Előre jeleznem kell, hogy most kissé gyomorforgató ügyekről és hazugságokról, rágalmakról lesz szó, konkrétan arról az orosz konteóról, miszerint Ukrajna állítólag támogatná az illegális szervkereskedelmet. A valóságban erről szó sincs, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Detector Media alapos, tényfeltáró írása, melyet az alábbiakban mutatok be.
Az orosz propagandisták rendszeresen dezinformációs kampányok építésére használják fel az ukrajnai egészségügyi ellátás témakörét. A legtöbbet és leggyakrabban az oroszok a „fekete transzplantológia”, „katonai biolaboratóriumok és az ukrán állampolgárokon végzett orvosi kísérletek”; „az ukrán hatóságok és a Nyugat, akik éhínséget készítenek elő Ukrajnában és a világban”; „kábítószer-laboratóriumok és harci gyógyszerek Ukrajna fegyveres erői számára”; „fertőző betegségek terjedése Ukrajnában” stb. témákat tárgyalják (a lista folytatható). A propagandisták kitartanak amellett, hogy az ukrán egészségügyi rendszer állami reformja nem működik, ezzel semmissé teszik annak eredményeit, és az ukrán hatóságokat az egészségügyi kérdések állítólagos rossz rendezésével vádolják. Ebben az elemzésben arról lesz szó, hogyan spekulálnak az oroszok a „fekete transzplantológia” témájával. Hiszen az orosz propaganda szerint az egész egészségügyi reform az állítólagos „szervkereskedelem” elfedésére szolgál.
A „fekete transzplantológia” ukrajnai létezéséről és virágzásáról szóló narratíva még 2014-ben született meg, rögtön a Méltóság Forradalmának első napjaiban. A témával kapcsolatos álhírek megjelenése egybeesik az akkoriban történt nagy horderejű eseményekkel. Az oroszok például azt írták, hogy a „Majdan-legények” embereket ölnek, és kiveszik a szerveiket. A vonatkozó cikkeket a Kreml által irányított, kelet-ukrajnai tüntetések kibontakozása idején tették közzé. Ezután Oroszország annektálta a Krím-félszigetet és megszállta a Donbásszt, ami alapjául szolgált az újabb, már módosított nyilatkozatoknak a „fekete transzplantológia” témájában. Amikor az orosz csapatok és nehézfegyverek bevonultak Ukrajnába, spanyol és olasz nyelvű cikkek jelentek meg az interneten az ukrán földön állítólag létező „fekete transzplantációs központokról”. Ennek a narratívának az iránya és felhasználása egyrészt belső volt, az egyszerű oroszoknak szólt, másrészt külső – az ukránokat és a nemzetközi közönséget célozta meg.
Miért nem olyan egyszerű a transzplantáció
Oroszország többször is kijelentette, hogy Ukrajnában állítólag nagyon könnyű bármilyen szervhez hozzájutni mind online, mind offline. Egy 2023-as „fekete transzplantációról” szóló cikkben Marija Zaharova orosz propagandista a következőket írta:
„Az eladó szerint 25 ezer euróért gyorsan leszállítható egy szív, 12 ezer euróért pedig egy vese. Megjegyzik, hogy a szállítás „csak az EU országaiba” 48-60 óra alatt elérhető egy orvosi konténerben, melyet előre egyeztetett helyen hagyhatnak, de a teljes árat előre kell fizetni… Vannak adatok arról, hogy 2023 júniusában az egyik NATO-ország egészségügyi minisztériumának képviselői megállapodtak az ukrán féllel egy teljes hűtőkocsi leszállításáról tele emberi szervekkel és testrészekkel, amelyeket leggyakrabban a szervtranszplantációban használnak fel.”
A transzplantáció azonban összetett folyamat, amely előzetes előkészítést és speciális feltételeket igényel. A sikeres transzplantációhoz mindenekelőtt össze kell egyeztetni a donor és a recipiens antropometriai adatait, valamint immunológiai kompatibilitásukat, amelyet számos laboratóriumi vizsgálat elvégzésével határoznak meg.
Ezért az ilyen műveletek bizonyos mennyiségű időt és előkészített rendszert igényelnek a folyamat mindkét résztvevője közötti kompatibilis egészségügyi mutatók megtalálására. Ellenkező esetben a donor szerve egyszerűen nem fog gyökeret verni a befogadó szervezetében, vagy akár gyulladásos reakciót is okozhat.
Érdemes megemlékezni az anatómiai anyagok adományozásának abszolút ellenjavallatairól is, mint például a HIV-fertőzés, az AIDS, a veleszületett vagy szerzett szifilisz, a vírusos hepatitis, a tuberkulózis minden formája, a tífusz stb. Külön-külön minden egyes szerv esetében számos olyan ellenjavallat létezik, amelyek közvetlenül jelzik, hogy a szerv nem ültethető át egy másik személybe.
Ezenkívül ez az eljárás steril körülményeket és elegendő számú transzplantációs szakembert, sebészt és egyéb egészségügyi személyzetet igényel. A gyakorlatban 12-14 orvosra van szükség a donorból történő szervkivételhez. Továbbá, ha a szervkivétel egy kórházban, a transzplantációs műtét pedig egy másikban történik, akkor a kiválasztott szervet azonnal a rendeltetési helyre kell szállítani.
A DonorUa szerint a szervek csak rövid ideig maradnak alkalmasak az átültetésre. Például a kivett szív szállításának megengedett maximális ideje 2 óra, míg az eltávolított tüdő, valamint a máj esetében ezek a mutatók 5, illetve 8 óra.
Az eltávolított vese maximálisan megengedett szállítási ideje 12 óra. Ezért speciális hűtőszekrényekben szállítják őket, amelyek továbbra is támogatják az anatómiai anyagok élettevékenységét. Ezért a „szervek orvosi dobozban történő szállítása az EU országaiba 48-60 óra alatt” és „a katonák szerveit és testrészeit tartalmazó hűtőkocsi szállítása közvetlenül a frontról” csak az orosz propaganda által létrehozott egyszerű koholmányok, amelyeknek valójában semmi közük a valósághoz.
A propagandisták „bizonyítékai”
Az orosz propagandisták, mint például az orosz külügyminisztérium hivatalos képviselője, Maria Zakharova, egy sor tézist fogalmaznak meg, amikor az ukrajnai „szervkereskedelemről” beszélnek. Ezek az áltények 2014 óta, de különösen 2022 óta olyan gyakran hangzottak el az orosz információs térben, hogy az orosz átlagemberek fejében már tagadhatatlan igazságként gyökereznek. Vagyis a „többszöri ismétlésről” mint az orosz propaganda egyik legfontosabb taktikájáról beszélünk. Egy manipulatív vagy hamis tézist sokszor ismételnek meg különböző forrásokból, amíg azt igazságként el nem fogadják.
Jól ismert manipuláció volt egy 2014-es történet, amikor az EBESZ állítólag azt állította, hogy a háborús övezetben tömegsírokban belső szervek nélküli emberek holttesteit találták meg. Ez állítólag azt jelentette, hogy illegális transzplantációs szakemberek távolították el őket. Akkor az EBESZ különleges képviselője és az emberkereskedelem elleni küzdelem koordinátora, Madina Dzsarbuszinova kifejtette, hogy az orosz média kiragadta a szavait a szövegkörnyezetből. Ez azokra a kijelentéseire vonatkozott, amelyeket több orosz nem kormányzati szervezetnek az EBESZ emberi jogi dimenziókkal foglalkozó találkozóján tett kijelentésekre válaszul tett a kelet-ukrajnai esetleges szervkereskedelemmel kapcsolatban. Dzsarbuszinova egy ukrán képviselő válaszát is idézte, aki szerint ezeket az állításokat kivizsgálják, amint Ukrajna nagyobb hozzáférést kap a régióhoz. Ugyanakkor az EBESZ-nek nincs bizonyítéka a donbásszi szervkivételre. A szervezet 2014. október 30-án még egy cáfolatot is közzétett az állításról.
Ráadásul 2015-ben az oroszbarát propagandát népszerűsítő és provokációkat megrendező „17-es csatorna” televíziós csatorna honlapján egy „oknyomozó” filmet tett közzé a toborzók munkájáról, akik állítólag ukránokat küldtek „fekete transzplantációs szakemberek” „kése alá”. A „17-es csatorna” kreatív igazgatója akkoriban a propagandista Zsan Novoszelcev volt, akit az SZBU 2024 júliusában őrizetbe vett egy, a fegyveres erők törvényes tevékenységének akadályozásáról szóló paragrafus alapján. Ő és bűntársai fegyveres ellenállásra szólítottak fel. A film leírása szerint „az ukránok szerveladásának mértéke a legnagyobb a posztszovjet térségben, és teljes egészében a korrupcióra és a titkosított jelszavakra épül”.
A filmben elhangzik, hogy a leendő recipiens általában 120-150 ezer dollárt fizet egy veséért. Ebből a pénzből az ukrán donor legfeljebb 10%-ot kap, vagyis legalább 100 ezer dollár marad „a »fekete transzplantáció szakembereinek« zsebében”. A „nyomozás” az ukrán bűnözők és a külföldi klinikák közötti állítólagos kapcsolatokat igyekezett feltárni, hangsúlyozva a feketepiac méreteit és brutalitását. Maga a film azonban manipulatív. Nem idéz elegendő bizonyítékot a régióban folyó szervkereskedelem létének alátámasztására, és a történetben megjelenő szereplők történetét nem lehet ellenőrizni, mert a nevüket nem adják meg.
Egy másik tézis, amelyet a propagandisták időről időre felhasználnak, hogy alapot és hitelességet adjanak a következő hamisítványoknak, a grúz exelnök, Miheil Szaakasvili volt felesége, Sandra Roelofs vádja. A Roelofs vezetésével szervkereskedelemmel foglalkozó „sürgősségi segély- és újraélesztési csoport” például speciális központokat hozott létre Kramatorszkban és Szeverodonyeckben, ahová sebesült ukrán katonákat küldtek. Olekszandr Kvitasvilit, Grúzia, majd Ukrajna korábbi egészségügyi miniszterét is a rendszer egyik munkatársának nevezték. Ezt az információt azonban a Myth Detector projekt grúz tényellenőrzői egyszer már cáfolták. Ugyanakkor a propagandisták megőrizték ezt a hamis történetet az arzenáljukban, és használták, amikor szükség volt rá. Különösen Nikoloz Mzsavanadze, a grúz Kreml-barát „Szezoni TV” műsorvezetője sugározta újra és újra; az orosz „NTV” propagandacsatorna még egy kiegészítő történetet is leforgatott a Szaakasvili család elleni vádakkal; az orosz propaganda pedig 2022-ben a TikTok-on terjesztette a vonatkozó videót.
2023. május 24-én az orosz propaganda ismét a „fekete transzplantáció” témáját vette elő Ukrajnában az RT „Tankok a vesékért” című új filmjében. Amint azt a Dezinformáció Elleni Küzdelem Központja megjegyezte, ez a film az orosz propaganda által 2014-2022 között aktívan készített összes dezinformációs üzenet és kampány összefoglalója volt. A film fokozatosan tárja fel a „fekete transzplantáció” témáját Ukrajnában, kezdve a Méltóság Forradalmától, a donbásszi orosz-ukrán háborútól egészen napjainkig. Ráadásul maga a történet cselekménye tele van olyan vádakkal, hogy az ukrán hatóságok mindent megtesznek az „árnyék-transzplantológia” fejlődésének elősegítése érdekében, amely állítólag csak egyszerűsíti az ukránok anatómiai anyagainak nyugati országokba történő átvitelét. Azok, akik a filmben ezeket az üzeneteket terjesztik, Oroszország és/vagy az úgynevezett „LNK” és „DNK” bábkormányainak képviselői.
Az oroszok rendszeresen kiegészítik „bizonyítékbázisukat” a szervkereskedelem „szemtanúinak” hamis tanúvallomásaival, koholt cikkekkel, valamint fotó- és videóhamisításokkal. A hamis tanúk, akik a frontvonal vagy a megszállt területek lakosainak adják ki magukat, visszhangozzák a Kreml propagandáját, azt állítva, hogy „tudják”, hogyan adják el állítólag az ukrán fegyveres erők katonáinak és a helyi gyerekeknek a szerveit. Hamis tanúvallomásokat tesznek, és a propagandisták ezeket szalonképes formába csomagolják: közzéteszik a vonatkozó videóinterjúkat, történeteket vagy cikkeket. A valós bizonyítékok hiánya ellenére az átlagos orosz néző magába szívja ezeket az információkat, és megerősíti saját negatív hozzáállását a „szörnyű ukránokkal” kapcsolatban.
Az ukrán jogszabályokat övező mítoszok
Az egészségügyi reform 2017-es elfogadása után a propagandisták elkezdték a transzplantológiát eszközként használni az ukrajnai változások lejáratására. „Minden nap figyeltük a médiát, és mindig meglepődtem; hogy lehet, hogy ennyi orosz médium ír a reformunkról? Még néhány újság, például a „Korasznojarszkije Izvesztyija” is írt az ukrajnai egészségügyi reformról” – emlékezett vissza Pavlo Kovtonyuk, az Egészségügyi Minisztérium volt helyettes vezetője az »Ukrajinszka Pravda« című lapnak adott kommentárjában.
Az akkori egészségügyi miniszter, Uljana Suprun is az ukránellenes információs kampány célkeresztjébe került. Az orosz média és bloggerek azt írták, hogy „az amerikai nő, Suprun tönkreteszi az ukrán orvoslást”, „megöli a nemzetet”, és „elősegíti az ukrán szervek tömeges eladását nyugati országoknak”.
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a szervátültetést a donor életében vagy halála után önkéntes és tudatos beleegyezés nélkül az ukrán törvények tiltják. Ezért mindenkinek, aki még életében szervdonor akar lenni, be kell nyújtania kérelmét bármelyik transzplantációs központba, és teljes körű orvosi vizsgálaton kell átesnie, amely után az orvosok megállapítják, hogy az adott személy megkaphatja-e a donor státuszt.
Posztumusz donáció esetén az átültetésre csak a recipiens írásbeli beleegyezésével kerül sor, amelyet még életében kitöltött, vagy a hozzátartozói írásbeli engedélyével. A posztumusz adományozás azonban bizonyos korlátozásokat is tartalmaz, különösen azt, hogy tilos szerveket eltávolítani olyan elhunytaktól, akik az árvák vagy a szülői gondoskodástól megfosztott gyermekek, fogyatékkal élők, azonosítatlan személyek, illetve a háborúban elesett katonai vagy polgári áldozatok kategóriájába tartoznak. A törvény értelmében az embernek joga van ahhoz is, hogy visszavonja a posztumusz szervadományozásra vonatkozó döntését.
Emellett a 2457. számú, „Ukrajna egyes, az anatómiai anyagok emberbe történő átültetését szabályozó törvényeinek módosításáról” szóló törvényt nem azért fogadták el, hogy „legalizálják az ukránok szerveladását”, ahogyan azt az orosz propagandisták akkoriban mondták, hanem azért, hogy egy átfogó transzplantációs rendszert építsenek ki, amely egyszerűsíti a donorok megtalálásának folyamatát. A törvénynek köszönhetően 2021. január 1-jétől az Egységes Állami Transzplantációs Információs Rendszerben (EDIST) megtalálhatóak az információk azokról az emberekről, akik a haláluk után szerveiket donációra szeretnék felhasználni, valamint az élő donorokról és recipiensekről.
Maria Zaharova orosz propagandista a már említett cikkében erről a törvényről is írt. A törvény eltörölte a közjegyzői igazolás szükségességét az adományozáshoz való írásbeli hozzájárulásról. Véleménye szerint ezeket a módosításokat állítólag azért hozták, hogy egyszerűsítsék a szervkivételt azokból a halottakból, akik életükben nem adták beleegyezésüket. A valóságban azonban továbbra is szükség van a donor beleegyezésére. A módosítások célja a bürokrácia és az esetleges korrupciós módszerek visszaszorítása volt a szervátültetés területén.
Zakharova szerint e törvény értelmében Ukrajna állítólag „engedélyezte a gyermekek szerveinek eltávolítását”. Ez azonban nem több egyszerű manipulációnál, mivel az ukrán jogszabályok szerint a kiskorúak halála utáni szervátültetés csak a szülők vagy a törvényes képviselők engedélyével lehetséges. Életében egy kiskorú lehet vérképző őssejtek donora, de csak különleges esetekben és mind a donor, mind a szülők/gondviselők/törvényes képviselők beleegyezésével. Ezért, mint láthatjuk, Ukrajnát a „fekete transzplantológia” törvényi szintű legalizálásával vádolni megalapozatlan.
Az orosz Állami Duma alelnökének, Anna Kuznyecovának az állítása, miszerint a „fekete transzplantációból” származó bevétel állítólag Ukrajna teljes állami költségvetésének 7%-át teszi ki, szintén alaptalan. A VoxCheck csapata kifejtette, hogy a transzplantológia nem jövedelmező tevékenység Ukrajna számára, mivel minden szervátültetés teljesen ingyenes úgy a donor, mint a recipiens számára. Ukrajna 2018-ban indította el a transzplantációk állami finanszírozásának kísérleti programját, amelynek keretében minden szervátültetési műtétet 100%-ban az állam fizet. „Ráadásul Kuznyecova logikátlan kijelentéseket tesz az „árnyék-transzplantációból” származó bevételről. Valójában az árnyéktevékenység nem érintené az állami költségvetést, mivel az illegális tevékenységek után nyilvánvalóan nem fizetnek adót” – jegyezte meg a vizsgálat.
Ami az Ukrajnából külföldre történő szerveladás kérdését illeti, ezeket az eseteket szintén soha nem bizonyították. 2022 áprilisában az ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta a törvénymódosításokat, amelyek mentesítik az áfa alól a szervátültetéssel kapcsolatos orvosi eljárásokat és szolgáltatásokat. A változtatás célja, hogy az ukrán állampolgárok számára elérhetőbbé tegyék a transzplantációs eljárást, és semmiképpen ne segítsék elő a szervek külföldre történő exportját. Ezenkívül háborús körülmények között nem engedélyezett a légi közlekedés használata a szervátültetésre szánt szervek szállítására, ami kétségtelenül megnehezítené a szervek más országokba történő szállításának folyamatát.
Ki a „felelős”?
Az orosz propaganda az ukrán hatóságok képviselőit jelöli meg az ukrán állampolgárok szerveivel való kereskedelem fő felelőseként. Egyes esetekben a propagandisták a bűnüldöző szerveket, különösen az ukrán biztonsági szolgálatot, a frontvárosok helyi hatóságait és az ukrán egészségügyi minisztériumot tartják felelősnek a „fekete transzplantációért”.
Oroszország számos nem kormányzati szervezetet is lejárat, különösen a nemzetközi szervezeteket, amelyek állítólag „fekete transzplantációval” foglalkoznak Ukrajnában. Például 2022 májusának végén a Kreml-közeli média dezinformációkat terjesztett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának Mariupolban folytatott tevékenységéről. Az oroszok azt írták, hogy az ICRC bázisán több száz gyermek orvosi kartonját találták meg, amelyekben állítólag „egészséges belső szerveket” kerestek „fekete transzplantációhoz”. Az ICRC akkoriban úgy reagált erre a vádra, hogy az ilyen állítások alaptalanok. Az Ukrán Nemzetbiztonsági Tanács dezinformáció elleni központja arra a következtetésre jutott, hogy ezt a hamisítványt kifejezetten az évente június elsején ünnepelt nemzetközi gyermeknapra időzítették. Az oroszok így próbálták igazolni a Mariupolban elkövetett atrocitásokat, és „béketeremtőként” akarták feltüntetni magukat.
Az orosz propaganda verziója szerint a FRIDA Ukrajna nevű szervezet, amely az ENSZ Fejlesztési Programjától és a japán kormánytól kap támogatást, szintén „szervátültetéssel” foglalkozik ahelyett, hogy orvosi segítséget nyújtana a frontterületen élőknek. A FRIDA Ukraine nevű ukrán-izraeli orvosi missziót Roman Goldman és Mark Nevyazky izraeli állampolgárok alapították. Ukrajnából és Izraelből 980 orvost tömörít. Az orosz vádak azon alapulnak, hogy Japánnak szüksége van donorokra, és hogy az izraeli orvosokat a világ legjobb transzplantációs szakembereinek tekintik. Az orvosok azonban nem végeznek transzplantációkat a misszió keretében. A teljes körű háború kezdete óta orvosi segítséget nyújtanak a frontterületeken élő gyermekeknek, fogyatékkal élőknek és időseknek. Ezért az ellenük felhozott vádak alaptalanok.
Hasonló orosz történet szólt az amerikai Global Surgical and Medical Support Groupról (GSMSG), amely állítólag „kezelés” ürügyén illegálisan vett ki szerveket sebesült katonákból. Ez állítólag a németországi Landstuhl városában történt. Az ukrán harcosok szerveit állítólag NATO-tiszteknek szánták volna. Valójában azonban a csoport a konfliktusövezetekben vagy természeti katasztrófa sújtotta területeken élő civileknek nyújt orvosi segítséget. A teljes körű invázió kezdete óta a GSMSG munkatársai ukrán orvosokat képeztek ki taktikai gyógyászatra és a sebesültek sebészeti ellátására.
„A „fekete transzplantációs szakemberek” elsődleges áldozatai Ukrajnában a gyerekek és az ukrán fegyveres erők katonái”
2022 áprilisában az ország külső elektronikus hírszerzéséért felelős kanadai Kommunikációbiztonsági Központ arra figyelmeztetett, hogy orosz kampány folyik annak a dezinformációs tézisnek a terjesztésére, miszerint Ukrajna állítólag halott katonák, nők és gyermekek szerveit gyűjti össze további transzplantációk céljából, és mobil krematóriumokat használ a bizonyítékok eltüntetésére. Ezzel a kampánnyal Oroszország az inváziót próbálta igazolni, mondván, hogy „az ukránokat meg kell menteni”.
Oroszbarát források téves információkat terjesztettek arról, hogy az árvaházakból származó ukrán gyerekeket szervkereskedelem céljából külföldieknek adják el. Például 2022-ig többnyire az ukrán fegyveres erők sebesült katonáiról volt szó, most az orosz propaganda szerint az ukrán hatóságok „ártatlan gyerekeket” is bevontak ebbe a folyamatba. Éppen ezért, ahogy a propagandisták állították, az ukránoknak nem a látszólag jó szándékkal érkező orosz csapatoktól, hanem a „bűnöző kijevi rezsimtől” kell megvédeniük magukat.
Ami az ukrán hadsereget illeti, az orosz propaganda központi üzenete az volt, hogy a harctéren megsebesült katonákat más országokba evakuálják állítólagos kezelésre, ahol valójában a szerveiket távolítják el. Ezután holtan visszaszállítják őket Ukrajnába, hogy eltemessék őket. Oroszország így próbálta azt sugallni, hogy Ukrajna a Nyugatnak nyújtott katonai segélyért „fizetségként” cseréli el az emberek szerveit. Emellett a Kreml-barát média olyan anyagokat terjesztett, amelyekben az állt, hogy több száz dollárt kell fizetni egy olyan, a fronton harcoló, súlyosan vagy halálosan sebesült katonáért, aki vállalja a szervkivételt egy tábori kórházban. Ezek a történetek azonban hamisnak bizonyultak. Oroszország az „ellenség dehumanizálásának” nevezett propagandataktikához folyamodik, amikor az ukránok „kegyetlenségéről” beszél, akik állítólag készek eladni népük szerveit. A propagandisták célja, hogy meggátolják az ukránok iránti szimpátia kialakulását, és még inkább, hogy az oroszokat arra ösztönözzék, hogy „szent küldetésként” menjenek a háborúba.
Az ukrajnai „fekete transzplantológia” egy olyan összeesküvés-elmélet, amelyet az oroszok évtizedek óta fejlesztenek. A propagandisták állandó visszatérése a témához arról tanúskodik, hogy Oroszország számára ez nagyon fontos. Ezeket az üzeneteket a hazai és a nemzetközi közönségnek egyaránt terjesztik. A külföldi és ukrán médiában történő cáfolatuk azonban megakadályozza, hogy a kampány elérje a propagandisták által kívánt hatást. Az orosz propaganda által a téma keretében követett célok között szerepel Ukrajna katonai-politikai vezetésének lejáratása és a belé vetett bizalom csökkentése, az államról alkotott negatív kép kialakítása a nemzetközi közösség szemében, valamint Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának igazolása.
Zárszóként annyit mondanék, hogy ősi ösztönöket ébreszt a hiszékeny közönségben a szervkereskedelem mélyen hamis vádja: tulajdonképpen olyasmi ez, mintha Ukrajnát kannibalizmussal vagy halottidézéssel rágalmaznák. De mindenki tudja, hogy közönséges, ócska, ordas hazugságokról van szó – tudjuk, mert az orosz állami médiából származnak.
Nem győzöm elégszer ismételni a külpolitikai újságírás egyik alaptételét:
„Sose higgy el semmit, míg a TASZSZ nem cáfolta – és sose higgy el semmit, amit a TASZSZ állít”.
Szele Tamás
