Most, amikor az egész Közel-Kelet a libanoni helyzetet figyeli, érdemes vigyázó szemünket kicsit délre, a Gázai Övezet felé fordítani, ahol ha nincs is vége a harcoknak, de a Hamász olyan komoly veszteségeket szenvedett, hogy még a fennmaradása is csak bizonyos feltételek teljesülése mellett lehetséges – és a Hezbollah jelenleg nincs abban a helyzetben az ismert okok miatt, hogy támogathassa a Hamászt.
Ezzel az állapottal foglalkozik – kifejezetten katonai, tehát nem politikai szempontból – Andie Parry tanulmánya az ISW honlapján. Lássuk tehát, mi történik a Gázai Övezetben!
Izrael valószínűleg legyőzte a Hamászt Khan Younisban, és jelenleg azon van, hogy ezt tegye Rafahban is. A Hamász-erők mindkét helyen súlyos veszteségeket szenvedtek el, és már nem működnek hatékony katonai egységként. Vereség akkor következik be, amikor az ellenséges erő „átmenetileg vagy véglegesen elveszítette a harcra alkalmas fizikai eszközeit vagy szándékát”, és kénytelen engedni a saját parancsnokunk akaratának. Egy ellenséges erő legyőzése sokkal kevésbé erőforrás- és időigényes tevékenység, mint az erő megsemmisítése. Egy ellenséges erő megsemmisítéséhez olyan mértékű károkat kell okozni, hogy az ne tudjon tovább működni anélkül, hogy teljesen újjáalakítanák. A Hamász brigádjainak vereségét a szervezet megsemmisítésévé kell konvertálni, ami további izraeli vagy nemzetközi intézkedéseket tesz szükségessé annak megakadályozására, hogy a szervezet újra talpra álljon.
A Hamász tudatos, de végül sikertelen védekezést szervezett az izraeli előrenyomulással szemben Khan Younisban az Izraeli Védelmi Erők (IDF) 2023 decembere és 2024 áprilisa közötti első ottani tisztogató hadműveletei során. Ezzel szemben 2024 nyarán Khan Younisban az IDF ellen irányuló támadásai alkalomszerűnek tűntek, és nem voltak taktikailag kifinomultak. Úgy tűnt, hogy ezek a támadások nem követtek összehangolt, több parancsnoki szintre kiterjedő hadjárati tervet. Az IDF nyilvános jelentései megerősítik ezt a véleményt. Az IDF médiaszerve júliusban arról számolt be, hogy az izraeli erők nem ütköztek „jelentős ellenállásba”, amikor behatoltak Khan Younisba. Ez az IDF-jelentés összhangban van a Khan Younisban júliusban elkövetett támadások alacsony mértékével. A Hamász csak 31 támadást vállalt magára a 2024 júliusában és augusztusában Khan Younisban az izraeli erők ellen irányuló támadások közül, szemben a februári és márciusi 72 támadással. 2024 nyarán a Khan Younis Brigád nem tudta végrehajtani egyik kulcsfontosságú küldetését – megakadályozni az IDF-et az izraeli túszok kimentésében –, amikor az IDF hat izraeli túsz holttestét hozta vissza onnan.
A Hamász hatékonyságának csökkenése Khan Younisban 2024 nyarán összhangban van a dandárparancsnok saját beszámolójával erői képességéről. A Hamász Khan Younis-i dandárparancsnoka, Rafe Salamah egy július 13-án bekövetkezett halála előtt írt, keltezés nélküli levelében arról számolt be Yahya Sinwar Hamász-vezetőnek, hogy a dandár 50 százalékos veszteséget szenvedett, a megmaradt harcosok további 25 százaléka pedig mentálisan vagy fizikailag alkalmatlan volt a harcra. Salamah azt is írta, hogy a dandár elvesztette kézifegyvereinek 60 százalékát és páncéltörő fegyvereinek 65-70 százalékát. Levelét a júliusi újabb izraeli hadműveletek előtt írta, ami azt jelenti, hogy a Hamász szinte biztosan további harcosokat és hadianyagot veszített Khan Younisban, miután megírta a levelet. A dandár hasonlóképpen elvesztett egy sor vezető parancsnokot – köztük Salamah-t –, akiket nehéz lesz pótolni. Nem úgy tűnik, hogy a Khan Younis-i dandár alárendelt parancsnokságai tudnak kommunikálni egymással vagy a magasabb parancsnokságokkal, mivel nincs összehangolt védelmük az izraeli hadműveletekkel szemben.
A Hamász közelmúltbeli alacsony támadási aránya és a Rafahban végrehajtott műveletek kidolgozatlansága azt jelzi, hogy a Rafahi Brigád súlyosan leépült, és már nem működik hatékony katonai egységként. A Hamász támadásainak heti aránya Rafahban folyamatosan csökkent, mióta az IDF 2024 májusában belépett a területre. Úgy tűnik, hogy a támadásoknak már nincsenek világos taktikai vagy műveleti céljaik, ami a parancsnokság és az irányítás összeomlására utal. Az IDF nyilatkozatai alátámasztják ezt az értékelést. A Hamász fegyveresei Rafahban szintén elmulasztották az izraeli túszok őrzését, ami egy élő túsz megmentéséhez és hat túsz holttestének visszaszerzéséhez vezetett idén nyáron.
A Hamász maradványai Khan Younisban és Rafahban a megfelelő körülmények között újjáalakulhatnak, a brigádok veresége ellenére. Ezek a megmaradt harcosok valószínűleg továbbra is alkalomszerű támadásokat fognak végrehajtani az izraeli erők ellen, ha az IDF újra bevonul Khan Younisba. Ezek a támadások azonban nem lesznek hatékonyak, hacsak az izraeli nyomás megszűnése nem ad lehetőséget a Hamásznak arra, hogy újjáépítse katonai szervezetét. A Khan Younis Brigádnak nagy valószínűséggel nincs működő parancsnoki struktúrája vagy kommunikációs rendszere, és nincs lehetősége az erők kiképzésére, felfegyverzésére és újraelosztására. Az IDF jelenlegi légi és szárazföldi műveletei korlátozzák a Hamász parancsnoki központjainak működését, a kisebb sejtek parancsokat kapnak ugyan, de a fegyveresek nem férhetnek hozzá a Gázai Övezet más területein álló raktárakhoz. Az IDF légicsapásainak szüneteltetése, valamint az áruk és a személyzet szabad mozgása a Gázai Övezetben lehetővé tenné a megmaradt fegyveresek számára, hogy hatékonyabb és szervezettebb támadásokat hajtsanak végre az izraeli erők ellen. A túlélő Hamász-tagok olyan káderként működnének, amely biztosítja a folytonosságot a szervezeten belül, hogy kapacitását a korábbi szintre építse vissza.
A Hamász másik három brigádja a Gázai Övezet középső és északi részén valószínűleg különböző mértékű leépüléssel néz szembe, de a CTP-ISW egyelőre nem hajlandó úgy értékelni, hogy ezek az egységek vereséget szenvedtek. Minden bizonnyal mindegyik brigád elvesztette hozzáférését a nagy mennyiségű fegyverhez, rakétához, személyi állományhoz és az alagúthálózathoz. Az IDF megsemmisítette azt az alagúthálózatot, amely a Hamász-egységek földalatti együttműködését és mozgását segítette elő a Gázai Övezet északi és déli részén lévő brigádok között. A Hamász Gázavárosi és észak-gázai brigádjainak az IDF által a Netzarim-folyosó révén történő földfelszíni elszigetelése hasonlóképpen korlátozza a brigádok újjáalakulási képességét, mivel súlyosan akadályozza a harcosok és az utánpótlás újraelosztását. A Hamász öt reguláris brigádja közül valószínűleg a Központi Brigádja tartotta meg eredeti erejének legnagyobb részét, mivel az IDF nem tisztította meg szisztematikusan az egész központi Övezetet. A brigádok megmaradt képességei valószínűleg felgyorsítják a Khan Younis-i és a rafahi brigádok újjáalakulását, ha Izrael és a nemzetközi közösség nem teszi lehetővé egy alternatív hatalmi struktúra kialakítását az Övezetben.
A Hamász veresége Khan Younisban vagy a Gázai Övezet más területein azonban nem jelenti azt, hogy a Hamásszal szövetséges palesztin milíciák is vereséget szenvedtek. A Hamásszal szövetséges kisebb terrorista csoportok gyakran lövik az IDF állásait, és elszigetelt kézifegyveres támadásokat hajtanak végre az IDF ellen. Három kisebb milícia Khan Younisban közel kétszer annyi támadást követelt el, mint a Hamász ugyanott 2024 júliusában és augusztusában, ami bizonyítja e kisebb csoportok további jelentőségét. Ezek a milíciák, bár kisebbek és kevésbé jól szervezettek, mint a Hamász, még mindig képesek lehetnek megzavarni a Hamász helyébe lépő politikai hatalom létrehozására irányuló izraeli vagy nemzetközi erőfeszítéseket. Idővel – és a megfelelő feltételek teljesülése mellett, mint például egy nem eléggé biztonságos Philadelphi-folyosó – Irán és mások inkább támogathatják ezeket a csoportokat, mint a súlyosan meggyengült Hamászt.
A vereség átmeneti katonai eredmény, de további izraeli vagy nemzetközi erőfeszítéseket tesz szükségessé, amelyek célja a Hamász újjáalakulásának megakadályozása a szervezet utánpótlásának megakadályozása révén. Az újjáalakulás még olyan ideális körülmények között is nagyon idő- és erőforrásigényes feladat, amikor az újjáalakuló erő nem kerül kapcsolatba az ellenféllel. Ez olyan feladatokat foglal magában, mint a személyzet, a felszerelés és az utánpótlás nagymértékű pótlása. A Gázai Övezetben jelenleg számos olyan feltétel, amely még a minimálisan hatékony újjáépítéshez is szükséges – beleértve a kiképzéshez szükséges viszonylag biztonságos helyeket és a megfelelő ellátmányt –, nem teljesül. A Hamásznak helyre kellene állítania saját fegyvergyártási képességeit az IDF által ellenőrzött Gázai Övezet és az egyiptomi határon, más néven a Philadelphi-folyosón keresztül csempészett anyagok révén. Ha Izrael kivonulna a Philadelphi-folyosóról anélkül, hogy a Hamász utánpótlását megakadályozná egy másik mechanizmus, a Hamász idővel újratermelhetné magát. A Hamásznak a jelenlegi izraeli légi fölény és a súlyosan leromlott alagúthálózata miatt hasonlóképpen nincsenek biztonságos helyszínei az újoncok kiképzéséhez. A Hamásszal szembeni politikai és biztonsági alternatíva nélküli tűzszünet esetén azonban a Hamász képes lesz kiképezni újoncait, és potenciálisan újjáépíteni egy olyan fegyverarzenált, amely megint képes lenne fenyegetni Izraelt. A Hamász újjáalakulásának hosszú távú megakadályozásához olyan biztonsági erőkre is szükség lenne, amelyek az IDF légiereje vagy szárazföldi jelenléte nélkül is képesek lennének a Hamász kiképzését és egyéb katonai erőfeszítéseit akár a végtelenségig is megakadályozni.
A Hamász katonai és politikai megsemmisítéséhez szükség van egy politikai célállapot megfogalmazására és a célállapot eléréséhez szükséges eszközök alkalmazására. Izrael hivatalosan a Hamász mint politikai és katonai szervezet megsemmisítésére törekszik, nem pedig pusztán a katonai szárnyának legyőzésére. A Hamász valóban legyőzhető katonailag, sőt katonai szempontból meg is semmisíthető, de az IDF-nek szüksége lesz egy meghatározott politikai végcélra, hogy megteremtse a csoport egészének megsemmisítéséhez szükséges feltételeket. Az IDF katonai sikere a Hamász katonai szervezeteinek legyőzésében lehetőséget adhat Izraelnek arra, hogy megkezdje a háború utáni jövőkép megvalósítását a Gázai Övezetben, ha Izrael politikai vezetése meghatározza végcélját a térséggel kapcsolatban.
Úgy tűnik tehát, hogy Gázában közel a győzelem. Most már csak azt kéne eldöntenie a győztesnek, hogy – mihez kezd majd. Mert ha nem elég ügyes, sokra nem megy vele: a Hamász újra felütheti a fejét.
Szele Tamás
