„…Magyarország harca egy világbirodalom ellen. Ahogy Nándorfehérvárnál az ottománok ellen, vagy 1848-ban Bécs ellen, úgy 1956-ban a szovjet csapatok ellen. Dávid harca Góliát ellen. (…) Ez az új (ellenzék) is csak azt csinálja, amit a régi: idegeneket hív a magyarok ellen segítségül. 1956-ban muszkavezetők, ma Brüsszel-vezetők. (…) Itt nem törnek át, mi győzünk, ők veszítenek.”
Ó, az a tinó, aki ezt a zagyvaságot írta. Nem nevesítem, de mintha saját kéz is lett volna benne. A jövőbeni össz-európai ukrán katonaság lázálmát – ilyenkor tényleg ötletbörzékre gondol az ember, ahol az lesz a befutó, aki a legnagyobb baromságot találja ki – meg a hasonlókat már le se írom. Aki ezt beveszi, az vagy idióta, vagy idióta. Nincsenek kétségeim, hogy akadnak ilyenek. De nem olyan sokan, ha a kamera minden erőlködése ellenére jól láttam.
Most csak az idézett részletről: amikor Nándorfehérvárt (a mai Belgrádot) birtokolta, Magyarország egyáltalán nem Dávid volt Góliáttal szemben. Körülbelül olyan helyen állt az európai hatalmi hierarchiában, mint mondjuk ma Nagy-Britannia vagy Franciaország. Bécs helyett Olmützöt tetszett akarni mondani, mert ugye Bécsben abban az évben két forradalom is kitört, az első véletlenül március 13-án, két egész nappal a pest-budai események előtt. A második októberben. Lamberg szívében kés, ez a pesti üdvözlet október 3-án, Latour nyakán kötél, ez a három nappal későbbi bécsi. Sag’ schon, egyszer lehet fordítva is csinálni.
’56-ot ennek az elhízott népbutítónak a szájára se szabadna vennie, minden anomália ellenére sem.
Viszont az István, a királyra kétségkívül emlékezhet, ő és/vagy a négere. Ezzel mindössze az a bibi, hogy azokat a bizonyos idegeneket a rockoperában nem az „ellenzék” (aki Koppány volt) hívta a magyarok ellen segítségül, hanem a király. Vagyis az uralkodó. Micsoda poen, örvendezne Major Tamás, ha még élne. És micsoda pompás párhuzam. A muszkavezetői intézmény egyébként nem 56-os találmány, hanem bő egy évtizeddel korábbi (az őseredet 1849-es). Apropó, ha már muszkavezetés: orosz kémbank, megkötött üzletek sokasága, orosz érdekképviselet, hadd ne soroljam, mert már fizikai fájdalmat okoz a hatástalansága.
De a csúcs a „nem törnek át” volt nekem. Ha valaki spanyolul szeretné: „No pasarán!” Igen, drága Olvasó, spanyol polgárháborús internacionalista jelszó, a legismertebb. Onnét lopta. (Mintha különben az internacionalizmusról – amit természetesen az ellenzéke képvisel – is beszélt volna a vénülő imposztor.)
Madrid határán állunk a vártán,
Állunk tűzözönben minden poklon át.
Őrködünk a vártán, Madrid népe álmán.
Álljuk vad hadaknak minden ostromát.
…….
Ezer a nyelvünk, egy a szerelmünk,
Szabad földön szabad boldog nemzetünk,
Ajkunknak átkát, bosszúnknak lángját
Szélvész, vörös kakas hordja szerteszét.
Kis vörös kakas, fehér kakasnak álcázva. „A hang Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze.” Jákob („ch”, héber) mint ige azt jelenti magyarul, hogy „csalni”. (Főnévként „sarok”, de most nem bibliamagyarázatot akarok tartani.)
Hogy aztán a végén (igen, pont ott – én ezt a szót is nagy ívben kikerültem volna) mi lesz, azt inkább ne firtassuk. Elég Gulyás Gergely feszengését nézni nap mint nap. Egyáltalán nem volnék meglepve, ha ő lenne az első, aki összeroppan. Vagy csak felismeri, hogy Pétert mindig is szerette, csak mostanában palástolnia kellett. Lázár jó régóta alapoz, Rogán meg… neki neccesebb lesz, úgyhogy én kéznél tartanék egy kis repülőt feltöltött tankkal és kidolgozott úticéllal. A Mészáros házaspár majd itt marad, az egyik fele jó eséllyel. Szókratész védőbeszéde süket makogás lesz az övéhez képest. Az intellektus a f.sz másik oldalán is intellektus.
Na persze azért volt ebben a beszédben némi apró fenyegetés is. Hátha valaki észrevette, én most nem idézem. Higgyék el, komolyan gondolja. Brezsnyev 1972-es budapesti látogatásakor az egész Apáczait (velem együtt) kirendelték a Kossuth Lajos utcára integetni. Egy kövér kezet láttunk csak belőle, az is épp elég volt. Csókay András barátommal (akkor még nem volt misszionárius) elméláztunk, hogy mi volna, ha valaki az autója elé ugrana egy puskával. „Belehajtana a tömegbe?” „Szemrebbenés nélkül.”
Efelől viszont Önöknek ne legyenek kétségeik.
Gaál Péter