Nem, Putyin nem hisz a mágiában, illetve, Andrej Percev szerint azért mégis hisz egy kicsit, csak éppen mesterséges intelligenciának hívja. Vagyis, pontosabban fogalmazva: abban hisz valamiért, hogy az Oroszországi Föderáció előrébb jár ezen a téren a világ többi részénél (ami hatalmas tévedés) és az MI, akár egy varázspálca, meg fogja oldani az ország gazdasági problémáit. A kiváló elemző cikke a Riddle-ben jelent meg, én az alábbiakban ismertetem a tartalmát.
Putyin részt vett a Sberbank és annak vezetője, German Gref által szervezett „Utazás a mesterséges intelligencia világába” című konferencián. A mesterséges intelligencia és a high-tech szektor az orosz elnök egyik kedvenc témája. Gref tisztában van ezzel, és rendszeresen meghívja Putyint, hogy látogassa meg a Sberbank standjait a különböző rendezvényeken. Ott az ország vezetőjét robotok, interaktív képernyők, hangalapú asszisztensek fogadják, és láthatóan tetszik neki ez a high-tech hangulat. Putyin mosolyog, kommunikál a mesterséges intelligenciával, és természetesen dicséretekkel halmozza el a Sberbank vezetőjét. Az elnöki adminisztráció politikai tömbje ezeket a hivalkodó hi-tech eszközöket használta a „Rosszija” kiállítás és fórum kialakításánál, ahol a vendégeket robotok, hatalmas képernyők és autók prototípusai fogadták. Ez a varázslatos világ lenyűgözi Putyint, talán azért, mert számára ez tűnik a legkellemesebb alternatívának a való világgal szemben. Ugyanakkor az elnököt nem a valós tartalom, hanem a látványos felszín vonzza. Dmitrij Peszkov, az orosz elnök sajtótitkára többször is azt nyilatkozta, hogy Putyin alig használja a modern technológiát és a világhálót, azaz valójában nem igazi kocka. Putyin kedvencei a csúcstechnológia világában (robotok vagy hangalapú asszisztensek, gyönyörű képernyőgrafikák) nagyon hasonlítanak az 1960-as és 1970-es évek sci-fi világához. Ebben a robotok az emberek engedelmes szolgáivá válnak, segítenek nekik minden feladatban és házimunkában, rendkívül megkönnyítve és kényelmessé téve az életüket. Ez egy vulgáris, sőt kissé gyerekes nézet a high-tech világáról, de Putyinnak ilyen az ízlése. German Gref ügyesen használja ki ezt a szenvedélyét, gyönyörű felületeket és a mesterséges intelligencia legalapvetőbb és legegyszerűbb alkalmazásait mutatja meg az elnöknek, például a „Közvetlen vonal Vlagyimir Putyinnal” című sajtótájékoztatója során a kérdéseket témák szerint kategorizálva.
Putyin ott elhangzott beszéde is ezt az igénytelen szemléletet demonstrálja. A mesterséges intelligenciát mágikus „kis segédnek” tekinti, amely alapjaiban fogja megváltoztatni az emberi életet. Mivel ez egy viszonylag új terület, az orosz elnök úgy tűnik, úgy gondolja, hogy Oroszország képes lesz vezető pozíciót elfoglalni ezen a téren, elvégre az ország igen sikeres volt az elektronikus szolgáltatások fejlesztésében, az orosz kormány „Goszuszlugi” nevű digitális platformjától kezdve a banki alkalmazásokon át a kézbesítési szolgáltatásokig. A valóságban ennek vajmi kevés köze van a mesterséges intelligenciához, de az elnök környezete készségesen támogatja téveszméjét. Putyin „szuverén mesterséges intelligenciát” akar látni, miközben nem veszi észre, hogy a neurális hálózatokat különböző nyelvi modelleken képzik ki, és hogy a feldolgozott orosz szövegek tárháza nagyon korlátozott. Az orosz vezetők és bürokraták azonban rájöttek, hogy nem érdemes megpróbálni lebeszélni erről a Kreml urát. Az orosz elnök illúziói érthetőek: a háború válságba sodorta az országot, a szankciók a hagyományos iparágakat sújtják, a gazdaság hanyatlik. Egy olyan ember világában, aki már régóta kedveli a sci-fit, a mesterséges intelligencia egy tökéletes varázslat, amely mágikus módon segíthet leküzdeni ezt a válságot. Oroszország egyszerűen jön és elfoglalja azt a rést, amelyet Putyin szerint eddig senki sem foglalt el igazán, és segít az országnak leküzdeni minden nehézségét. Ez a varázslatos gondolkodás abban is megnyilvánul, ahogyan az orosz elit Donald Trump megválasztását szemléli. Azt várják tőle, hogy jöjjön és oldja meg Oroszország minden problémáját: oldja fel a szankciókat és teremtsen békét.
Oroszországban vannak ugyan sikeres példák a mesterséges intelligencia szolgáltatási (és titkosszolgálati) célú alkalmazására, de ez csak egy kis része a technológia lehetőségeinek. Viszont a mesterséges intelligencia még ezekkel a lehetőségekkel együtt sem az a varázspálca az emberiség kezében, amilre Putyin vágyik. Ugyanakkor, mivel Putyin ismeretei erről a technológiáról rendkívül sekélyesek és töredékesek, a belső körébe tartozó befolyásos emberek továbbra is fenntartják illúzióját, és így az orosz vezető kegyeiben is megmaradnak – a felszínes ismereteknek köszönhetően.
Vlagyimir Putyin egyébként találkozott a civil társadalom és az emberi jogok fejlesztésével foglalkozó elnöki tanáccsal is. A tanácsnak sokáig igazi emberi jogi aktivisták voltak a tagjai: például a moszkvai Helsinki Csoport vezetője, Ljudmila Alekszejeva, az Agora Egyesület vezetője, Pavel Csikov vagy Valerij Borcsev. A Tanács tagja volt még Leonyid Parfenov és a néhai Nyikolaj Szvanidze újságíró, Lilija Sibanova, a Golosz egyesület vezetője és Jekatyerina Sulmann politológus. Mostanra a Tanács korábbi tagjai közül sokakat, például Shulmannt és Csikovot külföldi ügynököknek minősítették, a Golosz egyesületet pedig „nemkívánatos szervezetként” bélyegezték meg. A 2010-es években a Tanács javasolta a Bolotnaja téri tüntetések kapcsán letartóztatott vádlottak szabadon bocsátását, és bírálta a külföldi ügynökökről szóló törvényt. Ma az emberi jogi aktivistákat kormánypárti újságírók és Kreml-barát szervezetek munkatársai váltották fel. A Tanácsot Valerij Fagyejev, az Expert holding főszerkesztője vezeti. Tagjai: Szergej Csernogajev, a Független Szakszervezetek Oroszországi Szövetségének (FNPR) vezetője, Szergej Karaganov politológus, aki rendszeresen javasolja, hogy a Kreml alkalmazzon atomfegyvereket; és Alekszandr Koc katonai riporter (voenkor). Ők biztosan nem tesznek fel az elnöknek kényelmetlen kérdéseket, nem tesznek olyan javaslatokat, amelyek nyugtalaníthatják, és nem beszélnek vele olyan emberi jogi kérdésekről, amelyekhez egyáltalán nem ért. Igaz, ők sem értenek az ilyesmihez.
A Tanács legutóbbi ülése csak megerősítette ezt. Putyin beszédében felvázolta saját értelmezését az „emberi jogokról”. Az elnök rövid leírása szerint az emberi jogok védelme azt jelenti, hogy az állam segít a polgárainak megoldani szociális problémáikat. Az orosz államfő dicsérte a Civil Társadalom és Emberi Jogok Fejlesztéséért Felelős Elnöki Tanácsot, amiért az támogatást nyújtott az Ukrajnával vívott háború résztvevőinek és az újonnan elcsatolt területek lakóinak. Putyin ezután felsorolta azokat a területeket, amelyeken szerinte az emberi jogok védelmezőinek és aktivistáinak dolgozniuk kell. Ezek közé tartozik az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása, valamint a tanárok és orvosok problémáival való foglalkozás.
„Mostanában sokat beszélünk arról, hogy az orvosok és a tanárok túlterheltek a különböző bürokratikus jelentések miatt, amelyeket össze kell állítaniuk –, már régóta emlegetjük ezt a témát, állandóan felvetjük ezt a kérdést. Remélem, hogy valami megváltozik a javulás irányába – de valószínűleg egyelőre még nem sok minden. Remélem, hogy önök, akik kitartó emberek, képesek lesznek segíteni abban, hogy látható haladást érjünk el ebben a tekintetben” – mondta Putyin a Tanács tagjainak.
Az elnök valamiért a „digitalizációt” is a Tanács felelősségi és érdekeltségi területei közé sorolta, és ismét kijelentette, hogy Oroszország ezen a téren a világ nagy részét megelőzte. A Tanács tagjai hasonlóképpen válaszoltak, és csak olyan kérdéseket érintettek, amelyek nem okoztak kellemetlenséget az elnöknek. Valerij Fagyejev arra panaszkodott Putyinnak, hogy az iskolások nem jól tanulják a földrajzot, a történelmet és az irodalmat, és ezeket a tantárgyakat „értékformáló diszciplínáknak nevezte, amelyek segítenek a fiatalok kulturális kódjának és civilizációs identitásának kialakításában”.
„Vegyünk például egy földrajzi kérdést: hová ömlik a Volga folyó?” – A 18-24 éves fiatalok mindössze 18%-a tudja, hogy a Volga a Kaszpi-tengerbe ömlik. A szovjet iskolákban tanult idősebb generáció körében sem mindenki tudja a helyes választ, de legalább mintegy 60-70%-uk igen. Egy másik kérdés: „Mit jelent az a szó, hogy Kuzbassz?”. A fiatalok körében mindössze 18 százalék tudta a helyes választ – panaszolta Fadejev, a Tanács megbízásából készült VCIOM-felmérés eredményeit idézve.
A tanács elnöke azt javasolta, hogy az egyetemekre jelentkezők felvételét ne csak az egységes államvizsga eredményeihez kössék, hanem az „értékteremtő” szakokon elért „átlagos tanulmányi átlaghoz” is. Valerij Fagyejev támogatta azt a törvényjavaslatot is, amely megtiltja az oroszul nem tudó bevándorló gyerekek iskolába járását, de javasolta integrációs és nyelvtanulási központok létrehozását az ilyen tanulók számára. Ez a javaslat egyértelműen az elnöki adminisztráció belpolitikai blokkjában dolgozó tisztviselők utasítására született, akik kezdenek azon gondolkodni, hogyan lehetne csökkenteni a bevándorlóellenes érzelmeket az oroszok körében. A Kreml és a kormány megértette, hogy a gazdaság nem nélkülözheti ezeknek az embereknek a munkaerejét. A hatóságok azonban sokáig arra használták a bevándorlóellenes narratívát, hogy eltereljék az oroszok figyelmét a problémáikról és növeljék saját népszerűségüket. Putyin örömmel hallgatta meg Fagyejevet, és egyetértett az elképzeléseivel. Más megszólalásai – a háborús veteránok segélyezéséről, az emberi jogok nyugati megsértéséről, a hajléktalanok orvosi ellátásáról – szintén jól illeszkedtek Putyin elképzelésébe arról, hogy mit jelent az emberi jogok védelme. A Tanács tagjai nem zavarták az elnököt az országban tapasztalható elnyomásról szóló kijelentésekkel.
De még az emberi és társadalmi jogokról szóló beszéd is, amelyek Putyint állítólag nagyon érdeklik, csak üres beszéd maradt. Az orosz költségvetés csökkenti a szociális ágazatok (oktatás és egészségügy) kiadásait, amelyekről Putyin egyébként azt állítja, hogy igen fontosak neki. Az államnak pénzre van szüksége a háborúhoz. A Tanács egyik tagja sem vetette fel ezt a kérdést, és nem is említette a szociális kiadások csökkentését. Valójában úgy tűnik, hogy Putyin szemében a „szociális jólét” tulajdonképpen az iskolások és diákok kvázi ideológiai indoktrinálását jelenti az állam érdekeinek megfelelően. A Tanács, amelynek az lett volna a feladata, hogy segítsen a polgároknak megvédeni magukat az állami elnyomással szemben, olyan szervvé vált, amely a hatalmi vertikumot és személyesen Putyint szolgálja, és különböző területeken kínál neki „megoldásokat”. A Tanács munkájának semmi köze az emberi jogok tényleges védelméhez. A Tanácsot aktívan használják és kihasználják a különböző lobbicsoportok és állami szervek, például az elnöki adminisztráció politikai blokkja. A Putyinnal való találkozóknak köszönhetően a Tanács lobbiplatformmá vált, és ezt a státuszt valószínűleg arra használja fel, hogy szolgáltatásokat kínáljon befolyásos csoportoknak és klánoknak.
Az Állami Duma jövő évre halasztotta annak a törvényjavaslatnak a tárgyalását, amely megszüntetné a helyi önkormányzatok teljes alsó szintjét, azaz a vidéki és városi önkormányzatokat, amelyek a helyi ügyek irányítására a képviselőtestületeken és a helyi közigazgatáson keresztül rendelkeznek hatáskörrel – miközben a Moszkva által kinevezett regionális kormányzók hatáskörét bővítené. A törvényjavaslat hatályba lépésével több ezer önkormányzatot készülnek megszüntetni. Több oroszországi régió hatóságai már végre is hajtották ezeket a változtatásokat. A moszkvai régióban ezek a reformok évekkel ezelőtt elkezdődtek, és mára a régióban nem maradt egyetlen alsó szintű önkormányzat sem. A megszüntetésükről szóló döntést azonban egyelőre a települések képviselő-testületeinek kell meghozniuk, ami gyakran vezet a képviselők és a lakosok tiltakozásához. A kisvárosok és falvak közigazgatási és tanácsi szervei továbbra is a kormányzatnak a helyi lakosokhoz legközelebb álló és az ő gondjaikra leginkább odafigyelő szintjét jelentik, és a lakosság nem akarja mindezt elveszíteni. Ezeknek az alacsony szintű önkormányzatoknak a szövetségi törvény általi megszüntetése lehetővé tenné, hogy figyelmen kívül hagyják a polgárok és helyi képviselőik véleményét. A kezdeményezést azonban a nagy nemzeti köztársaságok vezetői, például Rusztam Minnihanov (Tatárföld) és Radiy Habirov (Baskíria) elutasították. Mindketten régióik elitjének képviselői, és a településvezetői és helyi képviselői posztok, még községi szinten is, fontosak a helyi klánok számára. A jelek szerint a központnak félúton kellett vlna találkoznia a köztársaságokkal, és udvariassági gesztusként elhalasztani a kezdeményezés bevezetését. De nem valószínű, hogy a Kreml lemondana arról, hogy teljesen megsemmisítse az önkormányzatok hatalmát és eltörölje az önkormányzatiságnak ezt a szintjét, hiszen a reformnak éppen ez volt a célja. A reformot mindenképpen keresztül fogják vinni, de talán némi lazítással a nemzeti régiók számára.
Röviden tehát: Putyinnak meggyőződése, hogy létezik olyan varázspálca, amivel meg tudná oldani Oroszország problémáit. Nos, ez egészen biztos, hogy nem a mesterséges intelligencia lesz – az, szegény, csak belebolondulni tudna ebbe a feladatba.
Szele Tamás
