Tagadhatatlan tény, hogy az egész világon soha nem látott mértékben tombol a politikai hazugság és manipuláció. Alkat kérdése, ki mennyire ad hitelt ennek: van, aki majdnem teljesen immunis rá, van, aki Qanonnal kel és Trump fényképével fekszik, van, aki hűséget esküszik Putyinnak vagy a helyi autokratájának, más viszont a politikai misztikának vagy a konteóknak hisz vakon.
Hogyan sikerült ebben a minden korábbinál információgazdagabb korban eljutni ide? Lehet, hogy az agyunkat nem ekkora forgalomra tervezték? Vagy van valami trükkjük a szélhámosoknak, hazugoknak és politikusoknak? Erről beszélgetett a HotNews.ro egy világszerte elismert szakemberrel.
Milyen hatással lehetnek a tudatra a politikusok által a választási kampányok során küldött üzenetek? Viorica Marian, egy vezető amerikai pszicholingvisztikus, aki Európában, Kínában és Japánban is végzett kutatásokat, elemzi, hogyan aktiválják agyunkat a politikusok választási üzenetei. Azt is elmagyarázza, hogyan lehet védekezni a manipulatív narratíva ellen. Mit érdemes tudnunk róla?
Viorica Marian kutató Chişinăuban született, 1989-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. A Northwestern University pszichológiaprofesszora, a Kommunikációtudományok és -zavarok professzora, valamint a kétnyelvűséggel és pszicholingvisztikával foglalkozó speciális kutatólaboratóriumot vezet. Olyan jelentős díjakat nyert el, mint a viselkedéstudományi John P. McGovern-díj és a Clarence Simon Tanítási és Mentorálási Díj.
Viorica Marian „A nyelv hatalma” című könyv szerzője is, amely azt elemzi, hogyan működik a több nyelvet beszélő emberek agya, és milyen szerepet játszik a nyelv a neuronjaink működésében. A könyvet több európai nyelvre, valamint kínaira és japánra is lefordították.
„A nyelv, amelyet használunk, nagy hatással van a társadalom formálására – a hallott nyelv befolyásolja a valóságot, a döntéseinket” – mondta a HotNewsnak adott interjúban Viorica Marian, aki az elmúlt 30 évben azt tanulmányozta, hogyan dolgozzák fel az emberek az írott és a beszélt nyelvet.
Szerinte egy üzenet ismétlése, legyen az bármilyen valószínűtlen, arra befolyásolja az agyat, hogy elfogadja az üzenetet. Ez olyan „neurális szupersztrádákat” hoz létre az elménkben, amelyek megkönnyítik számunkra, hogy olyan gondolatokat is elfogadjunk, amelyekkel normális esetben nem értenénk egyet.
„Még ha elsőre nevetségesnek is tűnik, az ismétlés úgy befolyásolja az agyat, hogy az elfogadja az üzenetet”
HotNews.ro: – Könyvében többek között bemutatja, hogy a nap mint nap hallott üzenetek miként alakítják a hozzáállásunkat. Milyen hatása van a politikai kampányoknak?
Viorica Marian: – Az általunk használt nyelvnek nemcsak az agyunk, hanem a társadalom és a társadalmi mozgalmak kialakításában is nagy ereje van. Mindannyian tudjuk, hogy a politikusok szakembereket alkalmaznak, hogy megkeressék a megfelelő szavakat, a megfelelő kifejezéseket, amelyek bizonyos érzelmeket gerjesztenek, és létrehozzák ezeket a társadalmi mozgalmakat. Mert igen, a nyelvnek ilyen hatalma van. Tudjuk például, hogy közvélemény-kutatásokat rendelnek meg különböző kérdésekről, és az eredmények függvényében a politikusok megváltoztathatják az üzeneteiket.
Legtöbbször azonban nagyon nehéz elválasztani az üzenetet attól a borítéktól, amelyben azt közvetítik. Így az, aki a legjobban tudja manipulálni a nyelvet, gyakran azt a benyomást is kelti, hogy ő gondolkodik a legtökéletesebben. És ez csak azért van így, mert szónoki adottságokkal rendelkezik. Tanulmányok szerint azok az emberek, akik egynél több nyelvet beszélnek folyékonyan, kevésbé manipulálhatók a félrevezető szóhasználattal, mert jobban megértik a szavak árnyalatait. Alapvetően nagyobb a képességük arra, hogy megértsék, ha valaki manipulálni próbál.
„Göbbelsnél ez csak filozófia volt, de most már kísérleti adatokkal rendelkezünk”
– Tudna példát mondani a manipulációs kísérletre?
– Sok trükköt használnak a nyelv manipulálására, ami a gondolkodásunkat is befolyásolja. Például a politikában gyakran ismétlik ugyanazt a mondatot, és ennek az a hatása, hogy az emberek elkezdik elhinni ezt az üzenetet. Még ha elsőre nevetségesnek is tűnik, az ismétlés befolyásolja az agyat, hogy elfogadja az üzenetet.
– Ez úgy hangzik, mint Goebbels filozófiája…
– Akkor még csak filozófia volt, de most már vannak kísérleti adataink. Láthatjuk, mérni is képesek vagyunk, hogyan változik az agyi aktivitás, amikor egy üzenetet megismételnek. Aztán vannak olyan kulcsszavak, amelyek egy mondatban használva teljesen más irányba terelik a gondolatot. Elmondhatunk akár 100 szót is, de csak egy számít közülük. Ha például kimondjuk a „rák” szót, az gyengíti a többi szó erejét, és megváltoztatja a beszélgetés irányát.
„A legegyszerűbb üzenetek néha a legszélesebb rétegeknél találnak visszhangra”
– Hogyan történik ez a választási kampányokban?
– Egy kísérletet hozok fel példának, amit a kisgyermekemmel végeztem, amikor kétéves volt. „Mennyi 4-2?” – kérdeztem tőle. „2” – válaszolta. „És 9 osztva 3-mal?” „3.” „Melyik az Egyesült Államok fővárosa, New York vagy Washington?” „Washington.” Minden alkalommal, amikor helyesen válaszolt, megdöbbent a környezetem. Holott a megoldás egyszerű volt: minden mondatban az utolsó szó volt a helyes válasz. Amikor a gyerekek kicsik, hajlamosak az utolsó szavakat ismételgetni. Ha ezt tudod, kihasználhatod, és megkérdezheted: milyen nadrágot szeretnél, fehéret vagy feketét? Ez egy kis példa arra, hogy a mondatszerkesztés módja hogyan befolyásolja az agy információkra adott válaszát. Ugyanez a helyzet a felnőtt embereknél is! Úgy rendezheti el bárki az információkat, hogy a kívánt reakciót kapja. Ilyen például a „háború” helyett a „különleges katonai művelet” kifejezés használata.
Vegyünk egy másik példát: egy vers jelentését. Az írók és költők különböző összetettséggel írnak. Vannak költők, akik gyerekeknek írnak verseket, így mindenki számára érthetőek. Mások csak olyan verseket írnak, amelyek megértéséhez érettségi kell. Ugyanez történik a politikusok beszédeivel és előadásaival is. A legegyszerűbb üzenetek néha szélesebb rétegeket szólítanak meg. Ezért használják a politikusok a legegyszerűbb nyelvet, amikor a választóikhoz szólnak, hogy a hallgatóságnak ne kelljen túl sokat gondolkodnia a megértésen.
Aztán egy másik lényeges pont: a könyvemben arról írok, hogy azt gondoljuk: objektív valóságban élünk, hogy mindannyian ugyanazt a valóságot látjuk. De az egyik ember valósága és a másiké különbözik, attól függően, hogy milyen nyelven beszélnek és milyen tapasztalataik vannak. Amikor érzelmekről beszélünk, már elfogadjuk, hogy két ember másképp érez vágyat vagy szerelmet. De nem vesszük észre, hogy valójában ugyanez igaz arra is, ahogyan a valóságot érzékeljük.
„Megkockáztathatjuk, hogy az emberi tudat mocsarába kerülünk.”
– Mit lehet hát tenni?
– Létezik egy metatudatosságnak nevezett fogalom. Ez az a képesség, hogy absztrakt módon gondolkodjunk arról, amit gondolunk. Mármint a saját reakcióinkat elemezzük, amelyeket a politikusok szavaira adunk. Miért váltotta ki ez az üzenet azt a reakciót, amit én produkáltam? Ez egy egyszerű kérdés, csak a világ elfoglalt, nincs rá ideje, és a figyelmünk túl sokfelé oszlik, különösen a közösségi média miatt.
Nos, ha nincs időnk elemezni, és érzelmi vagy intellektuális reakciót tapasztaltunk, akkor a szinapszisok aktiválódtak, és az ismétlés egyre erősebbé teszi ezeket a kapcsolatokat. Az idegtudományban van egy olyan kifejezés, hogy az együtt működésbe lépő neuronok összekapcsolódnak. Tehát amikor ugyanazok az idegsejtek működnek és kapcsolatokat építenek ki, akkor előnyben részesülnek másokkal szemben, amelyek nem működnek olyan gyakran.
– Nem az lenne tehát a legbölcsebb választás, ha önvizsgálatot tartanánk, és még többet olvasnánk a politikáról?
– Nem. Különösen most, az algoritmusok által erősen befolyásolt közösségi hálózatokon nagyon könnyű csapdába esni. Ha bizonyos időt töltöttünk valaminek a követésével, az algoritmus megtanulja, hogy az vonzza a figyelmünket, és annak érdekében, hogy minél több időt töltsünk a platformon, hasonló tartalmakat kínál, hogy lekösse a figyelmünket. Ez pedig ördögi körré válik.
Az Egyesült Államokban vannak olyan híraggregátor-oldalak, amelyek ideológiai álláspontokat is bemutatnak. Alapvetően ugyanazt az eseményt írják le, de különböző formában: hogyan tudósít a baloldal a hírekről, hogyan a jobboldal. Már most is több órát töltünk egy nap a mobiltelefonunkkal, és jobban oda kellene figyelnünk arra, hogy mit fogyasztunk, mert azt kockáztathatjuk, hogy az emberi tudat mocsarába kerülünk. Az Egyesült Államokban mostanra sok olyan helyzetbe jutottunk, hogy a szülők és a gyerekek már nem beszélnek egymással, mert a politikai vélemények megosztják őket. Házastársak válnak el, mert nem találnak közös nyelvet politikai kérdésekben. A társadalom nagyon megosztott. A politikusok nem akarnak társadalmi harmóniát, naivak lennénk, ha ezt gondolnánk, a legtöbben csak győzni akarnak, de azt mindenáron.
Fontosnak tartom, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a nyilvános párbeszédre. Ma már ritkán kerülünk kapcsolatba olyan emberekkel, akik nem osztják a nézeteinket. És ha rátalálunk egy másként, tőlünk eltérően gondolkodó emberre, azonnal kirekesztjük. Nem próbáljuk megérteni őket, tájékozatlannak, műveletlennek, ostobának bélyegezzük őket. Vagy ellenkezőleg: elitistának, a valóságtól elrugaszkodottnak. És ha így elidegenítik egymást az emberek, abból csak megosztottság lehet. A megosztottság pedig a politikusokat szolgálja, akik képesek minket megosztani és uralkodni fölöttünk.
Ez lenne a Nagy Titok? Ismételni kell a hazugságot, mint a papagáj, és végül elhiszik?
Talán nem. Talán finomabb árnyalatai is vannak a dolognak, talán jobb, ha féligazságokkal kezd a reménybeli politikus, mielőtt teljes valótlanságokat kezd mondani.
De az egészen biztos, hogy az ismétlés ezek szerint fontos.
Igen, nagyon fontos az ismétlés.
Mi fontos? Az ismétlés. De nagyon.
Most már elhiszi nekem mindenki, hogy fontos az ismétlés?
Remélem, mert legalább annyiszor említettem az ismétlés fontosságát, mint Orbán Viktor vagy George Simion szokta a „szuverenitás” szót.
És az szerintük fontos.
Pont, mint az ismétlés…
Forrás: https://hotnews.ro/interviu-cum-se-joaca-politicienii-cu-creierul-nostru-analizati-va-reactiile-la-mesajele-candidatilor-1973390
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. A Zóna nem részesült a támogatásból, csak felületet biztosít a cikknek.
Szele Tamás