Kevesen gondolnák, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziója, illetve az amiatt kiszabott szankciók milyen sokféle gazdasági ágazatot befolyásolnak: bajba kezd kerülni például a világ gyémántkereskedelme is. Erről a Jamestown Alapítvány honlapján értekezik Szergej Szuhanykin, bár nekem is lesz néhány szavam az ügyben, ezeket majd szokás szerint kurzívval jelölöm. Hát akkor lássuk, hogy is állnak ezek a gyémánt-ügyek.
Június 24-én az Európai Unió elfogadta az Oroszország elleni 14. szankciócsomagját. A csomag új korlátozásokat tartalmazott az orosz bányászatban kitermelt gyémántokra, többek között az orosz gyémántok behozatalára, valamint „az Oroszországon kívüli harmadik országokban feldolgozott orosz gyémántok közvetett behozatali tilalmát”. A G7 csoport Svájccal együtt korábban hasonló szankciókat vezetett be. Az orosz gyémántkitermelő iparnak azonban sikerült túlélnie a nyomást, bár némi veszteség elszenvedése mellett. Most azonban úgy tűnik, hogy az új szankciók és a növekvő verseny együttesen jelentősebb hatással lesznek az orosz gyémántiparra. Ami talán még ennél is fontosabb, az új intézkedések destabilizálhatják a Szaha Köztársaságot, Oroszország egyik vezető gyémánttermelő régióját. A szahák etnikailag nem oroszok, és Moszkva hagyományosan megfosztja a nyersanyagokból származó jövedelmétől. Az olyan régiókban, mint a Szaha Köztársaság, a destabilizáció további tiltakozásokhoz vezethet az ukrajnai háború ellen – ami a szankciók alapvető oka –, vonakodáshoz a gyémántipar számára végzett további munka iránt, és utat nyithat Kína számára, hogy tovább növelje befolyását az orosz Távol-Keleten.
Oroszország a világ egyik vezető gyémánttermelője. Moszkva zászlóshajója, az állami tulajdonú ALROSA gyémántbányászati vállalat a világ gyémánttermelésének akár 35 százalékát is biztosítja, és a globális gyémántlelőhelyek több mint 40 százalékát birtokolja. A gyémántexport évente mintegy 4,7 milliárd dollárt jelent az orosz költségvetésnek. A szankciók és korlátozások ellenére Moszkvának elsősorban három fő ok miatt sikerült megmentenie gyémánttermelő iparát: hiányoznak a gyémánt eredetének megállapítására szolgáló detektáló mechanizmusok; India, Kína, valamint néhány közel-keleti és észak-afrikai ország nem hajlandó csatlakozni a nyugati szankciókhoz; és a gyémántüzletágban érdekelt kulcsfontosságú nyugati hatóságok, például az Antwerpeni Gyémánt Világközpont (AWDC) ellenzi a szankciókat.
Itt közbe kell szólnom. A gyémántok eredetét megállapító elemző eszközök valóban hiányoznak, de a nemzetközi gyémántpiacot nagyon alaposan ellenőrzik. Éspedig 2003 óta, amikor is bevezették a Kimberley-folyamat nevű eljárást. Ennek a célja az volt, hogy ne engedje a piacra a politikai konfliktuszónákból származó köveket. Erre azért van szükség, mert ezeken a területeken jellemzően fegyveres csoportok és egyéb erőszakszervezetek kezében van a kövek kitermelése, amelyek az eladásból finanszírozzák magukat. Tessék a filmekből ismert „véres gyémánt” kifejezésre gondolni, elég csak Libériát vagy Sierra Leonét említenünk…
A Kimberley-folyamat lényegében egy felügyeleti láncolat, amely nyomon követi a gyémánt útját a kitermeléstől a kiskereskedelemig. Ötvennégy tagja van, de ez igazából 81 országot jelent, mert az Európai Unió egy tagnak számít. Ezek az államok azt vállalták, hogy csak olyan tagokkal kereskednek, amelyek tartják magukat az elfogadott feltételekhez.
Ez persze nem vonatkozik a gyémántok feketepiacára, amin bizony nagy mennyiségű véres kő forog ezekben a pillanatokban is, de épp az a gond, hogy ezek a kétséges eredetű briliánsok (ha ugyan egyáltalán megcsiszolják őket, mert nagy részük inkább nyers formában kerül a feketepiacra) azonosíthatóak. Több módon is: így aztán sokkal olcsóbbak, mint a rendes, törvényes kövek. Az külön probléma, hogy a gyémántkitermeléssel foglalkozó országok jelentős része nem épp az emberi jogok bajnoka, de ez inkább politikai, mint kereskedelmi kérdés. (A Kimberley-folyamatból különben 2008-ban kizárták Venezuelát, mert nem volt hajlandó alávetni magát a független értékelésnek.) De vissza is adom a szót az elemzőnek.
A két éve tartó szankciókat követően a nyugati országok és partnereik a jelek szerint szigorítanak az orosz gazdaság e létfontosságú ágazatával szembeni álláspontjukon. Február elején az Egyesült Államok Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala, az Európai Unió és a G7-ek új és állítólag szigorúbb intézkedéseket vezettek be az orosz gyémánttermelő iparral szemben, beleértve a gyémántok származás-ellenőrzési mechanizmusainak (ennek lehet köze a Kimberley-folyamathoz) szigorítását, hogy megakadályozzák a nyugati piacokon való megjelenésüket.
Moszkva hivatalos reakciója ezekre a korlátozásokra közömbös volt. Oroszország hatalmas gyémántlelőhelyei, a globális gyémántellátási láncban elfoglalt központi helyzete, valamint a nyugati és nem nyugati szereplők növekvő aggodalmai a globális gyémántgazdaság állapotával kapcsolatban a legyőzhetetlenség látszatát keltették, miközben Moszkva újabb szankciókkal néz szembe. A Kreml arra számít, hogy a globális gyémánt- és csúcskategóriás ékszeriparban mély strukturális válság alakulhat ki, ha szigorúbb szankciókat vezetnek be.
A közelgő válság első jelei már most megjelennek. A Gem & Jewellery Export Promotion Council, a World Federation of Diamond Bourses és az International Diamond Masters Association 146 céggel együtt nyílt levelet fogalmazott meg az AWDC tisztviselőinek, amelyben a szankciók lehetséges hatásairól panaszkodnak. Az orosz források az indiai gyémántfeldolgozó iparban jelentkező „káoszra” is felhívják a figyelmet. Az első szankciók 2022-es bevezetését követően India a feldolgozatlan orosz gyémántok első számú importőrévé vált, amelyeket feldolgozva azok „indiai” gyémántként kerültek Nyugatra. Ez a folyamat állítólag már károsította az ellátási lánc mechanizmusát – fizetési késedelmeket és ellátási zavarokat okozva –, és növekvő elégedetlenséget eredményezett az indiai vállalkozások körében, amelyek a G7-eket és a Nyugatot hibáztatják ezekért a problémákért.
Az orosz szakértők rendületlen bizalmukat fejezik ki Moszkva azon képességében, hogy le tudja győzni az új korlátozásokat. Azt állítják, hogy a Nyugatnak – konkrétan az európai és észak-amerikai vállalatoknak és végfelhasználóknak – többet kellene fizetniük azért, hogy lényegében ugyanazokat a gyémántokat Indián, az Egyesült Arab Emírségeken vagy más feleken keresztül kapják meg. Nem hisznek abban, hogy a Nyugat képes lesz egy hatékony és átfogó tanúsítási és ellenőrzési mechanizmust létrehozni az Oroszországban termelt gyémántok „befogására”. Az új szankciókat megelőzve Alekszej Mojszejev orosz pénzügyminiszter-helyettes kezdetben elutasította azokat a pletykákat, amelyek szerint a kormány pénzügyi segítséget készül nyújtani az ALROSA-nak. Azt állította, hogy „a vállalat készen áll a szankciókra”, és hogy könyvelése kiváló állapotban van.
A helyzet azonban összetettebbnek tűnik, mint ahogy azt az orosz tisztviselők és a Kreml által támogatott szakértők bemutatták. Ami a gazdasági fenntarthatóságot illeti, az ALROSA a jelek szerint segítséget keres. Hivatalos orosz források szerint 2023-ban az ALROSA vezetője a Szaha Köztársaság vezetőjével, Ajszen Nyikolajevvel folytatott megbeszélésén kijelentette, hogy a vállalat gyémánttermelése 2,8 százalékkal csökkent, a nettó nyereség pedig 35 százalékkal apadt (2023 első felében 2022-hez képest). Oroszország ráadásul nem volt felkészülve a szankciókra. Március elején az ALROSA megállapodást írt alá a pénzügyminisztériummal, amelyben kikötötte, hogy az utóbbi megvásárolja (közpénzből) a vállalat által termelt, de a külső nyomás miatt nem exportált gyémántok nagy részét. Orosz tisztviselők azt állítják, hogy ez az intézkedés „ideiglenes”, bár az ALROSA-nál tapasztalható negatív tendenciák mást mondanak.
Az ALROSA a Szaha Köztársaság gazdaságának egyik legfontosabb pillére. A kormány 33 százalékos részesedéssel rendelkezik a vállalatban. Az ALROSA a helyi gazdaság egyik fő finanszírozója, a regionális költségvetés mintegy harmadát adja. E tekintetben a Moszkva által gyarmatosított, etnikailag nem oroszok, hanem jakutok lakta Szaha Köztársaság gyémántban, aranyban és más nyersanyagokban gazdag, de továbbra is Oroszország egyik legszegényebb régiója. Ennek következtében az ALROSA problémái jelentős gondokat jelentenének a helyi lakosság számára. Ez pedig további egyenlőtlenségeket, munkanélküliséget, alkoholizmust, bűnözést és társadalmi feszültségeket eredményezhet, amelyeknek látható „etnikai” vonatkozásai lehetnek.
Ilyen körülmények között az új szankciók szélesebb körű geopolitikai kihívást jelenthetnek Moszkva számára. Angola, ahol az ALROSA 1992 óta működik, próbálja felbontani a céggel kötött megállapodást és kiutasítani azt az országból. A helyi gyémántkitermelők úgy nyilatkoztak, hogy „egyre lehetetlenebbé válik az orosz partnerekkel való együttműködés”. Így Angola arra szólítja fel az ALROSA-t, hogy „azonnal … és mindenféle kártérítés nélkül” hagyja el az országot. Az angolai kormány állítólag megígérte az ALROSA-nak, hogy a vállalatot szívesen látják majd viszont, amint a szankciós rendszert feloldják (vagy legalábbis enyhítik). A Kremlben egyesek azonban szkeptikusan állnak ezekhez a perspektívákhoz, arra a meggyőződésre alapozva, hogy az Angola és az Egyesült Államok közötti politikai-gazdasági kapcsolatok már megerősödtek és tovább erősödnek. Annak ellenére, hogy az afrikai gyémánttermelő országok csalódottak a nyugati szankciók miatt, számos afrikai tényező – különösen Botswana, Dél-Afrika és Angola – körében növekszik a lelkesedés a felmerülő lehetőségek iránt, tekintettel Oroszország gyengülő pozíciójára. Sok afrikai ország csalódott a nyugati szankciórendszerrel kapcsolatos kommunikáció és átláthatóság hiánya miatt. Annak érdekében, hogy elkerüljék e frusztrációk további gerjesztését, a nyugati országoknak idejekorán és gyakran kell kommunikálniuk az afrikai gyémánttermelő államokkal, amikor a korlátozásokat mérlegelik.
Nem valószínű, hogy az új szankciók az orosz gyémántipar összeomlását eredményezik. Mindazonáltal valószínűleg súlyosbítani fogják az orosz gazdaságban már meglévő hiányosságokat. Ami még ennél is fontosabb, a gyémánttermelő ipar növekvő problémái hozzájárulhatnak a Moszkva-ellenes érzelmekhez a Szaha Köztársaságban és más, nyersanyagokban gazdag régiókban, mivel ezeket a túlnyomórészt nem orosz szövetségi szubjektumokat Moszkva szándékosan megfosztja a bevételektől. Oroszország gazdaságának további romlása és a lakosság – különösen a nem orosz etnikumú népesség – növekvő nyugtalansága könnyen vezethet szélesebb körű zavargásokhoz az egész országban.
Azért, gondoljunk bele: a Szaha Köztársaságnak még egymillió lakosa sincsen. Ha az ALROSA a tőlük (és az ő segítségükkel) kitermelt gyémántok kereskedelméből származó haszonnak nem a töredékét, hanem a felét hagyná náluk, ez a nép dúskálna minden földi jóban. Ehelyett a bolygó legszegényebbjei közé tartoznak. Jogos tehát az elégedetlenségük. De mit tehetnének? Oroszországnak csak katonából többször annyi van, mint ahányan ők egyáltalán vannak, asszonyokkal, gyerekekkel, öregekkel együtt.
Pocsékul van berendezve ez a világ, annyit mondhatok. De ha gyémántkereskedelmi szankciók sikerrel járnak, előállhat az a helyzet, hogy az oroszok sem tudnak majd mit kezdeni a szaháktól (jakutoktól) elvitt drágakövekkel. Lose-lose helyzet: senki sem jár jól.
Talán nem kellett volna háborút indítani.
Szele Tamás
