Olyasmi zajlik most – és fog lezajlani legkésőbb este hétig, moszkvai idő szerint, vagyis nálunk délután hatig – amire nagyon kevés példa volt a hidegháború vége óta. Orosz politikai foglyokat és kémkedéssel vádolt külföldieket cserél ki az Oroszországi Föderáció a saját, lebukott és elfogott hírszerzőire a nyugati államokkal. Ez azért már máskor is előfordult, de olyan ritkán esett meg, hogy egyszerre huszonnégy (frissebb hírek szerint huszonhat) fő legyen az alku alanya. Vagy inkább tárgya.
Mindenesetre a csere ezekben a pillanatokban is zajlik. Nem tudjuk hol, csak az biztos, hogy vagy Törökországban, vagy valamelyik európai fővárosban, ami akár lehet Budapest is, bár erre semmi bizonyíték (a magyar kormány példátlan és nemtelen Kreml-barátságán kívül). De lássuk, hogyan kezdődött az egész?
Tegnapelőtt reggel jelezte a Meduza, hogy egyes orosz politikai foglyok szó szerint eltűntek a fegyenctelepről, ahol őrizték őket. Ott szökni nem lehet, ráadásul többen, több helyről egyszerre miért tennék? És hogyan szerveznék meg? Világos volt, hogy a hatóságok, vagy – ami valószínűbb – az FSZB gyűjtötte össze a fontosabb „kémeket” (azért az idézőjel, mert például Evan Gershkovits egyszerűen csak a Wall Street Journal munkatársa, tudósítója volt, azért emeltek ellene vádat, mert elutazott Nyizsnyij Tagilba, riportot készíteni, csak épp ott van az Uralvagonzavod, a legnagyobb orosz harckocsigyár is) és politikai foglyokat. Ebből vagy tömeges kivégzés lehet – gondolta akkor az ember – vagy fogolycsere. És igen,végül is a második lehetőség valósult meg: ebben a pillanatban érkeztek meg az alku részletei, vagyis a kicserélendők névsora. Íme:
– Oroszország 15 embert enged el: Evan Gershkovichot, Vlagyimir Kara-Murzát, Lilija Csanyisevát, Ilja Jasint, Kszenyija Fagyejevát, Andrei Pivovarovot, Paul Whelant, Alsou Kurmasevát, Oleg Orlovot, Szasa Skocsilenkót, Demuri Voronyint, Kevin Leaket, Patrick Shebelt, Vagyim Osztanyint és Hermann Moisest.
Ezért cserébe
– Fehéroroszország kiadja Rico Kriegert.
– Az Egyesült Államok szabadon engedi Vladislav Klyushint, Roman Szeleznyevet, Vadim Konoscsenkót.
– Lengyelország szabadon engedi Pavel Rubcovot.
– Norvégia elengedi Mikhail Mikushint.
– Szlovénia elengedi Artyom és Anna Dulcevet.
– Németország szabadon engedi Vadim Kraszikovot.
Hát szó se róla, megint a nyugatiak jártak jól: kilenc ügyetlen kémért kaptak cserébe tizenkét becsületes embert, akiknek vagy az volt bűnük, hogy pacifisták voltak, vagy az, hogy a sajtóban dolgoztak. Nincs közöttük egyetlen kém sem. De lássuk, miféle emberekkel van dolgunk, kikről van szó.
Kezdjük rögtön Szása Szkocsilenkóval (előre szólok: képtelenség lesz mindenkit bemutatni, csak a fontosabb szereplőket említem meg és őket is röviden). Őt 2022. április 11-én vették őrizetbe, majd házkutatást tartottak nála. A nyomozás szerint március 31-én a művésznő a Perekresztok üzletben az Oroszországi Föderáció fegyveres erőire vonatkozó információkat terjesztett: a lány árcédulák helyett a mariupoli drámai színház bombázása során megölt civilekről szóló üzeneteket helyezett el. A vizsgálóbiztos úgy vélte, hogy a terjesztett információ hamis, a tett maga pedig politikai gyűlöletből elkövetett bűncselekmény. A vizsgálóbizottság úgy vélte, hogy Szkocsilenko „tisztában volt a katonai műveletek színterén kialakult valós helyzettel”.
2023. november 16-án a szentpétervári Vaszileostrovszkij kerületi bíróság 7 év börtönbüntetésre ítélte Alexandrát. Röviddel az ítélet után a Szkocsilenko-ügyben eljáró bírót a Kalinszkij Kerületi Bíróság elnökhelyettesévé léptették elő.
Alexandrának súlyos egészségügyi problémái vannak: veleszületett szívrendellenesség, gluténérzékenység és bipoláris zavar. Utolsó vallomásában a művésznő napi gyomorfájdalmakról és súlyos szívproblémákról beszélt. Most már életben marad.
Vagy ott van Oleg Orlov, a 70 éves emberi jogi aktivista és a Memorial civil szervezet elnöke. Ellene 2023 márciusában indult büntetőeljárás a Memorialnál tartott házkutatások után, amelyek egy másik ügy keretében zajlottak. A nyomozás során a szervezetnél berendezéseket és archív dokumentumokat foglaltak le. Magát Orlovot azzal vádolták, hogy írt egy cikket, amelyben az ukrajnai orosz katonai akciókat „az ország jövőjére mért legsúlyosabb csapásnak” nevezte. A „Fasizmust akartak – fasizmust kaptak” című cikket a Mediapart című francia kiadványban tették közzé, az emberi jogi aktivista pedig később a Facebook-oldalán is publikálta.
2023. október 11-én a moszkvai Golovinszkij kerületi bíróság 150 000 rubel pénzbüntetésre ítélte Oleg Orlovot. Az ügyészség fellebbezést nyújtott be a bíróság ítélete ellen, követelve az ítélet három év szabadságvesztésre való szigorítását. A bíróság 2024. február 27-én bűnösnek találta Orlovot, és 2,5 év büntetőtelepre ítélte. A 70 éves Orlovnak közvetlenül a fegyenctelepre való felvételét követően ajánlatot tettek, hogy írjon alá egy megállapodást arról, hogy a frontra küldik Ukrajnába. Amikor emlékeztetett a korára, az előzetes letartóztatási központ személyzete azt mondta, hogy „semmi sem hozza őket zavarba”.
Oleg Orlov 1988-ban lett tagja a „Memorial” elnevezésű civil szervezetnek, amely a Szovjetunióban elkövetett politikai elnyomás áldozatainak rehabilitációjáért száll síkra. Az emberjogi aktivista Szergej Kovaljov bizalmasa volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának választásán, dolgozott a Legfelsőbb Tanács stábjában, és olyan törvényeken dolgozott, amelyek célja az orosz büntetés-végrehajtási rendszer humanizálása és a politikai elnyomás áldozatainak rehabilitációja. Ugyanakkor a Memorial elnöke lett. Érdemeit reggelig lehetne sorolni, de menjünk tovább.
Következik Kszenyija Fagyejeva. Navalnij tomszki központjának volt vezetője. 2023 decemberében 9 év büntetőtelepen letöltendő szabadságvesztésre ítélték azzal a váddal, hogy hivatali pozícióját kihasználva szélsőséges közösség tevékenységét szervezte, valamint részt vett egy olyan nonprofit szervezetben, amely sérti az állampolgárok személyiségi jogait. Fagyejevát emellett 500 000 rubel pénzbüntetésre ítélték.
A Memorial Emberi Jogi Társaság Fagyejevát politikai fogolynak tekinti, mivel a vádemelés oka a Navalnij székházában végzett munkája volt. Fagyejeva 2020 óta tagja volt a tomszki városi dumának. Idén júniusban megfosztották mandátumától, miután az ítélet jogerőre emelkedett.
Egyébként önkormányzati képviselő volt, országosan ismert ellenzéki, korábban alapítója és vezetője az Oborona és a Mologyozsnoje Jabloko mozgalomnak.
Végül lássuk Vlagyimir Kara-Murzát. Őt 2023 áprilisában ítélte egy bíróság 25 év büntetőtelepre. A férfi 2022 áprilisa óta egy moszkvai előzetes letartóztatási központban ült a hadseregről szóló „álhírek” terjesztésének, nemkívánatos szervezettel való együttműködésnek és hazaárulásnak vádjával.
Kara-Murzát az Egyesült Államokban és Európában tartott nyilvános beszédei miatt vádolták meg hazaárulással, amelyekben politikai célú állami terrorról, választási csalásról, az emberi jogok megsértéséről beszélt Oroszországban, és agresszor országnak nevezte az Ukrajnával vívott háború miatt. A nyomozás szerint ezzel „Oroszország külső biztonságát és területi integritását fenyegető veszélyeket” idézett elő. A tömegtájékoztatási eszközök arról számoltak be, hogy Kara-Murzát például azzal vádolták, hogy „önző indítékokból” ártott Oroszországnak, amikor részt vett a Helsinki Bizottság kitüntetésének átadásán Jurij Dmitrijev politikai fogolynak.
2021-ben a The Insider és a Bellingcat közzétett egy vizsgálatot, amely bizonyítékokat mutatott be arról, hogy az FSZB kétszer is kísérletet tett az ellenzéki megmérgezésére. Kara-Murza hamarosan gyilkossági kísérlet miatt kérelmet nyújtott be a Nyomozó Bizottsághoz, de elutasították a büntetőeljárás megindítását.
A merényletkísérletek után a politikusnak súlyos egészségügyi problémái támadtak. Súlyos krónikus betegségben szenved, amely megakadályozza, hogy büntetését büntetőtelepen töltse le – polineuropátiában szenved. Július 10-én, többszöri elutasítás után, a szövetségi büntetésvégrehajtási rendszer 11-es számú omszki kórházában helyezték el orvosi vizsgálat céljából. Kara-Murza korábban országosan ismert politikus, újságíró, író és filmrendező volt.
Tudom, illenék most ugyanilyen terjedelemben írnom a Nyugat által átadott kémekről is, de ezt hagyjuk holnapra, mert sosem lesz vége ennek az írásnak.
Hogyan jött létre a fogolycsere, mik voltak az előzményei?
Az Oroszország és a Nyugat közötti fogolycseréről szóló tárgyalások több éve folynak különböző csatornákon keresztül és különböző formációkban. 2022 elején a The Insider munkatársa, Hriszto Grozev (akkoriban a Bellingcat oknyomozója) javaslatot tett az amerikaiaknak egy németekkel közös cserére, ahol a Nyugat részéről a kulcsfigura Vagyim Kraszikov (akit a The Insider és a Bellingcat nyomozásának köszönhetően ítéltek el), Oroszország részéről pedig Alekszej Navalnij lenne. A Kreml kezdetben úgy gondolta, hogy csak az Egyesült Államokkal kell tárgyalni, arra a feltevésre alapozva, hogy Washington képes befolyásolni az európaiakat. Kraszikovot azonban Németországban letartóztatták, és Berlin részvétele nélkül a tárgyalások nem tudtak haladni.
Putyin azt remélte, hogy Kraszikovot elcserélheti Evan Gershkovichra, az amerikai újságíróra, akit kifejezetten ebből a célból tartóztattak le (sőt, a tárgyalófelek még a hivatalos ítélethirdetés előtt értesültek Gershkovich ítéletéről). Putyin terve azonban kudarcot vallott, mivel a németeket egyáltalán nem érdekelték az Oroszországban letartóztatott „amerikai kémek”, és csak a mérgezéses esete alapján közismert Navalnijért lettek volna hajlandóak tárgyalni Kraszikov cseréjéről.
A tárgyalásokat az is nehezítette, hogy Annalena Baerbock külügyminiszter úgy vélte, Kraszikov szabadon bocsátása elfogadhatatlan és rossz példát mutatna. Bár a kormánykoalícióban ez a vélemény nem volt meghatározó, az Egyesült Államokban figyelembe vették, mivel Baerbockot Németország képviselőjeként legfőbb szövetségesüknek tekintették az Ukrajnában vívott háború kapcsán, és ez a téma fontosabb volt számukra, mint a csere. Azonban 2023 októberére általában konszenzusra jutottak, és úgy tűnt, minden a csere felé halad, ahol Krasikov és Navalnij voltak a főszereplők. Oroszország azonban az utolsó pillanatig nem erősítette meg, hogy kész Navalnij cseréjére. Végül kiderült, hogy Putyinnak más tervei voltak Navalnijjal – megölték a börtönben, ami után a Nyugat elvesztette minden érdeklődését a tárgyalások iránt.
A németek 2024 áprilisában világossá tették, hogy esetleg még mindig érdeklődnének a csere iránt, de csak aszimmetrikusan: Putyinnak az egyetlen Kraszikovért sok politikai foglyot kellene átadnia. Oroszországban is dinamikusan változott a helyzet. Kezdetben a tárgyalások kulcsfigurája orosz részről Szergej Beszeda, az FSZB külföldiekkel való kapcsolatokért felelős ötödik szolgálatának vezetője volt. Beszeda pozíciója egy sor kudarc és korrupciós botrány után megrendült, és egyértelműen nem volt érdekelt a fogolycserében. Putyin 2024 júniusában menesztette Beszedát, helyére Alekszej Komkovot nevezte ki. Utóbbi buzgón vállalta új feladatait, többek között a tárgyalási folyamat újjáélesztését. Nagyjából ugyanebben az időben a német BND, amelyet Philip Wolf, a szolgálat helyettes vezetője képviselt, hivatalosan is csatlakozott a tárgyalásokhoz. Ezt követően a tárgyalások újult erővel folytatódtak, és a felek néhány héten belül szó szerint megegyeztek az álláspontjaikban.
Az oroszokat elnöki kegyelemmel engedték szabadon. A sztereotípiákkal ellentétben ehhez formálisan nem csak a bűnösség beismerése, de még kegyelmi kérvény sem szükséges.
Mindenesetre a fogolycsere zajlik, vagy – ha igazak a hírek, miszerint Törökországban tartották – már le is zajlott. Tizenkét becsületes ember kiszabadult, kilenc kém és bérgyilkos hazament. (A mennyiség mindkét oldalon változhat még).
Mondtam én, megint a Nyugat járt jól. Putyin meg kezdjen a pribékjeivel, amit akar, kémkedni, szabotálni már úgysem lesznek alkalmasak, hiszen dekonspirálódtak. Ezek ugyan ki nem tehetik a lábukat többé a Szent Oroszországból. De nekik is való hely lett az. Tulajdonképpen csak börtönt cseréltek: a szűkös cellából átköltöztek egy két kontinensen elnyújtózó körletbe.
Mert akármilyen tágas és nagy Oroszország, mégiscsak börtön. Vagy inkább: büntetőtelep.
Szele Tamás
