Rossz hírek jönnek a Baltikumból, kellőképpen rosszak ahhoz, hogy megemlékezzünk róluk. Arról van szó, hogy az orosz hatóságok úgy döntöttek: kiterjesztik az ország területi vizeit a Balti-tengeren a Litvániával és Finnországgal közös államhatár közelében – derül ki az orosz jogi dokumentumok portálján közzétett kormányrendelet-tervezetből.
A védelmi minisztérium által készített dokumentum szerint Oroszország a Finn-öböltől keletre, valamint a Kalinyingrádi területen lévő Baltijszk és Zelenográdszk városok közelében lévő vízterület egy részét beltengeri vizeivé kívánja nyilvánítani.
Ebből a célból megváltoztatják azoknak a pontoknak a földrajzi koordinátáit, amelyek meghatározzák azon alapvonalak helyzetét, amelyek alapján az Oroszországi Föderáció felségvizeinek szélességét mérik, valamint a parthoz és a szigetekhez közeli szomszédos övezetet.
A finn határon az orosz kormány a Jähi, Sommers, Holland, Rodsher, Malij Tyutersz, Vigrund szigetek, valamint az észt határon a Narva északi folyásának közelében a koordinátákat a minisztertanács határozatának melléklete szerint kívánja kiigazítani. A Litvániával közös határon a Kur-földnyelv területe, a Taran-fok, a Taran-foktól délre fekvő fok, valamint a Visztila-hasaadék területe kerül felülvizsgálatra.
A jelenlegi földrajzi koordináták, amelyeket a Szovjetunió Minisztertanácsának 1985-ös rendelete állapított meg, „nem felelnek meg teljes mértékben a jelenlegi földrajzi helyzetnek” – állítják a projekt szerzői. A pontokat „kisméretű tengeri navigációs térképek alapján” határozták meg, amelyek viszont a 20. század közepén készült munkákon alapulnak, és ez „nem teszi lehetővé az Oroszországi Föderáció beltengeri vizei külső határának meghatározását” – áll a dokumentumban.
A változtatások eredményeként „a Finn-öböl keleti részén lévő orosz szigetek déli részén, valamint Baltijszk és Zelenográdszk térségében létrejön a „közvetlen alapvonalak” rendszere, amely korábban nem létezett, és amely lehetővé teszi, hogy a megfelelő vízterületet az Oroszországi Föderáció beltengeri vizeként használják; az Oroszországi Föderáció tengeri államhatársa a felségvizek külső határának helyének megváltozása miatt megváltozik” – magyarázzák a projekt szerzői.
A Szovjetunió Minisztertanácsának 40 éves, a balti-tengeri határokat szabályozó határozatát a védelmi minisztérium javasolja részben „hatálytalannak elismerni”.
A határrevízióról szóló dokumentumot, amelyet a finn és a litván külügyminisztérium hivatalosan még nem kommentált, szinte egy időben bocsátották nyilvános vitára a taktikai atomfegyverek bevetésére vonatkozó gyakorlatok megkezdésével. Az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy ezek a Déli Katonai Körzetben kezdődtek, Iszkander-egységek és Kindzsal rakétákkal felfegyverzett repülőgépek részvételével. A gyakorlatok célja a személyzet felkészítése a nem stratégiai nukleáris fegyverek alkalmazására, valamint válasz „egyes nyugati tisztségviselők provokatív kijelentéseire és fenyegetéseire” – közölte a minisztérium sajtószolgálata.
Micsoda? Határrevízió a huszonegyedik században, Európában? És erre senki sem reagál?
Nyugalom, azért érkezett reakció, kettő is. Az első egyenesen a svéd fegyveres erők főparancsnokától
Svédország fokozta a Balti-tengeri Gotland szigetének védelmét, mert attól tart, hogy Oroszország megpróbálhatja átvenni az ellenőrzést a sziget felett – közölte Mikael Büden, a királyság fegyveres erőinek főparancsnoka.
„Aki Gotlandot ellenőrzi, az ellenőrzi a Balti-tengert. (…) Gotlandról segíthetünk a többi balti-tengeri NATO-államnak, hogy biztonságban élhessenek. De ha Vlagyimir Putyin orosz elnök megszállja Gotlandot, akkor a tengerről fenyegetheti a NATO-országokat. Ez a béke és a stabilitás végét jelentené az északi országokban és a balti térségben” – mondta Büden egy interjúban.
Véleménye szerint Putyin „szemet vetett” Gotlandra és az Åland-szigetcsoportra is. „Ha Oroszország ellenőrzése alá vonja ezeket a kulcsfontosságú szigeteket és lezárja a Balti-tengert, az óriási hatással lesz az életünkre – Svédországban és az összes többi Balti-tengerrel határos országban. Ezt nem engedhetjük meg” – zárta szavait Büden.
Világos beszéd, ahogyan a helyzet is világos: Svédország és Finnország NATO-csatlakozásával fennáll a veszélye annak, hogy a Balti-tengert bármikor lezárhatja a NATO, és akkor egyrészt a Kreml kenheti a hajára az Északi Flottát, másrészt lőttek a Rozsdaflottának is, ami az illegális kőolaj-kereskedelmet bonyolítja (és másodállásban kémkedik is egész Skandinávia meg a Baltikum ellen). Ha viszont most Moszkva foglalja el a kulcspozíciókat, akkor ezt megelőzve Oroszország zárhatja le a Balti tengert. Finnország is jól látja ezt, a második reakció tőlük érkezett.
Finnország és az Egyesült Királyság arról tárgyal, hogyan lehetne korlátozni az orosz árnyékflotta tartályhajóinak mozgását. Ezek a hajók nemcsak olajat szállítanak a nyugati árplafon-követelmények megkerülése céljával, hanem környezeti veszélyt is jelentenek, mivel a flotta legtöbb tartályhajója öreg és egyre rosszabbul karbantartott.
Londoni és helsinki tisztviselők terveket fontolgatnak arra vonatkozóan, hogy harmadik országokat vonjanak be az orosz tankerek mozgásának megakadályozásába a Balti-tengeren és a La Manche-csatornán – mondta Elina Valtonen finn külügyminiszter a brit fővárosban tett látogatása során a The Guardiannek.
Havonta mintegy 100 orosz olajat szállító tartályhajó halad át a Finnország és Észtország közötti Viru-szoroson (a Finn-öböl része). A Kpler és a P& I International Group biztosítók konzorciuma szerint a 15 és 20 év közötti életkorú (és nyugati biztosítással nem rendelkező) tankhajók szállították a Balti-tengeren keresztül a múlt télen Oroszország 58 millió hordónyi olajexportjának csaknem 58 százalékát. A még idősebb hajók 14,8 millió hordót exportáltak.
Az árplafon és a nyugati szankciók kijátszására tett kísérletként Oroszország megtanulta, hogy gyorsan át kell jegyeztetni a tartályhajók tulajdonosait és magukat a hajókat. Ebben a helyzetben egyre kevésbé világos, hogy a tartályhajók és tulajdonosaik milyen mértékben tartják be a biztonsági intézkedéseket.
Bizonyítékok vannak arra, hogy az árnyékflotta figyelmen kívül hagyja a biztosítótársaságok előírásait, de az is egyértelmű, hogy az árplafon követelményeit próbálja így kijátszani – mondta Valtonen. Ezért – mondta – az EU új szankciókat fontolgat, míg a G7-országok szintén vizsgálják a lehetőségeket. A miniszter hozzátette:
„Számos módszert vizsgálunk, hogy nehezebbé tegyük nemcsak ezeknek a hajóknak az életét, hanem azon az országokét is, amelyek lobogója alatt közlekednek.
Az EU-nak együtt kell működnie a partnereivel és a szövetségeseivel világszerte, hogy hatékony módokat találjunk ennek a kereskedelemnek a megszüntetésére, mert Oroszország akciói nyilvánvalóan nemcsak környezeti kockázatot jelentenek, hanem lehetővé teszik számára, hogy továbbra is olajat exportáljon és devizát szerezzen gazdasága számára, amely jelenleg nagyrészt az Ukrajnával folytatott háborúra és a Nyugattal való konfrontációra összpontosít.
Nemzetközi szervezeteket fogunk igénybe venni, és azt is megvizsgáljuk, hogy a nemzetközi tengerjog mennyire teszi lehetővé az ilyen szállítmányok hatékony betiltását.”
A nemzetközi jog (elsősorban az ENSZ 1982-es tengerjogi egyezménye) biztosítja a hajózás szabadságát. Ezért nehéz bármely országnak beavatkoznia a hajók mozgásába, ismerte el Valtonen. De ezek a törvények „egy teljesen más világ számára készültek, mint amit most látunk” – mondta.
Ebben mindenképpen egyet kell vele értenünk: nagyon megváltozott a világunk, alapjaiban változott meg. Jóllehet erre volt már igény korábban is, de ezt a gyökeres változást egyvalami tette lehetővé: az, hogy az Oroszországi Föderáció lerohanta Ukrajnát. Minden egyéb már csak abból következett. És miért rohanhatta le?
Mert senki sem hitte el, hogy komolyan megteszi. Ez volt az alapvető probléma, amiből a jelen állapotok fakadnak.
Így járunk, ha kibillenünk az egyensúlyunkból. Most jó darabig tántorogni fog ez a szerencsétlen bolygó. Csak össze ne essen.
Szele Tamás
