Ha nem tegnapelőtt írtam volna arról, hogy Oroszországban nem létező mozgalmakat is be lehet, sőt, be is szokás tiltani, nem hinnék a szememnek. De azért magam sem hittem volna, hogy ilyen hamar előkerül ez a jelenség. Mindenesetre az a helyzet, hogy az orosz igazságügyi minisztérium kérte, miszerint az „oroszellenes szeparatista mozgalmat” ismerjék el „szélsőséges szervezetként”. Nem tudni, hogy ez milyen mozgalom, senki sem ismeri, ugyanis nincs.
Nem ez az első eset, hogy az orosz hatóságok nem létező egyesületeket is „szélsőséges” státuszba sorolnak. Ugyanez történt például az „LMBT mozgalommal” is. Erről a mostani esetről a Novaja Gazeta közölt alapos elemzést.
Ezek szerint az újabb repressziók azokat érinthetik, akik nem ismerik el az elcsatolt Krímet és a megszállt ukrán területeket Oroszország részeként – mondják a lap jogi szakértői. Az országon belüli nemzeti vagy nemzetiségi egyesületek tevékenységét is betilthatják.
Tehát mi történt?
Az orosz igazságügyi minisztérium közigazgatási keresetet küldött a legfelsőbb bíróságnak, amelyben azt követeli, hogy az Oroszellenes Szeparatista Mozgalmat és annak strukturális alosztályait ismerjék el „szélsőséges szervezetként”. Az ügyet április 17-én adták át a bírónak, és annak tárgyalását június 7-én 10 órára tűzték ki – olvasható a honlapon.
Hogy mi az „Oroszellenes Szeparatista Mozgalom”, nem tudni. Mint az OVD-Info projekt megjegyzi, a perben az áll, hogy a szervezet céljai között szerepel „az Oroszországi Föderáció többnemzetiségű egységének és területi integritásának megsemmisítése”. Ilyen mozgalom, ahogyan azt az emberi jogi aktivisták állítják, valójában nem létezik.
Az sem világos, hogy az orosz hatóságok kiket tekintenek az „oroszellenes szeparatista mozgalom” potenciális résztvevőinek.
Még a „megszállt” szó használata is tiltott lehet.
Azok az emberek, akik tagadják, hogy Ukrajna megszállt területei: a Krím, valamint Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon régiók Oroszországhoz tartoznak, ezentúl büntetőeljárás alá vonhatók – mondta Anasztaszija Burakova ügyvédnő a Novaja Gazetának adott interjújában.
– Az Oroszországi Föderáció ezeket a saját részének tekinti. Ezért a „szeparatizmus” magában foglalhatja azt is, hogy ezeket a területeket ukránnak ismerik el – mondta Burakova.
Elméletileg a hatóságok akár a „megszállt” és az „annektált” szóért is büntetni kezdhetnek. Az ügyvéd megjegyzi, hogy a jogalkalmazók szerint „Oroszország sehol sem ér véget”, így bármilyen publikáció és kijelentés, állampolgárságtól, lakóhelytől, nyelvtől függetlenül büntetőeljárás alapjává válhat.
Burakova szerint veszélyben vannak a nemzeti köztársaságok nemzeti mozgalmai is: a nyenyecek, baskírok, tatárok és más oroszországi népek egyesületei. Az ügyvédnő szerint szinte egyikük sem alapított hivatalos szervezetet – egyszerűen emberek közösségét alkotják, akik terjesztik kultúrájukat, és például történelmi és anyanyelvi szövegeket adnak ki.
Az Oroszországban élő nemzetiségekről és történelmükről szóló, a hatóságoknak nem tetsző nyilatkozatok „szélsőségesnek” minősülhetnek, és a nyilatkozatok szerzői nyomás alá kerülhetnek – mondta Burakova.
– Nincs kétségem afelől, hogy az igazságügyi minisztérium keresetének helyt adnak, és a megtorlások köre nagyon széles lehet. Meglátjuk, hogyan fog ez a gyakorlatban alakulni. Egyelőre nehéz megmondani, hogy pontosan mi volt a kiváltó ok arra, hogy az orosz hatóságok betiltsanak minden olyan kijelentést, érvelést, elemzést, amely az Oroszországi Föderáció teljes területére vagy egyes régióira vonatkozik – mondta az ügyvédnő.
Oroszország több mint 190 nemzetnek ad otthont, ezek közé tartoznak az ország őshonos kis és őslakos népei is. Az oroszok mellett a tíz legnagyobb nép közé a 2021-es népszámlálás szerint a tatárok, csecsenek, baskírok, csuvasok, avarok, örmények, ukránok, dargok és kazahok tartoznak. Nemzetiségi alapon 27 orosz régiót alakítottak ki.
Valeria Vetoskina ügyvédnő azonban a Novaja Gazetának adott beszélgetésben elmondta, hogy egyelőre nehéz egyértelműen megválaszolni, hogy kik ellen irányul az igazságügyi minisztérium keresete.
– Egyelőre nem világos, hogy a jogalkalmazók mit tekintenek „oroszellenes szeparatista mozgalomnak”. Csak az elnevezésből lehet feltételezni – vagyis üldözni fogják azokat, akik „oroszellenes” és „szeparatista” nézeteket vallanak, ezeket aktívan propagálják, bizonyos szimbólumokat (egyelőre nem világos, hogy milyeneket) mutogatnak, és különböző jelszavakat tesznek közzé vagy mondanak ki – mondta Vetoskina.
Hogy mi számít majd „szélsőségesnek”, az a nem létező mozgalom szélsőségesnek való elismeréséről szóló határozat közzététele után derül ki – tette hozzá. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy még a határozat szövege sem korlátozza a jogalkalmazókat a represszióban, csak nagyjából vázolja a kereteket és a határvonalakat – hangsúlyozta Vetoskina.
Burakova megjegyezte, hogy nem ez az első eset, hogy az igazságügyi minisztérium önkényesen olyan szervezetek csoportjaiba sorol embereket, amelyek soha nem voltak mozgalmak, és nem kötődnek szervezeti struktúrához, célokhoz és alapszabályhoz. Ily módon a hatóságok általános alapon rendelik hozzájuk a „szélsőségesség” státuszát, és lehetőséget kapnak arra, hogy büntetőeljárást indítsanak bármely magánszemély vagy jogi személy ellen.
Tavaly novemberben a legfelsőbb bíróság a minisztérium által benyújtott kereset nyomán a „Nemzetközi LMBT Közéleti Mozgalmat” „szélsőséges szervezetnek” nyilvánította és betiltotta Oroszországban. A hatóságok nem pontosították, hogy pontosan mit tekintenek „mozgalomnak”, ki a tagja és hogyan szerveződik.
Az ítélet teljes szövege szerint a bíróság egyebek mellett a feminizmust nevezte meg a „szélsőséges” szervezethez tartozás „megkülönböztető jelének”.
A dokumentum azt is hangsúlyozta, hogy a mozgalomnak nincs bejegyzése és egységes struktúrája, ehelyett Oroszországban számos nem bejegyzett és nonprofit szervezet működik, amelyekben meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű emberek is részt vesznek.
Ezt követően fokozódtak a razziák az éjszakai szórakozóhelyeken, „önkéntesek” razziáztak kávézókban, és megszaporodtak a feljelentések az „LMBT mozgalom szimbólumainak” felmutatása miatt.
Márciusban Orenburgban büntetőeljárást indítottak a Pose queer klub tulajdonosai ellen a „szélsőséges” közösségi tevékenység szervezéséről szóló cikkely alapján. Az okot az Orosz Közösség orenburgi tagozatának aktivistái adták, akik többször feljelentették a klubot. A klub művészeti vezetője, Alekszandra Klimova, Diana Kamilyanova adminisztrátor és Vjacseszlav Haszanov tulajdonos az első oroszok, akiket előzetes letartóztatási központba küldtek az „LMBT mozgalom” tevékenysége miatt.
Hasonló módon a deklarálták a hatóságok „szélsőséges szervezetnek” az „AUE mozgalmat”, 2022-ben pedig a Legfelsőbb Bíróság „terroristának” nyilvánította a „Columbine nemzetközi ifjúsági mozgalmat”. (Erről írtam is tegnapelőtt).
A szélsőséges szervezetben való részvételről szóló cikkely (a Büntető Törvénykönyv 282.2. cikkének 2. része) alapján kettőtől hat évig terjedő börtönbüntetésre, az ilyen szervezet tevékenységének szervezéséről szóló cikkely (a Büntető Törvénykönyv 282.2. cikkének 1. része) alapján pedig hat évtől tíz évig terjedő börtönbüntetésre számíthat, akit be tudnak sorolni valamelyik létező vagy nem létező „szélsőséges” szervezetbe.
– Nem tudjuk, hogy az úgynevezett „Nemzetközi LMBT Mozgalom” elleni elnyomás itt véget ér-e, vagy ez csak a kezdet. Azt sem tudjuk, hogy az úgynevezett oroszellenes szeparatista mozgalom támogatói elleni repressziók milyen mértékűek lesznek – mondta Vetoskina.
Szépen állunk, nem mondom. Tehát akkor szeparatista a jakut, ha azt mondja, hogy ő nem Oroszországban él, hanem a Szaha Köztársaságban, szeparatista a burját, ha ugyanezt állítja Burjátföldről, ha az anyanyelvükön teszik, még szeparatistábbak – de szeparatista a szentpétervári orosz ellenzéki értelmiségi is, ha úgy gondolja, hogy a Krím vagy Donyeck és Luhanszk nem orosz. Egyáltalában véve: mindenki szeparatista, akire azt mondják, hogy az.
Figyelembe véve azonban azt, amit Burakova ügyvédnő mondott, hogy ugyanis a jogalkalmazók szerint „Oroszország sehol sem ér véget”, evidens, hogy az egész bolygó Oroszországhoz tartozik, így Budapest is, és ha én ennek az ellenkezőjét állítom, magam is veszélyes, oroszellenes szeparatista vagyok.
Magyarországon, magyar szeparatista. Ilyen is rég voltam már. Még jó, hogy vagyunk egypáran.
Csak ide ne jöjjenek értem.
Pedig akarnak, lehet, fognak is, de az igaz, hogy – nem miattam.
Szele Tamás
