Amikor Afganisztánban újból átvették a hatalmat a tálibok – tehát 2021-ben – a magyar kormány riadót fújt és milliós, Európa felé nyomuló „migrációs hullámot” emlegetett. Ebből ugyan a világon semmi sem lett, de az elmúlt két hétben valóban milliós tömeg mozdult meg, csak éppen nem Keletről Nyugatra, hanem ellenkezőleg. Tekintsük ennek a jelenségnek néhány pillanatát!

Az első hír június 19-i. Ekkor arról számolt be az Afghanistan International, hogy a tálib hírszerzés főigazgatósága (GDI) magas szintű belső ülést tartott az Iszlám Forradalmi Gárda és az al-Kaida tagjainak Afganisztánba való esetleges meneküléséről, valamint egy potenciális iráni menekülthullámról.

Az Izrael és az Iszlám Köztársaság között zajló konfliktus közepette az ülésen több kulcsfontosságú aggodalmat és forgatókönyvet vázoltak fel.

A várható instabilitással szembesülve az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) magas rangú tagjai elmenekülhetnek Iránból, és Afganisztánban kereshetnek menedéket. Az Afghanistan International forrásai szerint a GDI az ülésen megvitatta annak lehetőségét, hogy az ilyen személyek védelmet kérhetnek a táliboktól.

Az al-Kaida magas rangú tagjai, például Saif al-Adel és Abu Abdulrahman, akikről úgy vélik, hogy jelenleg Iránban tartózkodnak, megpróbálhatnak elmenekülni az országból az instabilitás miatt. A GDI útmutatást kért a tálib vezetéstől arra vonatkozóan, hogyan reagáljanak, ha megpróbálnak belépni Afganisztánba – befogadják-e őket, megfigyelés alá helyezik-e őket, vagy teljesen elutasítják a belépésüket. Ez a megbeszélés része volt az Afghanistan International által megszerzett belső elemzésnek.

2021-ben Mike Pompeo akkori amerikai külügyminiszter azzal vádolta meg Iránt, hogy az al-Kaida vezetőit bújtatja. Az amerikai és az ENSZ hírszerző ügynökségei később megerősítették, hogy Szaif al-Adel Iránban tartózkodik, és jelenleg őt tekintik az al-Kaida de facto vezetőjének. 2024-ben az amerikai külügyminisztérium megerősítette, hogy Irán továbbra is menedéket nyújt az al-Kaida magas rangú vezetőinek.

A GDI kritikus kérdést tett fel: Afganisztán képes befogadni egy esetleges iráni menekülthullámot? Az ülésen sürgős készenléti tervezésre szólítottak fel a kapacitás, a politikai kockázatok és a humanitárius következmények értékelésére.

Nos, ez a hír már akkor is különösen csengett, ugyanis köztudomású volt, hogy Afganisztán és Irán amolyan kutya-macska barátságban vannak, résben a síita ajatollahok és a nagyon is szunnita tálibok közötti ellentét miatt, részben a Helmand folyó elterelése okából, mi több, Irán tömegesen utasítja ki a határai között akár ötven éve is élő afganisztáni menekülteket, akikre kiindulási országukban a biztos és megalázó halál vár. Erre fel mit ír ma a Meduza?

Azt, hogy 2025 eleje óta az iráni és pakisztáni hatóságok több mint 1,2 millió afgán állampolgárt toloncoltak vissza erőszakkal Afganisztánba – legalábbis az ENSZ Menekültügyi Szervezete szerint. Emberi jogi aktivisták felszólították Iszlámábádot és Teheránt, hogy állítsák le a kitoloncolásokat, rámutatva, hogy sok visszatoloncolt afgán veszélybe kerülhet Afganisztánban.

Az afgán menekültek az 1970-es évek óta tömegesen érkeztek Iránba és Pakisztánba, az országukban szinte állandó fegyveres konfliktusok elől menekülve. A 2020-as évek elején körülbelül négymillió afgán élt Pakisztánban és hatmillió Iránban.

Sokan közülük évtizedek óta éltek ezekben az országokban, néhányan közülük menekült családokban születtek, és soha életükben nem jártak Afganisztánban. Ugyanakkor például Pakisztánban a volt afgán állampolgároknak csak egyharmada kapott legális menekültstátuszt, a többieknek csak ideiglenes okmányaik vannak, vagy egyáltalán nincsenek.

A legtöbb volt afgán állampolgár Iránban és Pakisztánban rosszul fizetett, képzettséget nem igénylő munkakörben dolgozik, a hatóságok rendszeresen diszkriminálják őket, és csak korlátozottan férnek hozzá az orvosi ellátáshoz és az oktatáshoz. De még ezek az életkörülmények is jobbak, mint az afganisztáni élet.

2023-ban Irán és Pakisztán szinte egyszerre indított kampányt az afgán menekültek kiutasítására. Az egybeesés véletlen volt; mindkét országban nagyrészt belpolitikai okok – gazdasági problémák és a helyi lakosság növekvő elégedetlensége – ösztönözte az intézkedést. Az iráni és pakisztáni hatóságok számára a bevándorlók elleni küzdelem könnyű és kényelmes módja volt annak, hogy növeljék népszerűségüket a lakosság körében. Emellett a hatóságok azzal vádolták az afgán menekülteket, hogy szélsőséges csoportokkal állnak kapcsolatban.

Most felgyorsult a kitoloncolások üteme. Iránban március 20-án lejárt az ország önkéntes elhagyásának határideje (ez az „önkéntesség” inkább formális volt, a gyakorlatban a hatóságok nyomást gyakoroltak a menekültekre, hogy elhagyják az országot). Pakisztánban ez a korábban többször meghosszabbított határidő június 30-án telt be. Az „afgánok” távozását Iránból ráadásul az Izraellel vívott háború is befolyásolta: az ellenségeskedések idején csak a június 26-i napon 36 100 afgán állampolgár lépte át a határt.

Ezt csak megerősíti az Afghanistan International mai híre, miszerint a tálibok által irányított Bakhtar hírügynökség jelentése alapján az elmúlt 24 óra alatt több mint 3000 afgán családot toloncoltak ki Iránból.

Az ügynökség június 30-án, hétfőn arról számolt be, hogy 3284 családot küldtek vissza Afganisztánba, 2510-et az Iszlam Qala határállomáson, 652-t pedig a Pul-e Abrisham átkelőn keresztül.

Ezen kívül a Bakhtar megjegyezte, hogy 60 afgán család tért vissza Pakisztánból a torkhami határszakaszon keresztül, míg további 62 család a Spin Boldak átkelőn lépett be.

A tömeges kitoloncolások az iratokkal nem rendelkező afgán menekültek iráni kitoloncolásának erőteljes fokozódása idején történtek. Múlt héten az iráni Razavi Khoraszán tartomány Taybad megyéjének kormányzója bejelentette, hogy egyetlen hét alatt több mint 100 000 afgán állampolgárt toloncoltak ki.

A visszatérések megugrása felerősítette a humanitárius szervezetek aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy az afgán hatóságok és segélyszervezetek képesek-e támogatni a visszatérők növekvő számát.

Az Afganisztánban 2021-ben puccsal hatalomra került tálibok nyilvánosan kijelentették, hogy készek minden menekültet befogadni, és kijelentették, hogy biztonságos menedéket nyújtanak nekik. A tálibok minden egyes visszatérő afgánnak ideiglenes szállást, ingyenes szállítást ígérnek származási tartományukba és 2000 afgánit (28 dollár) készpénzben.

Humanitárius szervezetek hangsúlyozzák, hogy a kitoloncolt afgán állampolgárok támogatására szánt pénzeszközök szánalmasan elégtelenek, elsősorban az USAID finanszírozásának csökkentése miatt. Az ENSZ néhány nappal ezelőtt közölte, hogy az Afganisztánnak szánt humanitárius segélyprogramra az év első hat hónapjában az éves finanszírozás mindössze 18%-át biztosították.

Az emberi jogi aktivisták számára külön aggodalomra ad okot a nők és lányok sorsa. Amióta a tálibok visszatértek a hatalomba, Afganisztánban betiltották számukra a felső- és középfokú oktatást. A nők és lányok teszik ki azoknak az embereknek a 70 százalékát, akiket arra kényszerítenek, hogy visszatérjenek Iránból és Pakisztánból Afganisztánba.

Összegezve tehát: az történt, hogy a fagyi visszanyalt.

Míg Irán és Pakisztán év elején még kitoloncolta – minden különösebb alap nélkül, leginkább önkényesen, mert „jó ötletnek tűnt” – a náluk tartózkodó afgán menekülteket, akiket korábban vígan kihasználtak, akár munkaerőként, akár ágyútöltelékként (ne feledkezzünk meg például a síita hazarákból álló Fatemiyoun divízióról, amely iráni proxyként harcolt a szíriai polgárháborúban Asszád oldalán), az első komolyabb bombázások után már a Forradalmi Gárda és az Al-Kaida vezetősége is kezdte egészségesebbnek érezni a kabuli levegőt a teheráninál.

A tálib vezetés az Al-Kaidát és a Forradalmi Gárdát szívesen is látná, ha fegyvert is hoznak magukkal, ugyanis tudnák őket segíteni az ISIS-K elleni harcokban.

Igen ám, csak az iráni szervek – izraeli bombázások ide vagy oda – elmulasztották leállítani a már zajló, milliós nagyságrendű kitoloncolásokat, így aztán már végképp nem lehet tudni, hogy ha átlépi valaki a határt, az most egy volt afgán állampolgár, akit kitoloncoltak, vagy egy menekülő terrorista, esetleg a Forradalmi Gárda egyik tisztje.

Mondjuk ez sem lehet nagy véletlen, valószínűleg sokan így akarnak eltűnni az arctalan tömegben.

De azért a kitoloncoltakat ne irigyelje senki. A kétezer afgánit egy nap alatt el lehet kávézni, sarokházat senki sem bír venni belőle, és utána csak a halál biztos: aki mondjuk már Iránban vagy Pakisztánban született és senkit sem ismer Afganisztánban, nem tud segítséget sem kérni, és a sorsa majdnem biztosan tragikus lesz.

A terroristák és a katonatisztek jól járnak. A nők és kislányok annál rosszabbul. Ez, kérem, a Keleti Valóság.

A helyzet mostani eszközeinkkel megoldhatatlan.

Talán fegyvert kéne adni a kitoloncolt hölgyeknek és akkor szívesebben látnák őket.

 

Szele Tamás