A cím szándékosan végződik kérdőjellel. Hadtudományok irnát érdeklődő körökben már nem is az ukrajnai orosz invázió, hanem a Hegyi-Karabahot visszafoglaló azeri támadás óta fel-felvetődik a kérdés: mennyit ér a harckocsi a modern háborúkban, a drónok ellen? Előre szólok: ez az írás nem fogja eldönteni a dilemmát, inkább csak szakértők véleményét próbálom ismertetni arról, hogyan is áll jelenleg az orosz hadsereg harckocsik dolgában – a Novaja Gazeta nyomán.
Szovjet roncsok
Az ukrán média elkezdett cikkeket közölni arról, hogy Oroszország kifogy a páncélosokból. „2025-ben az orosz harckocsik „megszűnnek tényezőként szerepelni a harctéren. Ez nem túlzás, hanem a tények közlése: minden harcra alkalmas eszközük vagy megsemmisült, vagy javíthatatlan” – állítja a Dialog című lap.
„A Warspotting projekt szerint 2025 májusában az orosz harckocsik veszteségei minimálisak voltak az invázió teljes időtartama alatti értékekhez képest. Nem azért, mert megmentették őket, hanem mert egyszerűen már nem léteznek. A raktárkészletek akár 80 százalékát is kiürítették már 2024-ben”.
Az ukrán fegyveres erők fő hírszerzési igazgatósága szerint Oroszország kénytelen újra szolgálatba állítani az elavult T–62-es harckocsikat, mert hiány van a modern felszerelésekből. „Az Ukrajna elleni háború során bekövetkezett nagymértékű, behozhatatlan fegyver- és haditechnikai veszteségek következtében az Oroszországi Föderáció az elavult harcjárművek tömeges hadrendbe állításához folyamodik” – állítja a GUR.
„Az 1970-es években gyártott eszközök kimerülő tartalékai miatt az Orosz Föderáció megkezdte a még régebbi modellek, köztük a T–62-es típusú harckocsik aktív bevetését. Ezeket a járműveket főként a Transzbajkáli Területen fekvő Atamanovkában található 103. páncélos- és harckocsi-javító üzemben állítják helyre. A T–62-es harckocsikat elsősorban a Keleti Katonai Körzetből szállítják a harci övezetbe.”
A GUR 2025. június 27-én 21 T–62 harckocsi áthelyezését észlelte a Keleti Katonai Körzetből Oroszország európai részébe. Az ukrán hírszerzés szerint ezeknek a járműveknek a többsége nincs kielégítő műszaki állapotban: a harcjárműveket évtizedek óta a szabadban tárolják mindenféle karbantartás nélkül.
A modern harckocsik – mint a T–90M és a T–72B3M – akut hiánya miatt azonban a T–62-esek használatát átmeneti, de szükségszerű megoldásnak tekintik.
A GUR szerint a modern páncélozott járművek oroszországi gyártását korlátozó legfontosabb tényezők továbbra is az ipari kapacitás és az importált csúcstechnológiájú alkatrészek hiánya. A gyakorlatban a T–62-eseket nem csak aktív harci egységként, hanem a védelmi állások megerősítésére szolgáló rögzített tüzelőállásként is használják.
A „Bity ili” YouTube-csatorna nyugati OSINT-elemzőkre hivatkozva, akik műholdfelvételeket tanulmányoztak, azt állította, hogy az orosz raktárakban jelenleg csak 251 jó állapotban lévő harckocsi van, rajtuk kívül 1804 rossz állapotban lévő akad, valamint 1287 olyan, amelyek csak pótalkatrésznek alkalmasak.
Az amerikai Institute for the Study of War (ISW) jelentése szerint azonban úgy tűnik, hogy Oroszország szovjet korabeli harckocsikészleteinek felhasználása lassulni látszik. Ennek oka az lehet, hogy Oroszország egyre inkább áttér a motorkerékpárok és quadok harctéri használatára. Az ISW szerint az orosz hadsereg még mindig rendelkezik a háború előtti harckocsikészletének 46 százalékával, a háború előtti gyalogsági harcjármű készletének 42 százalékával és a háború előtti páncélozott személyszállító jármű készletének 48 százalékával. (Más kérdés, hogy ez esetben nem mindegy: azért kukorékol-e a kakas, mert hajnalodik, vagy azért hajnalodik, mert kukorékol a kakas: azért kevesebb-e a felhasznált harckocsik száma, mert elfogytak, vagy azért, mert nem vetik be őket).
A tartalékok kimerülőben vannak
Amerikai adatok szerint 2025. április elejéig Oroszország több mint 4000 harckocsit veszített az ukrajnai háborúban, mint azt Christopher Cavoli amerikai tábornok, a NATO egyesített európai erőinek főparancsnoka az amerikai szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának meghallgatásán Washingtonban elmondta.
„Oroszországnak 2500-3000 harckocsija volt szolgálatban a 2022-es invázió kezdetén” – mondta egy orosz katonai szakértő a Novaja Gazetának névtelensége megőrzése mellett – „Ezeken kívül körülbelül 10 ezer volt tartalékban. Csak az Uralvagonzavod havonta mintegy 130 T-72-est hoz vissza a raktárbázisokról helyreálíltás céljából, és emellett mintegy 20 új T-90 harckocsit is legyárt. A háború három éve alatt az UVZ, az omszki üzem és más páncélosjavító üzemek több mint 6 ezer darab modernizált T–72-est adtak a hadseregnek. Így további 4 ezer harckocsi maradt konzerválva. Ezek közül 400 T–62-es, valamint néhány T–54-es és T–55-ös. A többi azonban teljesen javítható T–72-es. Ezért az orosz hadseregnek a közeljövőben nem lesz gondja a harckocsikkal. Csak az ukrán drónoktól védik őket. Valószínű, hogy egy nagy offenzívára készülnek. Érdekes módon a május 9-i szentpétervári parádéból ítélve a nyugati katonai körzetbe küldik az új T–90-eseket és a legjobban modernizált T–72-eseket”.
Az orosz szakértő szerint az orosz hadiipari komplexum nem csak a szovjet felszerelést restaurálja, hanem új termékeket is igyekszik létrehozni. Jelenleg a harckocsitámogató járművek 10 példányát szerelik össze. Folyik a munka a „Sturm” projekten – a T–90M platformra épülő robotizált rohamjármű-komplexumon is. (Azért ezekben senki se bízzon túlzottan: emlékszem még, mikor a vatnik sajtó ünnepelte a „rettegett Terminatorok” harctéri bevetését, melyekből aztán hírmondó sem maradt, bármennyire is korszerűnek tűntek).
Tervezik a gázturbinás harckocsik gyártásának újraindítását a modernizált T–80-as alvázon, a T–90M harci moduljával. Omszkban még egy új üzemet is építenek erre a célra. (Remélem, készül majd benne lézeres szamovár is).
„Azt állítani, hogy Oroszország kifogyott a harckocsikból, véleményem szerint nagyon elhamarkodott” – mondta Ivan Stupak katonai elemző, volt orosz katonatiszt a Novaja Gazetának. – „Ott van az Uralvagonzavod, amely folyamatosan gyárt új harckocsikat és modernizálja a raktárbázisokról kivontakat. A nagyobb támadó hadműveletekhez azonban valóban nem biztos, hogy lesz elegendő páncélos. Már most is hiány van az ilyen típusú fegyverzetből. Az orosz hadsereg azonban nem áll válság előtt. Szakértők szerint Oroszország évente 250-300 új T–90-es harckocsit gyárt. A legfejlettebb konfigurációban egy ilyen tank körülbelül 4,5 millió dollárba kerül”.
„A jelek arra mutatnak, hogy Oroszország harckocsihelyzete valóban rossz” – mondja ezzel szemben David Sharp katonai megfigyelő.
David Sharp szerint a harckocsik közül sok nem is új. Hiszen a Szovjetunió összeomlása után a szükséges konzerválás nélkül, a szabadban raktározták őket.
Égnek, mint a gyertya
Ivan Stupak szerint a harckocsik nem tartanak ki sokáig a modern hadviselésben. Az FPV drónok akár a frontvonaltól 10-15 kilométerre is elpusztíthatják őket.
„Egy páncélos úgy ég, mint a gyertya a templomban. A drónok ellen még nem dolgoztak ki megbízható védelmet. Emiatt a harckocsik elavult fegyvertípusnak tekinthetők, amely nem igazolja a hozzá fűzött reményeket. A nyugati országok azonban az ukrajnai tapasztalatok ismeretében is folytatják a harckocsik gyártását. Egyértelmű, hogy a páncélozott járművekre szükség van. Legalábbis a katonák harctérre szállításához mindenképpen. De egy BMP a kamikaze drónok légi uralmának körülményei között gyorsan tömegsírrá válik a gyalogság számára. Ezért az oroszok áttértek a kiscsoportos támadási taktikára, amely polgári járműveket használ: motorkerékpárokat, könnyű terepjátókakat és civil autókat.”
David Sharp szerint a modern hadviselésben a harckocsik nagyon sebezhetővé váltak a csatatéren. Mind a páncéltörő rendszerek, mind a drónok vadásznak rájuk. Oroszországnak pedig még nem sikerült megtalálnia a drónok ellenszerét. Az orosz hadseregben a harckocsikat korántsem professzionális módon használják. Többször is megfigyelték például, hogyan küldenek harckocsioszlopokat elaknásított mezőkön keresztül támadásba. Mindez oda vezetett, hogy a harckocsi harcászati értéke az ukrajnai háborúban drámaian lecsökkent. Ehhez kapcsolódik a nagy sebességű és rendkívül mozgékony közlekedési eszközök, például a könnyű terepjárók, motorok és quadok tömeges használata. Oroszország meg kellett tanuljon kevés harckocsival támadásba lendülni.
Nem hoznék ítéletet az ügyben, egyrészt, mert nem tisztem, másrészt mert ezt az időnek kell megtennie – vannak olyan háborús helyzetek, amelyeket csakis harckocsikkal lehet megoldani és vannak olyanok, ahol ostobaság bevetni őket. Megragadó azonban az orosz szakértők törekvése arra, hogy elfogadtassák a motorkerékpáros és személyautós gyalogság ötletét.
Azért egy gördeszkás alakulat – ha így haladunk, olyan is lesz – a harctéren nem igazán lenne alkalmas rohamra.
Sőt, a rolleres nehézgyalogság alkalmazása is kétségeket vet fel.
Szele Tamás