Olyasmi készülődik szép csendben, ami nagyon komoly hatással lesz a politikai gondolkodásra ezen a bolygón. Még csak nem is titkolják, nyíltan fenyegetőznek vele. Sőt, ahogy én ismerem Elon Musk embereit, már neki is láttak a Szabad Európa és a Szabadság Rádió teljes felszámolásának, Hogy ez miért baj? Arról fog szólni ez a pár sor. Mert igenis nagy baj. Akkor is, ha Mar-a-Lagoból nézvést nem tűnik annak.
Budapestről, Pozsonyból Varsóból, Moszkvából, Nagyváradról de még Nairobiból, Banguiból vagy Lhaszából tekintve azonban gond ez. Miről is van szó? Mert még a Moscow Times is megszólalt az ügyben.
Elon Musk tegnapelőtti fenyegetése, miszerint bezárja az Amerika Hangját és a Szabadság Rádiót, nem váltott ki akkora visszhangot, mint az USAID, a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség megszüntetése. Mivel azonban a fenyegetés és a cselekvés között eltelt idő az USAID esetében minimális volt, a milliárdos tisztviselő legutóbbi kijelentését mégis érdemes lenne legalább tekintetbe venni. Nem kizárt, hogy a lehető leghamarabb felszámolja ezt a megingathatatlannak tűnő médiastruktúrát.
A következmények nem tűnnek majd olyan súlyosnak: elvégre az USAID az amerikai értékek népszerűsítése mellett a Föld közel egymilliárd lakosát is ellátta különféle szükséges termékekkel és táplálta is őket. Az „Amerika Hangja” és a „Szabadság Rádió” „csak” információ, semmi több. Miért ne lehetne megspórolni az adófizetők pénzét, nem igaz?
Elon Musk gyakran alapozza hazugságokra populista felhívásait. Például, hogy bebizonyítsa például, miszerint az Ukrajna megsegítésére elkülönített „adófizetői pénzeket” elherdálják. Az X közösségi hálózatán épp a minap állította, hogy amerikai film- és zenei sztárok kijevi látogatásait hatalmas összegekkel finanszírozták az amerikai költségvetésből. Hamarosan kiderült, hogy nem történt semmiféle kifizetés, és a sztárok saját költségükön, kötelességtudatból utaztak oda. Úgy tűnik, a tweetet leszedte, de a visszhangja megmaradt. És nem ez volt az egyetlen alkalom, mikor hazugságon kapták.
Ezúttal három érvet hozott fel. Szerinte:
1) senki sem hallgatja ezeket a rádiókat;
2) „radikális baloldaliak” ülnek bennük és „csakis egymással beszélgetnek”;
3) évente egymilliárd dollárba kerül a rádiók fenntartása.
Mindhárom állítás hamis.
Mivel Musk naponta tucatnyi tweetet ír, mondjuk, hogy nincs ideje elenőrizni a forrását, vagyis az amerikai költségvetés kiadási tételeit. Azok között láthatta volna, hogy tavaly mindent egybevéve167 millió dollárt különítettek el a Szabadság Rádió – Szabad Európa Rádió összes projektjére. Az Amerika Hangja ( mely 48 nyelven sugároz) számára – 267,5 millió jutott: ez nem teszi ki az egymilliárd dollárt. Még a felét sem.
Ami még fontosabb, hogy az általa megnevezett szerkesztőségek már nem csak rádióadást, sőt, leginkább egyáltalán nem azt termelnek. Az, hogy a „rádió” szó szerepel a nevükben, ne tévesszen meg senkit, ez egy régi hagyomány előtti tisztelgés (a Szabadság Rádió orosz szolgálata 1953 óta létezik). Végül is a BBC nevében is még mindig ott van a „broadcasting” (sugárzás, közvetítés) szó, és ezen nem változtat, hogy ma már rádióadások sugárzásán kívül televízióval, hírügynökségi tevékenységgel, és jelentős internetes tartalom- és filmgyártással is foglalkozik ez a cég.
A „senki sem hallgatja” érv is erősen vitatható. A Musk által említett médiumok mindegyike jó nézettségű (évi több százmilliós látogatottsággal), és a „Jelen Idő” online tévécsatorna (az Amerika Hangja és a Szabadság Rádió közös projektje) a független tájékoztatás egyik fő oroszországi forrásává vált, amely szembeszáll Putyin hivatalos hazugságaival. Tegyük hozzá: a „Szibir realii” például az egyetlen megbízható információforrás Szibéria ügyeiről, de ugyanezt mondhatjuk el a „Kavkaz realii”-ról a Kaukázus kapcsán – mindkét szerkesztőség a Szabadság Rádióhoz tartozik.
Ami ezeknek a médiumoknak a „radikális baloldali” programját illeti, ez kizárólag Musk képzelgésének, felfokozott gyanakvásának eredménye. Egyes országok számára az amerikai média az egyetlen valódi információforrás. Az Amerika Hangja például számos afrikai nyelven sugároz rádió- és televízióműsort. Mi a helyzet a tibeti közvetítésekkel, mi a helyzet a hatalmas arab nyelvű hírszerkesztőséggel? Adják át a közönségüket a Xinhua és az al-Jazeera számára harc nélkül?
Nem nehéz leállítani a totális Kreml-propagandával szemben álló csatornákat. De nyilvánvaló, hogy ennek kizárólag Putyin fog örülni. Készen áll az USA arra, hogy átadja a világ információs terét geopolitikai ellenségeinek? Elvégre a Russia Today vagy az al-Jazeera fenntartása évente jóval több mint egymilliárd dollárba kerül. Ott nem spórolnak a pénzzel. (Elég, ha csak annyit mondunk, hogy ugyanez a milliárd dollár, pontosabban 1,4 milliárd, azaz 137 milliárd rubel van elkülönítve Oroszország 2025-ös költségvetésében propaganda céljára.)
Hirtelen kiderült, hogy az USAID számos olyan projekt mindennapjait támogatja, amelyek nemcsak információs tartalmakat állítanak elő, hanem az emberi jogok védelmében is részt vesznek, és támogatják az ellenzéki programokat, mozgalmakat és rendezvényeket. Ezek a projektek egyfelől ki vannak téve a helyi elnyomásnak – a munkatársaikat bebörtönzik, kiszorítják az országból, a hozzátartozóikat házkutatásokkal kínozzák, a jövedelemszerzés minden lehetőségét elvágják tőlük; most azonban a másik oldalról is megérkezett a támadás – megfosztják őket a külső támogatástól.
Az „amerikai adófizetők megspórolt pénzéből” most lényegében Putyin és a hasonszőrű autokraták (tudnék magyar példát is mondani) másként gondolkodók elleni harcát finanszírozzák. Az USAID finanszírozásának felfüggesztése számos civil társadalmi intézményt és gyakorlatilag az összes független orosz nyelvű médiát sújtotta. És más országokban sem sokkal különb a helyzet.
Egyelőre nem lehet bebizonyítani, hogy Musk vagy Trump Putyin ügynökei lennének. Az a magabiztosság, amellyel a fennálló információs egyensúlyt rombolják és objektíven minimalizálják az amerikai befolyást, lehet más jellegű is. Fakadhat egyszerű tudatlanságból. Mivel az emberi vagy inkább üzleti tevékenység egy bizonyos területének szűk körű specialistái, egyikük sem vesz figyelembe sok olyan tényezőt, amely kívül esik korábbi érdekszférájukon. A változás iránti (gyakran jogos) vágy erőszakos tevékenységre való késztetést vált ki belőlük.
De – azért gyanús a dolog.
Gyanús, épp, mert mindketten üzletemberek. Mint ilyenek, nem mondanának le egy potenciálisan milliárdos, de a gyakorlatban is sok százmilliós piacról, amelyet a konkurencia azonnal el fog árasztani a saját – borzalmasan silány és hamis – termékeivel. Miért dolgoznak maguk ellen, miért vágják sutba a tulajdon érdekeiket? Sőt, a hazájuk érdekeit is? Az embernek az az érzése, mintha nem is Trumpot, hanem Kim Philbyt választották volna meg amerikai elnöknek, és Musk lenne – mondjuk – Abel ezredes.
De mi a helyzet a magyar Szabad Európával? Erről a Media1-et idézem:
„A szabadeuropa.hu munkatársai még januárban kaptak egy e-mailt az amerikai vezetőségtől, ami arról szólt, hogy a februári fizetés „biztos”, majd azóta érkezett egy újabb üzenet is, mely szerint arra számítanak, hogy március közepéig fogadják el az amerikai költségvetést, és akkor dől el a Szabad Európa sorsa. Az atv.hu információi szerint azonban mindenki biztos benne, hogy ebben a formában nem működik tovább a budapesti szerkesztőség.”
Láttam már ennél szolidabban kezdődő szerkesztőség-megszűnéseket is, tehát ha csoda nem történik, elbúcsúzhatunk ettől az orgánumtól. Mondjuk én magam soha nem kaptam pénzt sem a Soros-alapítványtól, sem az USAID-től, valahogy mindig úgy alakult, hogy nem nekem jutott a dotáció, lemaradtam a sor végéről is – de legalább senki sem mondhatja, hogy az elmaradó bevétel miatt nem tetszik nekem ez a helyzet.
Mondjuk úgy: ez nekem minden érdek nélkül nem tetszik. Mivel, mint fentebb is jeleztem volt, az egy dolog, hogy rövidesen nem lesz sem Szabad Európa, sem Amerika Hangja, mert egy finoman szólva is sajátos észjárású milliárdos nem képes felfogni, hogy a világ nem ér véget Manhattannél, és ezek a szerkesztőségek sem kizárólag rádióadásokkal foglalkoznak. Valamiért szét akarja verni őket, akár annak az árán is, hogy hazudik róluk egy csomót. Szép, vaskos hazugságokat, úgy látszik, Putyintól Trumpig és Orbánig minden zsarnokot meg akar örvendeztetni – és ha sikerrel jár a feltételezhető terve, ami szerint a teljes amerikai közigazgatást mesterséges intelligenciával kívánja megoldani, melyhez a hardvert is, a szoftvert is ő szolgáltatná, akkor ő lesz a legnagyobb hatalommal bíró autokrata széles e bolygón mind közül, mert övé lesz az Egyesült Államok igazából, nem az elnök vezeti majd. Az csak egy dísz lesz, egy statiszta, bár még nem tud arról, hogy ez a jövőbeli szerep vár rá. Trump most még azt hiszi, hogy ő a főnök.
De lehet ám ezt a helyzetet még fokozni is. Mert mondjuk megszűnik a két említett médiacég, és a Xinhua, az Al-Jazeera meg a Russia Today viszont azonnal elfoglalja a kialakuló piaci rést. Milliárdok számára kizárólag manipulált dezinformáció lesz hozzáférhető, milliárdok fognak úgy táncolni, ahogy Moszkvában, Pekingben vagy az Emirátusokban fütyülnek nekik. Akkor már csak egy dologra lesz szükség: arra, hogy oldják fel az orosz propaganda tilalmát az euroatlanti térségben (ide értem az Európai Uniót is). De erre is hajlandó lesz a Musk által befolyásolt Trump, mert „ez csak információ”, „nem kerül pénzbe”, és „Amerikát ezek a külföldi ügyek nem érdeklik”. A tilalom feloldásától számított legkésőbb három hónappal orosz, kínai, észak-koreai és tálib zászló lobog majd a Capitoliumon és a Fehér Házon.
Tessék megérteni, hogy a mostani, digitális társadalomban az információ: fegyver. Fegyver, amivel befolyásolni lehet az események menetét, a választók gondolkodását. Támadni is lehet vele, védekezni is. A nyugati, euroatlanti társadalom pedig hibrid háborúban áll. Aki háború idején eldobja a fegyverét, ahelyett hogy harcolna vele, az vagy gyáva – ha menekülés közben teszi –, vagy áruló, ha még a csata előtt kerít erre sort.
Jó lenne, ha feltételezhetnénk, hogy „csak” ostobaságról, ignoranciáról, gyávaságról van szó Washingtonban. De gyanús, hogy nem így van. Akkor pedig csak az előbb említett második lehetőség elképzelhető.
Jó lenne, ha nem ezen kéne merengeni így, estefelé, Kelet-Európában. Jó lenne, ha nem adnák el lábon a mindenféle autokraták a holnapunkat, üveggolyókért és színes rongyokért még ma.
Elég sok minden lenne jó.
Szele Tamás