Tegnap egy nemzetközi konferencián jártam (amelynek nem voltak külpolitikai vonatkozásai), és a többi résztvevők közül néhányan, mivel tudták, mi a foglalkozásom, az iráni helyzetről kérdeztek.

Írországtól Romániáig terjedt a skála, meg is jegyeztem magamban, hogy bezzeg a honi magyar közönség nem kérdez, az már az első pillanatban eldöntötte a harcoknak még a végeredményét is, és ha a tények cáfolják nézeteit, annál rosszabb a tényekre nézve: hősiesen harcba száll ellenük. A szájkarate országa lettünk, lehet, hogy Mohács óta mindig is az voltunk… Máshol legalább kérdeznek, mérlegelnek: nálunk tudnak.

Sőt, jobban tudnak! Épp ezért nem is értem, miért írok összefoglalót az elmúlt napok izraeli-iráni harcairól a Moscow Times és Zeév Hanin nyomán, hiszen világos, hogy akinek nem tetszenek majd a tények, az le fog majd hazugozni, akinek meg tetszenek, túl enyhének fogja találni, amit írok. Azért remélem, hogy akad még egy szűk réteg, aki az igazság iránt érdeklődik.

Megtörtént az, amire mindenki régóta számított, de senki sem volt biztos benne, hogy bekövetkezik: lezajlott Izrael első nagyszabású közvetlen fegyveres összecsapása Iránnal. Egy olyan országgal, amelyet egy radikális iszlamista rezsim irányít, egy olyan országgal, amely a több mint 20 hónapja tartó nagy közel-keleti háború fő hajtóereje, egy olyan országgal, amelynek célja Izrael elpusztítása. Irán most még tárgyalási hajlandóságot is mutat – de a saját feltételei szerint.

Az „Ébredő oroszlán” elnevezésű hadművelet célja deklaráltan az volt, hogy kritikus károkat okozzon Irán nukleáris programjában és rakétakapacitásában. Az első órákban az IDF és az izraeli hírszerző szolgálatok erőteljes csapások sorozatát mérte Irán hasadóanyag-gyártó és -dúsító központjaira, az iráni ballisztikus rakétákat gyártó létesítményekre, a rakéta- és légi bázisokra, a légvédelmi és parancsnoki állásokra.

Négyszáz csapás

Összesen mintegy 200 harci repülőgép vett részt a támadás első öt hullámában, amelyben több mint 330 „különböző bombát” dobtak le több mint száz célpontra Irán különböző részein. Az IDF közleménye szerint ez egy „megelőző, precíz, magas színvonalú hírszerzési adatokon alapuló, kombinált offenzíva, amely az iráni nukleáris program ellen irányul, válaszul az iráni rezsim Izrael elleni folyamatos agressziójára”. Az ellenségeskedések első napjának meghatározó eseménye a felszíni és földalatti létesítmények, köztük Irán legnagyobb urándúsító központjának, a Natanzban található termelési létesítmények és áramellátó rendszerek működésképtelenné tétele volt.

Ugyanakkor célzott csapásokkal likvidálták az iráni hadsereg (köztük Mohammad Hoszein Bagheri vezérkari főnök) és az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) legfelsőbb parancsnokait, köztük annak parancsnokát, Hoszein Szalamit, Az izraeli Moszad hírszerző ügynökség által végrehajtott műveletnek köszönhetően, amelynek részleteit nem hozták nyilvánosságra, mindezek a katonai parancsnokok a „megfelelő időben” gyűltek össze egy találkozóra a földalatti főhadiszálláson. A harcok első napjának estéjéig az iráni védelmi rendszer két tucat kulcsfiguráját semmisítették meg az IDF repülőgépei, drónjai és egyéb légi eszközei mindösszesen.

Ez az izraeli hírszerző szolgálatok hosszú időn át végzett aprólékos hírszerzési és elemző munkájának eredménye volt. Az IDF vezérkarának katonai hírszerzési igazgatósága (AMAN) például csaknem egy évet töltött egy „célpont-adatbank” összeállításával, amely magában foglalta a nukleáris infrastruktúra létesítményeit, rakétagyártó létesítményeket, fegyverraktárakat, ballisztikus rakéták és drónok telephelyeit. Valamint listákat és helyszíneket – azoknak a magas rangú katonai tisztségvielőknek az óvóhelyeit, lakásait vagy más, az izraeliek által ismert és általuk látogatott helyeket –, akiket a művelet első perceiben likvidáltak. Kilenc olyan atomtudós is célkeresztbe került, akik kulcsszerepet játszottak Irán katonai nukleáris programjának létrehozásában és fejlesztésében.

A Moszad a maga részéről ügynökei segítségével egy sor titkos műveletet hajtott végre Iránban, amelyek célja az ország stratégiai rakétakapacitásának és légvédelmi rendszereinek lerombolása volt, speciális fegyverek tömeges alkalmazásával, azok iráni területre történő telepítésével és előre meghatározott célpontokra való indításával. Az izraeli média és a biztonsági források szerint három különböző műveletről van szó. Az elsőben a Moszad alárendelt különleges erőinek egy alakulata irányított rakétákat telepített a közép-iráni légvédelmi létesítmények közelébe, amelyeket a légicsapásokkal párhuzamosan Irán-szerte egyidejűleg vetettek be, és pontosan eltalálták a kijelölt célpontokat.

A második műveletben álcázott fegyvereket és járműveken elhelyezett fejlett technológiát csempésztek Iránba, amelyeket aztán az iráni légvédelmi rendszerek elleni erőteljes csapásra használtak fel. Végül, jóval a támadás előtt, Teherán közelében támadó kamikaze-drónok titkos indítóhelyét állították fel, amelyeket az „X órában” aktiváltak az izraeli stratégiai és polgári létesítményekre nézve kulcsfontosságú fenyegetésnek tekintett eszfedzsábádi katonai bázison lévő ballisztikus rakétakállások ellen.

Az izraeli hadművelet kezdetétől számított másfél nap elteltével az IDF szerint Irán-szerte több mint 400 objektumot támadott meg, amelyek 150 célpontot jelentettek (gondoljunk bele: egy támaszpont például egy célpont, de több fontos objektum is akadhat a területén). Más szóval az izraeli erők nagyrészt befejezték a tavaly októberben megkezdett munkát, ami az iráni légvédelmi képességek megsemmisítését tűzta ki célul, így az IDF légiereje szinte teljes cselekvési szabadságot élvez az iráni légtérben.

Iráni válasz

Irán válasza – ha úgy vesszük – gyengébb volt, mint amire számítani lehetett volna. A New York Times izraeli biztonsági forrásokra és teheráni amerikai információkra hivatkozó értesülései szerint Irán szellemi vezetője, Ali Khamenei ajatollah egy óvóhelyre költözött, ahol június 13-án reggel összehívta a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsot, és elrendelte, hogy drónokkal és föld-föld rakétákkal kombinált nagyszabású támadást intézzenek Izrael ellen – azzal a szándékkal, hogy áttörjék Izrael több rétegű légvédelmét és maximális károkat okozzanak.

Az IDF légiereje által az iráni rakéták és drónok telepítési helyei ellen végrehajtott megelőző csapás azonban lehetetlenné tette a tervezett intenzitású támadást. Június 13-án reggel Iránnak mindössze száz drónt sikerült Izrael felé indítania, amelyeket az izraeliek mind megsemmisítettek a zsidó állam légterén kívül. A Khamenei által kiadott parancs, mely ezer ballisztikus rakéta egyidejű kilövésére vonatkozott, amik képesek letekt volna legalább részben áttörni Izrael többrétegű légvédelmi rendszerét, szintén nem került sor – a megfogyatkozott iráni állomány egyszerűen képtelen volt kirakodni a megmaradt rakétákat a raktárakból és elhelyezni azokat a kilövőállásokon.

Iránnak öt hullámban mindössze mintegy 200 rakétát sikerült elindítania, amelyeket túlnyomó többségükben lelőttek, vagy (mintegy negyedük) nyílt terepre zuhantak, ahol nem tudtak kárt okozni. Sajnos egyes elszigetelt rakéták Tel-Aviv nagyvárosi területének sűrűn beépített területein, valamint Izrael északi és déli részén robbantak fel. Legalább 8 ember meghalt, 35-öt eltűntként tartanak nyilván, és több mint 240-en megsérültek, közülük 65-en kórházba kerültek.

Az IDF továbbra is csapásokat fog mérni az iráni katonai infrastruktúrára, valamint az Izraellel határos országokban máködő iráni ügynökökre, ha azok támadást mernek intézni Izrael ellen. Jelenleg a szíriai és iraki Irán-barát milíciákra gyanakszananak. A libanoni Hezbollah már közölte, hogy nem áll szándékában beavatkozni a konfliktusba, de senki sem adott és nem is adhat erre garanciákat.

Abbász Araqcsi iráni külügyminiszter azt mondta, hogy Teherán kész aláírni bármilyen megállapodást, amely biztosítja, hogy Irán ne rendelkezzen atomfegyverrel, és hozzátette: „A mi elveink szerint ez amúgy is tilos”. De – folytatta Araqchi – ha egy ilyen megállapodás célja az, hogy megfossza Teheránt jogától a nukleáris energiához, akkor nem fogja aláírni.

Izrael tehát kevesebb mint két nap alatt súlyosan megrongálta Irán katonai, terrorista és nukleáris infrastruktúrájának kulcsfontosságú elemeit, és a lehető legtöbbet hozza ki a helyzetből. Az izraeli hadsereg munkája még korántsem ért véget. Iránnak még mindig rengeteg fegyvere van, és valószínű, hogy az izraelieknek a következő éjszakák nagy részét óvóhelyeken vagy otthonaik és pincéik biztonságos falai között kell tölteniük.

Tehát – a harcok folytatása következik.

Egyelőre és nagy vonalakban így alakul a helyzet, mármint, ha valakit egyáltalán érdekel. A mostani állás szerint Izrael áll nyerésre, de nem lesz olcsó ez a győzelem, és szükség lesz az elnyomott iráni nép felkelésére is hozzá. Meg egy komoly, helyi gazdasági válságra, bár az adott.

Azoknak viszont, akik előre eldöntötték, melyik fél fog győzni (természetesen mindig az, akiket kedvelnek), esetleg biztosak abban is, hogy valamelyik már győzött is, csak annyit mondhatok: húzódjanak vissza a buborékjukba és játsszék le a meccset a kis ólomkatonáikkal, mint eddig is szokták.

Ez most igazi háború, és mint ilyen, nem kívánságműsor.

 

Szele Tamás