Ha az elmúlt időszak európai választásait – és az azokon született, gyakran meghökkentő eredményeket – tekintjük, könnyen felismerhető, hogy minél radikálisabb jelölt lett sikeres valahol, annál biztosabb, hogy találkozunk a kínai TikTok közösségi oldal nevével. Mit tud ez a platform, hogyan képes a legnagyobb csibészeket és félbolondokat is hatalomba segíteni? A Novaja Gazeta rájött, én pedig az alábbiakban ismertetem.

A 2024-es európai parlamenti választásokon a német radikális konzervatív párt, az AfD a TikTok platformnak köszönhetően tört az élre. Az Anne Frank Oktatási Központ jelentése szerint ez a médiacsatorna volt az, amely jelentősen megnövelte az AfD népszerűségét a 24 év alatti szavazók körében – annak ellenére, hogy a párt hivatalos TikTok-csatornáját még 2022-ben eltávolították.

Az AfD azonban könnyedén kijátszotta a blokkolásokat. A párt ugyanis a gombamódszert, a szállongó spórákkal történő szaporodás taktikáját alkalmazza: fiókjai nem magához a párthoz tartoznak, hanem például a Bundestagban lévő AfD-frakcióhoz, az észak-rajna-vesztfáliai parlamentben és a berlini képviselőházban lévő frakciókhoz, vagy magukhoz a képviselőkhöz. Egyetlen német párt sem használja olyan intenzíven a TikTokot, mint az AfD. A Bundestag nyolcvan képviselőjének egyharmada rendelkezik TikTok-fiókkal.

Ugyanakkor sok csatorna névtelen. Gyakran a fiókok nem is jelzik, hogy az AfD képviselőihez tartoznak, nyilván azért, hogy elkerüljék a félretájékoztatás miatti folyamatos botrányokat.

Ulrich Siegmund, a szász-anhalti tartományi parlament (Landtag) tagja például nem adta meg párthovatartozását, de még a nevét sem a @mutzurwahrheit90 becenévvel ellátott fiókjában, amíg a német újságírók észre nem vették és fel nem kérték arra, hogy nyilatkozzon ez ügyben. 560 ezer követőjével és a videóinak több mint 10 millió kedvelésével az egyik legsikeresebb német politikusnak számít a TikTok-on.

De van itt valami, ami megdöbbentő. Ha azt gondolnánk, hogy az AfD ügyesen meglovagolta a trendeket, és megtalálta az utat a TikTok fiatal közönségének szívéhez, akkor tévedünk: semmi ilyesmiről nincs szó. A párt semmi trendit vagy relevánsat nem produkál, csak beszédek részleteit vagy rövid felszólalásokat oszt meg rövid videókban, és ezeket más közösségi hálózatokról másolja össze.

Ki lenne erre kíváncsi? De az AfD sikerét a TikTok megosztásainak sajátos szabályai biztosítják. A helyzet az, hogy az ún. „Neked” oldalon megjelennek többek között az olyan emberek tartalmai is, akikre még nem vagyunk feliratkozva, és az új videók minden felhasználó számára az élre kerülnek. Ami azt jelenti, hogy minél több a csatorna és minél több a frissítés, annál nagyobb az AfD jelenléte a médiamezőnyben, és annál alacsonyabb az egy kapcsolatra jutó költség.

Az AfD úgy szórja az olcsó szeméttartalmakat, mint a pitypang a magjait.

Ennek eredményeképpen az AfD-videók megtekintéseinek száma milliós nagyságrendű, és a szélsőjobboldal ismertsége a fiatal közönség körében egyre nő. Ez adta az AfD-nek a fiatal választók szavazatai terén a fellendülést.

Az AfD taktikája nem egyedülálló. Nigel Farage brit radikális politikus és Reform UK nevű pártja ugyanígy használja a TikTokot. Farage nagyobb eléréssel rendelkezik ezen a közösségi hálózaton, mint bármely más brit pártvezető.

Mi az eredmény? A célközönség figyelméért folytatott harc megnyeréséhez nem képzelőerőre, hanem a megjelenítés algoritmusainak ismeretére van szükség, valamint ennek felhasználására és a saját igényeinkre való szabására. Tulajdonképpen nem szükséges a felhasználó túl nagy figyelme, elég, ha csak néhány másodpercig kötjük le. A hosszabb figyelemfelkeltés már drága és nehézkes lenne a gyártó számára, és a felhasználótól is igényel némi erőfeszítést, ezért csökkenti a versenyképességet. A primitív és agresszív mémek (amelyek még csak nem is virálisak) bevetésének taktikája mindenki számára kedvező: olcsó az előállítása és könnyen érzékelhetőek.

Így egy modern politikusnak nem csak bizonyítania nem kell semmit, de még csak az sem szükséges, hogy a választópolgár kedvelje őt. Elég, ha csak növeli a részesedését a figyelempiacon.

Úgy néz ki, hogy a kiinduló ponttól a végpontig szinte minden emberi kiveszett ebből a folyamatból: először a közösségi hálózatok algoritmusai működnek, majd a fogyasztó agya belső „neurális hálózatának” ugyanilyen primitív algoritmusai (látás, bevésődés, rajongás). Nemcsak az ötletek maradnak el, hanem a termék összes jellemzője is kikerül az üzenetből. Ez promóció a legtisztább formában, egysejtű információs egységek piramisa.

Nem csupán a gondolkodásról, de egyáltalán az önálló, szabad akarat gyakorlásának bármiféle folyamatáról sincs szó: mindent a felismerés pillanatnyi impulzusa vált fel.

Persze mondhatjuk, hogy a probléma a TikTok, fordulhatunk egyfajta egészséges paranoiához, és spekulálhatunk arról, hogy a kínai platform az egész világon elülteti kulturális befolyását. Számos ország valójában pont ezt teszi, és megpróbál részleges vagy teljes korlátozásokat bevezetni a TikTok-ra.

De ha körülnézünk, világosan láthatjuk, hogy forma és tartalom, eszköz és cél szorosan összefügg. A radikalizálódás és az ennek elérésére szolgáló eszközök szoros egységet alkotnak. A TikTok minden bizonnyal kényelmes platformot biztosít az információtermelés és -fogyasztás új módjának. Sok politikus azonban más közösségi médiumokon keresztül vagy akár azok nélkül is megbirkózik ezzel a módszerrel.

Például Donald Trump.

Az amerikai elnöknek nincs szüksége különösebb renderelési algoritmusokra: pozíciója automatikusan a bolygó legfőbb hírközlőjévé teszi. De úgy viselkedik, mintha aktívan versenyeznie kellene az emberek figyelméért: „pitypangként szórja magjait”, naponta hatalmas mennyiségű ellentmondásos, provokatív és hamis információt termelve. Nem számít, hogy pontosan mit mond: csak az a fontos, hogy agresszívan és sokszor tegye.

Az internetes közönség ultrarövid figyelmi képessége és memóriája miatt nem kell aggódnia, hogy tönkreteszi a hírnevét. Nem számít, hogy az elnök igazat mond-e vagy hazudik, hogy mit mondott tegnap, vagy hogy megszólalása hogyan kapcsolódik a történtekhez. Trump kritikusai (csapata kifejezésével élve) „szánalmasnak” tűnnek: egy szemernyi értelme sincs a múltbeli hazugságok felkapásának. Oké, bebizonyították a hamisságukat, leleplezték őket, de azok a dolgok, amikről beszélnek, már nem léteznek, abban az értelemben, hogy azok a dolgok már régen eltűntek az emberek látóköréből, és így elvesztették relevanciájukat.

Hol vannak már Navalnij szellemes – és két órás – videói Putyin palotáiról, mit értek el velük? Láthattunk-e gyakorlati következményeit a bucsai mészárlás alapos vizsgálatainak?

Az emberek kockázatot vállaltak azzal, hogy bátor és virális módszereket találtak ki az igazság tanúsítására – de a primitív hazugságok olcsóbbak, és ami még fontosabb, gyorsabbak. Tehát hatékonyabbak is.

A leleplezés mindig késik, ugyanis az emberek hazugságra adott reakciója után következik, és így veszít is. A hazugságok a közösségi média algoritmusain és a felhasználók azonnali, impulzív figyelmének neurális algoritmusain keresztül terjednek. A mesterséges intelligenciával generált deepfake-ek, amelyeket ma már szó szerint a konyhaasztal sarkán is létre lehet hozni, és az orosz botfarmok, amelyek automatizálták a propagandát Európában, csak olajat öntenek a tűzre.

A pitypang-metafora pedig talán túl ártalmatlan. A rosszindulatú következményeket tekintve az új információs taktika inkább hasonlít a rákhoz. És hasonló okokból nehéz ellene küzdeni.

Először is, nyilvánvalóan fürgébb, gyorsabb és agresszívabb, mint bármilyen ellene hozott intézkedés.

Másodszor, cseles, és gyorsan alkalmazkodik minden korlátozáshoz, sőt ki is használja azokat.

Harmadszor, és ez a legfontosabb, a szabadságellenesség a szabadság lényegéből nő ki. Akinek teljesen szabad választási lehetőségeket adnak, az gyakran a leginkább addiktív és primitív dolgokat választja, amelyek miatt azonnal elveszti a választási lehetőségeit.

De az ember maga is egy agresszív, invazív faj, amely uralja a bolygót. Paradox dolog, hogy az uralkodás fogalmával ellentétes törekvéseket – az összetett gondolkodás megbecsülését, a párbeszédet, a gyengék védelmét és a demokrácia fejlesztését – humanistának nevezzük.

Ez hát a TikTok titka. Minden korábbi felületnél inkább hat az ösztönökre, az intenzív, rövid élményeket veti be, az ismétlések útján történő bevésődést alkalmazza.

És a bennünk élő majomember, aki nem lakik túl mélyen a művelt máz alatt – tapsol neki.

Meglátásom az, hogy mivel az ösztönéletünk még mindig sokkal komolyabban hat ránk, mint az elménk, rövidesen aki csak teheti, visszamászik a fára.

Napelemes tablettel a mancsában. Hogy ne kelljen elemet cserélni benne.

Forrás: https://novayagazeta.eu/articles/2025/06/16/odnokletochnaia-politika

A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. A Zóna nem részesült a támogatásból, csak felületet biztosít a cikknek.

Szele Tamás