A kifejezés nem pontos, én most arra a jelenségre gondolok, amikor a harctérről visszaérkező veteránok egy része az átélt viszontagságok hatására elveszíti minden erkölcsi érzékét, és bűncselekmények elkövetésébe kezd. Sőt, az orosz hadsereg esetében ez már a harctéren is zajlik – ezekből az esetekből válogatott össze a Jamestown Alapítvány egy legalábbis borzasztónak nevezhető kollekciót.
Eszerint a Vot Tak független orosz médium szeptember 8-án közzétett egy cikket, amely az Ukrajna elleni orosz háború veteránjainak bűnügyi tevékenységére vonatkozó statisztikákat tartalmaz. Miközben Vlagyimir Putyin orosz elnök ezeket a hazatérő veteránokat Oroszország „új elitjeként” emlegeti, a jelentések szerint bűnözők százai vannak közöttük. Az oroszországi erőszak fellángolását súlyosbítja, hogy a frontról hazatért egykori foglyok hazatérése után ismét korábbi bűnözői tevékenységüket folytatják, beleértve a nemi erőszakot és a gyilkosságokat is. A 2024-es év eleje óta nem kevesebb, mint 15 embert – köztük gyerekeket – gyilkoltak meg ezek a veteránok. Számos nemi erőszakról és nemi erőszak kísérletéről számoltak be, köztük egy 70 éves nő esetéről, akit júliusban Moszkvában megtámadott egy 25 éves veterán. Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának kezdete óta nemcsak az erőszak növekedett, hanem alapvetően új szintre is lépett. Számos lövöldözés történt Moszkvában, és látható, hogy a hadsereg egyre inkább összeolvad a szervezett bűnözéssel. A növekvő erőszak az orosz társadalomban csak fokozódni fog, ahogy a hosszú háború folytatódik, ami még inkább hozzájárul Oroszország széthullásához.
Az orosz társadalomban az erőszak fellángolása olyannyira súlyossá vált, hogy még az orosz kormány is tárgyalt a kérdésről. Az orosz belügyminisztérium statisztikái szerint 2024 januárjától augusztusig több súlyos bűncselekményt követtek el, mint az elmúlt 13 évben. Szeptember 18-án a Kremltől nem messze nagyszabású lövöldözés volt, amelyben hét ember megsebesült, köztük három rendőr. Az incidens a „Wildberries” cég válófélben lévő, valamikor házas tulajdonosai közötti konfliktusból eredt, akik közül az egyiket Ramzan Kadirov csecsen vezető támogatta, a másik pedig Szulejman Kerimovnak, a Föderációs Tanács tagjának és Dagesztán „szürke eminenciásának” pártfogását élvezte. Ennek eredményeképpen a családi vállalkozás felosztására tett kísérlet a két egymással versengő klán közötti befolyási szférák nagyszabású, 1990-es években történtekhez hasonló átrendeződésévé vált.
A „Transparency International-Oroszország” főigazgatója, Ilja Sumanov szerint a súlyosbodó állami erőtlenség miatt a háborúból visszatérő emberek és a gazdaság „árnyékszektorának” bővülése okából a vagyonért folytatott fegyveres leszámolások száma növekedni fog. Véleménye szerint ez egyenes következménye annak, hogy a kormány feladja az erőszak monopóliumát, amelynek jelei a legjobban Jevgenyij Prigozsinakn, a Wagner-csoport egykori vezetőjének felkelése idején mutatkoztak meg. Ezek a tendenciák különösen nyilvánvalóak az oroszországi rendőrség csökkenő létszámának fényében, ami nagyrészt az alacsony fizetések következménye. A rendőrök gyakran inkább kilépnek a szolgálatból és szerződéses katonaként a frontra mennek, minthogy Oroszországban szolgáljanak.
Maga az ukrajnai harctér is a szervezett bűnözés külön „melegágyává” válik. Oroszországban nemcsak a háborút megjártak körében szűnt meg az erőszak és a gyilkolás belső gátja, hanem az orosz hadseregen belül is megfigyelhető a közös bűncselekményekre való hajlam. Ismert például egy videó, amelyet két orosz katona – Dmitrij Liszakovszkij és Szergej Gritszaj, a „Goodwin” és „Ernest” hívójeleken ismert pilóta nélküli felderítő specialisták – készítettek, és felkeltette a háborúpárti „Z-közösség” figyelmét. Videójukban a katonák azzal vádolják a parancsnokságukat, hogy a parancsnok közvetlen felügyelete mellett engedélyezték az ezredben a kábítószer-kereskedelmet, a fosztogatást és a felszerelések ellopását. Elmondásuk szerint a parancsnokság elrendelte, hogy a felderítés során szerzett információkat ne használják fel, és az egységük legjobb drónspecialistáit áthelyezték a rohamcsapatokhoz, akiket azért küldtek a halálba, mert megpróbálták megakadályozni ezt a törvénytelenséget. „Goodwin” és „Ernest” ezt az üzenetet rögzítette arra az esetre, ha nem térnének vissza a harcból. Orosz haditudósítók szerint mindkét katona egy ukrán dróntámadásban halt meg. Haláluk felháborodást váltott ki a háborút pártoló újságírók és bloggerek körében. A haditudósítókat nem annyira a szerzők által közölt információk háborították fel, hanem inkább az, hogy bizonyítékot találtak arra, miszerint a „Goodwin” és „Ernest” által felsorolt bűnök gyakoriak.
A „Sztálingrád-csatorna” (Канал Сталинград) című háborúpárti forrás a Z-propagandisták hasonló epizódokat felsoroló nyilatkozatainak válogatását tette közzé. Egy másik Telegram csatorna „Hírek a Krímből és Donbásszból” (Новости: Крым, Донбасс) megerősíti, hogy »ez nem elszigetelt eset« és »a parancsnokok olyan katonákat küldenek a biztos halálba, akik nem tetszenek nekik«. Az „Északi-csatorna” (Северный канал) megjegyezte, hogy a képzett katonák rohamcsapatokba való áthelyezése „mindenütt folytatódik”. A „Rybar” (Рыбарь) Telegram-csatorna – amelyet a Z-közösségben meglehetősen hitelesnek tartanak, és több, mint egymillió előfizetővel rendelkezik – szintén azt állítja, hogy az egész front mentén a rohamosztagok megjelenésével „a bűnöző parancsnokok hatalmon maradnak, miközben a tisztességes katonák és tisztek meghalnak”. Ezt Anasztaszija Kaszhevarova, Vjacseszlav Volodin, az Állami Duma elnökének volt tanácsadója is megerősíti, megjegyezve, hogy „rendszeresen kapnak leveleket a különböző részlegek hasonló helyzetéről”.
Ezek a tanúvallomások az orosz hadsereg valódi állapotát mutatják, amelyben a katonák elleni kínzás és erőszak már régóta elterjedt. Most a bűnözés új szintet ért el, mivel a parancsnokok gyakorlatilag felhatalmazást kaptak arra, hogy bárkit, akit fenyegetésnek tekintenek, a biztos halálba küldjenek a harctéren, hogy ne zavarják a tisztek saját korrupcióját és kábítószer-kereskedelmét. Több propagandista „Goodwin” és „Ernest” példájával próbálja normalizálni ezt a helyzetet, hangsúlyozva, hogy a katonák maguk követtek el bűncselekményt az eset rögzítésével, és hogy a fegyveres erők tagjainak harcolniuk kell, még akkor is, ha a biztos halálba küldik őket. A bűnözés normalizálásának ez a tendenciája a harctéren és azon kívül is kétségtelenül folytatódni fog Oroszországban, ahogy a bűnözők visszatérnek a háborúból, és a korrupció elharapózik a csapatok – majd a civilek – körében.
Hogy mi lesz majd akkor, amikor a teljes orosz harcoló állomány hazatér – mert egyszer mégiscsak haza kell térjenek – azt még elképzelni is rossz. De hogy az egyre gyengülő rendőrség nem fog majd velük bírni, az egészen biztos. Putyinnak sikerül majd hazavinnie a harctér poklát a saját hátországába.
Szele Tamás
