Tegnap már elkezdtem foglalkozni Pavel Durov letartóztatásának titokzatos esetével, melyben ma csak két fejlemény történt: meghosszabbították emberünk előzetes letartóztatását, és a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kategorikusan tagadta, hogy Durov és Putyin (vagy az Elnöki Adminisztráció bármely tagja) találkoztak volna Bakuban.
Márpedig Peszkov olyan ám, mint a TASZSZ: ha valamit ő hivatalosan tagad, akkor az igaz. „Sose higgyünk el semmit, míg a TASZSZ nem cáfolta” – mondja a sajtószakma ősi bölcsessége. Viszont lássuk, mit ír a Moscow Timesban Konsztantyin Szonyin magáról Durovról és munkásságáról (ha Leninről volna szó, itt hozzá kéne tenni, hogy harcos életéről és küzdelmeiről is)
Egy-két nappal azután, hogy Pavel Durovot, az orosz emigráns milliárdost, a Telegram üzenetküldő szolgáltatás alapítóját és vezérigazgatóját letartóztatták Franciaországban, a leglenyűgözőbb az volt, hogy milyen sokan keltek azonnal a védelmére – és kik.
Nem meglepő módon a szabadpiac és a szólásszabadság abszolutistái az elsők között álltak mögéje, dicsérve a Telegram moderálatlanságát és a vonakodását, ha nem egyenesen elutasítását a törvények és előírások betartását illetően. Az orosz ellenzéki személyiségek és véleményvezérek, akik üzeneteik terjesztésében a Telegramra támaszkodtak, szintén aggodalmuknak adtak hangot. Érdekes módon azonban az orosz milbloggerek, akik aggódnak amiatt, hogy a Nyugat hozzáférhet a Telegram titkaihoz, csatlakoztak a támogatók kórusához. Még az orosz kormánytisztviselők és Putyin propagandistái is – azok, akik egykor kiszorították Durovot az üzleti életből és elűzték az országból – most támogatásuknak adnak hangot.
Évekkel ezelőtt Durov, egy fiatal technológiai zseni, megalapította a VKontaktye-t, egy milliárd dolláros közösségi médiahálózatot, ami a Facebook orosz alternatívája lett. A VKontaktye azért volt versenyelőnyben a Facebookkal és más hálózatokkal szemben, mert csak későn kezdte tiszteletben tartani a szellemi tulajdonjogokat. Egyszerűen fogalmazva, évekig a filmek, játékok és más termékek ingyenes letöltésének egyik fő csatornájaként szolgált. Ezt a stratégiát kétségtelenül segítette a Putyin uralma alatti laza és korrupt bűnüldözés.
Természetesen a korrupcióra és az igazságszolgáltatás hatékonyságának hiányosságaira támaszkodó üzleti stratégiának is megvannak a maga korlátai. Durov VKontaktye-jának vége klasszikus példája volt annak, hogy Putyin Oroszországában hogyan folyik az üzlet. Putyin néhány oligarchája felajánlotta, hogy megvásárolja a közösségi hálózatot, miközben a biztonsági szolgálatok segítségével egyúttal letartóztatással fenyegették Durovot, így csökkentve a vételárat. Miközben a politológusok vitatkoznak arról, hogy a közösségi média mennyire hatékony a tekintélyelvű rendszerek megdöntésében, Putyin és KGB-utódai minden bizonnyal hisznek a benne rejlő lehetőségekben. A fenyegetések hatására Durov eladta részvényeit és elmenekült Oroszországból.
Az eladásból származó milliókkal a zsebében és biztonságban, Oroszország határain kívül, Durov elindította a Telegramot, egy üzenetküldő szolgáltatást, amely a VKontakte-hoz hasonlóan a szellemi tulajdon védelmének késedelmes elfogadása miatt versenyelőnyben volt. A szabad piac és a szólásszabadság filozófiája ellenére a Telegram vonzereje nagyrészt a moderáció hiányában és a szabályok laza betartatásában rejlett. Alig egy nappal Durov letartóztatása után, ezt nevezték meg körözésének elsődleges okaként: A francia hatóságok amiatt vizsgálódnak, hogy a Telegram nem működött együtt a bűnüldöző szervekkel olyan ügyekben, mint a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a gyermekpornográfia és az online csalás.
Oroszországban a Telegram a felhasználók nagyon különböző kategóriái körében vált népszerűvé. Üzenetküldő szolgáltatás volt azok számára, akik nem akarták, hogy a kormány olvassa a levelezésüket. Míg a nyugati kormányzati megfigyeléssel kapcsolatos aggodalmak talán túlzóak, Oroszországban a különböző rendőrségi és biztonsági szolgálatok rendszeresen visszaélnek a magánüzenetekhez való hozzáféréssel. A Putyin késői éveiben alkalmazott drákói cenzúra miatt a Telegram lett a fő médiaplatform. Azok számára, akik ellenezték Putyin Ukrajna elleni háborúját és politikai elnyomását, ez volt az egyetlen módja a kommunikációnak. Ezért van az, hogy sok ellenzéki és véleményvezér ma értetlenül áll Durov letartóztatása előtt – a Telegram volt az elsődleges felületük üzeneteik terjesztésére.
Meglepő módon a független véleményformálókhoz Durov védelmében csatlakoznak esküdt ellenségeik is: Putyin propagandistái. Az évek során a rezsim óriási összegeket költött arra, hogy mindenféle propagandacsatornákat támogasson a Telegramon. Putyin kormánya szó szerint tengernyi pénzt költött arra, hogy „like-okat”, „megosztásokat” és követőket vásároljon az államilag ellenőrzött csatornáknak. Láthatjuk ezeknek a propagandistáknak a frusztrációját Durov letartóztatása után. Az orosz állami propaganda elleni fellépés a Telegramban megszüntetné a jövedelmező üzletüket.
Egy másik, Durov letartóztatása miatt aggódó csoport: az Ukrajna ellen hadat viselő orosz fegyveres erők. Úgy tűnik, hogy a Telegram volt – és még mindig az – az elsődleges kommunikációs eszköz az orosz hadseregen belül. A jelek szerint az orosz kormánynak nem sikerült más hatékony katonai kommunikációs eszközt létrehoznia. Mivel Durov francia őrizetben van, a katonai tudósítók és milbloggerek pánikba esnek amiatt, hogy milyen titkokat fedhet fel a francia hírszerzésnek.
Valójában senki sem tudja, hogy a Telegram milyen kormányokkal osztja meg az adatokat – és milyen feltételekkel. Nem kérdés, hogy Putyin titkosszolgálatai és hírszerző szervei azt akarták, hogy Durov átadja nekik az ellenőrzést a Telegram felett, ahogyan a VKontaktye esetében is tették. Az már kevésbé világos, hogy valójában mennyit engedett át. A néhány évvel ezelőtti baskíriai tüntetések során úgy tűnt, hogy az FSZB képes volt használni a Telegram adatait. Az orosz–ukrán háború idején cenzúráztak egy népszerű ukrán csatornát, amely az orosz katonák dezertálását segítette.
Egyes informatikai szakemberek szerint néhány évvel ezelőtt az orosz kormány nem volt képes arra, hogy szelektíven cenzúrázza a Telegram-csatornákat, vagy arra kényszerítse Durovot, hogy megossza az ellenzéki tevékenységgel kapcsolatos adatokat. Még a szolgáltatás teljes blokkolása is problematikus volt. Ma már más a helyzet, mivel a kormány több cenzúraeszközre tett szert az orosz internet ellenőrzése céljából. Tekintettel arra, hogy az orosz diplomaták – akik általában lassan cselekszenek és rendszerint nem törődnek a külföldön élő orosz állampolgárokkal – milyen aktívan dolgoznak azon, hogy Durovot kiadják Moszkvának vagy legalábbis elérjék és beszélhessenek vele, sok minden foroghat kockán.
Eddig Durov története szembemegy az egyszerű magyarázatokkal. Amit egyesek csábító laissez-faire-nek tartanak, azt mások kapitalista dzsungelnek tekintik. Durov egy igazi látnok, aki új szolgáltatásokat hozott el milliók számára Oroszországban és világszerte. Sokak számára azonban az ő platformjainak fő előnye az ingyenes hozzáférés olyan árukhoz és szolgáltatásokhoz, amelyekért egyébként fizetni kellene. Minden bizonnyal jól használta ki a Putyin korrupt és militarista rendszere által nyújtott lehetőségeket, de ő is ugyanennek a rendszernek az áldozata. Ez egy bonyolult ügy, akárhogy is nézzük.
Mint a fentiek is mutatják, nagy hiba volna Durovot egyértelműen angyalnak vagy ördögnek látni, hiszen még politikai szempontból sem egyértelmű, mit akar vagy mikor mit akart, szentté vagy sátánná avatni, mint a szintén erősen vitatott Assange-ot vagy Snowdent. Ő különben is másik ligában játszik, legalább két szinttel feljebb: abban, amiben Mark Zuckerberg vagy Elon Musk fociznak, és ez már az a szint, ahol felesleges moralitást keresni a tettek mögött, örüljünk, ha rációt találunk.
Álláspontom a történtekkel kapcsolatban nem változott: ha valaki arra kíváncsi, miért repült Durov egy letagadott bakui tárgyalásról pont Párizsba, ahol körözték, az gondoljon bele:
Aki el akar kerülni egy GRU-s halálbrigádot, a legjobban azt teszi, ha Nyugat-Európában lecsukatja magát. Ott nagyobb biztonságban van, mint bárhol máshol.
Senkit sem kecsegtetek azzal, hogy rövidesen vége a Durov-ügynek – ahogy elnézem, kell majd róla még írni, nem is keveset. De egyelőre itt tartunk.
Szele Tamás