Ritka érdekes írást közöl az Afghanistan International című, valószínűleg kivételesen bátor munkatársakat alkalmazó lap. Afganisztánban és Iránban mindenképpen bátorság kell a sajtómunkához, még egy ártatlan apróhirdetésből is lehet vérbosszú – egyébként ez az orgánum az Iran International testvérkiadványa, és az iráni verziónál sem anyámasszony katonái dolgoznak. Hanem ehhez a most elővett cikkhez bizony nem csak kitartó kutatómunka, de komoly bátorság is kellhetett.
A szerző, Mahboob Shah Mahboob ugyanis bebizonyítja, miszerint mind a tálibok, mind az ajatollahok tulajdon eszméik legnagyobb árulói. Az világos, hogy míg Teherán síita, Kabul szunnita, és már ez kibékíthetetlen ellentétet, jelent, ráadásul Irán köztársaság, még ha iszlám köztársaság is, Afganisztán pedig emirátus, tehát még az államformájuk sem hasonlít, sőt, gyakran esnek véres határvillongások a két állam között, bár – mint majd az alábbiakból megtudjuk – még gyakoribb a titkolt, de nagyon lényeges és még annál is jövedelmezőbb együttműködés. Hogy közben a népesség előtt átkozzák egymást? Nos, tudok én olyan politikust mondani, aki egy kritikus pillanatban azt mondta a Budapesten akkreditált külföldi nagyköveteknek, miszerint: „Ne azt figyeljék, amit mondok, azt figyeljék, amit teszek” – és itt is ez az elv érvényesül, csak Iránban és Afganisztánban minden pillanat kritikus, az ottani történelem kezdetei óta. Lássuk tehát (előre szólok, hosszú írás következik, viszont ebből semennyit sem lehetett húzni, majdnem tisztán információból áll az eredeti), kik azok a tálibok, aki a leginkább együttműködnek Iránnal?
Az évtizedes háború idején Irán és Afganisztán között ide-oda ingázó tálib parancsnokok felemelkedése, bukása és újbóli felemelkedése egy olyan kötelék történetét meséli el, amely a háttérben (és a legnagyobb titokban) szilárdult meg.
A tálib lázadás, amely végül kiszorította az amerikaiakat, kihagyhatatlan lehetőségeket kínált az iráni kémek számára, akik két évtizeden át ápolták a kapcsolatokat olyan személyekkel, mint Shirin Akhund molla.
Shirin molla, a volt gerillafőnök, aki egykor a csoport vezetőjének, Omar molla kalifának a kíséretében fegyveresek ezreit irányította, az Egyesült Államok támadása elől Iránba menekült, és Teherán tudtával üzemanyagcsempészettel kezdett foglalkozni a határvidéken.
Irán türelmes pártfogása most, hogy Shirin ismét a tálibok egyik legfőbb döntéshozója, egy megbízható szószólót szerzett Teheránnak Kabulban.
Az iráni Forradalmi Gárda kapcsolatokat és támogatási rendszert épített ki a magas rangú tálib vezetők között, akik a két ország között ingáztak, megszilárdítva a kiszámított érdekek érzelemmentes szövetségét.
Az Iráni Iszlám Köztársaság és a tálibok által irányított Afganisztán – két, az Egyesült Államok által szorongatott és a konfrontációtól megfáradt páriahatalom – valószínűtlenül bár de közös oldalra sodródott.
Az egyik egy síita teokrácia, a másik egy szunnita kalifátus. Látszólag évtizedek óta elkeseredetten gyűlölik egymást, de mindketten jobban gyűlölik a másiknál Washingtont és az Iszlám Államot.
Most robbanásveszélyes közelségbe sodródtak egymáshoz. Ezt a környezetet gerillavezérek, dzsihádista mollák, drogkereskedők, felkelők és kémek erősen felfegyverzett csapata irányítja:
Több mint egy tucat jelenlegi és volt tálib tisztségviselővel, valamint volt afgán kormányzati hírszerzőkkel, nagykövetekkel és biztonsági vezetőkkel készült interjúk világítják meg a titkos tálib-iráni kapcsolatot az Afghanistan International tényfeltáró írásában.
Elmondásuk szerint egyes magas rangú tálib parancsnokok ma már havi készpénzfizetést, vízumot és úti okmányokat is kapnak rokonaik számára, melynek ellenében kábítószert és feketén vásárolt készpénzt csempésznek Iránba.
Teheránnak most nagyobb szüksége van a barátokra, mint valaha, mivel az Izraellel vívott 14 hónapos háború miatt ereje a Közel-Keleten mindenütt megcsappant – különösen Szíriában. Afganisztán jelenlef stratégiai hátteret és partnerséget biztosít Iránnak az Iszlám Állam és egy másik félelmetes szunnita dzsihádista csoport, a Jaish al-Adl szétzúzásában.
A tálibok számára, akik a Föld egyetlen olyan országának vezetői, amelyet egyetlen más állam sem ismer el hivatalosan, az Irán oldalán való megmaradás stabil hátországot biztosít, miközben Irán szankciókkal küzd, és Afganisztán tálib vezetése nyílt harcban áll Pakisztánnal – egykori legfőbb pártfogójával.
Teherán kezdeményezése, hogy személyes kapcsolatokat ápoljon a legfelsőbb tálib vezetőkkel, a csoport fellegvárában, Kandahárban egy, az érdekeivel szimpatizáló frakciót szerzett.
Ibrahim Sadr: A gyűlölettől az alkalmazkodásig
A tálibok első, 1996 és 2001 közötti, Afganisztán egyes részei felett gyakorolt uralmának kezdetén a kapcsolatok feszültek voltak, mivel Pakisztán befolyása a tálibokra lényegesen erősebb volt, mint Iráné vagy bármely más országé.
Az Irán Mazar-e-Sharif-i konzulátusa elleni támadás 1998-ban, amikor a tálibok az afganisztáni polgárháború idején ostromolták a várost, 11 iráni diplomatát és alkalmazottat ölt meg, ami már korán elmérgesítette a kapcsolatokat.
A tálib Afganisztán az al- Kaidának és kiképzőtáborainak befogadásával ellenséggé vált regionális szomszédai és a világ számára, Teherán azonban már korán úgy tekintett a tálibokra, mint egy fontos ütközőterületre közte és a nemzetközi katonai szervezetek között.
A tálib mozgalom egyes tagjai is értékes ügynökökké váltak Teherán számára, amikor az 1990-es években megkezdődött a kapcsolatuk, amelyet nagyrészt stratégiai és regionális érdekek vezéreltek.
A tálib uralom 2001-es bukása után és Afganisztán amerikai megszállása alatt Teherán a tálibokra úgy tekintett, mint olyan eszközre, amellyel katonai és gazdasági károkat okozhat az Egyesült Államoknak.
Ez a cél egybeesett a tálibokéval, és az érdekek konvergenciája meggyőzte Teheránt, hogy közvetve támogassa a tálibokat erőforrások és menedékek biztosításával, fenntartva egy alacsony intenzitású konfliktust, amely meggyengítette és végül lerombolta a nyugati támogatású afgán kormányt.
Az Egyesült Államok vezette erők elleni tálib felkelés Irán érdekeit szolgálta azzal, hogy Afganisztánt eléggé instabilan tartotta ahhoz, hogy megakadályozza, hogy az ország az Irán-ellenes erők központjává vagy hosszú távú amerikai katonai központtá váljon az ország küszöbén.
Most, hogy Washington kiszorult Kabulból, Teherán pedig egyre több vereséget szenved el az Izraellel folytatott október 7. óta tartó, az egész régióra kiterjedő közelharc során, úgy tűnik, hogy a kapcsolat fel fog virágozni. Az együttműködés a határbiztonság, a kereskedelem és a regionális terrorizmusellenes erőfeszítések terén egyre bővül, a tálibok vezető parancsnokaival ápolt személyes kapcsolatok pedig védik Irán érdekeit az egyre nyugtalanabb térségben, és az egész térségre kiterjedő, Izraellel folytatott közelharc után egyre nagyobb hátrányt szenved el.
Az együttműködés a határbiztonság, a kereskedelem és a regionális terrorizmusellenes erőfeszítések terén egyre bővül, a tálibok vezető parancsnokaival ápolt személyes kapcsolatok pedig védik Irán érdekeit az egyre nyugtalanabb szomszédságban.
Az Afghanistan International által megkérdezett diplomáciai és hírszerzési illetékesek szerint Irán befolyásának egyik fő közvetítője az Iszlám Forradalmi Gárdán keresztül a tálibok biztonsági tanácsának vezetője, Mohammad Ibrahim Sadr molla.
A délnyugati Helmand tartományból származó veterán parancsnok a tálibok uralma alatt, az 1990-es években védelmi miniszterhelyettesként szolgált, mielőtt a 2001-es, amerikai vezetésű inváziót követően Iránba menekült, és lassan Teherán megbízható szövetségesévé vált.
„Irán stratégiai partnerként tekint Sadrra, különösen a tálibok katonai műveleteinek vezetőjeként és a Biztonsági Tanácsban betöltött szerepe miatt” – mondta egy, az iráni biztonsági műveleteket jól ismerő forrás.
Ibrahim Sadr eleinte a kelet-iráni Mashhad, Zahedan és Khosf városokban, Dél-Khoraszán tartományban keresett menedéket, majd 2008-ban a szomszédos Szisztán-Beludzsisztán tartományban, Nozsratabad városában alapította meg az al-Omaria medreszét, vagyis vallási szemináriumot.
A medresze egész Afgánisztánból képzett tálib fegyvereseket, a nyugati Helmandtól a távol-keleti Ghazniig, Zabulig és Kandahárig, melyek az Egyesült Államok vezette koalíció ellen közdöttek Helmandban – állítja egy, az intézmény működését jól ismerő vallástanár és egy volt afgán diplomata.
„A medresze egy titkos operatív hírszerző központ volt, amelyet Irán pénzügyi és logisztikai eszközökkel támogatott” – mondta egy volt hírszerzési tisztviselő az Afghanistan Internationalnak névtelensége megőrzése mellett. „Célja az volt, hogy növelje jelenlétét Afganisztán és Irán közös határain, és megakadályozza az amerikai befolyás terjedését Iránban”.
Egy rejtélyes robbanás, amely 2017-ben történt a medreszében, 11 tálib fegyverest ölt meg. Biztonsági források az Afghanistan Internationalnak elmondták, hogy a korábban megbuktatott afgán kormány hírszerző ügynökei hajtották végre a támadást, de elhallgatták szerepüket, hogy ne keltsék fel Irán haragját.
Ibrahim Sadr és Irán egymáshoz való közeledése hamarosan Washington figyelmét is felkeltette.
„2018-ban iráni tisztviselők beleegyeztek abba, hogy Ibrahimnak pénzbeli támogatást és személyre szabott képzést nyújtanak, hogy megakadályozzák az Irántól való esetleges elfordulását” – áll az amerikai pénzügyminisztérium októberi közleményében, amelyben Ibrahim Sadrt a Teherán által a táliboknak nyújtott finanszírozás közvetítőjének nevezte. „Iráni kiképzők segítenek a tálibok taktikai és harci képességeinek kiépítésében” – tették hozzá.
Az amerikai szankciókkal való sújtást és az Ibrahim Sadr szemináriumában történt robbanást követően az afgán kormány korábbi biztonsági tisztviselői szerint az iráni IRGC beleegyezett abba, hogy további pénzügyi támogatást és fegyvereket adjon neki, feltéve, hogy a Teheránnal való kapcsolatai titokban maradnak.
Ezen stratégia értelmében rendszeresen érkeztek az iráni segélyek Ibrahim Sadr új iráni medreszéjébe és más, általa a pakisztáni Északnyugati Határvidék tartományban működtetett medreszékbe – állítja két volt afgán biztonsági vezető tisztviselő és egy volt diplomata.
Iránban az IRGC kiképzői a tálibok harci képességeinek fokozásán dolgoztak. „A tálibok ezekben az években iráni fegyvereket kaptak, leginkább puskákat” – mondta az Afghanistan Internationalnak az előző kormány fő hírszerző szervének, a Nemzeti Biztonsági Igazgatóságnak (NDS) egy volt tisztviselője.
Ibrahim Sadr 2016 és 2020 között a szomszédos Pakisztánban, Peshavárban székelő tálib katonai bizottság vezetője volt – ez a pozíció adta kezébe a Helmand tartományban folyó harcok vezetését, ahol heves és véres csatákat vívott a koalíció által támogatott afgán erőkkel szemben.
Az iráni támogatás a tálib erők Ibrahim Sadr által végrehajtott széles körű átszervezését segítette elő – a volt afgán kormány legmagasabb szintű biztonsági tisztviselői és egy tálib forrás szerint –, ami jelentősen hozzájárult a tálibok katonai győzelméhez Helmandban.
„Ibrahim Sadr nem csak egy parancsnok, hanem a tálibok katonai átszervezésének fontos alappillére” – mondta egy tálibokhoz közel álló forrás.
Ibrahim Sadr magánélete is összefonódik politikai és katonai tevékenységével. Mindkét felesége Iránban élt 2020-ig.
A Helmand és Irán közötti, Pakisztánon keresztül zajló, határokon átnyúló kábítószer-csempészet működtette a tálibok pénzszerzési műveleteit Ibrahim Sadr irányítása alatt, iráni áldással – mondta egy korábbi magas rangú tálib tisztviselő és a megbuktatott kormány két magas rangú biztonsági alkalmazottja.
Az afgán kormány azt hitte, hogy erői 2020-ban megölték Ibrahim Sadrt egy csatában, de – nem kis bosszúságukra – Sadr túlélte sebesülését és egy iráni kórházban lábadozott. Ezután kiterjesztette befolyását Helmandból a tálibok döntéshozatali idegközpontjára, Kandahárra, új szintre emelve az Iránnal való kapcsolatait. A jelenlegi tálib vezetés alatt Ibrahim Sadr továbbra is központi szerepet játszik a csoport diplomáciai és katonai stratégiájában.
Abdul Haq Wasiq: Irán kapcsolata a tálib hírszerzéssel
Amikor a tálibok a viszonylagos ismeretlenségből érkezve 1996-ban Afganisztán háromnegyede fölött átvették az irányítást, és átnyúltak Irán határain is, a csoport keményvonalas szunnita dzsihádista álláspontja és a veterán síitaellenes pakisztáni aktivisták jelenléte a csoport soraiban megrémítette Teheránt.
Volt azonban a táliboknak egy olyan vezetője, aki egykor Iránban élt, és akinek karrierje a kubai Guantanamoban lévő hírhedt amerikai börtöntábortól a tálib kémszervezet vezetéséig ívelt, és aki ügyesen ápolta a kapcsolatokat.
Abdul Haq Wasiq a családjával a kelet-iráni Zahedanban élt a tálibok 1990-es évek elején történt megalakulása és későbbi hatalomátvétele előtt.
Sógora, Qari Ahmadullah egy másik iszlamista csoportot, a Hizb-e-Islamit vezette akkoriban a délkelet-iráni Szisztán- Beludzsisztán tartományban.
Amikor a tálibok elfoglalták Kabult, Ahmadullahot nevezték ki a tálib hírszerző ügynökség vezetőjévé, Wasiq pedig először a segédje volt, majd a kabuli tálib hírszerzés vezetőjévé emelkedett.
Később feladatkörét kiterjesztette más pakisztáni és iráni szélsőséges militáns csoportok megfigyelésére is.
1998-ban Wasiq a szomszédos pakisztáni Quettában, a délnyugati Helmand tartományban található Bahramcha és a délkelet-iráni Szisztán- Beludzsisztán területén tartott találkozókon négy olyan szélsőséges csoport között ingázott, amelyek még nem mondtak igent a táliboknak.
Wasiq Helmandban ötoldalú megállapodást írt alá a csoportokkal, és ezzel elnyerte Omar mulla bizalmát, akinek az egyik legközelebbi munkatársa lett. A tálibok egyik legtrükkösebb ügyével bízták meg: a visszavonult vezető Iránnal folytatott diplomáciájának irányításával.
A Wikileaks által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai táviratok szerint Wasiq kulcsfontosságú összekötő volt a tálibok és az al-Kaida között. Az Afganisztánba bevonuló koalíciós erők 2001 novemberében elfogták, és az Egyesült Államok kubai Guantanamo-i börtönébe szállították, ahol Wasiq 12 évig raboskodott.
Wasiq állítólag menedéket nyújtott az al-Kaida több tagjának az iráni határon, az iránbarát al-Kaida-csoportokat felszerelte és átszállítottta Ghazniba, Paktikába és a csoport utolsó állomáshelyére, Tora Borába, valamint felügyelte a csoport kiképzőtáborainak biztonságát.
Első felesége, anyja és családja 2002-ben kivándorolt Iránba, és egy volt tálib tisztviselő szerint a keleti Zahedan tartomány egyik kisvárosában telepedett le, megszilárdítva ezzel személyes kapcsolatait Teheránnal.
Családjának három tagja csatlakozott Ibrahim Sadrhoz a délkelet-iráni al-Omaria medreszében, és az egyik sógora 2017-ben meghalt a szemináriumban történt robbanásban.
Wasiqot, akit az Egyesült Államok a Bowe Bergdahl amerikai katona fogolycseréje során, katari közvetítéssel szabadult, 2014-ben Katarba helyezték át, ahol a tálibok dohai tárgyalócsoportjának kulcsfontosságú tagjaként szolgált.
Wasiq először Katarból Iszlámábádba, majd Beludzsisztánba, végül 2016 októberében Iránba utazott, hogy visszatérjen a családjához – közölte egy volt diplomata és magas rangú kormánytisztviselő.
„Tudomásunk volt a 2016-os útjáról, és az emiatt érzett aggodalmat diplomáciai szinten megosztottuk Iránnal és Pakisztánnal, miután jelentettük a közös hírszerzési parancsnokságnak” – mondta az Afghanistan Internationalnak az afganisztáni Nemzeti Biztonsági Igazgatóság volt műveleti igazgatóhelyettese.
Wasiq – tette hozzá – 2014 és 2021 között négyszer utazott Iránba, hogy újjáépítse az IRGC-vel a hosszú börtönbüntetése alatt elhalványult kapcsolatait.
2022 októberében Wasiq Dohában találkozott a Központi Hírszerző Ügynökség helyettes igazgatójával, David Cohennel, ami az első alkalom volt arra, hogy a két fél ilyen magas szinten találkozott az al-Kaida-vezér, Al-Zawahiri kabuli meggyilkolása óta, amelyet az USA az év elején követett el.
Sem az Egyesült Államok, sem a tálib kormány nem ismertette a találkozó tartalmát.
Abdul Qayyum Zakir: az al-Kaida és Irán összekötője
A két ősellenség, vagy az al-Kaida és Irán főellenségei közötti, nagy horderejű fogolycserét egy olyan különc tálib vezető irányította, akinek Teherán gyűlölte a dzsihadistákkal fenntartott kapcsolatát, de akinek hasznát Irán nagyra értékelte a kezelésükben.
2010-ben az IRGC ügynökei átadták a tálibokkal szövetséges fegyvereseknek Saif al-Adelt, az al-Kaida egyik magas rangú tagját, aki al-Zawahiri halála után a hálózatot vezette, cserébe egy Pakisztánban elrabolt iráni diplomatáért, Heshmatollah Attarzadeh-Nyakiért.
Abdul Qayyum Zakir magas rangú tálib parancsnok főszerepet játszott a kényes tárgyalásokban.
Zawahiri 150 autót vásárolt Zakirnak a tálibok ellenségeivel vívott harcai során az 1990-es években, és ezzel kulcsfontosságú támogatást nyújtott a harctéri előrenyomuláshoz. A személyes karizmájáról és katonai szakértelméről ismert Zakir kulcsszerepet játszott a tálibok újjáéledésében.
Zakir a csoport 1990-es évekbeli uralma idején Észak-Afganisztánban a leghevesebb harcok közepette irányította a tálib erőket, és a csoport egyik legkeményebb parancsnokaként tartják számon.
Útja során pokoli mélységekbe és szédítő magasságokba jutott.
2001-ben egy heves csatában fogságba esett a kegyetlen tálibellenes hadúr, Abdul Rashid Dostum vezette erők által, majd átadták az amerikai erőknek, akik Guantanamoba zárták.
Ám a Pakisztánon és Iránon keresztül vezető gyötrelmes úton végül 2021. augusztus 15-én a fővárost, Kabult visszafoglaló győztes tálib erők élén mégis ő rohamozta meg az afgán elnöki palotát, és beült a menekülő Aszraf Ghani korábbi elnök székébe.
Korai megpróbáltatásai közepette családja 2003-ban a kelet-iráni Zahedánba költözött, ahol három felesége gyermekeikkel, bátyjával és hat sógorával élt.
Zakirt 2007-ben a kabuli Pul-e-Charkhi börtönbe szállították, majd 2008-ban ismét szabadon engedték, abban a reményben, hogy az ő és más tálib vezetők szabadon bocsátása ösztönözheti a békefolyamatot.
Szabadulása után Zakir azonban újra csatlakozott a tálibok katonai vezetéséhez, és a délnyugat-afganisztáni Helmandból a pakisztáni Quettába, majd végül Zahedánba költözött.
A közelben, a szisztán-beludzsisztáni Ashar térségében Khalid bin Waleed néven vallási iskolát alapított, amely a vallási oktatás mellett harci kiképzést is nyújtott a Helmand, Zabul, Nimroz és Farah tartományokból származó tálib újoncoknak.
„A medresze az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának közvetlen támogatásával hozták létre” – mondta az Afghanistan Internationalnak a korábbi afganisztáni kormány Nemzeti Biztonsági Igazgatóságának (NDS) egy korábbi vezetője.
Emberünk most a tálibok védelmi miniszterhelyettese és a tálib vezető, Haibatullah molla biztonsági tanácsának vezetője Kandahárban.
Mohammad Barich: a kábítószer-kereskedelem királya
A Teherán és a tálibok közötti kényes, ideológiák ütköztetésére épülő kapcsolat egyik legfontosabb pénzneme, a kábítószer egyetemesebb volt minden hittételnél.
Mohammad Naeem Barich pakisztáni utcai pénzváltóból az USA által körözött globális drogbáróvá vált, és a határokon átnyúló kereskedelem középpontjába került.
Az amerikai pénzügyminisztérium 2012-ben az úgynevezett külföldi kábítószer-fejedelemként jelölte meg, és azt állította, hogy Barich „a tálibok Iránnal való kapcsolatát irányította”.
Látszólag mindkét iszlamista rendszer számára ellenszenves volt tevékenysége, de az Afganisztánban termesztett és Iránon keresztül külföldre szállított ópiátok szállításának felügyelete kulcsszerepet játszott a szankciók által tiltott deviza megszerzésében és a zabolátlan, erősen felfegyverzett bűnözői alvilág irányításában.
Barich, aki a tálibok uralma alatt, az 1990-es években a törzsi ügyek miniszterhelyettese, majd később a polgári légi közlekedés miniszterhelyettese volt, a tálibok 2001-es bukása után a határon túlra, a pakisztáni Quettába került.
Az ottani pénzváltó üzletében 2002-ben a pakisztáni rendőrség rajtaütött, és Barichot rövid időre letartóztatták a tálibok megbízásából elkövetett pénzmosásért, majd egy volt tálib tisztviselő szerint feleségével együtt Iránba utazott.
Nem sokkal később visszatért Kandaharba, és csatlakozott a tálibok katonai bizottságához.
Barich végül a csoport Helmand tartománybéli árnyékkormányzója lett, és regionális szinten csempészte ki-be az áhított dollárokat, a feketepiaci készpénz egy részét pedig Afganisztán déli tartományaiból Iránba szállította.
A kábítószer-kereskedelembe való belépését jelezte, hogy 2009-ben – egykori afgán kormánytisztviselők szerint – felrobbantották a Barich tulajdonában lévő heroinfeldolgozó üzemet Helmand Bahramacha körzetében, ahol az unokatestvére életét is vesztette.
Barich az ENSZ által szentesített Rahat Trading Company nevű pénzváltó céget használta a kereskedelemből származó pénz tisztára mosására, amelynek afganisztáni, pakisztáni és iráni fiókjai is voltak az amerikai pénzügyminisztérium szerint.
Mawlawi Noor Ahmad Ahmad Islamjar: az iráni molla
Ő nem egy hadúr, hanem pap, aki Irán számára az egyik leghasznosabb muníciót biztosította az Iszlám Köztársaságot folyamatosan fenyegető Jaish al-Adl militáns csoport ellen.
A főként a délnyugat-iráni beludzs etnikai csoportból származó szunnita dzsihadista csoport évek óta gyilkos támadásokat intéz az iráni Forradalmi Gárda és más biztonsági szervek ellen.
Ahmad Islamjar 2018-ban kiadott fatwája vagyis vallási rendelete, mely a Jaish al-Adl-t hitetlen, igazságtalan ügyért harcoló csoportnak nevezte, aláásta a csoport népszerűségét.
Islamjar egy puritán szunnita prédikátor, akinek iráni gyökerei és a nyugat-afganisztáni Herat városában működő befolyásos szemináriuma vallási követőkre tett szert a határ mindkét oldalán.
A harcosok elleni kirohanás – korábbi afgán biztonsági és helyi tisztviselők szerint – az iráni hírszerzés embereinek ösztönzésére történt, akikkel Iszlamjar nem sokkal azután lépett kapcsolatba, hogy az amerikai inváziót követően elmenekült az országból.
Felmenői az északkelet-iráni Khoraszan Razavi tartomány Piranj régiójából vándoroltak Heratba, asszimilálódtak az afgán társadalomban, és már apja is keményvonalas, bigott klerikus volt.
Az 1990-es években, a tálibok első uralma idején Nyugat-Afganisztánban volt bíró, majd a tálibok elűzése után az északkelet-iráni Khoraszan Razavi tartomány Kohabad nevű, rossz hírű városába költözött, ahol Iszlamjar 2004-ben üzletet nyitott és medreszét alapított.
Visszatérve Heratba 2007-ben, Islamjar egy másik medreszét is létrehozott, amelyen az afgán hírszerzés tisztviselői rajtaütöttek, majd őrizetbe vették azzal a váddal, hogy az iskolát iráni pénzből működtette, és szélsőségességet tanított – közölték a megbuktatott kormány biztonsági hivatalnokai.
Idővel a helyiek körében az „iráni molla” becenevet kapta. Islamjar távol tartja magát a hivatalos politikától, de Ibrahim Sadr és Qayyum Zakir bizalmasának számít, akikkel korábbi afgán kormánytisztviselők szerint összebarátkozott, amikor mindannyian Iránban tartózkodtak.
Mohammad Shirin Akhund: a Jaish al-Adl ostora
Az írás elején is említetett Mohammad Shirin Akhund molla a tálibok egyik legfőbb gerillavezetőjévé és diplomatájává nőtte ki magát, de eredetileg a mocskos, határokon átnyúló üzemanyag-csempészetben szerzett magának érdemeket, amelynek során a Jaish al-Adl harcosaival folytatott halálos tűzharcaival kivívta Teherán kegyeit.
„Shirint Irán finanszírozza azért, hogy meggyilkolja a Jaish al-Adl csoport afganisztáni tagjait, kiadja őket Iránnak, vagy információkat osszon meg róluk az iráni hatóságokkal” – mondta az Afghanistan Internationalnak egy, az ügyet ismerő forrás Akhund szülővárosában, Kandahárban. „A tálibok tartományi hírszerzési osztályainál a Dzsais al-Adl és más Irán-ellenes csoportok minden magas és alacsony rangú tagját nyilvántartásba vették” – tette hozzá.
Az elhunyt tálib alapító, Mohammad Omar molla közeli barátja és munkatársa, Shirin volt felelős a néhai vezető biztonságáért, és ő irányította az őrzésével megbízott mintegy 2700 fős egységet.
A tálibok bukása után először a pakisztáni Kandahárral szomszédos Chaman városába költözött, majd az iráni Zahedanba, ahol üzemanyag-csempészetet bonyolított le Pakisztánba és Afganisztánba – állítja egy volt afgán biztonsági vezető tisztviselő.
Az afgán-pakisztáni-iráni határvidék csempészútjait keresztezve Shirin folyamatos tűzharcokat vívott a Jaish al-Adl fegyvereseivel, akik betolakodónak tekintették őt törvénytelenül bitorolt területükön.
A tálibok árnyékkormányzójaként szolgált Kandahárban az Egyesült Államok vezette koalícióval vívott háború során, és folytatta bosszúhadjáratát a csoport ellen, amely az iráni biztonsági erők elől keresett menedéket Afganisztán ellenőrizetlen zónáiban.
A Shirin fegyveresei által vezetett gyilkos rajtaütések, melyekre többek között az ország szívében fekvő Ghazniban is sor került, felszították a Jaish al-Adl bosszúvágyát. A csoport egyik tagja 2010-ben megtámadta Shirint, könnyebben megsebesítve őt és megölve egyik testőrét.
A nagy horderejű katonai műveletek bebetonozták Shirin szerepét a legfelsőbb vezetésben, és 2018-ban ő irányította a kandahári kormányzó hivatala elleni támadást, amely súlyosan megsebesítette a hivatalnokot és megölt hat diplomatát az Egyesült Arab Emírségekből.
Katonai képességei diplomáciai befolyást is szereztek neki: Shirint a tálibok küldöttségének tagjaként a katari Dohába küldték az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokra, amelyek a kivonulásban kulmináltak.
Shirin jelenleg Kandahar kormányzója és a tálibok védelmi minisztériumának hírszerzési miniszterhelyettese, a tálib vezetőhöz, Haibatullah Akhundzada mollahoz legközelebb álló magas rangú tisztviselő – mondta az Afghanistan Internationalnak egy korábbi tálib tisztviselő, aki már elidegenedett a csoporttól.
„A tálib vezetőnek számos más közeli, Irán-barát üzlettársa van, akik a déli régió biztonságáért felelősek” – mondta egy volt tálib parancsnok Kandaharban.
„Ezek a személyek többnyire Haibatullah molla körének fontos tagjai és olyan, tekintélyesnek számító emberek, akik kedvezően vélekednek Iránról”.
Összefoglalva: ritka egy cégéres rablóbanda a táliboké. Van benne minden: üzemanyag-csempész, pénzváltó, drogbáró, molla, tömeggyilkos, csak győzzön az ember válogatni közöttük. De azért mégis, legtöbb köztük az áruló: hiszen, ha a hitelveket nézzük, az a tálib, amelyik Teheránnal trafikál, magát a lelki üdvösségét bocsátja áruba, és azt a vallást tagadja meg, amiért elvileg harcol (persze ez az iráni síitákra is igaz).
Persze, nem hisznek a tálibok igazából semmiben, mondjanak bármit is, csak a pénzben és az erőszakban. Olyanok, mint a negyven rabló az Ezeregyéjszakából. De lemaradt mellőlük Ali Baba, aki rendet csinálna a kincsesbarlangban. Most már igazán megjöhetne.
Szele Tamás
