Azt, hogy milyen most a hangulat Jeruzsálemben vagy Tel Avivban, viszonylag jól tudjuk, hiszen nincsen annak semmi akadálya, hogy elolvassuk a helyi lapokat: majdnem mindegyiknek van angol nyelvű változata is, amelyiknek nincs, azt is le lehet fordítani a megfelelő szoftverrel. Viszont milyen lehet a hangulat most Teheránban?
Vegyük tehát elő az iráni sajtót, illetve elővette már helyettem az Iran International, ami az iráni demokratikus ellenzék Nyugaton megjelenő orgánuma, a szerkesztőség ellen is, a munkatársak ellen is több merényletet követett már el a Forradalmi Gárda, szóval bizonyítottan rendes emberek – az ő válogatásaikból szemezgettem.
Nos, a teheráni közhangulat megosztott. A keményvonalas kormánypártiak nukleáris fegyverekért kiabálnak, az ellenzékiek meg – akiknek elegük van a mérhetetlen infláció és a nyolcszoros élelmiszerár-emelkedés közepette a Hezbollah támogatásából – kínjukban röhögnek rajtuk. Lássuk előbb a nukleáris ajatollahokat.
Az Irán és Izrael közötti legutóbbi eszkalációt követően egy keményvonalas teheráni újság az iszlám köztársaság nukleáris doktrínájának jelentős megváltoztatására szólít fel, jelentős „átalakítást” szorgalmazva.
Október 1-jén Irán nagyszabású ballisztikus rakétatámadást indított Izrael ellen, arra hivatkozva, hogy meg kell védenie nemzeti érdekeit, miután Izrael csapásokat mért elsődleges katonai proxyja, a Hezbollah ellen Libanonban. Válaszul Izrael erőteljes megtorlást ígért.
Miközben Irán felkészül az izraeli megtorlásra, az iszlám köztársaság ultrakeményvonalasait képviselő Javan című lap csütörtökön azzal érvelt, hogy Iránnak ideje felülvizsgálnia nukleáris doktrínáját, amely régóta azt állítja, hogy az ország kizárólag békés célokra összpontosít.
Az Ali Ghannadi által írt jegyzetben a Javan hangsúlyozta, hogy „míg Irán nukleáris doktrínája az elmúlt több mint ötven évben (beleértve a Pahlavi korszakot is) az atomenergia békés célú felhasználására koncentrált, ma Teheránnak megvan a kapacitása, a kontextusa és a lehetősége e program azonnali átalakítására”.
A feljegyzés szerint az Izrael elleni hagyományos támadások nem biztosítanak megfelelő elrettentő erőt, „tekintettel az izraeli vezetők elszántságára, hogy pusztító katonai technológiát használjanak egy új rend megteremtésére. Ez a megközelítés a konfliktus további eszkalálódását kockáztatja. Bár egyesek kreatív megoldásokat javasolhatnak a helyzet kezelésére, az egyik azonnali lehetőség az iráni nukleáris doktrína megváltoztatása”.
A cikk megjegyezte, hogy ha az eszkalálódó konfrontáció és a kölcsönös támadások olyan ponthoz vezetnek, amikor Izrael egzisztenciális fenyegetéssel néz szembe, akkor vajon kormánya nukleáris fenyegetést fogalmaz meg Iránnal szemben? „Kizárható-e annak lehetősége, hogy Izrael egyértelmű vagy titkos nukleáris ultimátumot adjon ki?”.
A keményvonalas újság a továbbiakban azzal érvelt, hogy Iránnak elrettentő eszközre van szüksége Izrael elsöprő technológiai előnyével szemben, utalva ezzel arra, amit kölcsönös nukleáris elrettentésként lehetne értelmezni.
Ali Khamenei legfelsőbb vezető várhatóan október 4-én tart prédikációt a pénteki ima során Teheránban, és a spekulációk szerint új nukleáris doktrínát mutathat be, miután súlyos károkat szenvedett a Hezbollah, Irán legfontosabb proxy-ereje. Irán jelenleg 60%-ra dúsított urániumkészletet halmoz fel, amelyet mindössze két hét alatt 90%-ra – az atombombához szükséges szintre – lehetne finomítani. Az iráni nukleáris doktrínában bekövetkező változás azt jelezheti, hogy nyíltan lépéseket tesz az urán 90%-os dúsítására, ami atomfegyver kifejlesztésével fenyeget.
Közel egy tucat iráni nukleáris létesítmény potenciális célpontja lehet egy olyan izraeli támadásnak, amelynek célja Teherán atomprogramjának megsemmisítése vagy megbénítása, különösen a dúsító központoké, például Natanzban.
Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök kedden az iráni rakétatámadást követően az iráni atomprogram megsemmisítésére szólított fel.
„Izraelnek most van az elmúlt 50 év folyamán a legnagyobb lehetősége arra, hogy megváltoztassa a Közel-Kelet arculatát” – mondta Bennett az X-fiókján.
„Most kell cselekednünk, hogy elpusztítsuk Irán nukleáris programját, központi energetikai létesítményeit, és végzetesen megbénítsuk ezt a terrorista rezsimet”.
Ez az atombomba-fejlesztési ötlet – párosulva néhány geopolitikai rémálommal – pár nappal korábban is felbukkant.
Az Iszlám Köztársaságnak le kellene zárnia a Perzsa-öbölben lévő Hormuzi-szorost, és atombombát kellene építenie – követelték az iráni ultrakeményvonalasok a közösségi médiában.
Az elmúlt napok folyamán az ultrakeményvonalas közösségi média aktivistái, akik nagyrészt Szaíd Dzsalili volt atomtárgyaló támogatói, bírálták Maszúd Pezeskian elnököt és kormányát az Izraellel szembeni „tétlenségükért”, annak ellenére, hogy a közelmúltban gázai és libanoni hadműveleteket hajtottak végre (az október elsején indított tömeges rakétatámadásról már nem is szólva, de ez az írás azelőtt jelent meg). Azt sugallták, hogy Irán kerüli a konfrontációt Izraellel.
Az ultrakeményvonalasok azonban feltűnően hallgatnak arról, hogy az Izrael elleni katonai válaszlépésről szóló döntés végső soron Ali Khamenei legfelsőbb vezetőé, a fegyveres erők főparancsnokáé, nem pedig az elnöké vagy a parlamenté.
Naszrallah halálának megerősítése után szombaton Khamenei egy sor X-bejegyzésben szólította fel az összes muszlim nemzetet, hogy álljanak ki a libanoni nép mellett, de nem esküdött bosszút Irán részéről Naszrallah megöléséért és Iszmail Haníje júliusban Teheránban történt meggyilkolásáért, ahogy azt a keményvonalasok és ultrakeményvonalasok várták.
„Csak a vörös vonalak általunk elvégzett átlépése akadályozhatja meg, hogy az ellenség átlépje a mi vörös vonalainkat” – tweetelte Dzsalili egyik támogatója, miközben azt javasolta, hogy az iszlám köztársaság fejezze be az úgynevezett »stratégiai türelmet« és építsen atombombát, fenyegetőzzön az ENSZ-ből való kilépéssel, és egyhetes haditengerészeti gyakorlatok megtartásával tiltsa meg a nyugati kereskedelmi hajók áthaladását a Hormuzi-szoroson.
„Miért tudja Jemen blokkolni az olaj fő útját a Bab el-Mandeb-szorosban, mi miért nem tesszük ugyanezt a Hormuzi-szorosban?” – kérdezte egy ultrakeményvonalas szombati tweetjében.
Egy másik ultrakeményvonalas azt javasolta, hogy Iránnak a térségben jelenlévő nyugati, izraeli és arab országok gazdasági érdekeit kell célba vennie, mielőtt bármilyen más lépést tenne.
„Iránnak első lépésként le kellene zárnia ezt a stratégiai átjárót, hogy megakadályozzon egy totális háborút a térségben” – tweetelte, miközben azt sugallta, hogy egy ilyen lépés elmaradása arra bátoríthatja Izraelt, hogy elkövesse azt a „stratégiai hibát”, miszerint megtámadja Iránt.
Iráni tisztségviselők a múltban többször is fenyegetőztek a Hormuzi-szoros lezárásával, ez azonban összecsapáshoz vezethet az Egyesült Államokkal és más tengeri hatalmakkal, ami regionális háborúhoz vezethet.
„Akár tetszik, akár nem, Iránnak a katonai doktrínáját az atombomba megépítésére kell összpontosítania. Irán elherdálta a múltban birtokolt ütőkártyáit, és az egyetlen kártya, ami most a kezében van, az az atombomba. Ez az egyetlen eszköz arra, hogy a Nyugatot tárgyalóasztalhoz ültesse” – tweetelte szombaton Sohrab Szalehi egyetemi orvosprofesszor, aki a közösségi médiában is támogatja az ultrakeményvonalasokat.
„Önökhöz szólok, uraim, akik felelős pozícióban vannak: egy ilyen ellenséggel szemben szükséges az atomhatalom. Teszteljék az első atombombát Irán biztonsága érdekében és válaszul a hírhedt izraeli rezsim tetteire” – tweetelte Mohammad-Mehdi Dehghannejad, egy ultrakeményvonalas közösségi médiaaktivista.
Ezek a követelések kritikát váltottak ki más netezők részéről, akik szerint a Hormuzi-szoros lezárása csak fokozná a feszültséget. Arra is rámutatnak, hogy egy atombomba megépítése – annak ellenére, hogy a hivatalos állítás szerint Khamenei vallási tilalmat rendelt el a tömegpusztító fegyverekre, köztük az atomfegyverekre – nem védi meg az iszlám köztársaságot Izraellel szemben.
„Abban a nagyon valószínűtlen esetben, ha sikerülne a bomba megépítése, hogyan tudná egy olyan rendszer, amely nem tudja megvédeni a legmagasabb tisztségviselőit, azt a bombát őrizni? Vagy tegyük fel, hogy megépítik… hogyan lehet alkut kötni az atombomba-kártyát felhasználva?” – kérdezte egy netező az X-en az Irán nukleáris hatalommá válásának szószólóitól.
Egy másik felszólaló az X-en azt állította, hogy az ultrakeményvonalasok még egy ideig a Hormuzi-szoros lezárásával fognak fenyegetőzni, de a lármájuk hamarosan feledésbe merül, épp úgy, mint a múltban is mindig.
Eközben Abdolreza Davari, egy korábbi ultrakeményvonalas aktivista, aki Mahmúd Ahmadinezsád közeli bizalmasa volt, és az elnökválasztáson Szaíd Dzsalili helyett Pezeskiant támogatta, Naszrallah halála után meglepő értékelést adott a helyzetről és a Hamász szerepéről.
Kiemelve a konfliktus legújabb fordulóját kirobbantó október 7-i támadás közelgő évfordulóját, Davari egy tweetben úgy érvelt, hogy a „művelet költség-haszon elemzéséből és az Ellenállás Tengelyére, valamint a cionista ellenségre gyakorolt hatásából” kiderül, hogy a művelet „tisztán csakis károkat” eredményezett.
Nos, eleget hallgattuk a kormánypártiakat és azok jobbszárnyát – lássuk, mit mond a perzsa ellenzék? Szomorkásan viccelődik.
Például a rakétatámadás időpontján. Az egyik X-felhasználó megjegyezte, hogy a keddi támadásra a kora esti órákban került sor, ellentétben az áprilisi csapással, amely a kora reggeli órákban történt. A felhasználó így reagált: „Jó ez a Pezeshkian elnök! Raisi alatt reggel 6-ig ébren kellett maradnunk”.
A gúnyolódás újabb célpontjává vált egy videó, amely egy ünnepségről készült a vallásos Qom városában, ahol az iszlám kormány támogatói gyűltek össze, hogy megünnepeljék a rakétatámadást. A tűzijáték során néhány pirotechnikai eszköz véletlenül felrobbant a tömegben, aminek hatására egy másik felhasználó így reagált: „Ennek az ünnepségnek több áldozata volt, mint az Izrael elleni támadásnak”.
Még Irán legfelsőbb katonai vezetőit sem kímélték a nyilvános gúnyolódástól. Elterjedt egy klip, méghozzá virálisan, amelyen Hoszein Szalami, az IRGC (vagyis a Forradalmi Gárda) főnöke és más parancsnokok a rakéták kilövésekor éljeneztek, és sokan gúnyolódtak gyermeki izgatottságukon. „Nézzétek, olyan izgatott, mint egy szamár, akinek jutalomfalatot adnak” – írta egy kommentelő, utalva Szalami látszólagos elképedésére a sikeres rakétakilövésen. „A bolond – életében először látta, hogyan működik egy rakéta, és mégis parancsnoknak hívják”.
Egyes X-felhasználók szarkasztikusan utaltak arra is, hogy a rakétatámadás kimondott célja a palesztin halálesetek megbosszulása volt. Miután olyan hírek láttak napvilágot, hogy egy palesztin férfi volt az egyetlen ember, akit egy iráni rakéta repeszei öltek meg, az egyik felhasználó a következő kommenttel osztotta meg a hírt: „Palesztinok a támadás után: „Srácok, semmi baj, de nem tudnátok már egy kicsit nem bosszút állni értünk?””.
Hát ilyen a helyzet mostanság Perzsiában. Arra nem fogadnék, hogy elkészülnek az atombombájukkal, de – ahogy a vicc mondja – igény, az lenne rá. Bár nagyobb igény lenne, a jelekből ítélve, egy demokratikus Iránra.
Vagy a gazdaság rendbetételére. Akkor is, ha ennek a nukleáris fegyverfejlesztés feladása és teljes rendszerváltás lenne az ára.
Irán teokratikus rendszere már évek óta haldoklik, ennek a Mahsa Amini-ügy volt a legbiztosabb jele – és az annak nyomán kibontakozó tömegtüntetések, majd azok szó szerint vérbe fojtása. Az utcán még manapság is megesik, hogy ha egy ajatollah egyedül sétál, bizony leverik a fejéről a turbánt. A Hezbollah és más proxy-erők támogatása felháborítja az iráni népet, amely a hiperinflációs viszonyok közepette próbál valahogy életben maradni: annak a fegyverekre kidobott pénznek az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban, állattenyésztésben volna a helye. Egész évben éheznek, emellé télen még fáznak is, ugyanis az olajban gazdag ország (azzal együtt, hogy vannak problémák a kitermeléssel) minden csepp naftát elad, hogy pénzelhesse és fegyverezhesse fel a Közel-Kelet legnagyobb gazembereit, Nincs is nagy becsülete Teheránban sem a Hezbollahnak, sem a Hamásznak a nép körében.
Hogy aztán ebből mi lesz, azt nem tudni. Újabb forradalmon kívül eddig már mindent megpróbált az egyébként távolról sem egységes iráni ellenzék.
Talán vissza kellene hívni a sahot – az ifjabb Reza Pahlavi nem sokat tiltakozna, ő csak annyit közölt jó előre, hogy egy ilyen esetben az első dolga a békekötés lesz Izraellel és a női egyenjogúság garantálása. Ez esetben megoldódna a közel-keleti problémák legnagyobb része. De akadnak sokan, akik pont ezt nem szeretnék. Teheránban is, Moszkvában is, Pekingben is. Azok ellen pedig kevés egy magányos, pávatrón-követelő koronaherceg.
Nos tehát: ilyen a hangulat Teheránban.
Szele Tamás
