Nagyon alapos tanulmány jelent meg az ukrán Detector Media című kiadványban, ami az uniós választások előestéjén elemezte az addig lezajlott kampányt.
Akkor még nyilván nem foglalkozhatott az eredményekkel, melyeket mára már ismerünk – az uniós szélsőjobb szerzett némi előnyt, de nem jelentőset – és emiatt kihagytam az írásból a prognózisokat is (elég pesszimisták voltak egyébként). Benne hagytam viszont az uniós választási rendszerrel foglalkozó részt, mert azzal még az uniós polgárok jó része sincs tisztában, ha valaki innen tanulja meg, mi hogyan működik, már nem dolgoztam hiába. De lássuk, hogyan látják az ukrán tényellenőrzéssel és dezinformáció-leleplezéssel foglalkozó kollégák a legutóbbi kampányt, sőt, abban Magyarország, de leginkább Orbán Viktor szerepét? Hát nem mondom, van miért szégyenkeznünk…
Oroszország többször is megpróbált beavatkozni a nyugati demokráciák választási küzdelmeibe. Az egyik ilyen eset a 2016-os amerikai elnökválasztás volt. A Robert Mueller különleges ügyész által vezetett kétéves vizsgálat után Moszkva beavatkozását ezekbe a választásokba „kiterjedtnek és szisztematikusnak” minősítették, majd 34 személy és három vállalat ellen emeltek vádat. Azóta számos demokratikus országban Moszkvát potenciális rosszindulatú tényezőnek kezdték tekinteni, akivel szemben meg kell védeni a demokratikus választásokat. Például hasonlóképpen vádolta Moszkvát Emmanuel Macron csapata a 2017-es francia elnökválasztás során. A teljes körű invázió kezdetekor jelentősen megnőtt a Kreml érdeklődése a nyugati országok politikai elitjének és közvéleményének befolyásolása iránt, hiszen az Oroszországgal szembeni szankciós politika stabilitása és a Kijevnek nyújtott katonai és pénzügyi támogatás a választások eredményétől függ mind nemzeti, mind uniós szinten. Ugyanakkor a nyugati kormányok is elkezdtek erőteljesebb intézkedéseket hozni az ilyen befolyás korlátozására.
A márciusi európai parlamenti választási kampány idején Csehország szankciókat vezetett be Viktor Medvedcsuk és a hozzá kapcsolódó szervezetek, elsősorban az Európa Hangja cég propaganda-hírportálja ellen. Petr Fiala cseh miniszterelnök szerint ezek a struktúrák Prágából próbálták befolyásolni az európai parlamenti választásokat, például bizonyos jelöltek rejtett támogatásával, politikusok finanszírozásával, valamint propagandanarratívák és dezinformációk terjesztésével, különösen Ukrajna ellen. Alexander De Croo belga miniszterelnök a szankciókat kommentálva hozzátette, hogy az Európai Parlament jelenlegi képviselőinek az orosz propaganda népszerűsítésére irányuló megvesztegetését fedezték fel a cseh kormánnyal együttműködve. Később, májusban a Cseh Köztársaság javaslatára a vonatkozó szankciókat kiterjesztették mind a 27 uniós országra.
Május 17-én az EU Tanácsa úgy döntött, hogy felfüggeszti négy propagandamédium – a RIA Novosztyi, az Izvesztyija orosz lap, valamint a már említett Voice of Europe – sugárzását az Európai Unióban. A döntéshez fűzött indoklásban az áll: „Az Oroszországi Föderáció szisztematikus nemzetközi média- és információ-manipulációs kampányt folytat, beavatkozik a médiába és súlyosan elferdíti a tényeket, hogy igazolja és támogassa az Ukrajna elleni teljes körű agresszióját, és hogy elősegítse a szomszédos országok, valamint az EU és tagállamai destabilizálására irányuló stratégiáját. A propaganda, az információmanipuláció és a beavatkozások különösen az ukrán állam és hatóságai, az ukrán állampolgárok, valamint az európai politikai pártok ellen irányult ismételten és következetesen, különösen a választások idején, továbbá a civil társadalom, a menedékkérők, az orosz etnikai kisebbségek, a nemi kisebbségek, valamint az EU és tagállamai demokratikus intézményeinek működése ellen.” – olvasható a közleményben.
Korábban, Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának kezdete óta az EU már más propagandisztikus orosz médiumok sugárzását is leállította. Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője június 3-án külön nyilatkozatban sorolta fel a Moszkva által alkalmazott különböző információ-manipulációs eszközöket, és felszólított arra, hogy „védjük meg a választási folyamatot és az európai közvitát az Európa összeomlását kívánó rosszindulatú külföldi tényezőktől”.
A Detector Media írásának célja, hogy megmagyarázza, milyen, különösen a szankcionált platformokon terjesztett moszkvai dezinformációs üzenetekkel célozták meg az európai parlamenti választásokat. A releváns üzenetek kiválasztásával közvetve azonosítani lehet, hogy a Kreml milyen feladatokat tűzött ki propagandagépezete elé.
Választások kihívásokkal teli időkben: az eljárás módja
Az Európai Parlament, az EU egyetlen, páneurópai közvetlen választások útján megalakult szervének megválasztását június 6-9-re tűzték ki. Az Európai Parlament törvényeket fogad el, jóváhagyja az EU költségvetését és ellenőrzi annak végrehajtását, az Európai Tanács (az Európai Unió legfőbb politikai testülete, amely a tagállamok állam- és kormányfőiből áll) javaslatára megválasztja az Európai Bizottság elnökét (a nemzeti kormányhoz hasonlóan), és az újonnan kinevezett elnök felkérésére jóváhagyja a biztosokat (a tagállamok minisztereihez hasonlóan). Az európai parlamenti választások eredménye tehát jelentősen befolyásolja az egész Unió bel- és külpolitikáját.
Az uniós polgárok öt évente szavaznak a nemzeti pártok jelöltjeire az Európai Parlamentbe választókerületükben, amely a legtöbb esetben egybeesik az államhatárokkal. Az egyes államok jelöltjeinek juttatott helyek száma arányos az adott állam lakosságának nagyságával. Minél nagyobb az ország lakossága, annál több mandátummal rendelkezik az állam az Európai Parlamentben, de van egy meghatározott minimum (legalább hat mandátum egy államnak) és egy meghatározott maximum (legfeljebb 96). Az Európai Parlamentben a mandátumok száma nem állandó, hanem a választások előestéjén határozzák meg. A 2024-es választásokon az uniós polgárok 720 képviselőt választanak, ami 15-tel több helyet jelent, mint az előző ciklusban.
Az EU-ban nincs egységes választási rendszer, az európai parlamenti választási eljárást a tagállamok nemzeti jogszabályai biztosítják. A választásokat többnyire az arányos választási rendszer különböző formáinak alkalmazásával bonyolítják le. Egyes államokban az uniós polgárok a nemzeti pártokra és annak konkrét tagjaira szavaznak, más államokban pedig a pártlistára.
A választások után az európai képviselők az ideológiai hovatartozás elve alapján frakciókat alakítanak, és nagy politikai csoportokba tömörülnek. Az Európai Parlament legnagyobb politikai erői hagyományosan a jobbközép Európai Néppárt (EPP) és a balközép Szocialisták és Demokraták (S&D). A szélsőjobboldali és szélsőbaloldali pártok is képviseltetik magukat a parlamentben, de arányuk az összes korábbi választáson jelentéktelen volt.
Az Európai Parlament és a Bizottság új mandátuma számos kihívással fog szembenézni. A magyarországi demokratikus visszaesés, az Európai Unió álláspontjainak és normáinak figyelmen kívül hagyása, valamint az ezekkel ellentétes nemzeti szintű döntések meghozatala mind-mind kérdéseket vetnek fel az ország jövőbeli uniós tagságával kapcsolatban. Az új ciklus másik kihívása az lesz, hogy az EU-t felkészítse a Macedóniával, Albániával, Moldovával és Ukrajnával való majdani bővítésre. Bár Charles Michel külügyi tárcavezető szerint az EU-nak 2030-ban készen kell állnia az új országok csatlakozására, az Uniónak fel kell készülnie az új gazdaságok összefonódására, maga a bővítés pedig valószínűleg az uniós szervek következő ciklusának kihívása lesz. A döntéshozatali reform kritikus fontosságú lesz az EU számára e célok megvalósítása szempontjából. Az EU Tanácsának Ukrajna támogatásával kapcsolatos elhúzódó bénultsága, amelyet Magyarország álláspontja és a döntések vétójoggal való blokkolása okozott, a rendszer sebezhetőségét mutatta. A vétójogot lehetővé tevő egyhangú döntési rendszerről a minősített többségi rendszerre való áttérés megkönnyítheti és felgyorsíthatja a döntéshozatali folyamatot. Ezt a megközelítést az Általános Ügyek Tanácsának (az EU Tanácsának egyik alosztálya) ülésén javasolta az EU intézményi reformjával foglalkozó francia–német munkacsoport, amelyet a német külügyminisztérium Európáért és éghajlat-politikai kezdeményezésért felelős államtitkára hozott létre. Ez a jelentés azonban ajánlás jellegű, ezért a végleges uniós reformterv még nem készült el.
„Esély a békekoalícióra” (a szélsőjobboldallal)
A teljes körű invázió kezdete óta az oroszbarát erők Európában és az Egyesült Államokban pacifizmusnak állítják be azt a törekvésüket, hogy „lecsillapítsák az agresszort”, és ennek megfelelően szabotálják a Kijevnek szánt segélyeket. A választások előtti utolsó hetekben a nemzetközi közönségnek szánt orosz médiaforrások kezdtek hasonlítani Orbán Viktor magyar miniszterelnök pártpropaganda-sajtójára. A különböző orosz médiumok számára Orbán a páneurópai világban ennek az úgynevezett „békepártnak” a vezetője. Tudósítottak például a június 1-jei választások előtt egy héttel az Orbán által vezetett úgynevezett „Békemenetről” Budapesten. A TARS orosz állami ügynökség a következőképpen jellemezte Orbán beszédét a felvonulás befejezése utáni nagygyűlésen: „Háborúellenes beszéde fél órán át tartott, amit a Margitszigeten összegyűlt legalább 100 ezer ember tapsvihara követett”. A beszédben Orbán a „béke pártjának” győzelmét jósolta az Atlanti-óceán mindkét partján: „Egy hét múlva minden európai országból erősítést kapunk, és képesek leszünk békés európai koalíciót létrehozni Brüsszelben. Ősszel az amerikaiak olyan elnököt választhatnak, aki a béke pártját képviseli, és mi képesek leszünk egyesülni a nyugati transzatlanti békekoalícióban” – idézte Orbánt a TARS.
Magyarország miniszterelnöke nem rejti véka alá Trump iránti szimpátiáját az idei amerikai elnökválasztáson. Trumpot, Orbánt és az orosz forrásokat a nyugati liberális elitekkel szembeni ellenséges retorika köti össze. „Európa háborúra készül, és minden nappal közelebb kerül a pokol felé vezető út újabb állomásához… Európa a halálba rohan, a háború irányába egy olyan vonaton, amin nincsen fék és a mozdonyvezető megőrült. Az európai parlamenti választások során megpróbáljuk megállítani ezt a vonatot. Meg kell húznunk a vészféket, hogy legalább azok, akik akarnak, le tudjanak szállni, és kimaradjanak a háborúból” – vázolta Orbán Viktor az európai parlamenti választások sorsdöntő jelentőségét.
A Russia Today hosszú cikket közölt „Esély a megvalósításra: milyen kilátások vannak egy transzatlanti békekoalíció létrehozására” címmel, amelyben a Kremlhez hű megfigyelők értékelik Orbán vonatkozó terveit, ezzel normalizálva az európai béke- és háborús pártok megítélését a közönség szemében. A cikk utal arra az állítólag elterjedt verzióra, miszerint a Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni gyilkossági kísérletet azért hajtották végre, mert Orbánhoz hasonlóan nem volt hajlandó katonai támogatást nyújtani Ukrajnának. Ugyanakkor ezt a verziót népszerűsítik a lengyel közigazgatási bíróság volt bírójával, Tomasz Schmidttel kapcsolatban is, aki 2024-ben politikai menedékjogot kért Fehéroroszországban anélkül, hogy megjelölték volna, hogy Schmidt milyen alapon tett ilyen feltételezéseket. A szlovák költő, Juraj Cintula, aki lelőtte Ficót, a Cintula letartóztatásáról szóló bírósági ítélet szerint indítékát azzal magyarázza, hogy nem ért egyet a kormány politikájával számos kérdésben, amelyek között megemlíti az Ukrajnának nyújtott segítség megtagadását.
A Russia Today cikkében említett politológus külön tárgyalt egy Európa térképét használó, elsősorban a szélsőjobboldali euroszkeptikusokra fogadó békekoalícióról: „Ez az elképzelés támogatást nyerhet az európai jobboldali és euroszkeptikus erők között Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Bulgáriában, Ausztriában és más országokban is. Különösen feltételezhető, hogy ezt a kezdeményezést a legnagyobb franciaországi és németországi ellenzéki pártok – a Nemzeti Unió és az Alternatíva Németországért (AfD) – pozitívan fogadják majd.”
Az orosz média a Moszkva-barát nyugati politikusokat, például európai vagy jelenlegi önkormányzati képviselőket idéz a szóban forgó megosztottság igazolásaként. Az Izvesztyija például idézi Gunnar Lindemannt, az Alternatíva Németországért berlini tartományi parlamenti képviselőjét azzal kapcsolatban, hogy pártja kész csatlakozni Orbán kezdeményezéséhez: „Orbán Viktor béketervei nagyon is valósak. Lehetséges, hogy a jövő heti európai uniós választások után egy konzervatív koalíció alakul, amely természetesen ellenezni fogja ezt a katonai műveletet és az Ukrajnának történő fegyverszállítást. Az AfD is igyekszik majd részt venni ebben a koalícióban az Európai Parlamentben”. Eddig is látható volt, hogy a Kreml hogyan pozícionálja magát a nácizmus elleni fő harcosként, ugyanakkor miként keres szövetségeseket Nyugaton, elsősorban a nácizmus szélsőjobboldali ideológiai követői között, mint például az Alternatíva Németországért.
Egy másik propagandaforrás, a Szputnyik „A vereségtől a felbomlásig – az EU elitje rémülten várja az európai parlamenti választásokat” címmel közölt anyagot. A Russia Today honlap már azt állítja, hogy a kormánykoalíció európai parlamenti vereségétől való félelem miatt Petr Pavel cseh köztársasági elnök állítólag még a választások előestéjén is megváltoztatta népszerűtlen ukránbarát retorikáját. Pavel vonatkozó kijelentései azonban általános álláspontjának keretében hangzottak el, amely a békéhez vezető utat éppen a Kijevnek nyújtott fokozott katonai támogatáson keresztül képzeli el.
Az Európai Parlamentben az ukránbarát koalíció küszöbön álló vereségének sugalmazásával együtt azonban az alternatív koalíciót is démonizálják Orbán terveinek kudarca esetén. Az orosz média a V4NA magyar portál brüsszeli forrásaira hivatkozva azt a teóriát terjeszti, hogy az új Európai Parlament egyik első tervezett lépése az összeurópai kötelező sorkatonai szolgálat bevezetése lesz. Szijártó Péter, a magyar Külügyminisztérium vezetője még azt is mondta, hogy a katonai sorkötelezettséget azért állítanák vissza, hogy az Ukrajnával szomszédos európai országokból, elsősorban Magyarországról fiatalokat küldjenek a frontra.
„Liberális fasizmus” helyett „a demokrácia víziója”
Az európai választások előestéjén az orosz propagandagépezet az EU általánosan antidemokratikus jellegéről szóló üzeneteket kezdett hirdetni. Ennek érdekében a külföldi közönséget megcélzó orosz médiumok, mint például az RT és a Szputnyik, újra felhasználták az Ursula von der Leyen liberális kormányával elégedetlen euroszkeptikusok és szélsőjobboldali politikusok üzeneteit.
Oroszország az egész Európáról alkotott képet támadta: „Európa egy Auschwitz által épített kontinens, amely gyarmatosította Afrikát, Ázsiát és Latin-Amerikát. Belgium az emberiség legszörnyűbb bűntetteit követte el Kongóban” – állította a Szputnyik orosz kiadása a „Liberális fasizmus” című cikkében: az elemző azt állítja, hogy „az európai örökség egy bűnözői gengszterkartell”. Az ilyen támadások célja, hogy az elmúlt évszázadok bűneivel való asszociációt felhasználva kevésbé vonzóvá tegyék az Európáról alkotott képet. (Megjegyezném: a gyarmatosítás vagy Belgium bűnei Kongóban mind Auschwitz előtt zajlottak le, így elég nehezen lehet értük felelős az a hírhedett haláltábor).
Az orosz propaganda következő célpontja az európai liberalizmus, amelyet egyrészt agresszív expanziós doktrínaként határoznak meg, mivel – mint ugyanebben a cikkben a Szputnyik írja – „a Nyugat számos atrocitást követett el a liberális európai értékek terjesztésének nevében”, másrészt pedig – mint gyenge és fenntarthatatlan rendszert, amely nem alkalmazkodik a mai kihívásokhoz. Az európai liberalizmus, vagy „liberális fasizmus”, ahogy az orosz propaganda nevezi, állítólag a migránsokkal szembeni engedékeny politikájával teremtett kedvező terepet a szélsőjobboldali mozgalmaknak. A migránsáradattal szembeni gyengeség vádja mellett azonban az agitációs propaganda Európát atrocitásokkal vádolja, például azzal, hogy „évente több tízezer migránst hagynak magára az észak-afrikai sivatagban – ezt a politikát „halálos ítéletnek” nevezik” – állítja a Szputnyik ugyanebben a cikkben.
Az európai liberalizmus az orosz propaganda paradigmájában sok szállal kötődik a nácizmushoz. Phil Kelly ír politikai kommentátort idézve az orosz Szputnyik arról ír, hogy az európaiak „valódi nácikat fegyvereztek fel Ukrajnában”, Boris Johnsonról, aki „az Azov Brigád harcosaival pózolt”, a kanadai miniszterelnökről és Zelenszkijről, aki „a Waffen SS egyik veteránjának szolgálatát méltatta”. Így Ukrajna lejáratása és nácizmussal való vádolása egy újabb módszerré vált a nyugati politikusok és politikai erők támadására, mivel állítólag ők felelősek az ukrajnai nácizmus finanszírozásáért.
Az európai liberalizmus kritikáját az EU közelgő összeomlásáról szóló üzenetek is kiegészítik. Macron szavai a berlini Demokrácia Fesztiválon, amikor az EU lehetséges bukásáról beszélt, ha a szélsőjobboldali erők megnyerik a választásokat, hozzájárultak az ilyen üzenetek újabb aktivizálásához. Bár beszédének központi üzenete a liberális erők összefogására való felhívás volt, az orosz propaganda saját narratíváinak megerősítésére használta fel.
„Igazi középkor” – szankciók az orosz médiával szemben
Az oroszbarát felszólalók a propagandaforrásokon kommentálták a Cseh Köztársaság és az EU Tanácsának legutóbbi intézkedéseit az orosz dezinformáció elleni küzdelemre, hasonlóan az európai szervezeteket vádolva látszatdemokráciával az információs tér megtisztításáért. „Ezek az intézkedések az EU és tagállamai vezetésének „pártvonalával” ellentétes információk áramlásának megállítását célozzák. Természetesen az információs tér kitakarításáról van szó” – idézte az Izvesztyija a cikkben szereplő „lett újságírót”, Jurij Alekszejev volt rigai önkormányzati képviselőt, oroszbarát publicistát. Alekszejevet 2023 januárjában Lettországban elítélték gyűlöletkeltés és gyermekpornográfia terjesztése miatt. „Ez teljes diktatúra, a szólásszabadság és általában az információszabadság diszkriminálása. Ez az igazi középkor” – idézte ugyanez a kiadvány a ruszofilok nemzetközi mozgalma ciprusi ágának vezetőjét, Mihail Filaniotiszt.
Az orosz külügyminisztérium hivatalos képviselője, Marija Zaharova Telegram-csatornáján szintén úgy értelmezte a Medvedcsuk ügyével kapcsolatos házkutatásokat az Európai Parlament épületeiben, mint az EU antidemokratikus megnyilvánulásait a választások előestéjén.
A spekulációkra okot adott az is, hogy az Európai Bizottság jelenlegi vezetője, Ursula von der Leyen kezdeményezte a dezinformáció elleni küzdelmet. Kampánybeszédében arról beszélt, hogy a dezinformáció jelentős veszélyt jelent az európai demokratikus folyamatokra, különösen a mesterséges intelligencián alapuló, az EU-ban meghonosodott Kreml-ügynökök által terjesztett deepfake-ek jelentenek jelentős fenyegetést – állapította meg. Az európai információs tér biztosítása érdekében Ursula von der Leyen a „Demokrácia pajzsának” létrehozását javasolta – egy olyan rendszer létrehozását, amely a csalárd tartalmak felderítésére, nyomon követésére és eltávolítására szolgál. A kezdeményezés részleteit nem közölték. Mégis, az új összetételű Európai Parlament és az Európai Bizottság feladata lesz a dezinformáció elleni küzdelemhez szükséges jogszabályok és eszközök kidolgozása és végrehajtása. Kihasználva a Demokrácia Pajzsával kapcsolatos homályt és információhiányt, az orosz agitációs propaganda a kezdeményezésről alkotott saját elképzelésével töltötte fel az információs teret. A Russia Today a honlapján közzétett egy üzenetet, amely szerint állítólag Ursula von der Leyen bitorolni akarja a hatalmat az EU-ban, és ezért célja az európai információs tér ellenőrzése és cenzúrázása. A Demokrácia pajzsát úgy pozicionálták, mint a „másként gondolkodók elnyomásának, a propaganda terjesztésének és a közönség védelmének eszközét a kényelmetlen tényektől”. Ebben az összefüggésben az agitprop úgy gúnyolta az EU-t, mintha a „demokrácia” szó csak egy eufemizmus lenne az európai liberális politikusok számára, és végső céljuk az ellenzék elnyomása és az információ feletti teljes ellenőrzés megteremtése lenne.
Az elmúlt években az uniós intézmények kinyilvánították, hogy megértették az orosz dezinformáció veszélyét, és ennek megfelelően megkezdték az ellene való fellépést. Ugyanakkor a kockázatot az jelenti, hogy az uniós országok belpolitikai tényezői közül egyesek készek elfogadni az orosz propagandát, és annak narratíváit a saját belpolitikai harcban való pozicionálásukhoz használják fel. Egy külön tanulmányban, amelyet az orosz narratívák terjedésének szenteltek Ukrajna szomszédos országaiban, a Detector Media dokumentálta, hogy Magyarországon és Szlovákiában a kormánypárthoz lojális források hogyan lépnek információs koalícióra az orosz propagandamédiával. Más európai országok számos euroszkeptikus ellenzéki mozgalma ugyanígy tesz. „Amikor a propagandisták kidolgozzák kampányaikat, általában már létező, égető fontosságú politikai témákat használnak fel” – mondta Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Így az agitprop eklektikusan használja fel a migránsellenes érzelmeket vagy a gazdatüntetéseket, a konzervatívok és a liberálisok harcát, vagy a történelmi bűntudatra való apellálást Németországban az ország legfőbb szélsőjobboldali pártjának támogatásával együtt. Oroszország, amelynek ellenzéki vezetőit vagy megölték, vagy rács mögött, vagy száműzetésben vannak, az európai pluralizmust saját maga ellen használja fel.
Oroszország agresszív, teljes körű háborút folytat egy EU-tagjelölt ország ellen, és rendszeresen fenyegeti az uniós országokat. Az EU-ban még mindig nem értik meg eléggé, hogy az agresszor pártját fogva végső soron mindenkinek ártanak – legyen az jobb- vagy baloldali. Ezek a választások nem valószínű, hogy megváltoztatják az Európai Parlament ukránbarát összetételét, de megmutatják Európa sebezhetőségét az orosz információs támadásokkal szemben.
Összegezve: továbbra is zuhog ránk az orosz propaganda. Orbán Viktornak tizennégy évvel ezelőtt az lehetett a célja, hogy előbb Magyarországon, aztán Európában legyen egyike a főszereplőknek.
Ez nem sikerült.
Orbán Viktor egy helyen lett főszereplő, de ott valóságos sztár. Az orosz propagandában.
Esküszöm, képes volna egy pénteki rádióbeszédben még ezt is sikernek beállítani.
Szele Tamás