Ukrajna és Oroszország közt tombol a háború, Libanonban már második napja pukkadoznak a híradástechnikai szerkezetek, Tajvan sandán figyeli kicsiny szorosát, Kína ugyanarra mered, de fenyegetően, Észak-Koreából nagy kopácsolás hallatszik, csak nem tudni, mit gyártanak: atombombát vagy szovjet szabványú lőszert Moszkvának? Putyin sámánokat kerget a világ körül, de még ebben a parázs helyzetben sem feledkezhetünk meg az anarchiába süllyedt Haitiről.
Korábban már írtam arról, hogy mekkora ott a válság, a jelenlegi helyzetet pedig a Carnegie Alapítvány honlapja elemzi. Akkor lássuk, mi a helyzet Papa Doc és a tonton macoute-ok földjén? Bizony, még mindig kriminálisak az állapotok.
Múlt héten Antony Blinken külügyminiszter Haitire utazott, hogy találkozzon a szigetország ideiglenes miniszterelnökével, Garry Conille-lel. A látogatás a kenyai vezetésű, az ENSZ által támogatott többnemzeti biztonsági támogató misszió (MSS) és az országnak a bűnbandák által folytatott erőszak megszüntetéséért és a demokratikus uralom helyreállításáért vívott küzdelmei iránti támogatásának kifejezése volt.
Közel egy évvel az MSS jóváhagyása után azonban a Port-au-Prince-t, Haiti fővárosát terrorizáló bandák elleni küzdelemben csak lassú, időszakos előrelépés tapasztalható. „Ebben a kritikus pillanatban – mondta Blinken újságíróknak útja során – az MSS-nek több finanszírozásra van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan teljesíthesse célkitűzéseit.” A teljes finanszírozás kétségtelenül segíteni fog az MSS előtt álló kihívások kezelésében, amelyek közé tartozik a munkaerőhiány. Az MSS számára létrehozott ENSZ vagyonkezelői alaphoz való hozzájárulások növelése lehetővé teszi a kenyai vezetésű misszió számára, hogy hatékonyan küzdjön a bűnbandák ellen, helyreállítsa a humanitárius segélyek áramlását, és megteremtse a 2026-ra tervezett demokratikus választásokhoz szükséges feltételeket.
Az MSS-t Ariel Henry volt miniszterelnök nemzetközi segítségért folyamodó felhívására hozták létre a Jovenel Moïse elnök 2021-es meggyilkolását követően Haiti egyre romló biztonsági körülményei közepette. Márciusban a bandák megpróbálták elfoglalni a fő repülőteret és megrohamozták Port-au-Prince egyik nagy börtönét. Segítettek Henry eltávolításában is, aki nagymértékben népszerűtlen volt, és az MSS részleteinek véglegesítése céljából elhagyta az országot. Május végén Haiti átmeneti elnöki tanácsa Henry helyére Conille-t nevezte ki, és júniusban megérkezett az első MSS-kontingens.
A mai napig 400 kenyai rendőr állomásozik Haitin, akik a Haiti Nemzeti Rendőrség mellett dolgoznak – de ez még mindig messze elmarad a 2023 októberében Kenya által ígért 1000 főtől. Továbbá Jamaica bejelentette, hogy első körben huszonnégy katonai és rendőri alkalmazottat telepít Haitire, ami még mindig kevesebb, mint a márciusban ígért 200 fős létszám. A Bahamák, Banglades, Barbados, Benin és Csád ígért rendőrei – amelyekkel a misszió teljes létszáma 2500 főre emelkedne – még nem érkeztek meg. Az amerikai illetékesek elismerik, hogy a jelenlegi létszám önmagában nem képes véget vetni Haitin a bandák által folytonosan elkövetett erőszakos cselekményeknek.
Ezeket a kihívásokat súlyosbítja az MSS teljes finanszírozásának és operatív működtetésének elmaradása, ami lehetővé tette a bandák számára, hogy beékelődjenek és tovább destabilizálják a fővárost. Az ENSZ vagyonkezelői alapjának finanszírozási hiánya – amely a hagyományos békefenntartó missziók esetében alkalmazott kötelező értékelések helyett a tagállamok önkéntes hozzájárulásaira támaszkodik – jelentősen késleltette a kenyai rendőrök Haitire történő telepítését, majd az elégtelen felszerelés és a késedelmes fizetés akadályozta a műveleti hatékonyságukat, ami hatással volt a morálra.
Az Egyesült Államok aránytalanul nagy pénzügyi terhet vállalt az MSS érdekében, 380 millió dollárral járult hozzá, míg Kanada 59 millió dollárt biztosított. Az Egyesült Államok jelentős hozzájárulása érthető, tekintettel földrajzi közelségére és gazdasági kapacitására. A haiti válság azonban olyan regionális probléma, amely a nemzetközi közösség kollektív reagálását indokolná. A nagyobb gazdaságoknak fel kellene lépniük, hogy segítsenek a misszió teljes körű működéséhez szükséges pénzügyi cél elérésében.
Becslések szerint az MSS teljes műveleti képességének eléréséhez – a katonák fenntartásához, a rendőrség fegyverzetéhez és a haiti nemzeti rendőrség képzéséhez – évente körülbelül 600 millió dollárra lesz szükség. A misszió pénzügyi alapjának bővítése megkönnyítené a misszió teljes működtetéséhez szükséges mintegy 200 millió dollár előteremtését.
Különösen Franciaországnak kellene jelentősen növelnie hozzájárulását. Párizsnak vitathatatlanul történelmi felelőssége van abban, hogy nagyobb mértékben járuljon hozzá az ENSZ-alaphoz, tekintettel Haitihez mint egykori gyarmatához fűződő történelmi kapcsolataira. Az akkori Saint-Domingue néven ismert Haiti Franciaország egyik leggazdagabb kolóniája volt. Miután 1804-ben elnyerte függetlenségét, Haiti 112 millió frankot (mai dollárban kifejezve nagyjából 560 millió dollárt) fizetett Franciaországnak szuverenitása elismeréséért és a rabszolgatartók kártalanításáért. A 2023-ban 13,5 millió eurós (14,6 millió dollár) humanitárius segélyezési hozzájárulás mellett Franciaország eddig csak 3 millió euróval (3,3 millió dollár) járult hozzá az MSS vagyonkezelői alapjához. Valóban, enyhe kifejezéssel élve is ennek a felajánlásnak a növelése Franciaország GDP-jének kevesebb mint 0,01 százalékát jelentené, és minimális költséget jelentene, tekintettel a történelmi és etikai szükségszerűségekre.
Ha több G20-ország egyenként 30-50 millió dollárral járulna hozzá az ENSZ vagyonkezelői alapjához, a célt gyorsan el lehetne érni. Emellett az Európai Unió is biztosíthatna finanszírozást, bár ez bonyodalmakba ütközhet, mivel valamennyi tagállam egyhangú beleegyezésére van szükség, és jelenleg is komoly erőfeszítéseket tesznek Ukrajna támogatására az orosz agresszió elleni védekezésben. Az EU egyes tagállamai is csatlakozhatnának Franciaországhoz és Németországhoz, amely 5,41 millió dollárt ígért. Japán még nem járult hozzá az MSS finanszírozásához, de már több millió dollárral támogatta a Haiti által vezetett, az egészségügy és a biztonság javítására irányuló erőfeszítéseket. Brazíliában Luiz Inácio Lula da Silva elnök kormánya nem szívesen vállal szerepet egy újabb békefenntartó misszióban, mivel az általa 2004 és 2017 között vezetett, ENSZ által támogatott haiti misszió története problematikus volt. A missziót szexuális visszaélésekkel, a kolerajárvány bagatellizálásával és civilek elleni erőszakkal kapcsolatos vádakkal illették. Ez a vonakodás azonban nem zárhatja ki, hogy Brazília pénzügyi támogatást nyújtson az MMS-nek, még ha minimálisat is.
Annak hangsúlyozására, hogy a kenyai rendőri erők és a haiti nép támogatásában sürgősen szükség van a közös felelősségvállalásra, több közelgő nemzetközi fórum ideális lehetőséget kínál az Egyesült Államok vezető képviselői számára, hogy kifejtsék álláspontjukat. Az ENSZ Közgyűlése (UNGA) e havi ülése komoly platform lehetne az MSS-hez való globális hozzájárulás szükségességének hangsúlyozására. Ez különösen fontos üzenet, tekintettel arra, hogy az ENSZ Közgyűlés témája a „Senkit sem hagyunk hátra”, miközben a világ az ukrajnai és gázai konfliktusokkal, valamint az éghajlati válsággal küzd. Emellett a novemberi brazíliai G20-csúcstalálkozó is fontos helyszínt biztosíthat a tehermegosztás mellett való kiálláshoz.
Az MSS pénzügyi nehézségei miatt amerikai tisztviselők fontolóra vették, hogy a missziót az ENSZ békefenntartó műveletévé alakítsák át. Bár ez az átállás enyhíthetne bizonyos pénzügyi kihívásokon, ehhez az ENSZ Biztonsági Tanácsának hivatalos jóváhagyására lenne szükség. Ez a folyamat új mandátum megszerzését és az állandó tagok szavazatainak biztosítását foglalná magában, ami jelentős késedelmeket okozhatna a működésben. Az ilyen késlekedések tovább veszélyeztethetik mind Kenya elkötelezettségét a misszió mellett, mind Haiti esélyeit arra, hogy 2026-ban választásokat tartson. A haiti nép jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a helyszínen dolgozzon ki megoldásokat a jövőbeli kormányzásra. Most sürgős segítségre van szükségük a stabilitás és a rend helyreállításához, nem pedig a nemzetközi közösség jóindulatú elhanyagolására.
Látjuk tehát: a Pokolba vezető út is csupa-csupa jó szándékkal van kikövezve. Főleg, ha az a jó szándék leginkább csak szóban nyilvánul meg. Akkor biztos, hogy az út a Pokolba visz. Vagy – Haitibe. Nagy különbség most már nincs a kettő között.
Szele Tamás
