Ma reggel arra ébredtünk, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok mégis megkötötte azt a sokat vitatott nyersanyag-szerződést, ami lehetővé teszi, hogy az USA továbbra is támogassa haditechnikai eszközökkel és egyéb módokon Ukrajnát – ráadásul az eredetileg ismertetett „rablószerződés” feltételeinél sokkal kedvezőbb megegyezés született. Win-win helyzet, mondanánk, de vajon mi vette rá Trumpot, hogy engedjen? Azt hiszem rájöttem: de előbb lássuk a Vazsnoje Isztorii alapján, mit írtak alá a szerződő felek.

Ukrajna miniszterelnök-helyettese és gazdasági minisztere, Julia Szviridenko, valamint az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Scott Bessent Washingtonban megállapodást írtak alá az ukrajnai nyersanyag-kitermelési projektekbe történő befektetésekről. A megállapodás aláírását mindkét fél megerősítette.

A megállapodás az Egyesült Államoknak elsőbbséget biztosít minden olyan beruházási projektben, amely Ukrajnában bármiféle nyersanyag kitermelésével és az infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos.

„Az amerikai jelenlét megakadályozza, hogy sok nemkívánatos üzleti érdekeltség bejusson az országba, vagy legalábbis abba a térségbe, ahol mi feltárásokat végzünk” – nyilatkozta Donald Trump amerikai elnök a megállapodás aláírása előtt nem sokkal.*

*Ezt a mondatot jegyezzük meg, később fontos lesz.

„Ez a megállapodás egyértelműen jelzi Oroszországnak, hogy a Trump-adminisztráció elkötelezett a békefolyamat mellett, amelynek középpontjában egy szabad, szuverén és hosszú távon prosperáló Ukrajna áll. És hogy egyértelmű legyen: egyetlen állam vagy személy sem részesülhet Ukrajna újjáépítéséből, aki finanszírozta vagy ellátta az orosz hadigépezetet” – nyilatkozta Scott Bessent, az amerikai pénzügyminiszter.

Julija Szviridenko, Ukrajna miniszterelnök-helyettese és gazdasági minisztere részletezte a megállapodás feltételeit:

Ukrajna földjei az állam tulajdonában és ellenőrzése alatt maradnak. Csak az ukrán kormány döntheti el, hogy mit termelnek ki az ukrán földből és milyen mennyiségben.

Ukrajna és az Egyesült Államok egyenlő jogú befektetési alapot hoznak létre. Egyik fél sem rendelkezik elsőbbségi szavazattal, az irányítást közösen végzik.

Az alapot kizárólag új feltárási engedélyekből származó bevételekből töltik fel. Az alapba a kőolaj- és gázkitermelési projektekre kiadott engedélyek bevételeinek 50%-a kerül.

A megállapodás csak egyes pontokban módosíthatja Ukrajna költségvetési kódexét.

A nemzeti tulajdon szerkezete és a privatizációs folyamatok nem változnak. Az Ukrnafta és a hozzá hasonló állami vállalatok Ukrajna tulajdonában maradnak.

Ukrajna nem tartozik az Egyesült Államoknak. Korábban Trump azt követelte, hogy Ukrajna erőforrásaival fizesse meg a korábbi fegyverszállításokat, de Zelenszkij elnök meggyőzte, hogy törölje ezt a záradékot. A Financial Times szerint az Egyesült Államok azután tett engedményeket Kijevnek, hogy az ukrán fél amerikai ügyvédeket szerződtetett.

Az Egyesült Államok segítséget nyújt további befektetések és technológiák bevonásához.

Az alap bevételei és hozzájárulásai sem az Egyesült Államokban, sem Ukrajnában nem adókötelesek.

A Bloomberg megjegyzi, hogy a megállapodás kritikus fontosságú annak érdekében, hogy Donald Trump Ukrajna oldalára álljon az Oroszországgal folytatott béketárgyalásokon. A megállapodás másik fontos eredménye, hogy az Egyesült Államok új katonai segélye az alapba befizetett hozzájárulásnak minősül.

„A megállapodás megerősíti a felek közötti stratégiai partnerséget Ukrajna hosszú távú helyreállítása és modernizálása érdekében, válaszul a teljes körű orosz invázió által okozott hatalmas pusztításra” – áll a dokumentumban.

Azt is kimondták, hogy a megállapodás nem akadályozhatja Ukrajna EU-csatlakozását.

A Financial Times korábban arról írt, hogy Trump azt tervezte, miszerint a megállapodásba belefoglalja az Egyesült Államok fennhatóságának kiterjesztését a jelenleg Oroszország által megszállt Zaporizzsjai Atomerőműre is. Hogy ez a rendelkezés bekerült-e a végleges megállapodásba, egyelőre nem ismert. A Roszatom azonban ma közölte, hogy Oroszország nyitott a kérdés megvitatására.

Nos akkor most lássuk a Washington Post nyomán, mit kaphat az Egyesült Államok?

Az elemzők szerint az ukrán ásványkincsekhez való hozzáférés megszerzése hosszú távú befektetéssekkel járhat.

Willy Shih, a Harvard közgazdásza, aki az ellátási láncokat tanulmányozza, az Ovális Irodában folytatott megbeszélések idején azt mondta, hogy egy új bánya kiépítése „10 vagy több évet is igénybe vehet”.

Trump második ciklusában intenzív érdeklődést mutat a kritikus ásványkincsek iránt, nyilvánvalóan a Kína növekvő dominanciája miatt érzett aggodalom miatt. A kanadai és grönlandi területszerzésről szóló megjegyzéseiben is említette az ásványkincseket, és azt mondta, hogy Ukrajna ásványkincseit arra kellene felhasználni, hogy visszafizessék az amerikai katonai segélyek eddigi költségeit (végül, mint látjuk, ez kikerült a megállapodásból).

A Biden-kormányzat szintén prioritásként kezelte az erőforrásokhoz való hozzáférést. De az új projekteket nehéz gazdasági szempontból életképessé tenni, amíg a kínai termelés alacsonyan tartja az árakat – mondta Alex Jacquez, a Fehér Ház egy korábbi, iparpolitikával foglalkozó tisztviselője.

„Hatalmas lelőhelyek vannak ezekből a fényes, új, létfontosságú ásványokból és ritkaföldfémekből, amelyekre most mindenki összpontosít világszerte” – mondta Jacquez. „De nem véletlenül nem folyik tömeges kitermelés Kínán kívül”.

Ukrajna ásványkincseinek legalaposabb feltérképezése a szovjet korszakban történt. A kulcsfontosságú ásványi lelőhelyek, köztük a titán és a lítium pontos adatait azóta is titokban tartják. „Ez egy nagyon elavult megközelítés” – mondta Roman Opimakh, az Ukrán Földtani Intézet korábbi főigazgatója.

Néhány szakértő megjegyezte, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtt amerikai szakértők szerint Afganisztán 1 trillió dollárnyi ásványkincsen ült. Trump később, első ciklusában kifejezte érdeklődését ezen nyersanyagok iránt. De ezek az ásványi anyagok még mindig ott hevernek kiaknázatlanul.

„Ukrajnában jelentős ásványkincs-potenciál rejlik, de hogy mekkora ez a kapacitás, azt egyszerűen nem tudjuk” – mondta Rod Eggert, a Colorado School of Mines kritikus fontosságú anyagokkal foglalkozó innovációs központjának igazgatóhelyettese.

Az ukrán illetékesek elismerik, hogy az ország ásványkincseinek nagy része az Oroszország által birtokolt területeken található, beleértve a nyersanyagokban gazdag Donbássz régiót is. A SecDev becslései szerint a kritikus ásványkincsek 40 százaléka orosz ellenőrzés alatt álló területeken található.

Egyes esetekben az erőforrások, amelyeket az Egyesült Államok Ukrajnában keres, nem biztos, hogy bőségesen rendelkezésre állnak. Trump februárban azt mondta, hogy a javasolt üzlet „ritkaföldfémeket és más dolgokat” is tartalmazna. Az amerikai földtani intézet azonban nem tud arról, hogy Ukrajna jelentős ritkaföldfém-lelőhelyekkel rendelkezne, bár ez a 17 elemet tartalmazó kategória változatos csúcstechnológiai és ipari funkciókkal bír.

Ukrajnában ezzel szemben jól ismert és jelentős lítium-, grafit-, urán- és titánlelőhelyek vannak – ezeket az ásványokat néha tévesen a ritkaföldfémek közé sorolják. Az amerikai földtani intézet mind a négyet a „kritikus ásványkincsek” közé sorolta, ami azt jelzi, hogy globális ellátási láncuk veszélyben van.

Ezek a jövő fontos nyersanyagai. A lítium és a grafit egyaránt létfontosságú az elektromos járműveket működtető akkumulátorok számára, míg az urán természetesen az atomenergiai iparban használatos.

A titán *olyan erős, mint az acél, de mintegy 45 százalékkal könnyebb, és a kereskedelmi repülőgépipar, valamint a védelmi ipar számára fontos ötvözetekben használják. Ukrán tisztviselők szerint a világ titánkészletének akár 20 százaléka is náluk lehet, bár más becslések ennél jóval alacsonyabbak.

*Erre figyeljünk oda!

Az ukrajnai nagy ásványi lelőhelyeken fellelhető ilmenit, egy titán-vas-oxid, „titánszivaccsá” való átalakítása, amely a fém előállításának első lépése, intenzív és drága módszereket igényel – és csak ezután lehet értékes ötvözetekké változtatni.

„A feldolgozás a folyamat kulcsa” – mondta Shih. „Ez viszont piszkos és energiaigényes.”

Az Egyesült Államok 2020-ban leállította a titánszivacs előállítását, az olcsóbb importhoz képest magas költségekre hivatkozva. Bár Ukrajna képes titánszivacsot készíteni, egyetlen üzeme – a Zaporizzsja Titanium-Magnesium – leállította a termelést, mert túl közel fekszik a frontvonalhoz.

Oroszország és Kína uralja a titánium globális piacát, és erről a tényről Nyugaton széles körben úgy vélik, hogy az ellátási láncot érintő jelentős probléma. Az egyik óriási, államilag támogatott orosz cég az ukrajnai háború alatt is folytatta a nyugati repülőgépipari vállalatok ellátását.

A Velta, egy ukrán vállalat a titánötvözetek új, gyorsabb előállítási módjával kísérletezik. Az azonban még évekig eltarthat, míg sor kerül a módszer nagyüzemi alkalmazására – mondta Matthew Murray, az Obama-kormányzat egy korábbi tisztviselője, aki a Velta tanácsadó testületének elnöke.

Murray azt mondta, reméli, hogy egy ukrán–amerikai megállapodás több beruházást tesz lehetővé a projektbe, mivel Trump „egyértelműen azt tartja szem előtt, hogy versenyképesebbé akar válni Kínáva szembenl”.

Miközben a titán bányászata folyik, más ukrán nyersanyagforrások parlagon hevernek. Az ukrán földtani intézet becslése szerint az ország 500 000 tonna lítiumkészlettel rendelkezik – ez Európa legnagyobb készletei közé tartozik, és a globális kínálat mintegy 3 százalékát teszi ki.

Ukrajna azonban nem termel ki lítiumot, részben azért, mert a lelőhelyek petalit alapúak, ami drágábbá teszi a bányászatot és a feldolgozást – mondta Volodimir Landa, a kijevi székhelyű Gazdasági Stratégiai Központ közgazdásza.

Még mindig a szovjet korszak infrastruktúrája dominál. A közép-ukrajnai Zavallivszkij grafitbányát a hidegháború fénykora óta nem korszerűsítették. A grafit finomítása elemi minőségre további eljárásokat igényel, amelyek még többe kerülnének, és veszélyesek a környezetre.

„A legtöbb nyugati országnak az energiaköltségek és a környezetvédelmi előírások miatt okoz gondot, hogy versenyre keljen Kínával” – mondta Pierre Josso, a brit Critical Minerals Intelligence Center igazgatóhelyettese.

Ukrajna egyetlen uránérctermelője eközben az állami tulajdonú VostGOK. A bányászati költségek olyan magasak, hogy jelenleg nem képes nyereségesen működni. A háború előtt Ukrajna nukleáris ipara az Oroszországból származó uránra támaszkodott.

Ukrajnának a kritikus ásványkincseken kívül is jelentős kitermelő ipara van. Az országban óriási vasérctartalékok találhatóak, amelyeket a kiterjedt acélipar nyersanyagaként használ. De itt is a régi szovjet technológia dominál. A háború megakadályozta a „zöld” acéliparra való áttérés tervét, amely fosszilis tüzelőanyagok helyett hidrogént használ, és más típusú vasércet igényel.

Az olaj és a gáz is szóba került az üzletről folytatott tárgyalások során, és valószínűleg gazdaságilag gyorsabban megvalósítható lenne ezek kitermelése.

A kritikus ásványkincs-projektek esetében ugyanakkor évtizedekbe telhet az első komoly eredmények elérése.

„Ez egy tőkeigényes és hosszú távú projekt” – mondta Opimakh, az Ukrán Földtani Intézet korábbi főigazgatója. De – mondta – ez nem jelenti azt, hogy végül nem fog megtérülni. „Az új technológia iránti kereslet kielégítéséhez kritikus fontosságú ásványi anyagokra van szükség” – mondta.

Akkor most lássuk csak, mire jutottunk. Trump nem az az ember, akit időről időre megszáll a Szentlélek és olyankor kegyes, jótékony cselekedetekre válik hajlamossá: neki nagyon kellett ez a szerződés, ezért kötötte meg úgy is, hogy az eredeti, kőkemény feltételeiből sokat engedett. De mi lehet annyira fontos Ukrajna ásványkincsei közül, amiért áldozatokra is hajlandó volt?

Lítium máshol is van, urán sincs sok arrafelé, kőolajat, földgázt az Egyesült Államok is termel, többet is, mint amennyire szüksége van, ugyanez a helyzet az acéllal – marad tehát a titánium. Arról biztosan tudni, hogy bőséges készletek állnak belőle rendelkezésre Ukrajnában, és ha nem lesz háború, ha sikerül elrendezni legalább egy fegyverszünetet, akkor ki is lehet termelni azokat.

De hát az Egyesült Államokban nincs titánium?

Dehogy nincs, csak éppen az rossz minőségű. Rutilércből vonják ki, ami nem elég tiszta, így az abból kinyert titánium rideg és könnyen törik. Erre még az 1960-as évek elején jöttek rá az amerikaiak, mikor is a legendás SR–71-es kémrepülőgép gyártásához nem voltak képesek hazai forrásból megfelelő minőségű titániumot előállítani. A CIA segített: fedőcégeket alapítottak Európában, amelyek aztán összevásárolták az orosz, sőt, valószínűleg ukrán eredetű titánt a Szovjetuniótól – így esett, hogy maguk az oroszok szállították az alapanyagot az ellenük legsikeresebben kémkedő repülőgépekhez. De ez egyúttal azt is jelenti, hogy az Egyesült Államokban tisztában vannak azóta is az ukrán titánium minőségével.

Mármost – ahogy a Washington Post is jelezte – a titánium világpiacát jelenleg Oroszország és Kína uralja. Ha beindul az ukrán titánérc-kitermelés, -feldolgozás, azzal az Egyesült Államok lenyomhatja a jelenleg méregdrága fém világpiaci árát, és ezzel nem kis károkat okozhat a mostani piacvezetőknek. Márpedig Trumpnak ezek szerint fontosabb az, hogy ártson Kínának, mint az, hogy teljesen kirabolja Ukrajnát, ezért is nem ragaszkodott a szerződés eredeti, arcpirító feltételeihez.

Az viszont, hogy kezdetbe megpróbálkozott ezzel a rablással, jól mutatja, miféle ember.

Most már csak az a kérdés, mit szól a frissen kialakult helyzethez Oroszország és Kína?

Megérzésem szerint körmök szakadtáig fognak tiltakozni minden fegyverszünet vagy békeszerződés ellen: hogyne, hiszen csak addig övék a titánium (és más fémek) világpiaca, míg meg nem indul a kitermelés. Onnantól kezdve már Washingtonból húzzák a nótát, amire táncolniuk kell.

Az eset tanulsága annyi, hogy Trump nem tisztességes ember, de néha rá lehet kényszeríteni a becsületes üzletre is, Zelenszkij viszont jobb és okosabb üzletember annál, amit eddig gondoltak róla.

A háború folytatódik. Lehet, hogy az lejövendő korok majd „Titánok harca” néven fogják emlegetni – pontatlanul, mert most nem a titánok küzdenek egymással, hanem a titánért folyik a tusa.

 

Szele Tamás