Régóta nem volt szó kellemetlen ismerőseinkről, a houthikról, akik Jemenből háborgatják a nemzetközi vízi utakat. Az ISW mostani tanulmánya rávilágít arra, hogy miért kéne tőlük nagyon hamar és nagyon határozottan megszabadulni: a tajvani helyzet eszkalációja esetén képesek lennének megakadályozni a sziget védelmét még akkor is, ha sok ezer kilométerre vannak tőle. Lássuk csak, hogy is van ez?
A houthik most stratégiai fenyegetést jelentenek, amely globális következményekkel jár az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Ezek az országok 2015 óta nem tudták megakadályozni, hogy Irán megerősítse a houthik katonai kapacitását. A houthik egy Jemen északi hegyvidékén működő kis milíciából nőttek ki, és váltak jelentős stratégiai fenyegetéssé, amely az USA több ellenfelével is kapcsolatban áll. Az Egyesült Államok 2023 októbere óta igyekezett „elkerülni az eszkalációt” a houthik drámai eszkalációjára válaszul hozott reaktív félintézkedésekkel, amelyek nem értek el döntő hatást vagy nem tudták érdemben csökkenteni a houthik katonai képességeit. A houthik nem tántorodtak el, és jelentős betekintést szereztek az amerikai védelmi rendszerek működésébe a támadó rendszereik minden fajtája ellen. Szinte biztosan kihasználják ezeket a tapasztalataikat, hogy javítsák támadásaik hatékonyságát, és azt az Egyesült Államok más ellenfeleinek is átadják. A houthik folyamatos közel-keleti műveletei eközben továbbra is meg fogják hiúsítani az Egyesült Államok azon erőfeszítéseit, hogy az Indo-csendes-óceáni térségre helyezzék a hangsúlyt, ahogyan azt már több mint egy éve teszik.
A houthik egy iszlamista mozgalomként alakultak ki Észak-Jemenben az 1990-es évek elején. A csoport a 2000-es években háborúk sorozatát vívta a központi kormány ellen, és a 2010-es évek elejére egyre nagyobb iráni támogatást kapott. 2014-ben a houthik kormányt hoztak létre Jemen általuk katonailag ellenőrzött része felett, miután elfoglalták a fővárost 2014-ben. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek az Irán által támogatott csoport fenyegetésére reagálva katonai offenzívát indított az ENSZ által elismert kormány visszaállítására. A houthik azonban a háború során fokozatosan megerősödtek az iráni kormány és a Hezbollah támogatásának köszönhetően, és a szaúdi-emirátusi törekvés kudarcot vallott. Irán a houthiknak nyújtott támogatását úgy tervezte meg, hogy egy olyan szervezetet hozzon létre, amely képes kihívást jelenteni nemcsak az Öböl-menti államok déli szárnya, hanem Izrael és az amerikai erők számára is.
Irán drónok és rakéták – gyakran darabokban történő – csempészése révén látja el a houthikat, mind tengeri, mind szárazföldi úton. Az Egyesült Államok és szövetségesei 2015 óta próbálják feltartóztatni ezeket a szállítmányokat. Az amerikai törekvések azonban csak nagyon korlátozott sikerrel jártak a távolságok és a feltartóztatási küldetésekre fordított, erősen korlátozott amerikai erőforrások miatt. Még a jelenlegi háború alatt is folytatódott a csempészet: nagy dauk (arab vitorlás), halászhajók és hat nagy teherhajó, amelyeket az ENSZ ellenőrző missziója nem ellenőrzött, vitt több száz teherautónyi ellenőrizetlen árut Jemenbe. Ez a csempéset és utánpótlási tevékenység – az Iránból és a Hezbollahtól érkező technikai támogatással kombinálva – lehetővé tette a houthik számára, hogy fejlett rakétákból álló készletet hozzanak létre, amellyel fenyegethetik a globális hajózást, valamint az amerikai erőket és partnereiket a régióban.
A houthik 2023 októberében kezdték meg kiterjesztett regionális támadási hadjáratukat, ami csak korlátozott defenzív amerikai válaszlépéseket váltott ki. Először október 19-én indítottak drónokat és rakétákat Izrael ellen, hivatalosan is belépve az október 7-i háborúba a Hamász támogatásával és az Irán által támogatott iraki milíciákkal való koordinációt követően. Az Egyesült Államok nem azzal válaszolt, hogy megpróbálta volna megzavarni a houthik képességét a támadások folytatására vagy elrettenteni a csoportot. Ehelyett reaktív és védekező magatartást tanúsított, amely nem okozott megfigyelhető változást a houthik döntéshozatalaiban. Az Egyesült Államok csak 2024. január 12-én válaszolt, Jemenre mért csapásokkal, miután a houthik 26 támadást intéztek a nemzetközi hajózás ellen, és kilenc támadás érte az amerikai és szövetséges hadihajókat. Az USA kezdeti válasza – amely a hajózás védelmére irányult, komolyabb csapások végrehajtása nélkül, „az eszkaláció elkerülése” érdekében – nem tudta megakadályozni az eszkalációt, mivel a houthik az októberi, Izrael elleni támadásokról áttérve novembertől kezdve egyre gyakrabban indítottak merényleteket a hajózás ellen. Az USA által vezetett csapáshadjárat, amely megakadályozta a houthik egyes támadásait, és megsemmisítette az infrastruktúrájuk egy részét, valamint korlátozott számú rakétát a földön, nem tudta megváltoztatni a támadásaik arányát. 2024-ben egyes jelek szerint a houthi támadások még hatékonyabbá is váltak.
Egy erőteljesebb és komolyabb amerikai válaszlépés 2023 októberében és novemberében elrettenthette vagy megzavarhatta volna a hajózás elleni támadásokat. A védekező amerikai válaszlépés és az azt követő korlátozott légi hadjárat kudarcot vallott, mert ezek a fenyegetések nem okoztak elegendő kárt a houthik harcképességében, és nem értek el elég fontos célpontokat ahhoz, hogy elrettentsék Iránt vagy a houthikat. Az olyan rendszerek elleni ismételt halálos és nem halálos csapások, amelyek lehetővé tették a houthik számára a célpontok bemérését és nyomon követését, megfoszthatták volna a őket ettől a képességüktől. Ennek az erőfeszítésnek magában kellett volna foglalnia a Behshad iráni kémhajó hatástalanítását vagy megsemmisítését, amely szinte bizonyosan segítette a houthikat a Vörös-tengeri járőrözési területéről. Más intézkedések, beleértve a jemeni fegyveres csoportok támogatását vagy gazdasági intézkedéseket, mint például a houthik által ellenőrzött területeken lévő bankok kivonása a nemzetközi SWIFT-rendszerből, szintén arra késztethették volna a terrorcsoportot, hogy újragondolják terveiket. Mindegyik lehetőség jelentős kockázatokkal járt volna, az biztos, de sokkal valószínűbb lett volna, hogy megzavarják a houthik támadásait, és a támadások kevésbé hatékonyak vagy ritkábbak lettek volna. Az amerikai politikai döntéshozóknak mindenekelőtt azt kell felismerniük, hogy a visszafogottabb megközelítés célja az eszkaláció elkerülése, nem pedig az eszkaláció elősegítése.
Az USA kudarca a houthi eszkaláció megzavarásában vagy megakadályozásában a Vörös-tengeren arra kényszerítette az amerikai döntéshozókat, hogy a Vörös-tengert a Csendes-óceán nyugati részével szemben prioritásként kezeljék, ami ellentétes az USA kinyilvánított politikájával. Az Irán által támogatott vörös-tengeri kihívás átmeneti előtérbe helyezése azt eredményezi, hogy az Egyesült Államok erőforrásokat von el az Indo-csendes-óceáni térségtől, miközben a 2022-es Nemzeti Védelmi Stratégia szerint Kína jelenti „a legátfogóbb és legsúlyosabb kihívást az USA nemzetbiztonsága számára.” A Közel-Kelet ilyen módon történő priorizálása fenntarthatatlan, különösen a Tajvani-szoros potenciális krízise esetén. Amennyiben a houthik úgy döntenek, a Tajvani-szorosban megnövekedett feszültség idején lezárhatják a Bab-el-Mandebet, hogy engedményeket csikarjanak ki az Egyesült Államoktól, vagy erőforrásokat vonjanak el Tajvan védelmétől. Ezek a tények nem jelentenek érvet a houthi fenyegetés figyelmen kívül hagyása mellett. Inkább arra mutatnak rá, hogy sokkal drasztikusabb lépéseket kell tenni, beleértve a nagyobb kockázat vállalását is, hogy a lehető leggyorsabban és leghatározottabban véget vessünk a houthi fenyegetésnek, és elrettentsük a houthik és Irán jövőbeni, az újjáalakulásra irányuló erőfeszítéseit. Ha hagyjuk, hogy a houthik elhúzzák fokozatos eszkalációs kampányukat, az hosszú távon sokkal veszélyesebb politikai döntés az USA számára, mint amilyen egy határozottabb katonai erőfeszítés lett volna.
Az egy évig tartó houthi támadó hadjárat olyan adatokkal és tanulságokkal is szolgál, amelyeket a houthik és más amerikai ellenfelek felhasználhatnak az amerikai haditengerészet egységei és szárazföldi létesítmények elleni támadásaik hatékonyságának javítására a jövőben. A houthik 111 támadást hajtottak végre amerikai és szövetséges hadihajók ellen vagy azok bevonásával a Vörös-tenger térségében. Ezek az akciók – amelyek során a houthik a kamikaze-drónok, ballisztikus rakéták és cirkálórakéták különböző technikáit és kombinációit tesztelték – még nem találtak el amerikai vagy szövetséges hadihajót, de többször is majdnem sikerült nekik. A támadások hatalmas mennyiségű adatot szolgáltatnak a houthiknak és feltehetően legalábbis teheráni támogatóiknak arról, hogy az amerikai és szövetséges légvédelem hogyan reagál a rakétákra és a drónokra. A houthik hasonlóképpen megoszthatják ezeket az adatokat az oroszokkal, cserébe a Vörös-tengeren tartózkodó hajókra vonatkozó orosz műholdas célzási adatokért. Az ezekből levont tanulságokat a jövőben minden bizonnyal felhasználják majd az amerikai haditengerészet ellen, és az ellenséges hadviselő feleket is informálhatják az amerikai szárazföldi drón- és rakétavédelem gyenge pontjairól.
Az Egyesült Államok 2023-24-es politikája a houthikkal szemben azt mutatja, hogy az „eszkaláció kezelése” sikertelen megközelítés és fenntarthatatlan politika. A houthik többször is „eszkalálódtak”, és csak korlátozott amerikai válaszlépésekkel szembesültek, amelyek semmit sem tettek az „eszkaláció kezelése” érdekében. A houthik először 2023 októberében lőttek drónokkal és rakétákkal Izraelre, majd a támadásokat kiterjesztették a globális hajózás elleni hadjárattá. A csoport, felismerve, hogy bármilyen amerikai válaszlépés korlátozott lenne, és nem jelentene veszélyt az ellenőrzésükre Jemen nagy területei fölöött, azóta drónokat és rakétákat lőtt ki izraeli városokra, eddig korlátozott sikerrel. Azt a leckét tanulták meg ebben a háborúban, hogy rakétákat és drónokat lőhetnek amerikai hadihajókra, a globális kereskedelmi hajózásra és az Egyesült Államok szövetségeseire, de ennek csak korlátozott és nem túl súlyos következményei lesznek. Az USA-nak meg kell tanulnia, hogy az „eszkaláció kezelése” valójában ösztönzi az eszkalációt és elhúzza a konfliktusokat – ez különösen komoly probléma, amikor az USA-nak képesnek kell lennie arra, hogy más kritikus területekre összpontosítson.
Kérem, így lehet nagy távolságból is befolyásolni a világpolitikát: ha eldugul az egyik szoros, nem lehet odafigyelni a másikra.
Itt volna az ideje, hogy a houthikat minden empátia mellőzésével kisöpörjék ebből az árnyékvilágból – nagyon valószínű, hogy Jemen népének nagy többsége is hálás lenne ezért.
Szele Tamás
