Moszkvának nincs szüksége ellenségre, ha van, örül neki, ha nincs, csinál magának. Ott is, ahol eddig nem volt. Most például a legjobb úton halad afelé, hogy fellázítsa maga ellen egész Dagesztánt, és ha ez sikerül, nem kizárt, hogy Csecsenföld is beszáll egy kis víg, temperamentumos kaukázusi lövöldözésbe, mint azt a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya jelzi.
Kezdjük azzal, hogy Moszkva a Szovjetunió megszűnése óta óvatos az észak-kaukázusi férfiak katonai behívásával kapcsolatban. A Kreml 1991 és 2013 között egyetlen csecsen férfit sem hívott be katonai szolgálatra, és a többi nem orosz, túlnyomórészt muszlim köztársaságból is csak elenyésző számú újoncot sorozott be. Moszkva attól tartott, hogy az észak-kaukázusi férfiak katonai képzése lehetővé tenné számukra, hogy esetleg az Oroszországi Föderáció ellen használják ismereteiket, ahogyan az a két posztszovjet csecsen háború során is történt. Azok az orosz parancsnokok, akik etnikai ellentéteket figyeltek meg állományukon belül, többek között az észak-kaukázusiak között, attól tartottak, hogy az észak-kaukázusiak besorozása aláásná az orosz hadsereg egységének kohézióját. Azonban Oroszország demográfiai hanyatlása miatt és a Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai teljes körű inváziójának kezdete után fellépő emberhiánnyal szembesülve Moszkva arra a következtetésre jutott, hogy nincs más választása, mint több észak- kaukázusit besorozni. Úgy tűnik, hogy a Kreml emeli a régióban a behívási kvótákat, bár ezek a népességhez viszonyítva továbbra is alacsonyabbak, mint a többi, nem észak-kaukázusi régióban.
A megnövelt behívási kvóták nagyon népszerűtlenek az észak-kaukázusiak körében. Az ebből a régióból származó férfiak emlékeznek arra az időre, amikor nem kellett katonai szolgálatot teljesíteniük, és már nem úgy tekintenek az orosz hadseregben való szolgálatra, mint a rendőrségen és a biztonsági szolgálatoknál való elhelyezkedés biztosításának eszközére. Putyin teljes körű ukrajnai inváziója előtt az észak-kaukázusiak a katonaságot rendkívül jövedelmező karrierlehetőségnek tekintették, és egyes férfiak jelentős kenőpénzeket fizettek ennek lehetőségéért. Mostanra az orosz hadseregben az etnikailag nem orosz katonák között a veszteségek mértéke arányosan sokkal magasabb, mint az etnikailag orosz katonák között, ami a szolgálatot sokkal kevésbé vonzóvá teszi. A férfiak szerte az Észak-Kaukázusban megtagadják, hogy jelentkezzenek, amikor behívják őket, az orosz hatóságok pedig tömeges és egyre keményebb fellépéssel válaszolnak. Moszkva balszerencséjére a sorozás betartásának kikényszerítésére tett kísérletei inkább a helyi nacionalizmust táplálják, mintsem kikényszerítenék az engedelmességet. A Kreml annak a küszöbén áll, hogy az észak-kaukázusi fegyveres ellenállás új hullámát váltsa ki, amiről Putyin azt hitte, hogy a második csecsen háborúban a szeparatisták legyőzésével kizárta.
A Kreml aggódik a tervezet hatékonysága miatt, ami azt jelzi, hogy nem túl komoly szintű ellenőrzést képesek gyakorolni Csecsenföldön és Dagesztánban, a két legnagyobb észak-kaukázusi köztársaságban. Putyin Ramzan Kadirov csecsen vezetőre számít a helyzet kezelésében, amiben Kadirov nagyrészt eredményes volt, mivel csecsenek szolgálnak a nemzeti alakulatokban, és ezeket legalább névlegesen ő irányítja. Moszkva ellenőrzése a csecsen sorkatonaság felett közvetett, bár erőteljes, Putyin és Kadirov szoros kapcsolatai révén. A dagesztáni sorozásokkal kapcsolatos elégedetlenség azért nyilvánvalóbb, mert Moszkva nem rendelkezik ott egy Kadirovnak megfelelő vezetővel, aki hatékonyan le tudná csillapítani a sérelmeket a nevében. A dagesztáni társadalom Putyin ukrajnai teljes körű inváziója óta szemben áll a Kremllel a sorozás miatt – ez a jól dokumentált törés robbanásveszélyesnek bizonyulhat.
Az elmúlt hat hét során a dagesztáni orosz sorozóhivatalok munkatársai tömeges razziákat hajtottak végre Mahacskalában, Derbentben és a köztársaság más városaiban. A katonai tisztviselők több tucat, ha nem több száz fiatalembert vettek őrizetbe, akik aztán mindenféle hivatalos értesítés nélkül eltűntek. A régió aktivistái szerint a katonaság megakadályozza, hogy ezek a férfiak kapcsolatba lépjenek családjukkal vagy barátaikkal. Nem engedi meg nekik, hogy bemutassák azokat az iratokat, amelyek igazolják, hogy jogszerűen felmentették őket a szolgálat alól. A dagesztániak – és nem csak azok, akiknek közük van az eltűntekhez – fel vannak háborodva.
Az, hogy nincsenek kéznél dokumentumaik, a nem orosz etnikumú csoportok számára általában véve valós problémát jelent. Alekszej Cydenov, Burjátföld vezetője például minden burjátot arra figyelmeztetett, hogy az Oroszországon belül növekvő bevándorlóellenes hangulat miatt tartsák maguknál az útlevelüket, hogy bizonyítsák, nem külföldiek. A razziák titkos jellege, valamint Dagesztánban a központi tervezetek hiánya miatt a kérdést nehéz hivatalos csatornákon keresztül kezelni, ami arra készteti a dagesztáni aktivistákat, hogy kollektív fellépést fontolgassanak. A razziákat végrehajtók és a sorozást lebonyolító katonai parancsnokságok tisztviselői azt állítják, hogy Moszkva utasítására cselekszenek, ami fokozza az oroszellenes érzelmeket Dagesztánban. A kis köztársaságban az eltűnt férfiak szülei közül sokan kormányzati szerepet töltenek be, és aggódnak gyermekeikért. Néhány ilyen szülő a radikális Moszkva-ellenesség jeleit kezdi mutatni, ami azt jelzi, hogy a helyi kormányzatban és a társadalom egészében is létezik elégedetlenség a központtal szemben.
A Kreml attól tart, hogy a fiatal férfiak tömeges begyűjtése a dagesztáni városokban a köztársaság radikalizálódásához és végül oroszellenes félkatonai csoportok kialakulásához vezet. Más megfigyelők attól tartanak, hogy az Ukrajna elleni orosz háború dagesztáni veteránjai és az orosz nacionalista csoportokhoz tartozó, az erőszakhoz szükséges fegyverekkel és képességekkel rendelkező veteránok, mint például az Orosz Közösség, összetűzésbe kerülhetnek, amint a háború véget ér. Más Kreml-tisztviselők amiatt aggódnak, hogy a csecsenek követelése egy csecsen körzet visszaállítására Dagesztánban még 2025 vége előtt megszilárdíthatja a dagesztáni nemzeti identitást, megakadályozva Moszkvát abban, hogy Dagesztánban alkalmazza az „oszd meg és uralkodj” politikáját.
A múlt hónapban a fiatal dagesztániak tömeges őrizetbe vétele a köztársaság sorozási kvótájának teljesítése érdekében komolyan veszélybe sodorta Moszkva tekintélyét. A zavargások esélyét növeli, hogy a Kreml megfosztotta a régiót rendőri erőitől és más rendvédelmi erőforrásaitól, hogy azokkal támogassa az Ukrajna elleni háborúját, és az sem sokat használ a köznyugalomnak, miszerint Moszkva azzal fenyegetőzik, hogy egyre több fiatal férfit soroz be. Ha Dagesztán konfliktuszónává válik, azért a Kreml csak magát és az észak-kaukázusi politikáját okolhatja.
Dagesztán amúgy is forrongó vidék, próbáltak ott már nemrégiben pogromot is rendezni, csak zsidók híján sikertelen maradt a népi kezdeményezés, de a Crocus City Hall elleni terrortámadás nyomozásának szálai is ide vezettek – ami persze nem csoda, hiszen a feltámadóban lévő és egyre erősödő ISIS-K többek között ezen a régión keresztül próbál beszivárogni az Oroszországi Föderációba.
Azonban most nem terroristákról van szó, hanem teljesen ártatlan, eltűnt – eltüntetett – fiatalemberekről és a családtagjaikról, barátaikról, akiket viszont minden ilyen incidens valósággal determinál a radikalizálódásra.
Moszkva dagesztáni magatartásával jelenleg az ISIS-K-t segíti. Valósággal toborozza nekik a tagokat.
Ügyes, nem mondom, ügyes… vajon fejükhöz fognak kapni valaha is, belátják majd a tévedésüket?
Szerintem kizárt dolog.
Előbb nyeli el a Kreml vörös téglafalait a föld, de a Blagovescsenszkij-székesegyházzal együtt, mindenestől, mintsem Moszkva beismerje a hibáit.
Újabb kaukázusi háborúra van lehetőség. Szokás szerint a legrosszabb pillanatban.
Szele Tamás