Már mindenki elmondott mindent Putyin hazug „béketervévről”, én itt már csak annyit mondanék, hogy kizárólag a háborút lehet vele meghosszabbítani, mert nincs olyan ukrán, aki ezeket a lehetetlen feltételeket elfogadná. Még a kijevi bolondokházában sincs. Azonban lássuk Andrej Percev nyomán, mi történt még a héten az orosz fővárosban, de főként a Kremlben?
Vlagyimir Putyin rendeleti úton öt új igazgatóságot hozott létre az elnöki adminisztráció szervezetén belül:
- A társadalmi folyamatok megfigyeléséért és elemzéséért felelős igazgatóság
- A nemzeti tengerpolitikai kérdésekért felelős igazgatóság
- Az Államtanács létrehozásáért és működéséért felelős igazgatóság
- A humanitárius szférában folytatott állami politikáért felelős igazgatóság
- A védelmi iparban folytatott állami politikáért felelős igazgatóság
Az egyik korábbi elnöki igazgatóság – az Oroszországi Föderáció Államtanácsának támogató tevékenységeiért felelős igazgatóság – megszűnik, illetve két részre oszlik. Megszüntetése előtt ennek a főosztálynak a fő tevékenységi területe egyáltalán nem az Államtanács volt. Az Alekszandr Hariscsev és Szergej Kirijenko, az elnöki adminisztráció első helyettes vezetőjének közeli munkatársai által vezetett igazgatóság különböző szintű választási kampányokat szervezett a kormányjelöltek számára, szociológiai kutatásokat végzett, és felügyelte a Kreml agytrösztjeinek munkáját. Az Igazgatóság részt vett az Államtanács ülésein is, de csak ad hoc jelleggel. Most a szerv új neve (A társadalmi folyamatok megfigyeléséért és elemzéséért) jobban megfelel a tényleges tevékenységének, és Hariscsev megszerezte a vezetői posztot. Valószínűleg Kirijenko azért lobbizott az új igazgatóság létrehozásáért, hogy legközelebbi munkatársa ne legyen részben alárendelve Alekszej Djumin elnöki tanácsadónak, aki most az Államtanácsot felügyeli. Az Államtanács ügyeit intéző igazgatóság nevét némileg megváltoztatták, és a Szakértői Igazgatóság korábbi vezetőjét, Vlagyimir Szimonyenkót helyezték az élére. Ez a felosztás sikeres taktikai lépésnek mondható: kiküszöböli a viták és konfliktusok lehetőségét egyrészt Kirijenko és belső köre, másrészt Djumin között az Államtanácson belüli befolyás miatt. Annál is inkább, mivel az utóbbi hatásköre még nem került egyértelműen meghatározásra, így nem tekinthető befolyásos testületnek (legalábbis egyelőre). Most Djumin és Kirijenko csapata különböző kérdésekkel fog foglalkozni, így érdekeik és felelősségi köreik nem igazán fedik egymást.
A másik három igazgatóság létrehozása inkább a konfliktusokat fogja szaporítani, és mind az elnöki adminisztrációnak a kormánnyal való kapcsolataiban, mind magán a Kremlben feszültségterületek jelennek meg. A Vlagyimir Medinszkij, Putyin segítője és volt kulturális miniszter irányítása alatt álló „humanitárius szférában folytatott állami politikával” foglalkozó igazgatóság átfedéseket fog mutatni az Olga Ljubimova által vezetett szövetségi kulturális minisztériummal és a Kreml közprojektekért felelős osztályával, amelyet Szergej Novikov, Kirijenko másik közeli munkatársa vezet. Az orosz államapparátus logikája szerint egy ilyen átfedés elkerülhetetlenül versengéshez és konfliktushoz vezet az egységes organizmus részei között. Medinszkij megpróbálja majd bebizonyítani, hogy az ő vezetése hatékonyabb, mint a minisztériumé és Novikové. Novikov és Ljubimova a saját hatásköreiket igyekeznek majd megvédeni.
Az új Nemzeti Tengerpolitikai Ügyek Igazgatósága valószínűleg azért jött létre, hogy a Biztonsági Tanács korábbi titkárának, Nyikolaj Patrusevnek a kis csapatát foglalkoztassa, aki Putyin „hajóépítésért felelős” asszisztensi posztját kapta. Az elnök úgy döntött, hogy nem akarja megbántani régi munkatársát, és lehetőséget adott neki, hogy találjon állást a saját embereinek. Ugyanakkor Patrusev, akit nemrég még a legbefolyásosabb törvényhozónak tekintettek, valószínűleg nem fog tétlenül ülni, és a tárcája bele fog avatkozni a közlekedési minisztérium, az ipari és kereskedelmi minisztérium és a Rosztec munkájába, amelyeknek nem valószínű, hogy tetszene az ilyen beavatkozás.
A Kreml védelmi ipari igazgatóságának létrehozásába is bele van építve egy potenciális ellentét: az új szerv ugyanis automatikusan a fent említett Ipari és Kereskedelmi Minisztérium területét is behatol, nem is beszélve a Rostecről. Ez a konfrontáció azonban egyelőre csak potenciálisnak tekinthető: a Kreml új szervezetét Vlagyimir Jevtuhov vezeti, aki az Ipari Minisztérium berkeiből (és így Szergej Csemezov, a Rosztec vezérigazgatójának klánjából) származik, és korábban a minisztérium helyettes vezetője volt.
Putyin egyértelműen az elnöki adminisztráció megerősítésére törekedett azáltal, hogy szándékosan egymásnak ugrasztotta a hasonló nevű minisztériumokat és újonnan létrehozott igazgatóságokat. Talán úgy gondolja, hogy a verseny – bár konfliktusokkal jár – növeli a rendszer egészének vitalitását és erejét, de a rendszer szervei közötti harcok valószínűleg gyengíteni fogják azt. Putyin vertikuma egyre jobban és még jobban belesüllyed a belső civakodásokba, konfrontációkba és intrikákba. Ezeket már maga a hatalmi apparátus logikája is előre vetíti.
Mindeközben Andrej Belouszov új védelmi miniszter találkozott az úgynevezett „haditudósítókkal és milbloggerekkel” – az állami és kormánypárti média munkatársaival, valamint bloggerekkel, akik az ukrajnai front orosz oldaláról tudósítanak. Elődje, Szergej Sojgu nem tartott ilyen megbeszéléseket, és annak ellenére, hogy az eseményt a média és a nyilvánosság előtt zártan tartották, ugyanazok a médiaorgánumok, amelyek hűek az orosz vezetéshez, cikkeikben és posztjaikban beszámoltak róla. Ezek maguk a „haditudósítók” vallomásán alapultak: Jevgenyij Poddubnij „kiválónak” írta le a találkozóról szerzett benyomásait, Szemjon Pegov pedig azt írta, hogy a beszélgetés „őszinte és konstruktív” volt: „Nyilvánvaló az együttműködési szándék a haditudósítók közösségével. Nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy a legfontosabb az volt, hogy meghallgattak bennünket. És ez már épp elég” – hangsúlyozta.
A háborúpárti és ultrapatrióta újságírók gyakran bírálták a védelmi minisztérium korábbi vezetését, de ezt általában olyan ideológiailag vezérelt emberek tették, akiket nem hívtak meg a Belouszovval való találkozóra. A találkozón „mérsékelt” bloggerek és az állam- és rendszerbarát sajtó képviselői vettek részt. Az új miniszter egyértelműen nyitottabbnak akar tűnni a háborúpárti közönség és annak hangadói előtt, ezért valószínű, hogy a Kremlnek dolgozó politikai tanácsadók segítenek neki ezt a képet kialakítani. De Belouszovnak valószínűleg nem sikerül „katonaminiszterré” válnia, vagy legalábbis megnyernie az ultrapatrióták többségének szimpátiáját. A tisztségviselő a találkozóra a „legmérsékeltebb haditudósítókat” hívta meg, akik annak iején nem merték túl keményen bírálni Sojgut sem. A találkozóra nem hívták meg azokat a bloggereket, akik a fronton történt kudarcokról és a hadsereg gyengeségeiről beszélnek. A háborút teljes szívvel támogató, de a kormányt és különösen a védelmi minisztériumot kritikusan szemlélő közönség megérti ezt a jelzést. Ezek az emberek már így is elég szkeptikusak voltak egy civil személy védelmi miniszterré történő kinevezésével kapcsolatban, és ezen a héten csalódottságuk még fokozódott. Andrej Belouszov és magas rangú pártfogói csak azokkal hajlandóak beszélni, akik később biztosan „kiválónak” és „konstruktívnak” fogják ezt a beszélgetést jelenteni.
Bizony, nincs ez másképp Moszkvában. Bár volnának ötleteim. Az igazi az lenne, ha az Elnöki Adminisztráció alakítana egy milbloggerügyi koordinációs igazgatóságot, és kineveznék az élére Girkin-Sztrelkovot, a háborús bűnöst, aki ultranacionalista blogot is írt, miután részt vett a maláj utasszállító lelövésében, aztán az üléseket a pillanatnyi politikai helyzettől függően vagy a milbloggereket vinnék be hozzá a börtönbe (épp a „hadsereg lejáratása” miatt ül), vagy őt hoznák ki a bloggerekhez, ha enyhül a széljárás.
Mindenesetre a milbloggereknek nem ártana, ha időnként száraz, hűvös helyen tárolnák őket, mint a konzerveket. Megérdemelnék.
Szele Tamás
