Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza igazgatója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szomjazik az igazságra. Én most és itt megitatom, mert nem bírom nézni, ahogyan szenved – de lehet, nem fog neki ízleni az ital, amit tőlem kap. Arról én már nem tehetek: talán nem kellett volna bolondnak, de legalábbis ostobának néznie az olvasóit.

Schmidt Mária ugyanis nem írt igazat legutóbbi bejegyzésében, mely természetesen azonnal megjelent a magyar kormánypárti média legtöbb orgánumában, de a független sajtó is foglalkozott vele, tehát nem mondhatjuk, miszerint a saját, periferiális blogján írt valamit, mely keveseket érdekel és nem is túl lényeges. Nem így van: Schmidt Mária ugyanis nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a bucsai mészárlás nem a megszálló orosz alakulatok, hanem a helyükre bevonuló ukrán csapatok műve volt.

Merész állítás, amint az sem súlytalan, amit én mondok, miszerint nem írt igazat. Épp ezért most szépen, sorban megcáfolom az összes sületlenséget, melyet a gazdag és bizonyára érdemdús történész összehordott. Akinek sajnos problémái akadnak részint a naptárral, részint a tényekkel, részint az állítások igazságtartalmával, mi több, a kronológiával is, ami azért egy történésznél több, mint gond, több, mint bűn: hiba, de annak szarvas. Kezdjünk neki tehát a hamis állítások taxatív cáfolatának.

Már a „Mi történt Bucsában” című fogalmazás elején megkezdődnek a gondok. Szerzőnk azt írja, miszerint:

„Ez a háborús bűncselekménynek minősülő aljas tömeggyilkosság ellehetetlenítette az Isztambulban kialkudott ukrán–orosz megállapodások ukrán részről történő aláírását, és alátámasztotta a helyszínre érkező Boris Johnson brit miniszterelnöknek a békeszerződés aláírására vonatkozó április 19-i tilalmát. Vlagyimir Putyin ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki és népirtással vádolták meg. Oroszországot diplomáciailag elszigetelték, elkezdődött az orosz diplomaták kiutasítása, szigorú szankciókat vezettek be ellene, hiszen ahogy Zelenszkij elnök az amerikai CBS Face the Nation című műsorában kijelentette: „Ami Bucsában történt az egy népirtás. Egy egész nép, egy nemzet kiirtása.” Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter erre hivatkozva szólította fel a G7-es országokat, hogy újabb, ezúttal megsemmisítő szankciókat vezessenek be Oroszország ellen, például teljes tilalmat az orosz energiára, a gázra, olajra, szénre. Kikötőzárlatot követelt az orosz hajók számára, valamint az orosz bankrendszer lekapcsolását a SWIFT-rendszerről. Bucsa ettől kezdve minden további magyarázat nélkül indokolta a NATO-országok fokozottabb katonai és anyagi támogatását.”

Kérem, az orosz diplomaták kiutasítása már korábban megkezdődött, hiszen a Portfolio akkori írása szerint 2022. március 29-én:

„Belgium, Írország és két másik EU-szövetséges ország összesen 43 orosz diplomatát utasított ki állítólagos kémkedés miatt, így ebben a hónapban már több mint 100 orosz tisztviselőt utasítottak ki európai országokból.”

Mivel a bucsai mészárlásra csak azon év április elején derült fény, miután Kijev környékének kiürítését az orosz csapatok március 29-én kezdték meg, bízvást állíthatjuk, hogy ezt a száz „diplomatát” nem Bucsa miatt utasították ki.

Putyin ellen valóban hatályban van egy nemzetközi elfogatóparancs, csakhogy azt sem Bucsa miatt adták ki, hanem azért, mert megalapozott a gyanú, hogy személyesen felelős ukrán gyermekek jogellenes deportálásáért és átszállításáért Oroszországba.

Az orosz bankok lekapcsolását a SWIFT-rendszerről pedig szintén jóval a bucsai mészárlás nyilvánosságra kerülése előtt, 2022. március másodikán kezdték meg az Euronews tanúsága szerint:

„A SWIFT-rendszer ügyében hozott korlátozó intézkedés megtiltja a pénzügyi adatok cseréjét és szolgáltatások nyújtását a Bank Otkritie, a Novikombank, a Promsvyazbank, a Rossiya Bank, a Sovcombank, a Vnyesekonombank (VEB), valamint a VTB BANK számára. Vagyis megakadályozza, hogy a felsorolt bankok pénzügyi tranzakciókat bonyolítsanak világszerte a SWIFT-rendszeren keresztül. Oroszország két legnagyobb pénzintézete, a Gazprombank és a Sberbank megúszta a büntetést.”

Mint láthatjuk, Schmidt Mária írásának már a legelső bekezdésében is három könnyen cáfolható hamis állítás található, ami azért még az álhírek világában is komoly rekordnak számít. De menjünk tovább. A következőkben a The New York Times-t „az USA hírszerzési értesítőjének” nevezi, ami egy napilap esetében (igen, kedves Mária, napilap!) szintén merész állítás, majd tanúként idézi Adrien Bocquet „francia felcsert”, aki szerinte jelen volt az ukrán alakulatok bucsai bevonulásánál.

„A település keleti elővárosában látták, hogy tetemekkel teli teherautókból az út szélére rakják a holttesteket. A város központjában halottakkal megrakott hűtőautókat láttak. A várost addigra lezárta az ukrán katonaság, újságírókat nem láttak. Bocquet kérdésére, hogy milyen tetemek ezek, azt a választ kapta, hogy Északkelet-Ukrajnában elhalálozottak. Látták, ahogy az út szélén fekvő tetemeknek fehér szalaggal össze volt kötözve a kezük. De miután pár nappal korábban heves esőzések voltak, az összes testet sár és agyag borította, a fehér béklyók pedig mind tiszták és újak voltak, nyilvánvalóvá vált, hogy a kezeiket utólag kötözték össze, az oroszok távozása után.(…) Látták, hogy egy autóban orosz hadifoglyokat hoztak, és közülük hármat a szemük láttára lőttek térden. A velük levő Azov-parancsnok akkor rájött, hogy ezeket nem lenne szabad látniuk, és azonnali távozásra utasította őket. Elmenőben mindhárman látták, ahogy az orosz hadifogoly tisztet főbelőtték.”

Jól írja a szerző: Bocquet mester maximum felcsernek ment volna el, orvosnak nem, ugyanis megfeledkezett hazudozás közben a hullamerevség, vagyis a rigor mortis jelenségéről. Amit Schmidt Mária sem vesz tekintetbe, bár mondjuk nem biológus, nem orvos, de a történelemtudományok egyetemi tanárától csak elvárná az ember, hogy tudja: a hullamerevség a halált követő 24 órában alakul ki teljesen, 24 órán át fennáll és 72 órával a halál után enyészik el. A Nysten-szabály szerint először az arc mimikai izmai (a halál beálltát követő 2-4 óra alatt), később a törzs, aztán a végtagok izmai merevednek meg. Tehát nem egészen úgy működnek a dolgok, hogy az ukrán hadsereg bemegy egy-két hullaházba, véletlenszerűen kihoz pár halottat, hátraköti a kezüket és szétrakosgatja őket az utcákon: friss halottakra lenne szükség, akiknél még nem állt be a hullamerevség. Azt sem lehet mondani, hogy a 72 óránál régebben elhunytak már nem merevek, mert ez ugyan igaz, de azok már bomlásnak is indultak.

Térjünk még ki a tanú, tehát Boquet személyére és hitelességére is: róla a StopFake című tényellenőrző oldal már évekkel ezelőtt kiderítette, hogy:

„2022 áprilisának második felében, amikor Bocquet azt állította, hogy Ukrajnában tartózkodott, Bucsában már nem folytak katonai műveletek, és orosz katonákat sem ejtettek foglyul. A várost február végétől április 1-jéig orosz csapatok tartották megszállva. Azon az estén érkeztek az első jelentések a város utcáin heverő holttesteket ábrázoló videókkal. Vagyis Adrien Bocquet nem tartózkodhatott Buchában, hogy megfigyelje a „háborús bűncselekményeket elkövető neonácikat”.”

Ej, csak azok az átkozott tényellenőrök ne volnának, ugye, kedves (vagy most már egyre inkább kedvetlen) Mária? De nem árt megjegyeznünk még egy epizódot Bocquet kalandos életéből, melyet még Moszkva szempontjából is a legszalonképesebb forrásból, a TASZSZ hírügynökség archívumából merítettem:

„MOSZKVA, 2023. február 24. /TASZSZ/. Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta a rendeletet, amely orosz állampolgárságot adományozott Adrien Bocquet francia újságírónak.

A pénteken a hivatalos jogi információs portálon közzétett elnöki rendelet szerint 34 személynek adták meg az orosz állampolgárságot. Négy személyt fosztottak meg az orosz állampolgárságtól ugyanezzel a rendelettel.

Adrien Bocquet, egykori francia katonatiszt NATO-fegyverek szakértőjeként szolgált Donyeckben. Emellett önkéntesekkel is foglalkozik. Ő volt az első nyugati önkéntes, aki nyilvánosan kijelentette, hogy a bucsai incidens az ukrán hadsereg által szervezett provokáció volt. Korábban Franciaországban bíróság elé állították, és túlélte az ukrán nacionalisták merényletét Isztambulban.

Bocquet januárban kérvényezte az orosz állampolgárságot.”

Ha ez igaz – de hiszen tudjuk, hogy a TASZSZ soha nem hazudik! – akkor Bocquet csakis a Donyecki Népköztársaság hadseregénél szolgálhatott „a NATO-fegyverek szakértőjeként”, ami viszont erősen megkérdőjelezi ukrajnai útjának humanitárius jellegét. Mondjuk Schmidt Mária magára hagyja emberünket 2022 áprilisában, amikor valóban hazautazott Franciaországba, telekiabálni az ottani médiát a hazugságaival, pedig igazán beszámolhatott volna arról, hogy később a „felcser” személyesen Putyin kezéből vette át az orosz állampolgárságát igazoló diplomát, ami nem kis megtiszteltetés.

Nem mellesleg a „teherautókról szétrakott halottak” legendáját a The New York Times (tudják, kérem, a „hírszerzési értesítő”) műholdas fotói is cáfolják, melyek már március 8. és 11. között legalább tizenegy holttestet mutatnak. Ezek a bucsai Jablonszka utcán feküdtek.

„A képeken emberi testhez hasonló méretű sötét objektumok láthatók a Jablonszka utcán március 9. és 11. között. A tárgyak pontosan azokon a helyeken jelennek meg, ahol a holttesteket megtalálták, miután az ukrán erők visszafoglalták Bucsát, ahogy az április 1-jei felvétel is mutatja. További elemzések azt mutatják, hogy a tárgyak több mint három hétig maradtak ezeken a helyeken. (…) Egy másik, a Jablonszka utcában készített videón további három holttest látható. Az egyik egy bicikli mellett fekszik, a másik egy elhagyott autó közelében. A műholdképek azt mutatják, hogy az elhagyott autók és a közelükben lévő holttest március 20. és 21. között jelentek meg.”

Anyám, az álmok nem hazudnak, illetve azok néha igen, a műholdképek viszont képtelenek rá. Szerzőnk a továbbiakban még keserű szavakkal illeti „az MI6 jól begyakorolt és rutinos legendagyárát” és a „sokat próbált ukrán szolgálatokat”, majd első világháborús példákat hoz fel a háborús propagandára, például:

„Ne felejtsük, hogy rólunk is a legképtelenebb koholmányokat terjesztették az első világháború előtt és alatt, barbár hunoknak állították be a magyar katonákat, akik állati módra viselkednek. Nem úgy, mint a szerbek, britek, franciák és a többi kifinomult úriember.”

Ennek a mondatnak a világon semmi fontossága nincs Bucsa szempontjából, de még ez is hazugság, ugyanis nem a magyar katonákat nevezte vérszomjas „hunoknak” a brit és francia sajtó annak idején, hanem – akármilyen nehéz is ezt elképzelni egy magyar honleánynak – a németeket!

Kezd ez az írás túl hosszúra nyúlni, tehát kerítsünk sort a végső, abszolút hazugságra. Azt írja az igazmondó Schmidt Mária, miszerint:

„Három év telt el. Nem volt nemzetközi vizsgálat. Nem tudjuk, kik az áldozatok, nincs válasz a legszembeötlőbb ellentmondásokra. Pedig olyan jó lenne tudni, mi történt Bucsában.

Tartozunk az igazsággal az áldozatoknak, de mindenekelőtt magunknak, mert annyi koholmánnyal, nyilvánvaló hazugsággal és megtévesztéssel árasztanak el bennünket.

Szomjazunk az igazságra.”

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bemutathatjuk: nem is egy nemzetközi vizsgálat zajlott az ügyben! 2022. április 12-én arról számol be a Reuters, hogy:

„BUCSA, Ukrajna, április 12. (Reuters) – Francia igazságügyi szakértők érkeztek a Kijev melletti Bucsába, hogy segítsenek az ukrán hatóságoknak megállapítani, mi történt a városban, ahol az orosz erők kivonulása óta több száz holttestet találtak.

Ukrajna azt állítja, hogy az embereket az orosz erők ölték meg a terület megszállása során. A Reuters nem tudta megerősíteni a Bucsában holtan talált emberek számát, illetve haláluk körülményeit.”

2022. május 17-én az Al-Jazeera jelentette:

„A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) minden idők legnépesebb szakértői csapatát küldte Ukrajnába, hogy kivizsgálják a februári orosz invázió óta elkövetett állítólagos háborús bűncselekményeket – közölte a hágai székhelyű bíróság főügyésze.

Karim Khan kedden azt nyilatkozta, hogy a nyomozókból, igazságügyi szakértőkből és kisegítő személyzetből álló 42 fős csapat „előmozdítja a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságába tartozó bűncselekmények kivizsgálását, és támogatást nyújt az ukrán nemzeti hatóságoknak”. (…) Áprilisban Khan azt mondta, hogy „egész Ukrajna egyetlen, nagy bűnügyi helyszín”, amikor a Kijev melletti Bucsa városában járt, ahol az orosz erők március végi kivonulása után holttesteket találtak az utcákon.”

És ha ez nem lenne elég, az ENSZ is vizsgálta a történteket:

„Az Ukrajna elleni invázió első heteiben az orosz fegyveres erők tömegesen végrehajtott támadásokat követtek el egyének ellen, amelyek több száz civil halálát okozták – mondta ma Matilda Bogner, az ENSZ ukrajnai emberi jogi megfigyelő missziójának vezetője. Az ENSZ emberi jogi jelentése, amely a misszió munkáján alapul, részletezi, hogyan öltek meg az orosz csapatok civileket ukrán városokban és falvakban Ukrajna kijevi, csernyihivi és szumi régióiban 2022. február 24. és április 6. között. (…) A jelentés kifejti, hogy a civilek elle elkövetett gyilkosságok nem korlátozódtak konkrét helyszínekre, bár egyes területeket jobban érintett a támadás, mint másokat. A Kijev melletti Bucsa városában, amely március 5. és 30. között orosz csapatok ellenőrzése alatt állt, a misszió 73 civil (54 férfi, 16 nő, 2 fiú és 1 lány) meggyilkolását dokumentálta, és további 105 állítólagos gyilkosság felderítésén dolgozik.”

Tényleg nem volt tehát nemzetközi vizsgálat? Itt mutatok egyből hármat. Persze értem, hogy Schmidt Mária egészen speciális nemzetközi vizsgálatot szeretne, olyant, amelyben csak oroszok vesznek részt, és a végén pont azt mondják, amit Putyin hallani akar, csak egyrészt nem volna vizsgálat, másrészt nem volna nemzetközi.

Száz szónak is egy a vége: Schmidt Mária nem írt igazat, ellenben valótlanságok és álhírek tömkelegét zúdította olvasóira: ezeknek többsége egyébként még 2022-es, emlékszem rájuk, ugyanis már akkor is meg kellett őket cáfolnom.

Elmondhatjuk tehát: Schmidt Mária hazudott. Nem egyszer és nem kétszer, hanem több alkalommal is ebben a fentebb tárgyalt írásban. Ezt az állításomat bizonyítékokkal támasztottam alá, és kellőképpen megalapozottnak vélem.

Ami a hazugságánál nagyobb bűn: ostobának és amnéziásnak is tekintette az olvasóit, feltételezte, hogy senki sem emlékszik már a három évvel ezelőtti, legendás időkre, mikor még dinoszauruszok szaladgáltak villamos helyett a Körúton. Mint a fentiek mutatják: egyetlen emberről állíthatjuk, hogy nem emlékszik a három évvel ezelőtti eseményekre, és ez maga a szerző. És csak jóindulatúak vagyunk, ha emlékezetének zavarait tételezzük fel, a másik megoldás az lenne, hogy arra gondolunk: szándékosan állít valótlanságokat.

Zárszóként csak annyit mondanék: tömegsíron, áldozatok csontjain nem táncolunk, akármilyen szépen is balalajkáznak hozzá és akármekkora borravalót ígérnek érte a moszkvai bojárok.

Aki szomjúhozza az igazságot, az vigyázzon, mert úgy járhat, mint Schmidt Mária most: még a végén megkapja, kortyolhat belőle bőven.

Akkor is, ha keserűnek találja.

Források:
https://latoszogblog.hu/aktualis/mi-tortent-bucsaban/

https://www.portfolio.hu/global/20220329/tobb-mint-100-orosz-diplomatat-utasitottak-ki-europai-orszagokbol-ebben-a-honapban-536379

https://hu.euronews.com/my-europe/2022/03/02/szakertok-szerint-az-orosz-bankok-viszonylag-konnyen-kijatszhatjak-a-swift-korlatozast

https://www.stopfake.org/en/how-the-frenchman-adrien-bocquet-whitewashed-russian-war-crimes-in-bucha-2/

https://tass.com/russia/1581363

https://www.nytimes.com/2022/04/04/world/europe/bucha-ukraine-bodies.html

https://www.reuters.com/world/europe/french-forensic-experts-bucha-help-ukraine-investigate-possible-war-crimes-2022-04-12/

https://www.aljazeera.com/news/2022/5/17/icc-sends-largest-ever-investigative-team-to-war-torn-ukraine

https://www.ohchr.org/en/press-releases/2022/12/un-report-details-summary-executions-civilians-russian-troops-northern

 

A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. A Zóna nem részesült a támogatásból, csak felületet biztosít a cikknek.

 

 

Szele Tamás