Andrej Percev, Oroszország egyik legkiválóbb újságírója minden héten kiemeli azt a két helyi, belföldi hírt, amelyet a legfontosabbnak tart és elemzi őket. Ez mindenképpen tanulságos olvasni, ugyanis rendre bebizonyosodik: azok az események lényegesek valójában, amelyeket rajta kívül senki sem talált meghatározónak és a nagy port felverő szenzációk múlnak el hatás és nyom nélkül. Tekintsük tehát Percev e heti elemzését!
Medvegyev és a párt
Dmitrij Medvegyev, az „Egységes Oroszország” párt elnöke aktívabbá vált a 2026-os duma-választások előtt. A héten nyilvános találkozókat tartott a párt regionális végrehajtó bizottságainak vezetőivel. Medvegyev beszélt az „Egységes Oroszország” párt háború utáni jövőjéről. Szerinte a pártnak fel kell készülnie a „programváltásra”, hogy ne veszítse el a választásokat. Jóváhagyta továbbá egy új, az „Egységes Oroszországról” szóló párttörténeti tankönyv kiadását a pártkáderek képzése céljából.
Medvegyev és a kormánypárt közötti kapcsolat, amelyet Putyin 2012-ben bízott rá, soha nem volt zavarmentes. Medvegyev tudta, hogy Vlagyimir Putyin mindig az „Egységes Oroszország” párt valódi informális vezetője volt és az is lesz. Medvegyev miniszterelnöki mandátuma idején kevéssé vett részt a párt tevékenységében – jelen volt ugyan a fontos ünnepi eseményeken, de nem delegálta embereit az „Egységes Oroszország” párt közvetlen vezetésébe, és nem vett részt annak operatív irányításában, amelyet teljes mértékben a Kreml politikai blokkjának adott át. A politikai blokkot 2016-ig Vjacseszlav Volodin vezette, és az ő munkatársai töltöttek be kulcspozíciókat a pártban. Miután Volodin távozott, hogy az Állami Duma elnöke legyen, a Szergej Kirijenko vezette új politikai adminisztrátorok kiszorították Volodin embereit a párt vezetéséből. Az Általános Tanácsot ettől kezdve a pszkovi kormányzó, Andrej Turcsak vezette, aki Putyin egyik régi ismerősének a fia volt még a szentpétervári időkből. Aktív szerepet vállalt a párt munkájában, és társai fontos pozíciókat kaptak a szervezetben, bár az elnöki adminisztráció politikai blokkja tapasztalt politikai menedzsereket, Szergej Perminovot és Alekszandr Szidjakint állított a párt élére, hogy felügyeljenek rájuk.
Medvegyev, aki 2020-ig megtartotta a miniszterelnöki posztot, nem volt aktív a pártban, ami lehetővé tette Andrej Turcsak számára, hogy az „Egységes Oroszország” párt valódi frontembereként és menedzsereként tüntesse fel magát, és a pozíciójának hivatalos címét, mely „a Főtanács titkára” volt, gyorsan „főtitkárra” változtatták, ami utalt a valódi pozíciójára és adminisztratív súlyára. A kormány éléről való lemondása után Medvegyev megpróbált aktívan tevékenykedni az „Egységes Oroszország” pártban, vezetni akarta a pártlistát, és fontolgatta, hogy az Állami Duma „pártelnökévé” válik. Putyin azonban megakadályozta ebben, és Medvegyev (akkor a Biztonsági Tanács elnökhelyettese) egy időre elvesztette érdeklődését a párt tevékenysége és a pártélet iránt.
Turcsak lemondása után Vlagyimir Jakusev, az elnök korábbi uráli megbízottja és a moszkvai polgármester közeli munkatársa a tyumenyi régióban, átvette a Főtanács titkárának tisztségét. Dmitrij Medvegyev most egyértelműen meg akarja akadályozni, hogy Jakusev legyen a főtitkár, a párt de facto vezetője, ahogyan Turcsak esetében történt. A személyi stagnálás körülményei között minden megszerzett poszt „méltóság”, így az „Egységes Oroszország” pártvezetői posztja is értékessé válik. Az állami dumaválasztások kapcsán ez a pozíció reményt nyújt az előléptetésre – például a dumaelnöki posztra, amelyre Medvegyev 2021-ben vágyott. Valószínű, hogy Medvegyevre egy másik befolyásos szereplő részéről is nyomás nehezedik: ő Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester, akinek egyik embere a párt operatív vezetője lett. Ebben az értelemben Andrej Turcsák magányos farkasnak számított, vagy inkább a „régi szentpétervári elit” meglehetősen homályos és amorf csoportjának képviselőjének, világos tervek és célok nélkül. A politikai pragmatizmus szempontjából Medvegyev céljai meglehetősen egyértelműek. Meg akarja őrizni a kormánypárt vezetőjének státuszát (bár meglehetősen formálisan), valódi befolyással bíró pozíciót akar szerezni a dumaválasztások előtt, és meg akarja akadályozni egy új „főtitkár” megjelenését a pártban. Ami pedig a legfontosabb: meg akarja akadályozni az „Egységes Oroszország” párt feletti ellenőrzés esetleges elvesztését Szobjanyin csoportja javára.
Elektronikus szavazás egész Oroszországban
Vlagyimir Putyin a választásokról tárgyalt a Központi Választási Bizottság (CEC) vezetőjével, Ella Pamfilovával. A találkozó hivatalos oka az volt, hogy a szeptemberi egységes voksolás napjával kapcsolatos regionális kampányokat vitassák meg. Pamfilova régóta Putyin egyik legtapasztaltabb udvaronca: pontosan tudja, mit, mikor és hogyan kell mondania az elnöknek, hogy megmaradjon a kegyeiben. Közvetlenül az ukrajnai teljes körű orosz invázió kezdete után a CEC vezetője nyilvánosan teljes támogatásáról biztosította a háborút, és ultrapatrióta retorikát kezdett használni annak szimbólumaival, például a „Z” betűvel együtt. Putyin elég gyakran találkozik Ella Pamfilovával, és mindig elismerően beszél az ő és a CEC munkájáról. Így aligha meglepő, hogy amikor a CEC nemrégiben ülésezett, az elnök asszony ismét a bevált taktikához folyamodott. Először is hivatalos részvételi rekordokról és „nagy eredményekről” beszélt. Pamfilova nem említette, hogy pontosan kik érték el ezeket a kimagasló eredményeket, de a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderült, hogy a kormánypárti jelöltekre célzott. Az elnöki adminisztráció politikai blokkja már régóta tisztában van Putyin rekordok iránti szenvedélyével, és kötelességtudóan ellátja az elnököt új csúcsteljesítményekkel, a vállalati mozgósítástól a nyílt koholmányokig terjedő trükkök segítségével. Másodszor, ismét megismételte a politikai adminisztrátorok narratíváját, amely szerint a választások a „stabilitás” és a társadalmi kohézió bizonyítékai. Ez is Putyin álláspontjának felel meg, aki az előválasztások megszállottja, aki állandóan népszerűségének és széleskörű népi támogatottságának bizonyítékát akarja látni.
Harmadszor, Pamfilova érintette Putyin egy másik kedvenc témáját, bár a választásokhoz ez nem kapcsolódik: a fiatalok állítólagos támogatását az orosz hatalmi vertikumon belül. Putyin megjegyzésére, miszerint a CEC 50 százalékkal megújult, Pamfilova azt mondta: „Fiatalok érkeznek hozzánk. A fiatalok egyre inkább bekapcsolódnak ebbe a folyamatba. Megújulás zajlik a bizottságokban”. A viszonylag új CEC-tagok neveit elnézve azonban könnyen kiderül, hogy nincsenek köztük igazán fiatalok, hanem inkább „ugyanazok, vagyis a régiek”: azok a személyek, akik közül sokan már régóta dolgoznak a hatalom vertikumában. Közéjük tartozik Elvira Hajmurzina, a moszkvai regionális kormány volt helyettes vezetője, Andrej Sutov, a Moszkvai Állami Egyetem politológiai tanszékének vezetője és Konsztantyin Mazurjevszkij, az „Egységes Oroszország” párt frakciójának volt kabinetfőnöke az Állami Dumában. A „megújulásnak” és az „ ifjúság támogatásának” ügyes prezentációja nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan az elnöki adminisztráció politikai blokkja Putyint és a közvéleményt a háborús veteránok karrierjének előmozdításáról igyekszik biztosítani. Viszonylag kevés olyan katona van, akit ténylegesen előléptettek a polgári életben, és gyakran a volt vagy jelenlegi magas rangú tisztviselőket és képviselőket is veteránként mutatják be. De a taktika működik: az elnök teljes komolysággal beszél erről az „új elitről”, majd Pamfilova átveszi a politikai blokknak ezt a taktikáját. Az ő értelmezése szerint a CEC-ben a „fiatalabb káderek” tapasztalt tisztviselők és elismert pártfunkcionáriusok.
A CEC elnökének be kellett tartania bizonyos rituálékat, hogy a saját maga és a politikai blokk számára kedvező programot támogassa. Az új választási rekordok biztosítása érdekében a hatóságok nem nélkülözhetik az elektronikus szavazás népszerűsítését, és ez problémát jelenthet: Putyin, akinek a népképviseleti választásokon elért összes ilyen csúcsteljesítményt szánják, már régóta konzervatív, és mélyen gyanakszik minden újításra. A szeszélyes autokrata, aki bizonyítani akarja a nép támogatását, megkérdőjelezheti az elektronikus szavazás hitelét és súlyát. „Sok régió már most azt kéri, hogy engedélyezzék a bevezetését (mármint az elektronikus szavazásét). Jelenleg 37 régió már kipróbálta, némelyikük nemis először. A polgárok ráéreztek a dologra, tetszik nekik, hogy van választójoguk. Ma még örömmel mennek a szavazóhelyiségbe, holnap pedig már távolról is szavazhatnak, ha nem tudnak elmenni az urnákhoz” – dicsérte Pamfilova Putyinnak az elektronikus szavazást.
Érdekes módon a CEC vezetője elárulta, hogy a hatóságok a választók mozgósítására használják az e-szavazási rendszert. Pamfilova szerint az e-szavazást a nők (az összes szavazó 66 százaléka) és a középkorúak (az elektronikusan szavazók 44 százaléka) részesítik előnyben. Érdekes módon a moszkvai hatóságok, akik a legtöbbet használják az e-szavazást, a voksolás progresszív, a fiatalabb közönségnek szánt formájaként mutatják be. Pamfilova történetesen őszintébben fogalmazott, és meglehetősen pontos portrét adott a tipikus elektronikus szavazóról (középkorú nő), ami meglepő módon egybeesik az adminisztratív függőségben élő választók jelentős részének, a költségvetési intézmények női alkalmazottainak portréjával. A CEC elnöke utalt arra, hogy a bizottság a moszkvai polgármesteri hivatal gyakorlatát fogja „átültetni” a szavazás megszervezése során az egész országban. E gyakorlatok közé tartozik az elektronikus szavazóterminálok használata, amelyeket a 2023-as moszkvai polgármester-választáson és a 2024-es fővárosi elnökválasztáson széles körben alkalmaztak. Ezek a terminálok a szavazóhelyiségekben találhatók, és az ember az igazolványa beszkennelése után szavazhat. Annak ellenére, hogy maga a terminál egy offline szavazóhelyiségben található, az ilyen szavazatot elektronikus szavazatként számolják. Az elektronikus szavazóterminálok használata megkönnyíti a vállalati mozgósítást, és eloszlatja az idősebb és középkorú lakosság internetes szavazással kapcsolatos félelmeit is.
Sok orosz fél az adatszivárgástól, és egy hivatalos szavazóhelyiségben elhelyezett terminál, amely egyszerűen csak beolvassa az igazolványt az arra felhatalmazott személyzet felügyelete mellett, valóban eloszlathatja ezeket az aggodalmakat. Pamfilova megerősítette, hogy tudomásul vette a moszkvai tapasztalatokat, és a 2026-os dumaválasztásokra átveszi azokat. Valószínűleg elektronikus szavazóterminálokat látni majd az egymilliónál több lakosú városokban, ahol a választópolgárok még mindig szavazhatnak tiltakozásképpen, és meglephetik a hatóságokat a szavazatuk eredményével. Valószínű, hogy ezeket a terminálokat olyan régiókban vezetik be, amelyek nagy tiltakozási potenciállal rendelkeznek, mint például a Távol-Kelet, az északnyugati és az irkutszki régió. Putyin nem ellenezte Pamfilova javaslatát az elektronikus szavazásról, így hallgatása és fejbiccentése a rendszer jóváhagyásának jele lehet.
Egyszóval, ezek a dolgok fortyognak most épp a Kreml boszorkánykonyháján – nem illatoznak túl finoman, ízletesnek sem tűnnek, de ez lesz az ebéd az orosz kantinban.
Evett már jobbat is az orosz nép, de egyelőre nem kap mást. Igaz: ez az „egyelőre” ezer éve tart.
Szele Tamás
