Általában repülőgépet szoktak eltéríteni, blogot jóval ritkábban, mondhatni soha, most mégis komoly lehetőség van erre. Az ember csak teszi a dolgát, mint általában és egyszer csak azt fogja észrevenni, hogy olyasmibe keveredett akaratán kívül, amitől a legjobban tartott.

  Például egy szép napon szembe kell néznie azzal, hogy ő írja az új Indexet. Mármint nem azt, amit a távozó indexesek fognak csinálni, azt megírják ők maguk: hanem a Vaszily-félét. Megfogták, kötéllel, katonának, pedig nem akarta, nem vett ő fel semmi toborzási pénzt, ingyen sorozták, most nyomhatja a vállát a borjú, ha meg nem szökik. Csak megszökni sem olyan egyszerű.

  Szóval, érdekes üzenet jelent meg a blog.hu-n, az látja, akinek van ott blogja, mert a Gépház tette közzé, akinek nincs, annak bemutatom (bár lehet, neki is megnyílik a link) (https://inda.blog.hu/2020/08/07/kedves_blogger_most_tenyleg_megjelenhetsz_az_indexen?ajanlo=1):

  „Kedves Blogger, most tényleg megjelenhetsz az Indexen!”

  Oh, dear. Én eddig is tényleg megjelentem, ugyanis van a blog.hu-n egy Forgókínpad nevű blogom, amit azért elég gyakran kitettek a blogketrecbe. De azért kedves vagy, hogy mondod.

  „Biztos tudjátok – ki ne tudná – hogy komoly változások vannak az Index szerkesztőségében. Ezek egyik hozadéka most, hogy lehetőség nyílt arra, hogy a blog.hu-s tartalmak az Index címlapon blogketrecen kívül is megjelenjenek. A szerkesztőségtől kapott információink szerint az Indexen semmilyen tartalmi irányváltás nem várható. Miközben az új szerkesztőségi csapat felállítása gőzerővel zajlik, addig ebben az átmeneti időszakban a blog.hu szerzői előtt is megnyílik a lehetőség, hogy az Index címlapján is megjelenjenek az írásaikkal – a blogketrecen kívül is. Ennek köszönhetően tartalmaiddal jóval több olvasóhoz juthatsz el.”

Hát, itt két megjegyzésem lenne. Egyfelől: ez egy tízmilliós ország, egyre kevesebb valódi újságíróval, itt nincsenek titkok, nagyon is jól tudja a szakma, milyen gőzerővel folyik az új szerkesztőségi csapat felállítása. Még azt is tudjuk szakmán belül, kinek mennyit ígértek havonta: átlagosan 380 ezret, nettó. Ami igen szép pénz, nem csodáltam volna, ha akad kolléga, aki megtántorodik tőle: de bizony eddig nem akadt.   

Még Tevan Imre sem vállalta, akit pedig nem ennyiért hívtak volna, hanem többért, hiszen főszerkesztő-helyettesi székkel kínálták – de bement, körülnézett és azt mondta, hogy röviden fogalmazzak, miszerint becsületes ember megoldhatatlan feladatra nem szerződik. Nem vállalta ő sem, pedig évek óta munkanélküli. Másokat sem sikerült elcsábítani, pedig igen szépen csörög az a sok rénusi arany – csakhogy aki most, ebben a helyzetben vállalja a Vaszily-féle Indexnél az állást, az egy életre teszi magát lehetetlené a szakmában. Hogy ez a különben jól fizető állás meddig tarthat: kérdéses, amint az is, maga a rendszer meddig tart, de az bizonyos, hogy ha vége, onnan már csak a KESMA lapjaihoz vezet az út, vagy, ha bukna a rendszer, hát már azokhoz sem. Aki most beáll Vaszilyhoz, többet tisztességes lapnál állást nem kap.   

Ami az olvasottságot illeti: az egy szám, hol szép, hol kevésbé az, ha egy orgánum magánkézben van, akkor sokat számít, a hirdetési bevételek miatt, de a blog.hu hirdetései az Indamediát gazdagítják: nem mondom, kellemes elnézni, hogy mondjuk ötvenezren olvasták az aznapi bejegyzésemet (nemrég volt ilyen, egy másik felületen ugyanazt félmillióan), de anyagi hasznom nincs belőle.   

„A blog.hu és az Index címlapszerkesztői közösen választanak a blog.hu-n született írásokból, melyek elsőként az Index címlapjának tetején, a hajtás feletti blokkban kezdik meg pályafutásukat. A címlapon látszani fog, hogy egy blog.hu-s tartalomról van szó. Ha az ember rákattint, akkor egyből az adott blogposztra jut, pont úgy, mintha bármilyen blog.hu felületen találkozott volna a poszttal. A posztok később bekerülhetnek a blogketrecbe és blog.hu főoldalra is, ezekről a kiemelésekről továbbra is a blog.hu szerkesztőcsapata dönt. A szerkesztőségi kiemelésre akkor van esélyed, ha a posztod teljes mértékben saját alkotás, korábban még sehol máshol nem jelent meg a magyar interneten, friss és aktuális, vagy bármilyen szempontból közérdeklődésre tarthat számot, a forrásaidat megjelölöd a posztod végén és kizárólag olyan képeket használsz illusztrációként, melyek jogtiszta forrásból származnak, a posztodat ajánlod a blogadminban lévő ajánlórendszeren keresztül. Mindez már a következő napokban el is indul, szóval ne lepődj meg, ha értesítést kapsz arról, hogy az írásod a címlapon is megjelent. Amennyiben ezt semmiképpen sem szeretnéd, akkor jelezni tudod felénk a cím vagy ajánló mezőkben a blogadmin ajánlórendszerében, melynek működéséről itt írtunk bővebben.”

Hát én immár mit válasszak, virágom, virágom? Ugyanis azt értem, mit fognak most csinálni: nincs ember, nincs anyag, és Kolumbusz tojásaként felteszik a blogketrecet egy másféle tördeléssel az oldal tetejére, annyi sok blogger csak összekalapál néhány szalagcímet. Az „annyi sok” esetünkben tényleg sok: a Blog.hu 9 658 magyar blognak biztosít felületet, aki ebből a merítésből nem képes összerakni akárhány napilapot, az menjen jeget aszalni.   

Akárhányat lehet is.   

Akármilyent nem lehet.   

Tudom én azt nagyon jól, hogy nem egy, nem két sikertelen, csalódott és többnyire szélsőjobboldali blogger a fél karját is odaadná egy Index-címlapos megjelenésért, de nem véletlen, hogy ők mostanság sem kerülnek ki a blogketrecbe. Ahhoz írni is tudni kéne, Ha közülük toborozzák majd a Vaszily-Index csapatát, megspórolhatják még a fizetéseket is: írnak ezek ingyen, ha kell, pocsékul ugyan, de írnak, az minden vágyuk.   

Nagyobb baj, ha nem közülük válogatnak. Hanem a tisztességes kollégák közül, akiknek szép számmal van blogjuk náluk. Mert rólunk bizony könnyen azt hiheti a közönség, pláne a mai Magyarországon, hogy volt az a pénz, amiért lefeküdtünk. Akkor is, ha nem volt, meg ha ingyen emelik ki az írásainkat. Itt már rég nem az számít, mi az igazság: az számít, minek látszik az, amit épp nézünk.

Hát egyszerű, mondaná a kívülálló, ám erős etikai érzékkel megáldott olvasó, meg kell szüntetni a blogot, mindjárt nem lesz honnan vinni az írásokat. Az erős etikai érzékkel megáldott kedves kívülállónak innen üzenném, hogy a sajátjával verje a csalánt, ne a miénkkel: nekem abban a blogban három évi munkám fekszik. Nem fogom kihajítani az ablakon egy politikai cselszövény miatt. Ez olyan megoldás lenne, mint a régi mondókában: „Nem fárad el, nem izzad a lába / hogyha tőből le van amputálva”.   

Ellenben annak is el kéne kerülni, még a látszatát is, hogy az ember hajlandó a távozó indexesek helyett dolgozni.

Próbakő ez, mert eléggé szerteágazó dologról van szó. Nem tudjuk, Vaszily mesternek igazából mi a szándéka az Index nevével, mert azon kívül egyéb már nem nagyon maradt a lapból. Jelenleg vagy el-origósíthatja azt, amit indítani akar, aminek nem lenne nagy pénzügyi sikere, de lehet, hogy az neki mindegy, vagy – amint azt szakmai berkekben beszélik – el akarja bulvárosítani, úgy, hogy 80% életmódmagazinos tartalom legyen benne, 10% belpolitika és 10% külpolitika. Esetleg nem ártana, ha jó írások is bekerülnének, csak azt nehéz elhinni, hogy be is válogatják majd őket – bár, ki tudja? Ha a mostani blog.hu-s szerkesztő csapat marad, velük csak kellemes tapasztalataim vannak. De ha nem ők maradnak, más a helyzet.

Azonban a távozó kollégák helyett, mintegy ellenük dolgozni bűn volna, akkor is, ha nem akarja az ember.

Átvinni a blogot másik tárhelyre? Nagy munka, nem is olcsó, de lehetséges. Azonban odavész a design, az összes fotó és a teljes olvasótábor, akik nem fogják megtalálni a szokott helyén, és ha nem fizetek egy közepesnél nagyobb vagyont a Google-nek, akkor az új helyén sem. Akkor három év munkám kárba veszett, kezdhetem nulláról vagy majdnem nulláról újra.   

A Zónára pedig szerzői jogi ügyek miatt nem vihetem át.   

Akárhogy is nézem, kurvát csinálnak ezek még az apácából is, nem is kell hozzá elvenniük a szüzességét… ha mindenki az, aminek beállítják, bárkiből lehet bármi.   

Egyelőre van lehetőség a dolog kikerülésére, megpróbálom azt letárgyalni. Ugyanis én azt szeretném, ha maradna minden, ahogy eddig volt, azzal a különbséggel, hogy a blogketrecbe továbbra is kitehessék az írásaimat, de a blogketrecen kívül – ne. Ha ez lehetséges, meg van mentve a haza, de félek, sokan sajnálni fogják az időt, fáradtságot egy ilyen megbeszélésre.

Persze, az sincs kizárva, hogy nem lehet majd: vagy hagyom, hogy kiállítsanak a sarokra, vagy fel is út, le is út.

Akkor viszont, akárhogy is fog fájni, vagy megtiltok minden kiemelést (elveszítve a forgalmam kilencven százalékát), vagy elsüllyesztem magamat, mint a francia flotta 1942-ben, a Touloni-öbölben, hogy ne kerüljek ellenség vagy kollaboránsok kezére.   

És a többiek? Az „Örülünk,Vincent?”, a „Médianapló”, a „Magyar Ügyvéd”, meg még sok ezren?   

Ők hogy döntenek vajon?

Majdnem tízezer magyar blog áll most ez előtt a dilemma előtt, és nem biztos, hogy mindenki elég felkészült sajtószakmai szempontból a helyzet tárgyalásos kezelésére.   

Meglátjuk.   

Emberek: megint egymás ellen játszanak ki minket, mint mindig.

Most csak annyi az új a dologban, hogy még csak fizetni sem akarnak érte.   

Hogy is mondta a könnyűvérű lány a pénzváltónál?

– Átváltanád ezt a száz eurót forintra, mucikám? 

– Nem váltanám, mucikám, mert hamis. 

– Úristen, akkor engem megerőszakoltak!  

Szóval, valami ilyen irányba is fordulhatnak a dolgok.

Legyünk résen, ha nem akarunk ingyen rodázni a striciknek.