Kezdjük a végén: a legújabb információk szerint betiltani készülnek Puskin írásait Oroszországban. Ukrajnában már betiltották őket, szóval nincs szerencséje ennek a szegény Puskinnak, igaz, Bulgakovnak sincs, sőt, Dosztojevszkijjel is bajok vannak, mi több, Lermontovval is, a korszerűbb orosz irodalom meg már amúgy is be van tiltva, Akunyintól Akszjonovon keresztül Gluhovszkijig és Szorokinig.
Jó, hát Zahar Prilepin nincs betiltva, de őt azért elég kínos olvasni, ahogy Dugint és Iljint is: de lássuk már, mi a gond Puskinnal? Azt írja a hír, miszerint:
„LMBT propaganda miatt be akarják tiltani Oroszországban Puskin meséit.
Állítólag a halott hercegnőről és a hét lovagról szóló mese „Lefolyt a bajuszomon, de nem jutott be a számba” sora, a homoszexuális kapcsolatokat hirdeti.
Az aktivisták ennek megfelelő feljelentést tettek az orosz kulturális minisztériumnál – írja a RosSMI.”
Hát először is, ez egy kiragadott mondat, aminek valószínűleg a világon semmi köze nincs a szexualitáshoz. Puskinnak voltak hibái, Ukrajnában az „Oroszország rágalmazóihoz” című verse miatt tilalmas, bár mondjuk az tényleg erősen orosz nacionalista szellemű. Én emiatt – ha potentát lennék – nem tiltanám, hanem azt mondanám, gondoljon felőle mindenki amit akar. Ugye, Puskin elég sok dolgot írt. Ott volt a „Kaukázusi fogoly”, ami számomra szintén nem egy nagyon rokonszenves írás, lévén, hogy az ember köteles segíteni a bajtársán, főleg, ha fogságban vagyunk, és hát ehhez képest nem egészen ez történik, de mindezt mossa el Tatjána emléke. Az egy dolog, hogy Anyegin egy semmirevaló, kellemetlen figura, de annak az embernek, aki Tatjánát kitalálta, minden bűnét és hibáját meg kell bocsátani. Arról már nem is szólva, hogy Puskint nem csak száműzték Chișinăuba (meg később a Krímbe), de később maga a cár cenzúrázta személyesen az írásait, ami azért nem akármi – képzelem, milyenek lettek volna azok az írások a felkent cenzor nélkül.
És aztán meghalt párbajban, mert a gyönyörű felesége becsületét védte. Ebből következően került bajba Lermontov, aki egy versében kiállt mellette, bár őt, lévén kaukázusi, egyenest a Kaukázusba száműzték, amit viszonylag jól viselt: végül is haza ment.
Hanem baj van Fjodor Mihájlovics Dosztojevszkijjel is. Mint a Meduza írja:
„A „Kinopoiszk” online mozikereső elhalasztotta a „Bűn és bűnhődés” című sorozat premierjét, amelyre október 29-én este került volna sor.
Az új megjelenési dátumot a szolgáltatásban későbbre ígérték.
„Láttunk egy csomó spekulációt és pletykát – a valóság egyszerűbb: vannak pillanatok, amelyek több időt vett igénybe, mint vártuk,” – közölte a „Kinopoiszk”, anélkül, hogy pontosította volna, hogy pontosan miért van szüksége a szolgáltatásnak több időre.
Ez már a harmadik halasztása a Bűn és bűnhődés premierjének. Eredetileg az első epizódok megjelenése október 26-án lett volna, majd október 27-re, majd 29-re halasztották.
A „Bűn és bűnhődés” az idei ősz egyik legjobban várt sorozata. Rogyion Raszkolnyikov szerepét Ivan Jankovszkij játssza, a rendező Vlagyimir Mirzojev. A cselekmény a modern Szentpéterváron bontakozik ki, ahol a diák Rogyion Raszkolnyikov megöl egy idős nőt, aki uzsorás, mostani szóhasználat szerint mikrokreditor.”
Akkor nincs Puskin, nincs Lermontov, nincs Dosztojevszkij, szerintem felkészül Tolsztoj, de hát miért? Az orosz irodalom hatalmas és igen terjedelmes – de hát, ha az LMBT-vádat akarják felhozni ellene, akkor az összes modern szerzőt be lehet tiltani, mert Akszjonov Moszkvai történetében is előfordul egy ilyen szál, Szorokintól az „Opricsnyik egy napja” pont ilyesmivel zárul és Akunyinnál is bizony megtalálható ez a motívum. De hát világos is, hogy miért: mióta létezik az emberiség, bizonyos része a saját neméhez vonzódik, ezen változtatni nem lehet, és az irodalomnak valahogy mégis az lenne a célja, hogy a valóságot ábrázolja, márpedig ahhoz ez is hozzátartozik.
Hát, nagyon úgy néz ki, hogy az orosz irodalmat be fogják tiltani. Azért azt sosem gondoltam volna, hogy fogják még kiadni Puskint szamizdatban – de ha már, akkor tessenek Bulgakovot is.
Akszjonovot meg leginkább.
Szele Tamás
