak helyükre kerülnek a dolgok, elvégre a hackerek is kifogynak egyszer a pénzből, ezek a DDoS-támadások nem olcsók, bár ésszel nem lehet felérni, miért éri meg nekik kisebb vagyonokat beleölni abba, hogy egy kis lap ne jelenjen meg. De ne is folytassuk ezt a gondolatmenetet, mert a magyar belpolitika legmélyebb mocsarába, posványába vezetne.
Az a lényeg, hogy folytatjuk.
Nem adjuk fel.
Aztán majd csak lesz valahogy.
Szele Tamás