Azt, akinek a mesterséges intelligencia veszi el a munkáját, nem sokan szokták sajnálni. Pótolható képességű embernek tartják az ilyent, pedig erről szó sincs – az MI-eszközöket előszeretettel használó közönség megfeledkezik arról, hogy a nagy nyelvi modellek egyáltalán nem kreatívak, önálló alkotásra nem képesek, viszont a tanulásban és az utánzásban utolérhetetlenek.

Ha nem lenne mit utánozniuk, egy szót sem bírnának kinyögni. Ezért is példaértékű az a két jogi eset, amit a CEPA új írása elemez: ugyanis mindkettőben az emberi szerzők kárára döntött a bíróság. Igaz, hogy ezek a precedensek csak az amerikai jogban érvényesek, Európában szigorú szabályozásra lehet majd számítani, de tanulságos megismerni az MI tanításának jogi megközelítését. Lássuk, miről van szó.

A Meta és az Anthropic ügyeiben egyaránt azt a következetes jogi kérdést vizsgálták, hogy a technológiai cégek szabadon használhatnak-e szerzői jogvédelem alatt álló tartalmakat modelljeik képzéséhez.

A Meta nagy mennyiségű szerzői jogvédelem alatt álló tartalmat, köztük jelentős számú könyvet másolt az úgynevezett „árnyékkönyvtárakból” – kalózmódszerekkel megszerzett könyvek online adatbázisaiból. Bár a vállalat a jelentések szerint a szó szerinti másolatok számának csökkentésére „utólagos képzést” alkalmazott, nem kért és nem kapott engedélyt a szerzői jogtulajdonosoktól.

Válaszul 13 szerző – regények, színdarabok, memoárok, novellák és nem szépirodalmi művek írói – pert indítottak a szerzői jogok megsértése miatt. A kulcskérdés: ha a Meta szerzői jogvédelem alatt álló anyagokat használt fel, ez az amerikai törvények szerint „tisztességes felhasználásnak” minősül-e? A bíróság elutasította a keresetet, mivel úgy ítélte meg, hogy a szerzők nem tudták bizonyítani, hogy a Meta modelljei plagizálták volna a műveiket.

A szerzők ugyanígy azzal vádolták az Anthropicot, hogy generatív mesterséges intelligencia-robotját, Claude-ot szerzői jogvédelem alatt álló anyagok adatbázisával képezte ki. William Alsup bíró a technológiai óriás javára döntött, azzal érvelve, hogy az Anthropic értelmezése szerint a szerzői jogvédelem alatt álló anyagok felhasználása „lényegében átalakító jellegű” volt.

Az év elején a zenei kiadók azzal vádolták az Anthropicot, hogy lehetővé tette a dalszövegek engedély nélküli reprodukálását. A szövetségi bíróság itt is az MI-óriás javára döntött, azzal érvelve, hogy a zenei kiadók nem tudták bizonyítani, hogy az Anthropic „helyrehozhatatlan kárt” okozott nekik. Az Anthropic beleegyezett, hogy „védőkorlátokat” vezet be annak megakadályozására, hogy Claude dalszövegeket bitoroljon.

Ezek az ítéletek az amerikai szerzői jog alaptétele, a „tisztességes felhasználás” feletti alapvető filozófiai összecsapás lényegét érintik. Eredetileg az alkotók jogainak és a széles körű közérdeknek az egyensúlyát volt hivatott megteremteni ez az elv, mely szerint a tisztességes felhasználás lehetővé teszi a szerzői joggal védett anyagok részleteinek korlátozott, engedély nélküli felhasználását kommentálás, kritika vagy kutatás céljából.

A mesterséges intelligencia forradalma ezt a jól bevált elvet jogi harcmezővé változtatta. Vajon „tisztességes felhasználásnak” tekinthető-e a szerzői jogvédelem alatt álló könyvek, zenék és cikkek hatalmas halmazainak felhasználása új művek létrehozása, kérdések megválaszolása és végső soron az eredeti szerzőkkel való versengés céljából?

Sem a Meta-, sem az Anthropic-ügy nem ad egyértelmű feleletet erre a kérdésre. Mindkét eset két kulcskérdésre adott válaszon alapul. Milyen mértékben tekinthető „tisztességes felhasználásnak” az, hogy a generatív mesterséges intelligenciaeszközök szerzői jogvédelem alatt álló anyagokat használnak fel új művek létrehozásához? És milyen mértékben eléggé „átalakítottak” az MI által létrehozott anyagok ahhoz, hogy megkülönböztethetőnek lehessen azokat tekinteni a szerzői jogi védelem alatt álló anyagoktól, amelyek alapján képezték őket? Az MI-modellek nem pusztán felhasználják a szerzők és művészek alkotásait. Potenciálisan helyettesítik őket, sőt, akár versenyeznek is velük.

A két ítéletből kiderül, hogy a bíróságok eltérően közelítik meg a kérdést. A Bartz kontra Anthropic ügyben Alsup bíró úgy ítélte meg, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló anyagok felhasználása nagy nyelvi modellek képzése és új tartalom előállítása céljából átalakító jellegű és „tisztességes felhasználásnak” minősül. A bíró azonban illegálisnak ítélte a kalózmásolatok használatát. A Meta-ügyben Vince Chhabria bíró úgy ítélte meg, hogy a másolás egyetlen, egységes célt szolgált: a mesterséges intelligenciamodellek fejlesztését és betanítását, amit tisztességes felhasználásnak minősített.

Bár az eredmények azonosak, a bírói érvelés eltérése egy kulcsfontosságú kérdést megoldatlanul hagy: a tisztességes felhasználást az MI-csatorna minden egyes különálló műveletére vagy csak a végső felhasználásra vonatkozóan kell-e értelmezni? Ahogy egyre több ügy kerül a bíróságok elé, ez a kérdés válik majd meghatározóvá.

Fontos, hogy az ítéletek nem foglalkoztak a lehetséges gazdasági károkkal. Bár a szerzők elismerik, hogy a mesterséges intelligencia-modellek nem adhatják vissza szóról szóra a szövegeket, azzal érvelnek, hogy a származtatott mesterséges intelligencia-tartalom csökkenti eredeti műveik értékét. A védjegyjogban a felhígulás a márka megkülönböztethetőségének vagy értékének csökkenését jelenti, még közvetlen verseny vagy a fogyasztók megtévesztésének hiányában is.

Vince Chhabria bíró szűken arra összpontosított, hogy a Meta modelljei közvetlenül másoltak-e vagy lemásoltak-e bizonyos részeket, és hogy e másolás célja eléggé átalakító-e ahhoz, hogy tisztességes felhasználásnak minősüljön. A Bartz kontra Anthropic ügyben Allsup bíró nem foglalkozott azzal az átfogó gazdasági kérdéssel, hogy mi történik a kreatív gazdasági ágazatban, ha a szerzői jogvédelem alatt álló anyagokon képzett mesterséges intelligencia-rendszerek olyan eredményeket állítanak elő, amelyek az eredetikkel versenyeznek, vagy azok helyébe lépnek.

Ez a jogi vakfolt egyre tarthatatlanabbá válik. A „piaci felhígulás” valamilyen formájának elismerése nélkül a jog nem tud számot vetni a generatív mesterséges intelligencia szerzőkre gyakorolt rendszerszintű hatásaival. A jövőbeni döntéseknek és talán a jogalkotási reformnak is meg kell küzdenie azzal, hogy a tisztességes felhasználás továbbra is alkalmazandó-e, amikor a hosszú távú eredmény az emberi kreativitás árucikké válása lehet.

Ezek a korai ítéletek messze nem jelentik a végső szót a kérdésben. A kongresszus még közbeléphet. A fellebbezések elkerülhetetlenek. Ez nem csak a szellemi tulajdonról szóló konfliktus. Arról szól, hogy az analóg korszak szabályai alkalmazhatók-e a digitális korban. A legtöbb bokszmeccs 12 vagy 15 menetig tart. A technológia megnyerte az első menetet. De nem sikerült kiütéses győzelmet elérnie.

Ne is sikerüljön. Az emberi kreativitás pótolhatatlan, a gépi eszközök azért vannak, hogy segítsék, nem azért, hogy pótolják.

Szele Tamás