Különös hírek jönnek Tádzsikisztánból. Már az sem túl örvendetes, hogy az országban egyre növekszik a kínai katonai jelenlét, legalább két kínai támaszpont épült, még ha tagadják is, közös hadgyakorlatokat tart a két ország, de mintegy ezzel párhuzamosan – készül egy monstre koncepciós per is, melyről a Carnegie Alapítvány honlapja számol be.
Tádzsikisztán egész nyáron át döbbenten figyelte, hogy egymás után tartóztatják le a prominens politikusokat és közéleti személyiségeket, akik állítólag államcsínyre készültek. Maga a büntetőeljárás titkos, így a rendelkezésre álló részletek hiányosak. Valójában sok jel utal arra, hogy ez a „felkelés” nem több, mint a rezsim képzeletének szüleménye. Három évtizedes hatalomátvétel után Emomali Rahmon elnök arra készül, hogy átadja a hatalmat fiának, Rusztam Emomalinak, és valószínűnek tűnik, hogy mindenkitől meg akar szabadulni, aki veszélyeztetheti az átmenetet.
A puccsal kapcsolatos állítások egyik legfurcsább része a letartóztatottak listája, akik a rendszerhez hű politikusoktól és aktivistáktól kezdve az ellenzéki személyiségeken, volt katonákon, volt minisztereken át a nyilvánosság előtt alig ismert személyekig terjednek. Egyáltalán nem világos, hogy mi köthette össze ezt a meglehetősen vegyes társaságot, és mi vezethette őket arra, hogy állítólag összeesküvést szőttek a tádzsik ellenzékkel külföldön.
Az állítólagos főkolompos Szaidzsafar Uszmonzoda parlamenti képviselő, Tádzsikisztán Demokratikus Pártjának volt vezetője, mely egy rendszeren belüli ellenzéki párt, amely soha nem élvezett nagy népszerűséget. A tádzsik ügyészek szerint Uszmonzoda a Nemzeti Szövetséggel, az országon kívüli ellenzéki csoportok koalíciójával szövetkezett. Letartóztatása meglepetésként érte, mivel sokáig Rahmonhoz hűségesnek tartották. Bár Uszmonzoda néha kritizálta az alacsonyabb rangú hivatalnokokat, Rahmonnal szemben rendkívül körültekintő volt.
Letartóztatták továbbá Hamrokhon Zarifi volt külügyminisztert, aki közel állt Uszmonzodához; Ahmadsoh Komilzodát, egy ismert újságírót és a Tádzsikisztáni Demokrata Párt első elnökhelyettesét; a hetvenhárom éves Akbarso Iszkandarovot, a kilencvenes években hivatalban lévő elnököt, aki már nem vesz részt a politikában; valamint a tádzsikisztáni polgárháború idején, 1992-1997 között szolgáló tábori parancsnokokat (Jakub Szalimovot, Szalamso Muhabbatovot és Nazrullo Naimovot). Valódi ellenzéki személyiségeket is őrizetbe vettek, köztük a Tádzsikisztáni Szociáldemokrata Párt helyettes vezetőjét, Sakirdzson Hakimovot.
Már az is kérdéseket vet fel, hogy egyáltalán valaki megpróbálja megbuktatni Rahmont. Nemcsak az elnök és közeli rokonai ellenőrzik Tádzsikisztán közéletének szinte minden területét, hanem a fegyveres erők, a biztonsági erők és a hivatalnoki kar is lojálisak hozzá. Rahmon fia, Rusztam vezeti a tádzsik parlament felsőházát – ez a második legmagasabb tisztség a tádzsik kormányban. Ő már össze is állította a csapatát, hogy átvegye apja helyét.
Rahmon legidősebb lánya, Ozoda az elnöki kabinetfőnök, férje, Dzsamoliddin Nuralijev pedig befolyásos bankár. Az elnök többi lánya is vezető beosztásban dolgozik: Ruksona karrierdiplomata, míg férje a befolyásos oligarcha, Samszullo Sohibov (aki a közlekedést, a kereskedelmet, a médiát és a pénzügyeket ellenőrzi); Tahmina és férje, Zarifbek Davlatov egy olyan cég tulajdonosa, amelynek monopóliuma van a repülőjegyek kereskedelmére; Parvina pedig a gyógyszeripari ágazatot felügyeli.
Természetesen Rahmon nem minden gyermeke van elragadtatva attól, hogy Rusztamot a legfelsőbb pozícióba emelték. Különösen egyértelmű, hogy Ozoda és Ruksona is politikai hatalomra törekszik. Azonban mindannyian megértik, hogy ha az elnökség a családon kívülre kerülne, akkor mindent elveszítenének. Ezért minél közelebb kerül az átmenet, a család annál inkább összezárja a sorait. Őrültség lenne most puccsot szervezni.
Az az állítás, hogy a politikai ellenzék – mind belföldön, mind külföldön – részt vett egy Rahmon elleni összeesküvésben, szintén nehezen érthető. Elnökként Rahmon szinte minden ellenfelét megsemmisítette vagy száműzte. A legutóbbi példa erre a 2022-es véres leszámolás volt a tádzsikisztáni Gorno-Badaksan autonóm régióban, amikor a tádzsikisztáni polgárháború számos korábbi tábori parancsnokát megölték vagy bebörtönözték. A száműzetésben élő ellenzék sem jelent komoly fenyegetést: nem csak nagyon korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek, de Tádzsikisztánon belül szinte semmilyen befolyásuk sincs.
Nehéz tehát elképzelni, hogy a „puccsnak” ne lenne köze a rezsim hatalomváltásra való felkészüléséhez. Bár Rusztam Emomali már évek óta politizál, egyesek attól tartanak, hogy nem áll készen az elnökség átvételére. Hivatalos eseményeken rendszeresen elkíséri az apja, és amikor a televízióban szerepel, szavait gyakran hangalámondás helyettesíti, hogy ne hallható legyen a hangja, ami találgatásokra ad okot a nyilvános beszédkészségét illetően. Emomali Rahmon ennek megfelelően a zökkenőmentes átadás-átvétel biztosításával van elfoglalva.
Mégis, míg a volt táborparancsnokok és a néhány megmaradt valódi ellenzéki letartóztatása a közelgő átállással magyarázható, Uszmonzoda letartóztatása sokkal zavarba ejtőbb. Nyilvánvaló lojalitása ellenére azzal vádolják, hogy ő volt az úgynevezett puccs kitervelője.
Lehetséges, hogy Rahmon Uszmonzodát arra használja fel, hogy más, a rendszeren belüli veszélyesebb figurákat háttérbe szorítson. Bár Uszmonzoda soha nem töltött be vezető tisztséget, szilárdan beágyazódott a regionális elit és a klánok hierarchiájába, amelyek fontos szerepet játszanak a tádzsik politikában. Uszmonzodát a befolyásos Farkhor klán tagjának tekintik, amely kulcsszerepet játszott a Rahmon-rezsim létrehozásában a tádzsikisztáni polgárháború 1997-es végét követően.
Rahmon maga egy másik klánt képvisel – a Danghara klánt. Amikor hatalomra került, a Danghara-klán nem volt túl ismert, míg a Farkhor-klán tagjai már tapasztalt hivatalnokoknak számítottak. Kezdetben a Farkhor-klán felügyelte a kormányzati kinevezéseket, és segített Rahmonnak helyreállítani a rendet számos olyan területen, amelyek súlyosan megsínylették a harcokat.
Mahmadszaid Ubajdullojev például, aki 1996 és 2017 között Dusanbe polgármestere volt, és akiről az a hír járta, hogy titokban támogatta az ellenzéket és elnöki ambíciókat táplált, nyilvánvalóan a Farkhor-klánhoz tartozik. Bár Ubajdullojev 2017-ben lemondott, továbbra is fontos személyiség maradt. A Farkhor-klán másik befolyásos tagja Szajmumin Dzsatimov, Tádzsikisztán nagyhatalmú Állami Nemzetbiztonsági Bizottságának vezetője. Hatásköre kiterjedt, és kapcsolatba hozzák a médiacenzúra szigorításával, a politikai pártok betiltásával és az ellenzéki vezetők külföldön történő elrablásával.
Ubajdullojev és Dzsatimov is jól ismeri a Rahmon-rezsim kellemetlen oldalát, ami veszélyessé teszi őket. Különösen Dzsatimov és Rusztam Emomali között van rossz viszony, aki súlyosan megsebesítette a biztonsági főnököt, amikor 2022-ben lelőtte, nyilvánvalóan azért, mert megtagadta egy parancs teljesítését. Sokan úgy vélik, hogy Rahmon végül valószínűleg eltávolítja Dzsatimovot.
Azonban még Rahmon sem tudja csak úgy kirúgni a nagyhatalmú Dzsatimovot. A logikusabb megközelítés az lenne, ha ráébresztenék a nemzetbiztonsági főnököt a sebezhetőségére – például Uszmonzoda letartóztatásával, aki nemcsak ugyanabból a klánból származik, hanem házasság révén rokonságban is áll Dzsatimovval. Így Dzsatimovnak meg kell értenie, hogy ő is gyanúba keveredhet.
A hatalomváltás előtt Rahmon nyilvánvalóan igyekszik minimalizálni a kockázatokat. Még így is nehéz elképzelni, hogy minden a terv szerint fog menni. A szomszédos Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán tapasztalatai azt mutatják, hogy egy egész ország átörökítése váratlan bonyodalmakkal teli folyamat. Még ha Tádzsikisztánban az átmenet zökkenőmentesen is megy, Rusztam Emomalinak akkor is meg kell majd tartania a hatalmat. A nagy kérdés az, hogy képes-e megfelelni a feladatnak.
Bár, esetleg nem is lesz szükség arra, hogy megfeleljen: Kína a gyenge kormányzatot látva könnyen annektálhatja is Tádzsikisztánt, hiszen akkora már a befolyása az országban. A tádzsikok választhatnak a kínai és a saját zsarnokság között.
Szele Tamás
