Szele Tamás: A harmadik ópiumháború

A harmadik ópiumháború már zajlik, és Oroszország fogja elveszíteni. Ráadásul még panaszkodnia sem lesz szabad emiatt, mert ha meg meri próbálni, felkopik az álla. A győztes természetesen Kína lesz, és csak találgathatjuk, beéri-e az orosz gazdaság teljes függőségbe taszításával – ez már most is jó úton halad – vagy esetleg lesznek területi igényei is.

Hogy én miért emlegetek ópiumháborút, mikor állítólag ez a két hatalom egymással nem csak békében, de ráadásul nagy szövetségben és barátságban él? Két mai hír miatt, mindkettő a Moscow Timesban jelent meg. Lássuk az elsőt.

Arról van szó, hogy július közepe óta a kínai bankok megtagadják a kifizetések elfogadását, ha a pénzforgalmi dokumentumokban orosz nevek szerepelnek – mondta az Izvesztyiának Alekszej Porosin, a First Group vállalat vezérigazgatója.

Elmondása szerint az importőrök most arra kényszerülnek, hogy a harmadik személyeken keresztül történő tranzakciókhoz teljes dokumentumcsomagot készítsenek, így nem látható a kapcsolat Oroszországgal.

Az orosz nevek, beleértve a szankciós listákon nem szereplő neveket is, az Oroszországhoz fűződő bármilyen kapcsolat, valamint a cirill betűs feliratok a fizetés törlését eredményezik – erősítette meg Alekszej Razumovszkij, az Impaya Rus kereskedelmi igazgatója. Elmondása szerint a kínai partnerek félnek a másodlagos szankcióktól, és egyre inkább a „zéró bizalmat” alkalmazzák az orosz üzletekkel való kapcsolatokban, igyekeznek kizárni minden fenyegetést.

Az Izvesztyija beszélgetőpartnere az egyik üzleti szervezetben megjegyezte, hogy a probléma néhány hete merült fel, és egyelőre az ilyen esetek nem tömegesek.

Abban az esetben, ha egy másik ország állampolgára orosz nevet visel, a kínai bankok további információkat kérnek, különösen az orosz cégekkel való kapcsolatot ellenőrzik – mondta Alekszej Tarapovszkij, az Anderida pénzügyi csoport alapítója. Ha a kapcsolatot nem erősítik meg, a kifizetés átmegy – mondta.

Az Oroszországból Kínába irányuló kifizetések helyzete 2023 decemberében romlott meg jelentősen, amikor Joe Biden amerikai elnök aláírta a másodlagos szankciókról szóló rendeletet, többek között a külföldi bankok ellen, a szankciók alá vont személyekkel folytatott tranzakciókkal és az orosz katonai-ipari komplexumnak történő szállításokkal kapcsolatos segítségnyújtás miatt. Ezt követően a nagy kínai bankok leállították az Oroszországból származó kifizetések elfogadását, még jüanban is. A kisebb regionális bankok idén júliusban és augusztusban csatlakoztak hozzájuk. Így jelenleg a kínai hitelintézetek több mint 98%-a nem fogad el utalásokat orosz vállalatoktól.

Augusztus végén vált ismertté, hogy az elszámolási nehézségek miatt több tízmilliárd jüan értékű tranzakciókat függesztettek fel Oroszország és Kína között. Ugyanakkor, mint a Reuters egyik beszélgetőpartnere megjegyezte, ez a kérdés nem okoz komoly gondot az orosz vezetésnek, mivel „a kiemelt területeken a kifizetések továbbra is zökkenőmentesen zajlanak”.

Az ügynökség szerint az is elképzelhető, hogy Oroszország és Kína a szankciók megkerülése érdekében barterkereskedelemre tér át. A Reuters forrásai szerint a mezőgazdaságban már idén ősszel sor kerülhet ilyen üzletekre. Mint azonban Oleg Abelev, a Rikom-Trust befektetési társaság elemző részlegének vezetője megjegyezte, nem minden terméktípus cserélhető barterrel. Oroszország is megkezdheti a kriptovaluta útján történő elszámolást Kínával.

No, szépen állunk (vagyis állnak), de ez még csak az eleje a folyamatnak, rákontráz a második hír:

Eszerint Oroszország a banki átutalásokkal kapcsolatos problémák miatt kezdett aranyat használni a Kínából származó áruk kifizetésére. Miután az amerikai pénzügyminisztérium azzal fenyegetőzött, hogy másodlagos szankciókat vezet be a Moszkvával folytatott pénzügyi tranzakciókra, és a hitelintézetek megszigorították a tranzakciók ellenőrzését, az egyik működő megoldás az aranyrendszer volt: a fémet megvásárolták, Hongkongba szállították, ahol eladták, a készpénzt pedig egy helyi bankszámlára helyezték el – mondták az ügynökség forrásai.

A globális üzlet hiánya miatti másodlagos szankcióktól nem tartó bankok viszont vállalták a kétoldalú fizetéseket. Az ilyen szervezeteknek azonban elavult informatikai rendszereik vannak, ezért az oroszoknak futárokat kell felbérelniük, hogy az átutalási dokumentumokat átküldjék az államhatáron, és így megkapják a kínai bankárok fizikai bélyegzőjét és aláírását.

Egyes orosz vállalatok harmadik országokban lévő közvetítői láncokat is használnak a fizetések lebonyolítására és a kínai banki ellenőrzések megkerülésére. Ennek eredményeképpen a tranzakció-feldolgozási költségek az összköltségek 6 százalékára emelkedtek, a korábbi szinte nulláról. „Sok kisvállalat számára ez teljes leállást jelent” – mondta egy orosz kormányhoz közelálló forrás.

Eközben a nagy kínai állami tulajdonú bankok tömegesen állítják le az Oroszországgal folytatott tranzakciókat, ami a fizetések befagyasztását eredményezi. A katasztrófa mértékét a központi bank szerint több tízmilliárd dollárra lehet becsülni. Így tavaly, amikor sokkal kisebbek voltak a fizetési problémák, január-júniusban 21,4 milliárd dollárnyi „külföldi vagyont” halmozott fel az üzleti világ. Idén a külföldön maradó összegek 108%-kal, 44,6 milliárd dollárra nőttek. Ez az orosz gazdaság exportbevételének mintegy tizede (mármint az idei összeg), amelyet a Központi Bank január-júliusban 239 milliárd dollárra becsült.

„Amíg a fizetési problémákat állami szinten nem oldják meg, addig nem számíthatunk a befektetések dinamikus beáramlására Kínából” – hangsúlyozta Kirill Babajev, az Orosz Tudományos Akadémia Kína és Modern Ázsia Intézetének vezetője. Szerinte ez a helyzet a legsúlyosabban az orosz ipari ágazatot érinti, mivel az országnak a szankciók miatt számos berendezéstípusra nincs más beszállítója.

Általánosságban Kína Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere, tavaly az ország külkereskedelmének egyharmadát adta. A Kínai Általános Vámhivatal adatai szerint 2023 végén a Moszkva és Peking közötti kereskedelmi forgalom elérte a rekordot jelentő 240 milliárd dollárt. 2024 január-júliusában a fizetési problémák miatt a Kínából származó import több mint 1%-kal, 62 milliárd dollárra csökkent.

Júliusban vált ismertté, hogy a kínai pénzügyi szervezetek hallgatólagosan „tiszta” és „piszkos”, azaz az Orosz Föderációhoz kapcsolódó jüanokra osztják a jüant. A kínai bankok inkább nem dolgoznak az utóbbival.

Itt tartunk tehát, és most kifejtem, miért hívom én ezt harmadik ópiumháborúnak. Az ópiumháborúk elvileg a kereskedelem szabadsága miatt törtek ki, a gyakorlatban azért nem volt ilyen fennkölt a cél: tulajdonképpen arról volt szó, hogy Kínában ugyan feltalálták már nagyon régen a papírpénzt, de annyiszor omlott össze miatta a gazdaság, hogy pár száz évre feladták a kísérleteket és törtezüsttel meg rézpénzekkel fizettek. Az angol iparcikkek és az ópium kereskedelme viszont szó szerint annyi ezüstöt vitt ki az országból, hogy a belső gazdaság kezdett leállni. Nem volt mivel fizetni, az angol ópium meg csak ömlött Indiából, Burmából. És kizárólag ezüstöt fogadtak el érte, a drogfüggő kínaiak meg tonnaszám hordták nekik, válság ide, császári pátens oda. Ezért hányatta bele Lin Cö-hszü császári biztos az ópiumos ládákat a kikötő vizébe, amitől azonban a kereskedelem szabadsága sérült.

Tudjuk: az első és a második ópiumháborút is a Brit Birodalom nyerte meg, és végül Kína kénytelen volt aláírni az „egyenlőtlen szerződéseket”, melyek „félgyarmati” sorba taszították. Azért az idézőjel mindkét esetben, mert korábban maga Kína kényszerített sok szomszédjára ennél egyenlőtlenebb alkukat is, és az a félgyarmati sor is erős, barokkos túlzás: fogalmazzunk úgy inkább, hogy kénytelenek voltak felvenni a kapcsolatot a Nyugattal és kereskedni vele. De már az üzletmenetbe nem szólt bele a politika. Ekkor került Hongkong is brit uralom alá – és itt kezd gyanús lenni a hasonlóság.

Jóllehet a rubel még mindig nem teljesen aranyalapú – a háború kitörésekor voltak kísérletek arra, hogy ilyenné tegyék, de mivel nem kapták vissza a külföldön rekedt aranytartalékokat, ezekből annyi lett, hogy az orosz Központi Bank halmozza fel az ország aranyát, mármint, ami nincs a hölgyek ujjain meg a nyakán. Mármost azt látjuk, hogy az Oroszországi Föderáció rákényszerül, hogy az aranytartalékát, mely ugyan nem képezi a valutájának alapját, de nagyon komoly tényező a gazdaságában, elkótyavetyélje Kínának – ahogy annak idején Kína is elkótyavetyélte az ezüstjét a briteknek. Akár még jelképes is lehetne, hogy ez az üzlet Hongkongon keresztül zajlik – azért ne tegyünk már úgy, mintha ez a város nem tartozna már jó ideje de iure és de facto a Mínai Népköztársasághoz! És ne játszott volna komoly szerepet az ópiumháborúkban.

Ez most Kína bosszúja azért, amit ők „a megaláztatás évszázadának” neveznek. Hogy nincs igazuk, az csak nyugati szemmel nyilvánvaló: a saját álláspontjuk szerint mi vagyunk a felelősök minden bajukért, nem az éhínségek, forradalmak és polgárháborúk, melyeket saját maguk ellen vívtak. Mi, és a világon mindenki más, csak ők nem. Most várhatónak érzek az Oroszországi Föderációban egy villámgyorsan kialakuló hiperinflációt, gazdasági összeomlással kísérve, majd megérkezik a felmentő sereg Kínából – de távolról sem ingyen fogják végezni a mentési munkálatokat. Évszázadokig fogja nyögni Oroszhon azt a függőséget, amibe most kerül egy ostoba és céltalan háború miatt, és nagyon valószínű, hogy a területének jó részéről is le kell majd mondania a végén. Főleg arról, amit érint az „Új Selyemút”, vagy ahol értékes ásványi kincsek vannak. Esetleg kikötők, mint Vlagyivosztok. Vagy bármi egyéb, ami hasznos és értékes.

Igen, ez a harmadik ópiumháború, és ugyanolyan rendszer szerint vívják, mint az első kettőt. A kínai nagyon tanulékony nép.

 

Szele Tamás

Oszd meg másokkal is!

Ajánlott olvasnivaló:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük