Új korszak kezdődött a törvényszéki bizonyítási eljárások és eszközök világában, ugyanis rövidesen semmi szükség nem lesz a cselekmények helyszíni rekonstrukciójára: egyszerűen lemodellezik a helyszínt, lefuttatnak egy számítógépes szimulációt és már ki is derül, mennyire vétkes a vádlott. Természetesen egyelőre ezt csak a nagy horderejű eljárásokban alkalmazzák. A WIRED magazin utánanézett, hogyan is működik ez a rendszer.
2012-ben az al-Kaidával kapcsolatban álló Ansar Eddine dzsihadista csoport átvette az ellenőrzést Timbuktu felett. A csoport a saría törvénykezésnek a lakosságra való ráerőltetése részeként iszlám rendőrséget hozott létre, amelyet Al Hassan Ag Abdoul Aziz vezetett. Az Ansar Eddine 2013-ig ellenőrizte a várost, amikor a Franciaország által vezetett katonai hadművelet kiűzte a csoportot.
A rendőrségnél töltött szolgálati ideje alatt Al Hassan segített megkötni a kényszerházasságokat és korbácsütésekkel büntette aokat, akiket az Ansar Eddine által előírt szigorú vallási szabályok megsértésével vádoltak. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elé13 rendéli emberiesség elleni bűncselekmény vádjával került. A Nemzetközi Büntetőbíróság a mai napon elítélte Al Hassant háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért, többek között kínzásért és kegyetlen bánásmódért, amiért akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat.
Az ügy részeként az ügyészek egyedülálló stratégiát alkalmaztak a bizonyítékok bemutatására – a város testre szabott, magával ragadó digitális másolatát, amely vizuális bizonyítékokat tartalmaz arról, hogy hol történtek az állítólagos bűncselekmények. A SITU Research nevű vizuális nyomozó cég által létrehozott, kifejezetten Al Hassan elleni vádemeléshez használt platform vízválasztót jelent a háborús bűncselekmények bizonyítékainak bemutatásában, és abban, hogy az ICC milyen bizonyítékokat vehet figyelembe a jövőbeli döntések során.
A 2002-ben létrehozott Nemzetközi Büntetőbíróság viszonylag fiatal. Alexa Koenig, a Berkeley Egyetem jogászprofesszora, aki segített létrehozni az ICC Technológiai Tanácsadó Testületét, azt mondja, hogy az új technológiáknak a bizonyításba való beépítésének lendülete a bíróság azon értékelésére adott válaszként született, miszerint az ügyek túlságosan is a tanúvallomásokra támaszkodnak.
„A bírák azt mondták, hogy az ügyészségnek problémái vannak” – mondja Koenig. „Hogy lényegében túlságosan a túlélők elbeszéléseire támaszkodtak anélkül, hogy bevitték volna azokat a megerősítő információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek a bizonyítási előírásoknak, amelyek lehetővé teszik az ügyek továbbvitelét.”
Mivel a háborús bűncselekmények egyre több bizonyítéka vált digitálissá – a közösségi médiatartalmak vagy az online feltöltött videók és fotók révén –, Koenig szerint a bíróság engedélyezte, hogy ezeket az anyagokat bizonyítékként benyújtsák, de más eszközök, mint például a SITU Research által létrehozott platform, még mindig csak kialakulóban vannak a bizonyítékok bemutatására. És mivel az ügyek sokkal hosszabb ideig tarthatnak az ICC-n, mint egy hagyományos bíróságon, Koenig szerint az ICC csak most kezdett el számolni az ilyen jellegű kérdésekkel.
„Míg az emberek olyan helyeken őrzik meg a bizonyítékokat, mint a Facebook vagy a WhatsApp vagy a YouTube, mi azt kérdezzük: Hogyan konzerváljuk ezt úgy, hogy megőrizzük az értékeit a mi céljainkra?”. mondja Koenig. „De azt is, hogy hogyan tehetjük a tartalmat hatásosabbá?”
A SITU Research létrehozott egy platformot a szintén az Ansar Eddine-hoz tartozó Ahmad Al Faqi Al Mahdi elleni ICC-eljárás során, akit a timbuktui kulturális örökségi helyszínek lerombolásával vádoltak. Al Mahdi azonban bűnösnek vallotta magát, így a bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy a platformot bizonyítékként értékelje. Al Mahdit 2016-ban kilenc év börtönbüntetésre ítélték.
„Elég nagy kihívás az új technológiák integrálása és bizonyítékként való elismerése” – mondja Brad Samuels, a SITU Research alapító partnere. „És gyakran a világszerte elterjedt technológia nem feltétlenül találja meg gyorsan az utat a tárgyalóterembe”.
A platform lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy virtuálisan bejárják Timbuktu városát, valamint felülről is láthatják azt. A város virtuális rekonstrukciójába beágyazva videó-, fotó- és hangbizonyítékokat találunk, amelyek megmutatják, hol és mikor történt az állítólagos esemény. A felhasználók például végigjárhatnak egy utcát, és találkozhatnak egy olyan tárggyal, amely a megfelelő bizonyítékhoz van rendelve, rákattinthatnak, és egy videót láthatnak egy adott pillanatról, amely megmutatja, hogy ki volt állítólag jelen, és mi történt.
A SITU platformja kombinálja a drónfelvételeket, a műholdképeket, a lézeres szkenneléseket és a vizuális bizonyítékok más formáit, ami Samuels szerint lehetővé teszi a bírák számára, hogy időben és térben olyan módon lássák a bizonyítékokat, ami máskülönben nem lenne lehetséges. Ez különösen fontos az emberiesség elleni bűncselekmények esetében, hiszen a bűncselekményeknek szisztematikusnak és széles körben elterjedtnek kell lenniük, egyetlen, elszigetelt eset nem elég. A platformnak több haszna is van annál, hogy a bíráknak segít a tanúvallomásokat alátámasztó vizuális bizonyítékok rendszerezésében.
„Timbuktu esetében arról volt szó, hogy a biztonsági helyzet Maliban egyre rosszabb és rosszabb lett. És a bírák biztosan nem tudtak személyesen odamenni, így elképzelni sem az uralkodó közhangulatot” – mondja Samuels. A platformon szerepel például egy korábbi bank belseje, amely az iszlám rendőrség főhadiszállásaként működött, és egy másik helyszín, ahol valakit megkorbácsoltak.
„Ez egy olyan eszközzé is válhat, amellyel tanúkat lehet kihallgatni arról, hogy mit tapasztaltak” – mondja Koenig a SITU platformjáról. „Amennyiben a nyelvi és kulturális akadályokra gondolunk, ha nincs egy ilyen érintkezési pont, ahol a tanúk elmondhatják, mi történt velük, akkor időnként szinte csak találgatni lehet, hogy hogyan próbálják összerakni a történetüket, különösen akkor, ha sok trauma érte őket, és az emlékeik töredékesek.”
Sarah Zarmsky, az Essex Law School tanársegédje szerint azonban a vádlottak védői gyakran nem rendelkeznek ugyanazokkal az erőforrásokkal, amelyeket az ügyészségnek kínálnak.
„Ezt a platformot a vád számára tervezték” – mondja. „Tehát, bár a SITU Research nagyszerű munkát végez, a védelem nem megfelelő szakértelemmel érkezik. Így aztán sok vonatkozása van a méltányos eljárásnak.”
Egy 2023-ban megjelent cikkben Karim Khan, az ICC főügyésze megjegyezte, hogy „a védelem teljes körű hozzáférést kért a virtuális platformhoz, valamint képzést és útmutatást kért (és kapott) annak használatáról, hogy szükség esetén ők is be tudják vetni azt”.
Az ICC esetében, ahol a bíróság szinte minden bizonyíték benyújtását engedélyezi, majd utólag dönt arról, hogy mekkora súlyt tulajdonít az egyes argumentumoknak, ez azt jelentheti, hogy a túlterhelt védőcsapatnak nem biztos, hogy lesz ideje minden egyes bizonyítékot átvizsgálni. Zarmsky szerint egy olyan újszerű dolog esetében, mint a SITU által létrehozott platform, nem világos, hogy a bíróság mekkora súlyt helyezhet rá, amikor döntést kell hoznia.
Khan azonban azt állította, hogy „az, hogy az eljáró tanács elfogadta a platformot, azt mutatja, hogy az ICC eljárásjogi szempontból készen áll arra, hogy befogadja a bizonyítékok bemutatásának előremutató megközelítéseit”.
Lehetnek a platformnak hátulütői – például az, ha nem teljesen pontos a modell – de megszédül az ember, ha belegondol, hogy akár utólag is mennyi különös bűntényre lehetne fényt deríteni a használatával. Például az ugyan nem derülne ki, hogy ki követte el a Kennedy-gyilkosságot, de az igen, hogy hány irányból kellett lőjenek. Elég hozzá lemodellezni fél Dallast.
Persze, azt azért ne várja senki, hogy egy zseblopás miatt lemodellezik neki a négyes-hatos villamost.
Viszont egy ilyen, teljesen digitalizált Timbuktuban szerintem bárki szívesen körülnézne. Persze, a bizonyítékok mellőzésével, csak amolyan városnézés keretében – állítólag igen egyedi város.
Szele Tamás
