Ezt Mihail Hodorkovszkij volt politikai fogoly, a Yukos olajtársaság volt elnöke fejtette ki a portálnak adott interjúban.
Elmondta: amíg Putyin Ukrajna elleni értelmetlen brutalitása folytatódik, folytatódni fog Ukrajna ellenállása is. Az ukrán erők az ellenoffenzívával lassan haladnak, a tél közeledtével erősödni fognak a tárgyalásokat követelő hangok, és Putyin azt reméli, ezek fokozódnak majd az amerikai elnökválasztási kampánnyal, és a tárgyalások lehetőséget adnának Putyinnak arra, hogy megerősítse a lehetőségeit a háború folytatására.
Hodorkovszkij szerint valószínűtlen, hogy Zelenszkij elnök mandátumot kapna a szavazóktól tűzszüneti megbeszélésekre. A megfontolásokat bonyolítja, hogy Putyinnal ellentétben az ukrán elnök nem tudhatja, mit hoznak a következő választások.
Ha azonban Zelenszkijben mégiscsak meglenne a politikai akarat és képesség, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, akkor is itt van Putyin, aki a gyenge katonai szereplés, a súlyos veszteségek, a nemzetközi elszigeteltség és a háború okozta gazdasági károk ellenére nem tekinti a helyzetet katasztrofálisnak.
Miért tekintené? A jelek szerint az orosz társadalom elfogadja a „védelmi háború” átlátszó narratíváját, és jelentős nehézségekre készült fel. A szankciók eléggé lyukacsosak ahhoz, hogy rövid távon átjussanak a legfontosabb szállítások, és a rezsim láthatólag még fedezni tudja az új katonák toborzásával járó költségeket. Putyin arra játszik, hogy a nyugat egyre inkább belefárad a háborúba, és vár egy olyan új amerikai kormányt, amely Bidennel ellentétben inkább kész feladni európai érdekeit.
Igaz, mindeközben az orosz társadalom is egyre inkább kifárad, és a hadigazdaságra való átállás időt vesz igénybe. A szovjet fegyvertartalékok fogynak, és a hazai gyártás nem képes ezt pótolni. Közben a megszállt területeken a lakosságot nem sikerült eléggé integrálni ahhoz, hogy forrásként legyen használható, és – látva az orosz megszállással szembeni ellenállást – könnyen lehet, hogy soha nem is integrálódik ennyire.
A gyors ukrán katonai győzelem nem valószínű, és minden nap emberek halnak meg.
Közelednek a választások, és bármennyire is előre meghatározott az eredmény, Putyin azt akarja, hogy a szavazók úgy érezzék: valami azért elért. Ez annyit tesz, hogy az orosz elnök most feltehetően belemenne egy olyan rendezésbe, amely lehetővé tenné, hogy a megszállt területek egy részét megtartsa.
Ám a háború leállítása után Putyin nem fogja tudni jelentősen javítani az orosz emberek életét. A hadigazdaságra való átállás – ha egyszer megtörténik – nehezen fordítható vissza, és hatalmas költségekkel jár. Putyin nem tudja megszüntetni a nemzetközi szankciókat sem. Közben maradnak a sok százezer elesett és megnyomorított ember családjai, és az elfoglalt területek is romokban maradnak.
A globális patthelyzet kizárólag a rezsim bukásával szűnik majd meg, de a háború „végével” nem áll majd már rendelkezésre az az érv, hogy „minden rossz okozója a háború”.
Más szóval Putyinnak sok oka van arra, hogy hogy egy fegyverszünetet lélegzetvételnyi szünetnek vegyen, kiépítse fegyverkészleteit, újabb emberi forrásokra tegyen szert, és mivel folyamatosan tartanának a kisebb összecsapások, erre hivatkozva aztán egy megerősödött ország élén újrakezdje a háborút.
Egy tűszünet tehát Oroszországot katonai téren erősítené, viszont Ukrajna számára a tűzszünet nyomán elapadnának a fegyver- és lőszerszállítások.
Ukrajna nem képes előállítani azokat a fegyvereket, amelyekre szüksége lenne, és mindaddig, amíg fennáll az újabb támadások veszélye, nehezen tudná vonzani azokat a külföldi befektetéseket, amelyek az újjáépítéshez szükségesek. Ezért egy tűzszünet nem csupán politikailag gyengítené Ukrajnát és erősítené Putyint, hanem gyengítené az ukrán katonai erőt is, ha a harcok – szinte elkerülhetetlenül – újra kirobbannak.
„A Nyugatnak tudnia kell, hogy csak a katonai erőfölény helyzetéből lehet olyan tárgyalásokat kezdeni Putyinnal, amelyek bármilyen sikerrel járhatnak. Ha Ukrajnát most tárgyalásokra bátorítanák, az a demokratikus értékek, a nyugati érdekeket feladása lenne, és egy olyan szövetséges szuverenitásának feladása, amely egy zsarnok támadása alatt áll, és amely számára még hátra lehet a legrosszabb. Jó elgondolás, hogy életeket kell menteni, és érhető, hogy valaki erre alkalmas eszköznek tekinti a tárgyalásokat. Nem szabad azonban olyan jó szándékú akcióba kezdeni, amely végül még több emberéletbe, szenvedésbe és elnyomásba kerül majd” – mondta Hodorkovszkij.