Trójai faló, írja egy kedves hölgy a Facebookon. „Magyar rátalált a Szent Grálra, a nemzeti érzület Fideszétől eltérő, produktív változatára (‘modernizációs nacionalizmus’), ami az elkövetkező fél évszázadban a magyar politikai kultúra nyugati felzárkózásának alapja lehet”, írja Béndek Péter ugyanott.
Péter valóban jó saccoló volt, mármint, ami az eredményeket illeti, én nem mertem volna harminc százalék közelébe taksálni a Tiszát, a Fideszt viszont pontosan eltaláltam. Van azonban egy lényegi különbség az én gondolkodásom és az elemzők, valamint az összeesküvésgyárak között, nevezetesen az, hogy se időm, se kedvem pillanatokkal foglalkozni, se emberekkel, emberek vélt szándékaival, mozgatórugóival, a legkevésbé pedig modernista színvilágú (!) festményekkel („modernizációs nacionalizmus”).
Majd, ha politológus leszek, aki nem leszek.
Politológiából egyébként vizsgáznom kellett az Államigazgatási Főiskolán (akkor még így hívták). Volt hozzá egy bazi vaskos tankönyv, már nem tudom, ki írta, de tökéletesen olvashatatlannak bizonyult. A Mein Kampf vagy a Fidesz alapszabálya hozzá képest világos, könnyű, vasárnapi szórakozás volt. Belelapoztam. Mondatok álltak benne egymás után, reménytelenül sok, és egymással a legcsekélyebb összefüggésben sem voltak. Akár fel is lehetett volna cserélni őket, vagy csereberélni, tetszőleges sorrendben. Öt perc után feladtam, a vizsgán pedig azt mondtam, amit az adott tételről gondoltam. Nagyon jó, mosolygott a tanár, de ideje rátérni a tananyagra. Arra nem tudok, feleltem, mert nem voltam képes végigolvasni. Hát ez így elégtelen, mondta, az azonban, amit előtte feleltem, viszont ötös, kiegyezünk egy hármasban? Kiegyeztünk. Búcsúzóul még megkérdezte, nincs-e kedvem egy politológiakönyvet írni?
De nincs ám.
Teljesen lényegtelen, hogy Magyar Péter kicsoda. Még akár trójai faló is lehet. Ha a Fidesz trójai falova, akkor ott marad a parton, és a belsejében rejtőzködő hopliták a visszatérő Agamemnón sátrába másznak be a szuroksötétben, nem Trója városába. Ha nem a Fidesz trójai falova, akkor nem fából van, és csak az a kérdés, ki ül rajta.
De még az sem.
Magyar az égvilágon semmire nem talált rá. Akik – bárkik – mögötte vannak, kidolgoztak egy ugyanolyan ellentaktikát, mint amilyet a Fidesz használt eddig, és ezt az ellentaktikát folyamatosan tökéletesítik. Magyar rendkívül rossz szónok az én füleimnek, végtelen sok butaságot beszél összevissza, de sem őt, sem a mondókáját nem az én füleimnek szánják. Az a profizmus, amivel az elmúlt pár hónapban találkoztam, nem lehet az elmúlt pár hónap terméke. Egyszerűen nem lehet. De kapaszkodjanak meg, még ez is lényegtelen. A lényeges a „világ” buktatókon keresztüli útja. Hogy merre tart. A többi már csak szereposztás és végrehajtás kérdése. Ha most „jobboldali” fordulat zajlik a nagyvilágban (Trump elnöksége is felsejlik, de azért kalkulálják bele ugyanazt a meglepetést, mint a tegnapi főpolgármester-választáson, mellesleg Trump se változtathat a tendencián, legfeljebb ideiglenesen megakaszthatja), akkor az vagy teljesen lényegtelen, egy másik csomagolásban ugyanaz a tartalom, vagy múló divat. (A „divat” persze nem megfelelő kifejezés, az emberek természetes tiltakozása a már említett „haladási irány” ellen jobb volna, de ebben a kontraszelektált aspiránsmezőben eleve kudarcra van ítélve.) Egy egységes Európai Unió például ugyanúgy nem illeszkedik a történelem menetébe, mint az „örök béke” sem, amiről Nagy Frigyes azt írta Voltaire-nek, hogy „a legnagyobb mértékben reális, mivel megvalósulásához nem hiányzik egyéb, mint egész Európa beleegyezése és néhány más hasonló apróság”.
Semmilyen egységes izé nem illeszkedik sehova, se internacionális, se nacionális, se szellemi, se anyagi. Hogy ki mivel kábít másokat, vagy kábítja magát, innentől fantázia kérdése. És neveltetésé, meg élményeké. Érzelmeké. Az intellektusnak a csomagolás marad.
„Magyar” dolga annyi, hogy szétverje a központosított hatalmat. Ha nem Magyaré, akkor másé, de most Magyar… nem az ideális, hanem a még megfelelő ember. Se nem túl jó, se nem túl rossz (a feladatra). Van annyi esze – érzéke már nem biztos, de hívó- és taszítószavak skandálásához elég a memória, lásd Fidesz –, amennyi most szükséges, a többit a népelégedetlenség pótolja. Csak „megfelelő” mederbe kell terelni. A néptől ne várjuk, hogy felfogja, a politika nem ideológiák mentén működik, csak felhasznál ideológiákat. Sőt felhasznált, így, múlt időben, mert már ideológiákra sincs szüksége, csak stimulálószerekre. A mai ideológiamaradványok nagyjából ki is merülnek a kiglancolt nácizmusban és fasizmusban, egy csöpp kínai marxizmussal (nem kommunizmussal!) megbolondítva. Bakunyin ma békésen elüldögélne egy Barber-shopban, majd elmenne vitatkozni valamelyik kereskedelmi televízióba, írna pár cikket, és egy rossz szava se lenne az életére, Kropotkin hercegből pedig akár honvédelmi miniszter is válhatna, pláne, ha olyan csodás felesége volna, mint Szentkirályi Alexandra. A Vezénylő Tábornok szereti maga körül az arisztokratákat, mert így enmagát, aki cseppet sem az, fölöttük állónak érezheti.
A többi mákony, maszlag és lózung. A nyugati felzárkózástól pedig az Isten mentsen meg minket, noha nem fog megmenteni. Semmilyen értelemben? Nem fontosak ezek az „értelmek”. Cizellálások. Alapvető értelemben nem fog megmenteni, ahogy a keletet se, amely kelet jelenleg félúton szenved a felzárkózó diktátor és az egyoldalú versnyfeltételek között. Putyin is szereti a palotákat, jachtokat, és őt sem érdekli az ideológia. Mindössze használja, akár kínai kollégája a marxizmust. Akár a Nyugat a magáét, ami kimerülni látszik az emancipáció túlpörgetésében. Ha trójai ló nincs, jó a trójai szamár is.
Nem Magyaré a jövő, se a Tisza párté (nem csak a folyó neve, hanem egy kérészfajé is, ugye), hanem a koncentrált hatalom dekoncentrációjáé. Aztán jön az újabb koncentráció, majd dekoncentráció, szellemi értelemben mind nagyobb űrben, mígnem aztán…
Innentől a demográfusoké és evolúcióbiológusoké a szó, ha a politológusok hagynak még nekik valamennyit.
Gaál Péter
