Ha nem vigyáznak a franciák, még Jordan Bardella lesz a miniszterelnökük, aki poétikusan ifjú kora ellenére tulajdonképpen Marine le Pen kesztyűbábja – és még jó, ha csak az övé, és nem Konsztantyin Malofejevé, Dugin patrónusáé, a Cárgrád-médiabirodalom tulajdonosáé. A helyzetnek a Mihail Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Ceenter járt utána.
Akkor lássuk, mire jutottak.
Egy választási siker
Június 30-án Franciaországban megtartották a parlamenti választások első fordulóját. A győztes a szélsőjobboldali Rassemblement Nationale (RN) volt, amelyet évek óta azzal vádolnak, hogy túl szoros kapcsolatokat ápol a Kremllel. Hogy a párt radikális imázsát enyhítse a választók szemében, vezetője, Marine Le Pen a 28 éves Jordan Bardellát nevezte ki a párt elnökévé. Ha a július 7-i második fordulóban győz, ő pályázhat a francia miniszterelnöki posztra.
Bardella most Ukrajnát támogatja és elítéli a háborút, de néhány évvel ezelőtt arra buzdította a francia politikusokat, hogy „ne tanítsák Putyint demokráciára”, és találkozott Konsztantyin Malofejev, a Kreml-barát oligarcha környezetéhez tartozó emberekkel, aki több mint egy évtizede építi kapcsolatait a nyugati szélsőjobboldallal, hogy erősítse Putyin külföldi befolyását. A találkozó után úgy jellemezték őt, mint „egy kiváló, oroszbarát nézeteket valló politikust”. Hogy Bardella hogyan támogatta a Kremlt és hogyan változtatta meg retorikáját, azt a Dossier Center vizsgálta ki.
„Nem leszek sem hatalom nélküli miniszterelnök, sem a köztársasági elnök segédje” – mondta a 28 éves Jordan Bardella, a szélsőjobboldali Nemzeti Összefogás elnöke a francia parlamenti választások előestéjén. – Abszolút többségre van szükségem az ország irányításához”.
A francia parlamenti választások első fordulója ezt a forgatókönyvet valószínűsítette. A szélsőjobboldali Rassemblement Nationale jelentősen erősödött, a szavazatok több mint 33 százalékát szerezte meg a voksolás első fordulójában. Az RN vezet és megelőzi a baloldali koalíciós tömböt, az Új Népfrontot (FNP) 27,99 százalékkal, valamint Emmanuel Macron elnök Együtt szövetségét 20,76 százalékkal. Az előrejelzések szerint a Rassemblement Nationale a második választási forduló után 190-220 mandátumot szerezhet a nemzetgyűlésben (jelenleg 88 mandátumuk van). Ennek ellenére a párt nem biztos, hogy eléri a 289 mandátumos abszolút többséget, ami politikai koalíciók szükségességét teremti meg. Győzelme esetén a szélsőjobboldali Bardella lesz a miniszterelnök és az V. Köztársaság történetének legfiatalabb kormányfője.
Sok elemző attól tart, hogy a Rassemblement Nationale győzelme az Ukrajnának nyújtott francia támogatás gyengüléséhez vezethet. Le Pen pártját régóta vádolják a Kremlhez fűződő kapcsolatokkal – és nem ok nélkül: 2014-ben a párt több mint 9 millió dollárnyi kölcsönt kapott az Első Cseh–Orosz Banktól, ami az orosz finanszírozás gyanújának hullámát váltotta ki. Marine Le Pen maga az elcsatolt Krímet „Oroszország szerves részének” nevezte, és találkozott Vlagyimir Putyinnal, míg az Egységes Oroszország magas rangú támogatói többször is részt vettek pártja rendezvényein.
Marine robotja
A fiatal politikus, Jordan Bardella, aki a Sorbonne-on végzett, régóta Marine Le Pen pártfogoltja. Marinnal akkor ismerkedett meg, amikor még nem volt több 21 évesnél. Barátnője, akinek apja a „Nemzeti Unió” vezetőjének barátja volt, segített neki. Azóta Bardella folyamatosan halad felfelé a párt ranglétráján: előbb a szervezet szóvivőjévé nevezték ki, 2019-ben pedig sikeresen vezette a pártlistáját az európai parlamenti választásokon. Francia politikai körökben „Marine robotjának” nevezték, utalva arra, hogy szorgalmasan, engedelmesen teljesíti az „úrnője” megbízásait. 2022-ben Bardella lett a Rassemblement Nationale elnöke, amely kinevezésnek az volt a célja, hogy segítsen Le Pen elnökválasztási kampányára összpontosítani, és megújítsa annak a pártnak az arculatát, amelyet sokan az alapító, Jean-Marie Le Pen antiszemita és rasszista megjegyzéseivel hoznak összefüggésbe.
Egészen Oroszország ukrajnai teljes körű inváziójáig Jordan Bardella nyíltan Kreml-párti álláspontot képviselt. 2014-ben bírálta François Hollande francia miniszterelnököt, amiért „demokráciára tanítja Putyint”, annak ellenére, hogy Hollande-nak magának is alacsony a népszerűségi mutatója. 2018-ban pedig gratulált Vlagyimir Putyinnak újraválasztásához: „Egy többpólusú világban Oroszország partner, nem pedig ellenfél”. A fiatal politikusra hamar felfigyeltek az „ortodox oligarcha” Konsztantyin Malofejev szervezetei, aki évek óta vezeti az orosz befolyás terjesztésére irányuló kampányt az európai szélsőjobboldali mozgalmak körében.
Találkozó Rómában
„23 éves. 2019. június 16. óta a párt alelnöke, előtte a Nemzeti Egység ifjúsági szervezetének vezetője volt. Konzervatív és oroszbarát nézeteket valló, kiváló politikus. Teljes mértékben elkötelezett Marine Le Pen mellett, akinek hivatalos szóvivője. Az egész európai kampány során egyetlen hibát sem követett el.”
Így jellemezte Jordan Bardellát a propagandista Konsztantyin Malofejev stábja 2019 nyarán. A „Dossier Center” rendelkezésére áll egy hivatkozás, amelyet az oligarcha bizalmasai állítottak össze az európai parlamenti választások eredményeiről. Ebben elemezték az új EP-képviselők Oroszországhoz való hozzáállását, nyilvánvalóan az uniós politikát befolyásoló pontokat próbáltak találni. Lehetőségük volt arra, hogy első kézből értesüljenek Bardella „oroszbarát” nézeteiről – két hónappal a választások előtt Malofejev munkatársainak egész csapata találkozott a fiatal politikussal.
2019. március 29-én Jordan Bardella Rómában találkozót szervezett a szélsőjobboldali európai pártok ifjúsági mozgalmai számára, amelyre az Egységes Oroszország küldöttségét is meghívták. A Mediapart 2024 januárjában közzétett egy fényképet, amelyen Bardella több emberrel körülvéve látható, és amely éppen a római találkozó idején készült. A résztvevők háta mögött a neofasiszta gyökerekkel rendelkező olasz szakszervezetnek, a Munkások Általános Szakszervezetének logója látható, Bardella mellett pedig Gianluigi Ferretti, a Munkások Általános Szakszervezetének nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője áll.
A Mediapart cikke az olasz és a francia szélsőjobboldal közötti kapcsolatokra összpontosított, de az újságírók Konstantin Malafejev egyik munkatársát is azonosították a képen: a francia Fabrice Sorlen-t. Az ortodox oligarchának azonban sokkal több cimborája volt. Bardella és Ferreti a képen Konsztantyin Malofejev fia, Kirill, a Cárgrád-TV műsorvezető je, Andrej Afanaszjev, Romanov György nagyherceg felesége, Rebecca Bettarini és Mihail Jakusev, a Katehon agytröszt igazgatója társaságában látható.
Mindannyian kapcsolatban állnak Malofejevvel. Az oligarcha által alapított Katehon központ konzervatív elemzések készítésével foglalkozott. Honlapján a cári birodalom oroszországi helyreállításáról és az apokalipszis próféciájának tanulmányozásáról szóló cikkek találhatók a nemzetközi politikával kapcsolatos hírekkel vegyítve. 2023-ban a Katehont átkeresztelték Cárgrád Intézetre, amelyet Alekszandr Dugin vezet. Mihail Jakusev az intézet honlapján a nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatóhelyettesként szerepel. Valójában Jakusev az egyik kulcsszereplő Konsztantyin Malofejev külföldi tevékenységében. Ő volt felelős az oligarcha szervezetei és a vezető konzervatív politikusok, köztük Matteo Salvini volt olasz miniszterelnök-helyettes közötti kapcsolatokért. Jakusev 2022 óta amerikai szankciók hatálya alatt áll, mert segített kijátszani a Malofejev elleni szankciókat.
Fabrice Sorlin a „Nemzeti Szövetség” egykori tagja és Malofejev befolyási hálózatának szintén régi tagja. Amint az a Dossier rendelkezésére álló dokumentumokból kiderül, Sorlin legalább 2012 óta együttműködik az oligarcha környezetéhez tartozó személyekkel, és folyamatosan különböző projekteket és módszereket javasol a szélsőjobboldali politikusokkal való kapcsolatépítésre. 2018-ban azzal tűnt fel, hogy a franciaországi „sárga mellényes” tüntetéseken kibontotta a DNK (Donyecki Népköztársaság) zászlaját. A teljes körű invázió kezdete után Sorlin feleségével és kilenc gyermekével együtt Oroszországba költözött, orosz állampolgárságot kapott, és az Európából menekülő külföldiekről szóló propagandatörténetek hőse lett. A cikkek hangsúlyozzák, hogy Sorlin Franciaországból „vidékre” költözött, de a valóságban, mint a „Dossier” kiderítette, egy minszki autópálya melletti nyaralófaluról van szó, amelyben a házak legalább 30 millió rubelbe kerülnek. Sorlin 2023-ban lett a Ruszofilok Nemzetközi Mozgalmának alelnöke – ez a szervezet a háború kitörése után jött létre a külügyminisztérium és az elnöki adminisztráció támogatásával, hogy egyesítse a Kreml politikájának külföldi támogatóit.
Végül Romanov herceg családjával Malofejevet baráti és családi szálak kötik össze – 2022-ben a vállalkozó Romanov és Bettarini fiának keresztapja lett. Gianluigi Ferretti, akinek az irodája adott otthont a találkozónak, 2018-ban nemzetközi megfigyelőként utazott Oroszországba a regionális szavazóhelyiségek ellenőrzése céljából, és a Vesztyi című lapnak adott interjújában azt mondta, hogy Oroszországtól „már most is tanulhatna a Nyugat a választások terén”.
Az operátorok és egyéb állatfajták
Maga Konsztantyin Malofejev régóta ismert a Kreml külföldi érdekeinek közvetítőjeként. 2014-ben amerikai és kanadai szankciók alá került az ukrajnai Kreml-barát szeparatistákkal való kapcsolatai miatt. Ugyanakkor ő és szervezetei világszerte kapcsolatokat építettek ki szélsőjobboldali pártokkal és mozgalmakkal, amelyek a Malofejevhez közel álló Alekszandr Dugin szerint kihívást jelenthetnek a világ „liberális elitjével” szemben, akikkel Moszkva egyre inkább ellenségessé vált. Malofejev szervezetei konzervatív projekteket és rendezvényeket használtak fel arra, hogy olyan politikusokat találjanak, akik hajlandóak együttműködni a Kremllel. Mint Anton Sekovcov kutató elmondta:
„A szélsőjobboldaliakkal fenntartott kapcsolatok legtöbbször olyan emberek segítségével jönnek létre, akiket „operátoroknak” nevezhetünk. Ők keresik a kapcsolatokat, lehetőségeket, forgatókönyveket kínálnak. Az operátorok arra törekszenek, hogy valamilyen bónuszt, kedvezményt, hatalmat vagy pénzt kapjanak akár a Kremltől, akár a hozzá kapcsolódó szervezetektől, ezért aktívan keresik azokat, akik hasznosak lehetnek, és nagyjából Moszkva üzleti terveit adják el az európai jobboldaliak támogatására. Az üzemeltetők az ötletek piacán mozognak. Minél több olyan ötlettel állnak elő, amelyekről úgy gondolják, hogy érdekelhetik a Kremlt, annál több kapcsolatot keresnek a szélsőjobboldalon.”
Hogy Malofejev társainak küldöttsége hogyan jutott el a Bardellával való találkozóra, és miről tárgyaltak, nem tudni. Valószínűleg azért jöttek Olaszországba, hogy részt vegyenek a Családok 13. világkongresszusán, amelyet az amerikai székhelyű Nemzetközi Családszervezet szervez évente, és amely a világ konzervatívjait tömöríti. A kongresszuson a „hagyományos” és „keresztény” értékek terjesztésében szerzett tapasztalataikat osztják meg – a családon belüli erőszakra vonatkozó törvények, az abortusz betiltására irányuló törekvések és a homofóbia elterjesztése érdekében küzdenek. A program szerint a fórumon részt kívánt venni Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, Nicolas Be európai parlamenti képviselő, Igor Dodon moldovai elnök képviselői és az orosz ortodox egyház moszkvai patriarchátusának munkatársai. Az ilyen rendezvények kényelmes alkalmat kínálnak a nyugati politikusokkal való kapcsolatépítésre, akiknek nemzetközi támogatására támaszkodik a Kreml a szankciók elleni küzdelemben, a Krím jogviszonyának elismerésére való törekvésben és az európai országok stabilitásának aláásásában.
A következő néhány évben Bardella valóban megfelelt a vele szemben támasztott elvárásoknak. Bár az Európai Parlament legoroszpártibb képviselőinek listáján nem szerepel, erre példa legalább két Oroszországgal kapcsolatos szavazata 2021-ben, amikor Moszkva csapatokat vont össze az ukrán határon.
Bardella „Az ukrán határon és Ukrajna oroszok által megszállt területein kialakult helyzetről”, valamint „Oroszországról, az Alekszej Navalnij-ügyről, az ukrán határ menti katonai készültségről és a csehországi orosz támadásról” szóló állásfoglalás ellen szavazott. 2021 áprilisában pedig elutasította, hogy „beavatkozzon egy idegen állam ügyeibe” és felszólítsa a Kremlt Alekszej Navalnij szabadon bocsátására, amikor a France 2 televízió nyilvánosan megkérdezte erről.
Oroszország 2022. február 24-i ukrajnai inváziója azonban aláásta az évekig tartó informális diplomáciai munkát, mivel a Kreml korábbi szövetségesei közül sokan hirtelen megváltoztatták retorikájukat, és Ukrajnát támogatták. Miután még ugyanebben az évben a „Nemzeti Unió” hivatalos vezetője lett, Bardella is elkezdte megváltoztatni a párt álláspontját. 2022. március elsején megszavazta az Európai Parlament állásfoglalását, amely az orosz agresszió hátterében Ukrajna uniós tagjelölti státuszának megadásáról szólt, és kijelentette, hogy „nem fogadhatjuk el az ukrán állam és a nép szuverenitásának megsértését, annál is inkább, mert az fegyverrel történt”. Bardella teljes „szolidaritását fejezte ki az ukrán néppel, amely visszavág a hazája védelmében”. Politikai pártja nevében aznap kiadott nyilatkozatában megismételte a Kremlhez intézett felhívását, hogy vonja ki az orosz csapatokat Ukrajnából.
Bardella azonban ragaszkodott ahhoz, hogy „Oroszország megbüntetése semmiképpen sem jelentheti azt, hogy magunkat is jelentős mértékben megbüntetjük”. Oroszország ukrajnai inváziója óta Bardella és pártjának más tagjai rendszeresen az Európai Parlament azon állásfoglalásai ellen szavaztak, amelyek az orosz olajtól és gáztól való európai függetlenséget követelik. Ő egy korlátozottabb támogatási formát támogat Ukrajna számára, mint például Emmanuel Macron francia elnök. A parlamenti választások előtti televíziós vitában Bardella ellenezte, hogy francia katonákat és nagy hatótávolságú rakétákat küldjenek Ukrajnába. Nem volt hajlandó tárgyalni Tamara Volohova európai parlamenti munkatársról sem, akit az orosz befolyás ügynökének tartanak.
Amikor 2024 áprilisában leleplezték az Európa Hangja weboldalon keresztül Ukrajnában oroszbarát propagandát terjesztő hálózatot, Bardella gyorsan kijelentette, hogy pártja „egyetlen megválasztott tagját” sem „kereste meg” semmiféle orosz befolyásoló hálózat. „Harcolnunk kell a beavatkozás minden formája ellen, kezdve az orosz beavatkozással” – tette hozzá.
2023 júliusában, hogy megelőzze az orosz beavatkozással kapcsolatos vádakat, Bardella úgy döntött, hogy visszafizeti az Első Cseh–Orosz Banktól 2014-ben felvett hitelt. Emellett kategorikusan tagadta, hogy politikai mozgalma és Oroszország között bármilyen kapcsolat lenne. „A mi feddhetetlenségünk abszolút” – jelentette ki.
Ennek ellenére, mint számos vizsgálat kimutatta, pártjának kapcsolata a Kremllel csaknem egy évtizede kiépült, és még Ukrajna megszállása sem változtatta meg álláspontját egyes kérdésekben. Például 2022 szeptemberében Bardella azt mondta, hogy a Krím történelmileg orosz. Ugyanakkor megígérte, hogy miniszterelnökké választása esetén támogatni fogja Ukrajnát, védelmi fegyvereket és felszereléseket, lőszert és operatív logisztikai támogatást nyújt, „hogy Ukrajna meg tudja védeni magát és tartani tudja a frontot”. A fiatal politikus hatalomra kerülése megmutatja majd, hogy mely ígéreteinek lehet hinni.
Nos, nem tudom, Bardella megérdemel-e egy esélyt: én nem választanám meg. Igaz, nem is vagyok francia, így ebbe bele sem szólhatok. De lassan mintha már ő is inkább orosz lenne.
Szele Tamás
