Nem hétköznapi pálfordulást mutatott be az orosz vezetés a napokban, valósággal diplomáciai hajtűkanyar tanúi lehettünk, hiszen Donald Trump az Egyesült Államok elemi érdekeinek is fittyet hányva visszahelyezte Vlagyimir Putyint a világpolitika színpadára, melyért valóságos hálasortüzet mutattak be Moszkvában a korábbi, ellenséges hangvételű nyilatkozatok helyett. Hát igen: az amerikai elnök szalonképessé, tárgyalópartnerré tette orosz kollégáját, mint ahogy korábban egy időre Kim Dzsongunnal is ugyanígy cselekedett.
Hogy ennek az öngyilkos lépésnek, mely kizárta Európát az ukrajnai „békével” kapcsolatos tárgyalásokból és újból világhatalmi tényezőként kezeli a területileg ugyan egyelőre nagy, de rozsdás és majdnem működésképtelen Oroszországi Föderációt, amerikai szempontból mi haszna vagy értelme volt, az igen jó kérdés, de a válasz rá leginkább Donald Trump és (bűn)társai homlokcsontja mögött keresendő, oda pedig nem látunk be, így be kell érnünk Andrej Percev összefoglalójával, melynek első fele az oroszországi reakciókat és kialakuló délibábokat mutatja be, második felében pedig betekintést nyerünk a Kreml hatalmi apparátusának belső intrikáiba. Akkor lássuk, mit mond az egyik legkiválóbb orosz hírelemző.
Délibábkergetés Moszkvában
Az orosz bürokratikus és üzleti elit új erőre kapott Vlagyimir Putyin és Donald Trump amerikai elnök telefonbeszélgetése után. Dmitrij Peszkov, az orosz elnök sajtótitkára nyíltan kijelentette, hogy a Kreml megkezdi a két vezető találkozójának előkészítését. Maga Trump jelentette be, hogy a párbeszédre Szaúd-Arábiában kerül sor. A háborúba és főleg a szankciók következményeibe belefáradt elit lelkesedése érthető és kiszámítható – a vertikum „civil” része (bürokrácia és üzleti szféra) számára Donald Trump olyan külső megmentőnek tűnik, akinek érdemes elébe menni és vele félúton találkozni. Az elnöki adminisztráció politikai blokkjával együttműködő politikai technológusok már nyíltan spekulálnak Oroszország „keleti fordulatának” végéről.
A PA (Elnöki Adminisztráció) információs blokkja már megtervezte Trump esetleges moszkvai látogatását témáját a Győzelem Napjának 80. évfordulójára. Dmitrij Peszkov azt állítja, hogy még túl korai erről beszélni, de a kidolgozott beszédeiből könnyen kikövetkeztethető, hogy az orosz vezetés körében egyértelműen léteznek ilyen kívánságok (korábban csak bennfentesek számoltak be erről). A Kreml és Vlagyimir Putyin, akitől az egész orosz politika függ, nem először tesz ilyen éles fordulatot, a legoptimistább forgatókönyv alapján gyors győzelmekben reménykedve.
Az orosz elnök így indította el a teljes körű háborút Ukrajnával – a hírszerzési jelentések alapján úgy vélte, hogy az ukrán lakosság örömmel fogadná az orosz csapatokat, és az orosz hadsereg napok vagy hetek alatt elfoglalhatná az egész országot. A megszállásról szóló döntés nyilvánvalóan szinte „bolondbiztos” volt Putyin számára – különösen a „területek visszaadása” és az egykori birodalom töredékeinek összegyűjtése irracionális projektjének keretében. A valóság azonban másként alakult. Ugyanez történhet a Trumppal való tárgyalások kilátásaival is. Könnyen lehet, hogy ezek csak egy megállapodás aláírásával zárulnak le – az orosz gazdaság pedig közeben küszködik, ami Putyint rugalmasabb magatartásra kényszerítheti. De a párbeszéd nyilvánvalóan összetett lesz. Trump gesztusokat tesz az orosz vezető felé, de azonnal egyértelművé teszi, hogy nem hagyja „nyerni”. Az orosz propaganda eközben Putyin győzelmeként és feltételeinek teljesítéseként állítja be a megkezdett párbeszédet. A tűzszünet előtt még sok minden történhet – mind Oroszország, mind Ukrajna szempontjából –, és ezt nem szabad elfelejteni.
Az orosz elit reménye és optimizmusa azonban erősebbnek bizonyul, mint a nehézségek beismerése; a problémákat félreteszik vagy jelentéktelennek tartják. Pedig jelentősen megnehezíthetik – ha nem is zökkenthetik ki teljesen – a béketárgyalások kilátásait. Az például már most világos, hogy Donald Trump nem szeretné, ha Kína részt venne a tárgyalásokon. Jobban szeretné, ha a tárgyalásokat Szaúd-Arábiában tartanák, a közel-keleti országokkal való kapcsolattartásáról ismert Steve Witkoff különmegbízottja bevonásával. Ugyanerre a területre szakosodott Kirill Dmitrijev, az orosz közvetlen befektetési alap vezetője, aki részt vett az Oroszországban fogva tartott amerikai tanár, Mark Vogel szabadon bocsátásának előkészítésében. Az USA, Oroszország, Ukrajna és Szaúd-Arábia által alkotott sokszögben Kína részvétele végül is elég furcsán néz ki. A KNK képviselői megpróbálnak beleszólnia dolgok menetébe – azt javasolva, hogy a tárgyalásokat Kínában tartsák – de Trump valószínűleg már meghozta döntését. Kétséges viszont, hogy a kínaiak is elfogadják-e a passzív szerepvállalást. Az orosz félnek pedig az lesz a feladata, hogy félreállítsa őket. Dmitrij Peszkov azzal próbálja enyhíteni ezt a hatást és úgy próbál reményt adni Kínának, hogy elmagyarázza, hogy túl korai még a „tárgyalások kereteiről” beszélni, de nem valószínű, hogy ezeket a biztosítékokat komolyan fontolóra veszik majd Kínában. Ha az „új barát” felé fordulás valóban megtörténik, azt az olyan „régi barátok”, mint a kínaiak valószínűleg nem fogják értékelni.
Az esetleges tűzszünetet már előre elítélik a háború támogatói, akik nem hajlandóak hinni benne. A Kremlben pedig nem sok ötletük van arra, hogy hogyan bánjanak ezekkel az emberekkel. Eddig a „dühös hazafiak” inkább zavarodottnak tűntek, ami jól jött a politikai adminisztrátoroknak. De a legtöbb ultrapatrióta számára a folyamatban lévő háború volt az egyetlen és legfőbb cél; ha véget ér, elveszítik önmagukat, az új identitásukat. Nem szabad túlbecsülni, de alá sem szabad alábecsülni a háborút támogatók (elsősorban motivált férfiak, akik megtanultak a fronton pénzt keresni, és akiknek békében megszűnne a jövedelmük) esetleges tiltakozásának jelentőségét. Ha ezek az emberek az utcára vonulnak, a polgárok körében a szorongás, amely egy feltételezett béke esetén egyértelműen csökkenne, ismét tetőfokára hág.
Végül pedig korántsem biztos, hogy a most győzelmüket ünneplő civil bürokraták továbbra is befolyásolni fogják Putyint. Ha az orosz hadsereg folyamatosan újabb és újabb falvakat és településeket foglal el, az jó érv lesz a katonai frakció számára – amíg a front mozog, addig hadd mozogjon. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy Putyin szeretné megszerezni az ellenőrzést Zaporizzsja és Herszon terület egyes részei felett, amit már többször is említett, ez viszont potenciálisan holtpontra vezetheti a tárgyalásokat. Végül az orosz optimisták figyelmen kívül hagyják Ukrajnát, vakon feltételezve, hogy az alávetné magát Trump bármelyik kívánságának. Ez szintén távol áll a valóságtól.
Kirijenko a Vadkeleten
Szergej Kirijenko, a Kreml politikai blokkjának vezetője folytatja terjeszkedését a hatalmi vertikumon belül. Felügyeleti-befolyási körét, amelyet korábban Dmitrij Kozak, az elnök asszisztense és a Biztonsági Tanács irányított, Abháziával egészítette ki. Ezt megelőzően, 2022-ben vette át az akkor hivatalosan még el nem csatolt DNK és LNK irányítását, bár ezt az irányvonalat a Kremlben sokáig Putyin tanácsadója, Vlagyiszlav Szurkov kezelte. Kirijenko tehát fokozatosan olyan területeket szerez meg, amelyek korábban nem tartoztak az általa vezetett belpolitikai blokk hatáskörébe. A DNK és az LNK különleges figyelmet igénylő, veszélyes területeknek számítottak, melyekért elsősorban a biztonsági erők feleltek.
A teljes körű invázió azonban lehetőséget adott Kirijenkónak arra, hogy „maga alá gyűrje” ezeket a régiókat – először a népszavazások lebonyolításának ürügyén, majd az országhoz csatolt területként.
Abházia és elitjének nagy része nem tervezi, hogy csatlakozik Oroszországhoz, sőt, még arra sem hajlandó, hogy mélyebben beengedje azt a gazdasági ügyeibe. Valójában egy, az orosz üzleti vállalkozások számára kedvezményes feltételekről szóló megállapodás volt az oka egy újabb politikai válságnak a szeparatista köztársaságban tavaly. Ez a válság a régió vezetőjének lemondásával és a helyi képviselők által a megállapodás aláírásának megtagadásával végződött. Ezért Abházia a föderáció külső peremén kellett maradjon, és így nem volt alávetve az Elnöki Adminisztráció belpolitikai blokkjának.
Kirijenko azonban kihasználta a zűrzavart, a válsághelyzetet, valamint a Kreml-barát jelölt, Badri Gunba gyengeségét, és felajánlotta szolgálatait válságmenedzserként most a határvidéken is. Ráadásul ezt az új feladatkört a nyilvános szerepléssel biztosította magának. Szurkov és Kozak igyekeztek kerülni a nyilvános megjelenést az általuk felügyelt területeken. Szergej Kirijenko szándékosan válik a hírek szereplőjévé, hogy senki ne tudja elvenni tőle azt, amit korábban állított. Egyelőre kockázatosnak tűnik a belpolitikai blokk vezetőjének fogadása. Alig egy héttel ezelőtt a VCIOM megjósolta a választások második fordulóját Abháziának, a szavazatok 42,3%-át prognosztizálva a Kreml-barát Gunba jelöltnek az első fordulóban. Egy másik, a Kremllel együttműködő szociológiai cég, az INSZOMAR 41%-ot adott Gunbának, fő ellenfele, Adgur Ardzinbának pedig 33%-ot. Ardzinba megítélése egyre javult. A február 15-re kitűzött választások előestéjén azonban ugyanez az INSZOMAR Gunba győzelmét jósolta az első fordulóban a szavazatok 54%-ával.
Ez azt jelzi, hogy a Kreml-barát jelöltnek dolgozó Kirijenko politikai technológusai készek mindenáron, akár hamisítással is biztosítani a győzelmét. Ez a csapat már a 2018-ban, az oroszországi Hakasszia köztársaság vezetőjének megválasztása során is túllőtt a célon kétes praktikáikkal. Akkor a kommunista Valentin Konovalovot kompromittáló anyagokkal és álhírekkel bombázták, ami nem akadályozta meg a győzelmét. Körülbelül ugyanezt a taktikát alkalmazza Kirijenko csapata Abháziában is – a köztársaság lakóit az orosz turisták elvesztésével riogatják, és az ellenzéki jelöltet, Ardzinbát a „török program” támogatójának állítják be.
A nyilvánvaló ferdítések tüntetésekhez vezethetnek, amire már korábban is volt példa Abházia történetében. Ráadásul 2020-ban egy Kreml-barát jelölt a tiltakozások nyomán lemondott. Egy ilyen forgatókönyv esetén Kirijenko abház projektje megbukhat, de a belpolitikai blokk vezetője „mindent vagy semmit” alapon játszik. Ha nyer Abháziában, akkor folytathatja terjeszkedését a határvidéken, új karrierlehetőségeket nyitva ezzel maga előtt.
A legfrissebb jelentések szerint a VCIOM-nak lett igaza: a választások első fordulójában mindkét jelölt továbbjutott, tehát nem dőlt még el semmi.
Nos, egyelőre itt tartunk: tiszta lelkiismerettel a fentiek alapján nem lehet semmiféle valószerű prognózist mondani a várható eseményekről. Trump mintha minden erejével az Egyesült Államok világhatalmi státusának leépítésén dolgozna, Putyin pedig ennek ellenkezőjét dikicseli az Oroszországi Föderációval kapcsolatban, ráadásul nagyon szépen egymáshoz illeszkedik a két politikus tevékenysége, mondhatni gyanúsan pontos ez a koherencia – ugyanakkor, mivel mindketten elszakadtak a valóságtól, az általuk elképzelt jövő csakis valamiféle rémálom formájában valósulhatna meg. Európát nyilvánvalóan azért kell kizárni a „béketárgyalásokból”, hogy egyrészt csökkentsék diplomáciai jelentőségét, másrészt Ukrajnáról annak érdekeit felrúgva dönthessen az Oroszországi Föderáció és a neki gazsuláló Egyesült Államok, amely a döntés időpontjáig megkapja majd a hozzáférési jogokat az általa igényelt ásványkincsekhez, egy, a béketárgyalásoktól független szerződés keretében, így aztán nyugodtan hátba döfheti majd Kijevet, akkor sem jár rosszul, csak nyerhet az áruláson. Putyin viszont Trumppal kart karba öltve masírozhat az Amerika önfeladása árán létrejövő „többpólusú világrendszer” felé, ami legalábbis évszázados helyi háborúskodásba és sötétségbe fogja borítani a világot.
Szép kilátások, ugye? Nem lett volna szabad beengedni a hamiskártyásokat az úri kaszinóba, és ha már bejutottak, nem lenne szabad leülni velük játszani. Aki meg mégis leül, ne csodálkozzon, ha nadrág nélkül megy haza.
Szele Tamás