Azt a legtöbben sejtjük, hogy valami nincs teljesen rendben vezetőink esze tokjával. Akár Donald Trump, akár Vlagyimir Putyin, akár Orbán Viktor döntéseit nézzük, az ember időnként az ítélőképesség teljes hiányát tapasztalja, a hosszú távú gondolkodás mellőzését, és gyerekes sértődékenységet, ami azonban hihetetlen önbizalom-túltengéssel párosul.

A The Insider mai írása ennek járt utána: sajnos csak Trump diagnózisára derült fény, hiszen Putyin elemzése ugyan lehetséges volna, de mivel sokkal kevesebbet szerepel nyilvánosan, nehezebb feladat is, Orbán Viktor meg rajtunk kívül a világon senkit nem érdekel annyira, hogy távdiagnózist állítson fel róla. Lássuk, mire jutottak, mi tehát Trump kórisméje? (Előre szólok: nem is egy mentális kórság gyötri őt)

Már Donald Trump első ciklusa alatt is felfigyeltek kognitív és pszichológiai sajátosságaira: belső köre megjegyezte, hogy képtelen hosszú ideig egy témára koncentrálni, a nyilvánosság előtt tett kijelentései és viselkedése pedig olyannyira aggasztotta a pszichiátereket, hogy 2017-ben 27 pszichiáter és pszichológus könyvet adott ki „Donald Trump veszedelmes esete” címmel, amelyben arra figyelmeztettek, hogy mentális állapota ilyen nagy hatalom birtokában veszélyt jelent a világra. Trump ebben a ciklusban tölti be a 80. életévét, és állapota egyértelműen kicsit sem javult: beszéde egyre összefüggéstelenebb, egyre gyakrabban tesz közzé vulgáris vicceket (például orális szexet jelenít meg egy mikrofon segítségével) vagy használ trágár kifejezéseket, amúgy is szegényes szókincse tovább zsugorodik, beszéde és cselekedetei pedig egyre impulzívabbá válnak. Egyes szakértők szerint az elnök a korai demencia jeleit mutatja, ami a nárcisztikus személyiségtípusa és az empátia teljes hiánya mellett nagyon veszélyes lehet.

Április 11-én, pénteken Donald Trump öt órás orvosi vizsgálatra jelentkezett. Az orvosok a testsúly, a vérvizsgálat és a szív állapota mellett az amerikai vezető kognitív képességeit is felmérték.

„Trump elnök kiváló kognitív és fizikai állapotról tett tanúbizonyságot, és teljes mértékben felkészült arra, hogy főparancsnokként és államfőként szolgáljon” – mondta kezelőorvosa, Sean Barbabella az ellenőrzések után.

Trump a Montreali Kognitív Skála (MoCA) felmérésén is átesett, és 30-ból 30 pontot kapott. Még aznap este az elnöki Air Force One elnöki repülőgép fedélzetén eldicsekedett az újságíróknak: „Minden kérdésre helyesen válaszoltam”. És a médiumok, egyik a másik után, azt írták, hogy az elnök „átment a kognitív teszten”.

A probléma az, hogy a Montreali Kognitív Skála nem egy teszt, hanem egy tömeges szűrésre szolgáló egyszerű feladatsor. A kérdések egyetlen oldalon elférnek, és összesen tíz percig tart a kitöltésük. Statisztikai szempontból jó eszköz a demencia kimutatására a lakosság körében. Érzékenysége azonban nem elegendő ahhoz, hogy még a maximális elért eredmény is kizárja a súlyos kognitív károsodást.

Semmi nem utal arra, hogy Donald Trump legutóbbi orvosi vizsgálata valódi kognitív tesztet tartalmazott volna – jegyezte meg Bandy Lee amerikai pszichiáter a The Insiderrel folytatott beszélgetésben:

„A Montreali Kognitív Skála nem zárja ki a demenciát. Egyértelműen csak azokat ismeri fel, akiknek már idősek otthonában kellene lenniük. A diagnosztizált demenciában szenvedő emberek és a kórházban fekvő skizofrén betegek is elérhetnek 30-ból 30 pontot. Vannak olyan helyzetek, amikor az illető a „józanság álarcát” viseli, és egészen funkcionálisnak tűnik, de ez csak álca”.

Dr. Lee 17 évig tanított a Yale School of Medicine-en, tankönyvet írt az erőszak megelőzéséről, részt vett az amerikai börtönreformban, és az ENSZ tanácsadója volt a gyermekek elleni erőszak témájában. 2017 óta Trump mentális egészségének tanulmányozására szakosodott. Lee már három könyvet szentelt a témának, valamint számos publikációja jelent meg erről.

Egyre romló állapot

Bandy Lee kifejtette, hogy már 2017-ben felhívta a figyelmet a politikus neurokognitív problémáira, és a helyzet idővel csak rosszabbodott. Ezért a World Mental Health Coalition, amelyet Dr. Lee vezet, 2024-ben nyilatkozatot adott ki, amelyet ötven neves igazságügyi pszichiáter, neuropszichiáter és demenciával foglalkozó szakember írt alá.

A kiáltvány címe „Nyilatkozat a kognitív zavarokról az elnökválasztás alkalmából”. A nyilatkozat Trump romló elmeállapotának olyan jeleit sorolja fel, mint a szűkülő szókincs, a hiányos és összefüggéstelen mondatok, a nyelvtani hibák és az afáziák (ez olyan beszéd- vagy írászavar, amikor az ember többek között nem létező szavakat használ), a valósághoz nem illő vagy homályos, a valósághoz nem kapcsolódó kijelentések, valamint ugyanazon mondatok többszöri ismételgetése. Emellett Trump egyre gyakrabban használ trágár szavakat, gyűlöletbeszédet, és egyre több „nagyzoló” típusú nárcisztikus vonást mutat. Ami az afáziát illeti, Trump különös szóhasználatának néhány példája már az első ciklusában is virálisan terjedt.

Például a rejtélyes „covfefe” egy késő este közzétett tweetből. „A sajtó folyamatos negatív reakciói ellenére covfefe” – írta. Valószínűleg a „coverage” – „tudósítás” (vagy „lefedettség”) – szóra gondolt. A tweetet reggelre törölték, de a szóból mém lett, és még tüntetéseken plakátokon és reklámokban is használták.

A mostani elnökválasztási verseny során pedig újabb példák bukkantak fel az afáziára. Harry Segal, a Cornell Egyetem pszichológiai tanszékének vezető oktatója a korai demencia jeleit is észrevette Trumpnál:

„Ami riasztó, az Trump bizarr beszédeinek és politikai döntéseinek növekvő gyakorisága. A New York-i Gazdasági Klubban a gyermekgondozásról feltett kérdésre adott válasza annyira összefüggéstelen volt, hogy még a támogatói is aggódni kezdtek. (…) Az elmúlt évben Trump a demencia jeleit mutatta, amit a kiszámíthatatlan járás, és az általa használt szavak és fogalmak összetettségének csökkenése mutat. Ez a korlátozott képesség magyarázza gyenge teljesítményét a vitákon.”

Segal szerint ez lehet az oka annak, hogy Trump nem volt hajlandó újra nyilvánosan vitatkozni Kamala Harrisszel. És ezért is váltak impulzívabbá a beszédei.
John Gartner pszichológus egy nemrég adott interjúban elmondta, hogy sok tucat példát gyűjtött össze az új elnök beszédeinek hibáira:

„A következő történik: valaki megpróbál elmondani egy szót, elmondja az elejét, de vagy abbahagyja, vagy kitalálja a szó végét, mert nem emlékszik rá. Trump olyasmiket fog mondani, rakéták (missiles) helyett, hogy mishiz, vagy karácsony (Christmas) helyett Chrishus, mert képtelen befejezni a szót”.

Gartner úgy véli, hogy a média szándékosan cenzúrázza Trump idézeteit azzal, hogy a legkevésbé érthetőket inkább kidobja.

Erre létezik egy nehezen lefordítható kifejezés, a „sanewashing” – „a mentális hírnév kifehérítése”, csak éppen nem a tisztesség, hanem a normalitás bemutatása céljából. A kifejezés éppen a Trump-éra alatt vált népszerűvé.

A New York Times egy hónappal a választások előtt úgy döntött, hogy elemzi Trump nyilvános beszédeit, és azt, hogyan változtak azok az évek során.

Az elemzésből kiderült, hogy a gyűléseken elmondott beszédei majdnem kétszer olyan hosszúak lettek: 2024-ben átlagosan 82 percet szónokolt, szemben a 2016-os 45 perccel. 69 százalékkal gyakoribbá váltak a megszólalásaiban a trágár szavak is.
Trump mindig is több negatív töltetű szót használt, mint pozitívat, de 2016-ban 21 százalékkal, 2024-ben pedig már 31 százalékkal több volt a negatív hangvételű szavak száma. A lapnak több olyan beszélgetőpartner is megerősítette, akik korábban dolgoztak Trumppal, hogy a politikus beszédmódja drámaian megváltozott.
Sarah Matthews volt elnöki sajtófőnök-helyettes így fogalmazott:

„Nem hiszem, hogy bárki is a legbriliánsabb szónoknak nevezné Trumpot, de a legutóbbi beszédei valóban kevésbé tűnnek érthetőnek. Még összefüggéstelenebbé vált, sőt, vannak elég feltűnő zavaros pillanatai is. Amikor elindult Biden ellen, talán ez nem volt még ennyire kirívó.”

A STAT orvosi kiadvány saját kutatást végzett. Trump beszédmódját 2017-ben az 1980-as évekbeli beszédeivel hasonlították össze. Majd a 2024 nyarán elmondottakat az első ciklusa idejéből származó beszédekkel. „A szakértők Trump nyelvi komplexitásának további csökkenését észlelték, és bár egyikük sem állította, hogy vizsgálat nélkül diagnózist tudna felállítani, néhányan azt mondták, hogy beszédmódjának bizonyos változásai a kognitív hanyatlás lehetséges jeleit mutatják” – foglalták össze a tanulmány szerzői az eredményeiket.

Putyin és a halálspirál

Bandy Lee meg van győződve arról, hogy a beszédproblémák kéz a kézben járnak a memóriazavarral, a káromkodások gyakoriságával és a gyűlöletbeszéddel. A legújabb kötethez, amelyet Lee 36 másik mentálhigiénés szakemberrel együtt írt, a Hare Psychopathy Checklist nevű módszertant használta . Ez életrajzi és megfigyelhető tényeket mér – az empátia hiányától és a korai viselkedési problémáktól kezdve a promiszkuitásig és a reális hosszú távú tervek hiányáig. Az orvos tölti ki a pácienssel kapcsolatos, általa megismert tények alapján.

Minden egyes elemre 2 pont adható, és a maximális pontszám 40 pont. Trump 36 pontot ért el, ami Lee szerint „veszélyesen magas”. A pszichopátia diagnózisát általában 30 vagy annál magasabb pontszám esetén szokták felállítani, az elítélt bűnözők esetében a szokásos pontszám 22-24, az átlagpontszám pedig az általános népesség esetében 5-6 pont.

A helyzet idővel egyre rosszabb lesz, mivel minden pszichiátriai tünet bio-pszicho-szociális, azaz a társadalmi környezettől függ.
Mindenekelőtt a közvetlen környezettől – érvel Lee, hangsúlyozva, hogy ma Trumpot talpnyalók veszik körül. Az ő fő szerepük az, hogy támogassák őt és megerősítsék hamis hiedelmeit, hogy tagadni tudja inkompetenciáját és alkalmatlanságát.

Ironikus, de Trump számára más emberek is fontosak, csak nagyon kevesen vannak ilyenek. A Putyinhoz és más autokratákhoz való vonzódásának Lee szerint mély belső okai vannak. Nem arról van szó, hogy „a diktátorok megértik őt”, hanem arról, hogy meg tudják adni neki azt, amit az átlagemberek nem – korlátok közé szorítják és behatárolják a hatalmát – magyarázza Dr. Lee a paradox logikát:

„Trump a fejlődésnek egy másik szakaszában van, ahol »annak van igaza, aki erősebb«. Jelenleg az elnök figyelmen kívül hagyhat minden törvényt, minden szakértelmet és minden kapcsolatot a valósággal. És addig fog egyre több önkényes döntést hozni, amelyek katasztrófákhoz vezetnek, amíg kívülről meg nem állítjuk. Ezt sok erőszakos bűnözőnél megfigyeltem: valójában jobban érzik magukat, ha korlátokat szabunk nekik, és megfékezzük őket. Mint a kisgyerekek, valójában azt tesztelik, hogy egy szülő meg tudja-e állítani és irányítani őket. Ezért vonzódik Donald Trump az olyan brutális diktátorokhoz, mint Vlagyimir Putyin, akikhez mindig hűséges lesz, függetlenül gonosz szándékaiktól. Mert biztonságban érzi magát a közelükben.”

Bandy Lee-nek valóban nagy tapasztalata van a veszélyes bűnözőkkel és bandavezérekkel való bánásmódban. Törvényszéki pszichiáterként hosszú ideje foglalkozik ilyen emberekkel, és sok hasonlóságot lát a gengszterek és a jelenlegi elnök viselkedésében: a szókincsben, a modorban és a csatlósaik manipulálásának módszereiben. Azok pedig a bandavezérben vagy Trumpban megtalálják azt, amit maga az amerikai elnök Putyinban keres: külső elrettentő erőt és biztonságérzetet – magyarázza Lee.

A hallgatás törvénye

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) megtiltotta a politikusok távdiagnosztizálását. Ezt a korlátozást Goldwater-szabálynak nevezik, és mint sok minden más az Egyesült Államokban, jogi precedensből ered. 1964-ben a Fact magazin különszámot szentelt Barry Goldwater republikánus elnökjelölt mentális egészsége elemzésének. Goldwater beperelte a magazint, és nyert.

A pszichiátria etikai normáiról szóló madridi nyilatkozat is hangsúlyozza, hogy „a pszichiáterek nem nyilatkozhatnak a médiának valamely személy állítólagos pszichopatológiai állapotáról”.

Mindazonáltal ez egy jogi és etikai elv, nem pedig tudományosan megalapozott döntés. 2017-ben Bandy Lee egy megszólalása heves vitához vezetett a Goldwater-szabály alkalmazásáról és érvényességéről. A pszichiáterek rámutattak, hogy létezik egy másik etikai szükségszerűség is – figyelmeztetni kell a nyilvánosságot a veszélyre.
Elvégre az amerikai elnök irányítja a világ legerősebb gazdaságát és parancsnoksága alatt áll a legpusztítóbb nukleáris arzenál is.

Lee maga még 2007-ben kilépett az APA-ból, így nem gondolja, hogy a Goldwater-szabály bármilyen módon korlátozná őt. De ez az oka annak, hogy a pszichiáterek Donald Trumpról szóló első közös könyvükben szándékosan nem állítottak fel konkrét diagnózist.

„Teljes konszenzus volt köztünk Trump veszélyességéről” – mondta az interjúalany a The Insidernek. – De úgy döntöttünk, hogy tájékoztatjuk a nyilvánosságot a különböző lehetséges diagnózisokról – a Goldwater-szabálynak megfelelően, amely szerint nem szabad végleges diagnózist adni egy közszereplőről anélkül, hogy személyesen, betegként megvizsgáltuk volna. Így minden szerző más-más témát választott”.

A Donald Trump mentális egészségügyi problémáiról szóló egyik kötet azonban kiemelkedik a többi közül, mert olyasvalaki írta, aki valóban sokat érintkezett a beteggel. Ez a könyv az elnök unokahúgának, Mary Trump klinikai pszichológusnak a műve.

Ő saját bevallása szerint nem túl régóta dolgozik a szakmában, nem tanított egyetemen, nem volt sztárszakember. De a 2020-ban megjelent könyve, a „Too Much and Never Enough”, vagyis a nagybátyja pszichológiai életrajza igazi bestseller lett.

Mary úgy véli, a leendő elnök személyiségét apja és nagyapja, Fred és FrederickTrump formálta. Ők mindketten súlyos szociopataként voltak meghatározhatóak, Donald édesanyját pedig – akit szintén Marynek hívtak – fizikailag és szellemileg alárendelt, férje akaratának alárendelt nőként definiálja. Az író elemzi, hogy Donald Trump jellemét hogyan formálta tekintélyelvű és manipulatív apja, Fred, akin viszont Frederick Trump, a nagyapa zsarnokoskodott. És később hogyan nőtt fel a leendő elnök is erőszakos és érzéketlen hatások alatt. Mary Trumpot azonban nehéz független kutatónak tekinteni, mert ő maga is elismerte a családjával szembeni neheztelését és súlyos lelki traumáját, amelynek leküzdése számára évekbe került. Mindenesetre a Goldwater-szabály nem vonatkozik az olyan nyilvános nyilatkozatok elemzésére, mint amilyeneket a The New York Times és a STAT végzett.

Vannak más tanulmányok is, például arról, hogy Trump beszédei hogyan mutatják nárcizmusát – a „grandiózus nárcizmusra” például jellemző az átlagosnál sokkal gyakoribb egyes szám első személyű beszéd. Trump már az első választási kampánya során is felülmúlta az összes többi republikánus jelöltet ezen a téren. Az ilyen beszéd azonban sok más amerikai elnökre is jellemző volt.

Sürgős beavatkozás

John Gartner pszichológus 2017-ben hozta létre a Duty to warn elnevezésű közhasznú szervezetet. És több mint 41 ezer szakembertől gyűjtött aláírást, amely szerint Donald Trump súlyos mentális zavarban szenved.A kongresszus 2018-ban már arról tárgyalt, hogy Trumpot egészségügyi okokból valószínűleg el kell távolítani a hatalomból.

Formailag az amerikai alkotmány 25. kiegészítése alkalmazható erre az esetre. Ezt a módosítást John F. Kennedy meggyilkolása után fogadták el, és meghatározza a hatalom átadásának menetét arra az esetre, ha az elnök meghal, súlyosan megbetegszik vagy elveszíti cselekvőképességét.

Való igaz, hogy Trump utolsó ciklusának vége óta az Egyesült Államokban a társadalom polarizáltabbá vált. És benne a pszichiátriai közösség is. Bandy Lee szerint nem csak az elnök politikai ellenfelei értettek kezdetben egyet a következtetéseivel. Eleinte orvosi konszenzus volt a szakemberek között, még azok is egyetértetteek a diagnózissal, akik a Republikánus Párt támogatói voltak: „Egyetértettek az elemzéssel, csak nem voltak hajlandóak részt venni a könyvünk megírásában. Most azonban, hogy a politika gyakorlatilag minden területet érint, sok mentálhigiénés szakember eltávolodik a korábbi konszenzustól. Az APA kényelmes kiutat biztosított azáltal, hogy a szociális etikai felelősségünk (a nyilvánosság védelme) kijátszását hamisan etikusnak bélyegezte, félremagyarázva a Goldwater-szabályt”.

Eredetiség vagy betegség?

Boris Zlotin amerikai feltaláló, vállalkozó és a találékony gondolkodás szakértője szerint Trump elsősorban eredeti gondolkodó. Egy időben még könyvet is írt „A leleményes Trump” címmel, amelyben különböző példákat hoz az amerikai vezető kreativitására.

Például amikor 1976-ban a leendő elnök elkezdte a régi Commodore Hotel újjáépítését, azonnal megváltoztatta a címét. Az épület a nem túl előkelő 42. utcában állt. De az építtető kihasználta, hogy részben a Lexington Avenue-ra néz, és ez a trükk lehetővé tette, hogy megemelje a leendő objektum árát.

Egy másik példa a 2018-as 13837-es elnöki rendelet, amely lehetővé tette a kormány számára, hogy keményen fellépjen a szakszervezetekkel szemben. Trump korlátozta azt az időt, amelyet az alkalmazottak a közvetlen tevékenységek helyett a szakszervezeti munkára fordíthattak.

„És a közelmúltban tett bejelentése, miszerint az importvámok eltörlik a jövedelemadót? Ez a leggyűlöltebb adó Amerikában. Ettől azonnal 2 százalékot ugrott a megítélése, míg a demokratáké ugyanennyit esett” – folytatja Zlotin. – Amit ő és Vance műveltek Zelenszkijjel az Ovális Irodában, azt én állva tapsoltam meg. És hogyan sorakozott fel az összes ország Trump mellett, amikor kivetette a vámokat? Ha normális diplomáciai csatornákon keresztül szervezte volna meg ezeket a találkozókat, az hónapokig tartott volna”.

Zlotinnak nagy gyűjteménye van MAGA feliratú sapkákból. De mint sok trumpista értelmiségi, ő is elhatárolódik az elnök híveinek többi részétől:

„Az, hogy Trump hazudik ki fogja észrevenni rajtunk kívül? Ne vegyünk komolyan semmit, amit mond. Nézzük inkább a tetteit. Pimaszul viselkedik, győzelemre játszik. Nem törődik senkivel, csak az amerikai választókkal. Tökéletesen érti és ismeri az amerikai középosztályt. És amit mond, az ezeknek az embereknek nem tűnik ostobaságnak vagy alkalmatlannak.”

Ez nagyjából az, amit Bandy Lee „halálspirálba csúszásnak” nevez. A folyamatot az egy éve megjelent The Psychology of Trump Contagion című könyvében írta le.
„Most nemcsak egy instabil ember fenyeget minket, aki egyedül irányítja a termonukleáris fegyverek ezreit, amelyek sokszorosan elpusztíthatják a bolygót, hanem ezen tünetek terjednek az egész országban és a világon – olyannyira, hogy a lakosság jelentős része már nem képes észrevenni, hogy valami nincs rendben.”

Ez utóbbi állítás azonban vitatható. Egy coloradói tudóscsoport 2020-ban tanulmányt készített arról, hogy Trump személyiségét hogyan ítélik meg szavazói és ideológiai ellenfelei. A tudósok feltételezték, hogy „a Trumpra szavazó résztvevők kevésbé diszfunkcionálisnak érzékelik a személyiségét, mint azok, akik nem rá voksoltak”. Az eredmény azonban meglepő volt.

A tesztalanyok, szám szerint 265-en, speciális SCATI-kérdőíveket kaptak . Ezek 14 fő személyiségzavar öndiagnózisára szolgálnak, és 70 állítást tartalmaznak, mint például „Az emberi vagy állati szenvedés szórakoztat” (a válasznak a „teljesen nem értek egyet” és a „teljesen egyetértek” között kell mozognia). Az alanyoknak Trump kampányvideóit mutatták meg, és arra kérték őket, hogy töltsék ki az elnökre vonatkozó kérdőívet.
A kutatók számára váratlanul mind a republikánusok, mind a demokraták úgy töltötték ki a kérdőíveket, hogy Trump teljesítménye a szadista, nárcisztikus, antiszociális és passzív-agresszív zavarok vonásait mutatta. Mindkét fél egyetértett abban, hogy ezek Trumpban jóval a normálisnál nagyobb mértékben találhatóak meg. Csakhogy egyesek meg voltak győződve arról, hogy a politikust távol kell tartani a Fehér Házból. Másokat ez nem akadályozta meg abban, hogy rá szavazzanak.

Eddig a The Insider írása, aminek a vége talán a legszomorúbb. Azt mutatja ugyanis, hogy a közönség, a szavazók hajlamosak idomulni a vezetik elmebajához, de legalábbis készek elviselni és szükség esetén védelmezni azt.

Emberek, ne rajongjunk a politikusokért. Ha megtesszük: hozzájuk hülyülünk.

 

Szele Tamás