Ritka madarat fogtam, kérem, mutogatom is, mert valóban nem mindennapi eset az, hogy Dmitrij Peszkov, a Kreml és az orosz elnök sajtószóvivője önálló interjút adjon, ő a hivatalos véleményeket szokta tolmácsolni, nem a sajátját. Most mégis kivételt tett az Ekszpert.ru híroldallal, és érdemes odafigyelni arra, miket mondott, főként a sajtó szempontjából lényegesek a megállapításai.

Ehhez annyit azért tudnunk kell, hogy az orosz sajtó – amint az orosz kultúra is – nagyon különbözik a magyartól, és elsősorban nem azért, mert a piaca tizennégyszer nagyobb. Nyilván ott is megfigyelhető a kormánypárti-ellenzéki szembenállás, ami arrafelé szó szerint vérre megy, a börtönök tele vannak kisebb-nagyobb kaliberű sajtómunkásokkal, de maga a médiapiac is sokszínűbb. És, amit az olvasóim egy része rendszeresen nehezményez: minden írás hosszabb. Mit tehetünk, kis ország, kis szicsasz, nagy ország, nagy szicsasz, amit a magyar olvasó maximum három oldalban hajlandó fogyasztani, az mondjuk a Novaja Gazeta Evropán lehet negyven gépelt oldalnyi tényfeltárás vagy a The Insideren tíz oldalnyi elemzés. És ezt az orosz közönség végig is olvassa ám! Szóval nem csap az orosz mikroprocesszor akkora, hogy csak a tajgában fér el, hanem az orosz publicisztika vagy riport is nagyra nő. És gyakran jó is szokott lenni, mindenkinek ajánlom, bár eredetiben az igazi, de van, amit akár még fordítószoftverrel is érdemes elolvasni.

Az ellenzéki lapok többsége emigrációba szorult és nem kevés bajuk van a moszkvai szolgálatok embereivel, a kormánymédia nem különb a miénknél, bár gyakran nevetségesebb, főleg, ha egyik-másik lakájskriblert elragadja a talpnyalás heve, vagy ha a hatalmon belüli frakciók ütközéséről van szó – ilyen volt pár napja az az eset is, amikor az ortodox-vallásos média Lenint sátánistának kiáltotta ki egy egész estét betöltő dokumentumfilmben, aki szereti az abszurd határán messze túl járó őrültségeket, annak melegen ajánlom a RIA Novosztyit vagy a Cárgrád TV-t, tele van kuriózumokkal. De lássuk inkább a Peszkov-interjút, amelyet azért itt-ott megjegyzésekkel fogok ellátni, ezek csillag alatt találhatóak majd az illető bekezdés végén.

Oroszországnak nem szabad visszatérnie azokhoz az időkhöz, amikor a saját magával szembeni negatív hozzáállás egyes médiumok szerkesztési politikájának része volt. Ezt a véleményét Dmitrij Peszkov, az elnöki adminisztráció helyettes vezetője és az államfő sajtótitkára fejtette ki az Expert című lapnak adott interjújában, amely július 11-én lesz 30 éves. Arról beszélt, hogy az orosz média hogyan alkalmazkodik a háborús körülményekhez, hogyan versenyez az online platformokkal és hogyan alakítja át az üzleti modelleket.

– Az elmúlt három évben az orosz újságírás helyzete elég drámaian megváltozott. Néhány lap elhagyta az orosz piacot, néhány újságíró elköltözött. Hogyan érintette ez a médiaipart?

– Ön helyesen jegyezte meg, hogy számos kiadvány megszűnt, az újságírók pedig elköltöztek. De ne felejtsük el, hogy milyen helyzetben vagyunk. Ez a katonai cenzúra időszaka, ami példátlan hazánkban.* A háború az információs térben is folyik. És helytelen lenne szemet hunyni az olyan médiumok tevékenysége felett, amelyek céltudatosan Oroszország lejáratásával foglalkoznak. Ezért vélem úgy, hogy ez a rendszer most indokolt.

*Példátlan ám a csodát. Az első orosz hírlapot, a Vedomosztyit még Nagy Péter alapította, de már azt is cenzúrázták. A szigorú cenzúra a kezdetektől a dekabristák korán át a vörös októberen keresztül az 1990-es évekig mindig jelen volt. Épp az 1990-2000 közötti időszak volt a legcenzúramentesebb, de 2006-ban már olyan mértékű volt a sajtó elnyomása, hogy szegény Anna Politkovszkaját meg is gyilkolták a rendszerkritikus riportjai miatt. A helyzet mára ennél is rosszabb lett: a szabad orosz sajtó még külföldön, emigrációban sem mindig lehet nyugodt, szó szerint vadásznak rájuk a Kreml ügynökei. Az más kérdés, hogy ez így volt száz éve is, kétszáz éve is – de akkor sem volt helyes ez az állapot, most sem az. Attól, hogy a cenzúra még ráadásul katonai is, csak az ítéletek szigora növekszik, de lássuk be: Oroszország becsüli a legtöbbre humán értelmiségét. Máshol legfeljebb nem olvassák el az ember kötetét, Oroszországban főbe is lőhetik érte a szerzőt.

A médiát egy másik tendencia is érinti, amely nem a geopolitikához, hanem a technológia fejlődéséhez kapcsolódik.

Először is, az információátvitel sebessége növekszik. A hírek villámgyorsan terjednek. Az azonnaliságra való törekvés természetesen arra készteti a médiát, hogy a rövid, egyszerű üzenetekre térjen át, amelyekre most nagyobb a kereslet. Ez megváltoztatja a média munkamódszerét. Az információközlésben most a riporteri formátum irányába mutató tendencia dominál.*

*Ez speciel pont nem a „riporteri formátum”, én inkább „hírügynökséginek” nevezném, de ne feledjük: Peszkov élete folyamán akármennyire is sajtószóvivő, soha életében nem kellett újságírásból éljen, mindig diplomata volt különböző szinteken, például az első állása Ankarában volt, ahol az orosz követség adminisztratív asszisztenseként szolgált 1990-től. Sajtóügyekkel csak 2000 óta foglalkozik.

Másodszor, az online platformok kezdenek versenyezni a hagyományos médiával. A piacterek és a közösségi hálózatok gyakran képesek a kis- és középvállalkozások számára átfogóbb és hasznosabb információkat nyújtani, mint a hagyományos gazdasági kiadványok. Ugyanez a Wildberries vagy az Ozon termékkategóriák, közönségszerkezet stb. szerinti elemzéseket nyújt.

– Az orosz médiában az utóbbi időben a pozitív és hazafias hangnem dominál. Ez a hangnem a korszellemnek felel meg, vagy még sokáig megmarad?

– Valóban, mindössze három év alatt erős átalakulás történt ebben a tekintetben. A hazafias tartalmú vagy hangvételű anyagok koncentrációja nagyon magas. Egyesek még túlzásba is esnek, de mindig vannak olyanok, akik ezt jó szándékkal teszik. Általánosságban elmondható, hogy a hazafiság növekedése egy pozitív előjelű tendencia. Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember mindig is érezte az Oroszország iránti szeretetet és büszkeséget, de sok médiumban nem volt szokás ezt népszerűsíteni. Azt is mondhatnám, hogy számos orosz médium szerkesztési politikájának része volt a saját országunkkal szembeni szkepszis kifejezése.*

*Hát hiszen mernének csak bárhogyan másként közelíteni a még orosz földön élő publicisták a hírekhez… még azért is nyolc év járhat, ha az ember a specoperaciját háborúnak nevezi, holott az, mi egyéb lenne? A szkepszisről meg annyit, hogy minimum jogos. Akinek muszáj talpat és nem csak talpat nyalni, attól ne várjuk el, hogy közben még toporzékoljon is az élvezettől – ahogy egy kiváló műfordító ismerősöm fogalmazott.

Úgy gondolom, hogy a hazafias tendencia folytatódni fog. Elvégre hazafinak lenni nem nagy teljesítmény. Ez egy normális emberi állapot. És természetesen figyelembe vesszük a múltban elkövetett hibákat. Hogy ne térjünk vissza újra a dühöngő „Meduza”* idejébe, amely vagy rossz híreket közöl Oroszországról, vagy nem közöl semmit. Természetesen eljön majd az az idő is, amikor a lazább tájékoztatási politikára lesz igény, és akkor semlegesebb médiaorgánumok megjelenését fogjuk tapasztalni, amelyek a problémákról és az eredményekről egyaránt írnak.

*Ami a Meduzát illeti, ez a lap kiváló példája annak, hogy és hol terem az orosz ellenzéki sajtómunkás. Minden azzal kezdődött, hogy 2014-ben Galina Timcsenkót kirúgta a Lenta.ru főszerkesztői posztjáról Alekszandr Mamut oligarcha, Vlagyimir Putyin támogatója. Még az év októberében megjelent a híroldal, melyet a Lentától távozó munkatársak segítségével szerkesztettek. Mára talán a legjelentősebb orosz ellenzéki orgánum, bár egyáltalán nem durva vagy uszító hangnemű, sőt, néha a kelleténél is szelídebb. Viszont az egyetlen az ellenzéki médiumok közül, amelynek valódi informátorai vannak a Kremlen belül, akik dokumentumokat, metodicskákat, iratokat juttatnak el hozzájuk, érthető tehát Peszkov rosszindulata.

– Vajon meddig fog tartani a hatalmas mennyiségű, hírjellegű információáramlás fogyasztásának trendje? Vagyis, ahogy ön mondta, a rövid, egyszerű üzenetek kora?

– A nagy mennyiségű információ fogyasztásából, a sokféle forrásból származó bőség már most is erősen fárasztja a közönséget. A trend a másik irányba fordul. Az emberek kezdenek a kényelmes, kidolgozott és megbízható anyagok felé vonzódni.

Egyre nagyobb igényt látok az egyedi igényekre szabott (on-demand) információkra. Aki például a kohászat iránt érdeklődik, annak gyakran egy adott szűk ágazatról van szüksége információra, nem pedig az iparág egészének hosszas elemzésére.*

*És akinek nacionalizmusra vagy háborús uszításra van igénye, az elég beleolvasson a RIA Novosztyiba. Akinek másra van igénye… nos, annak mostanában nincs szerencséje.

– Tudnak-e például az üzleti kiadványok inkább az on-demand formátumban működni, miközben nem válnak kutatóközpontokká, hanem tömegmédiumok maradnak?

– A közérdeklődésre számot tartó fontos ágazati témáknak hatalmas közönsége van. Ezeket azonban kevesen elemzik és vitatják meg nyilvánosan. Például gyakorlatilag egyetlen kiadványban sem látok kísérletet arra, hogy megértsük, milyen problémákkal küzd az autóipar vagy a légi közlekedés, és hogyan lehetne ezeket megoldani.

Nem titok, hogy az importált alkatrészek aránya az orosz autókban még mindig elég magas. Mi ennek az oka? Például azért, mert egyes alkatrészek gyártását ahhoz, hogy versenyképesek legyenek, tömeggyártásban kell végezni. A világon az ablakemelők vagy a fékbetétek gyártói megszámlálhatók a tíz ujjunkon. Évente több tízmillió alkatrészt gyártanak. A hazai piacra koncentráló orosz cégek több százezer ilyen alkatrészt tudnak gyártani, de azok többszörösen drágábbak lesznek.

Vannak nagyobb témák is, amelyek bár megjelennek a tájékoztatási programban, de főleg általános értelemben tárgyalják őket. Például sokat beszélnek a szuverén gazdaságról. Például Kína, hála a hazai piaca hatalmas kapacitásának, képes önállóan létezni. De nem szabad felnéznünk rá, mert Oroszországban csak 140 millió ember él, nem követhetjük a példájukat. Ezért felmerül a kérdés, hogy gazdaságunk hatékony lehet-e, ha csak a hazai piacra orientálódik. Sokat fog változni a helyzet, ha aktívabban kezdünk el árukat szállítani a FÁK piacára?

Az ilyen témákat meg kell vitatni, és támogatni kell az üzletembereket, a kormány gazdasági blokkját, az elemzőket és a tudományos életet. Biztos vagyok benne, hogy erre az elemzésre nagy szükség van.*

*Támogatni kell tehát mindenkit, aki helyzetéből adódóan nem szorul semmiféle támogatásra. Ennél szebben nem is lehetett volna megfogalmazni a mai autokráciák egyik lényegi alapkövetelményét.

– Említette, hogy sok újságíró távozott. Jelenleg komoly munkaerőhiány van az iparágunkban. Mennyire súlyos ez a probléma?

– A személyi állomány hiánya nem tisztán a sajtó problémája. Igen, vannak árnyalatok az önök iparágában, de az emberhiány a gazdaság egészében érezhető. Az építőipartól kezdve a repülőgépek hajtóműveinek tervezéséig. Ezek a realitások, amelyekben mindannyian élünk.

Ha megtalálja a rést az igény szerinti információk terén, és az azt kitöltő terméket megfelelően értékesíti, akkor lehetőség nyílik arra, hogy magasabb béreket kínáljon az iparágban. Amikor a bérek emelkednek, lesznek emberek, akik keresni fogják a munkát és felajánlják tehetségüket.*

*Vagy nem. Peszkov itt azt az abszurdumot mondja, hogy írjanak az oroszok olyan újságokat, amik jók is, élvezhetőek is, eladhatóak is és mindeközben elkötelezetten kormánypártiak is. Vagy-vagy, ez a sok minden egyszerre nem megy. Vagy olvasható lesz a médium, vagy putyinista.

– Hogyan látja az újságírás jövőjét, tekintettel a mesterséges intelligencia fejlődésére és meglehetősen aktív térhódítására?

– Ez egy fajta terra incognita, és senki sem tud pontos előrejelzést adni arról, hogy mi fog történni ezután. Egyesek például azt gondolják, hogy a mesterséges intelligencia abszolút gonosz. Én nem minősíteném a mesterséges intelligenciát feketének vagy fehérnek. A médiában ez a technológia gyakorlatilag korlátlan és azonnali hozzáférést tesz lehetővé az információkhoz. Ugyanakkor megöli bennünk az elemzés készségét. De talán felszabadít majd valami új képességet.*

*Ha képességet nem is, de lehetőséget mindenképpen nyit a teljesen ingyenes, feltétlenül kormányhű, szuperlojális és tökéletesen ingyenes szövegek előállítására. Az MI nem kér enni, inni, sosem alszik, sosem pihen, tehát joggal féltik tőle az állásukat a mérsékelten tehetséges, ám annál lojálisabb skriblerek. Olyan, amilyent ők írnak, az MI is tud füttyenteni, ráadásul ingyen. Ez azt jelenti, hogy a közeljövőben a programos, politikai újságírás nagy mértékben automatizálható lesz, más kérdés, hogy az MI szövegeit legfeljebb csak más MI-k lesznek képesek elolvasni. Ahogy Karinthy írta: „Két rostélyos egymást falá”.

Nos, Peszkov szavai nem túl biztatóak: orosz földön nem lesz egyhamar szabad sajtó. Bár eddig is ritkán volt – legfeljebb ezentúl is külföldön írják majd azt az orosz médiát, amit ezen a nyelven érdemes is elolvasni.

Én mondom, galambocskáim, semmi sem változott a dekabristák ideje óta.

 

Szele Tamás