Felüdülés végre nem politikai, hanem „kereskedelmi” álhírekről írni, mert ilyen is akad, kérem, bár a kettő között néha elmosódik a határ. Ráadásul a sajtóhirdetések technikájával egy időben magam is aktívan foglalkoztam, mondanom sem kell, a legnagyobb sikertelenséggel… de legalább tudom, honnan indult el az a módszer, ami ma már napi több ezer dollár bevételt is generál az ügyeskedőknek.
Az egész dolog azzal kezdődött, hogy amikor a magyar online sajtó létrejött, a bulvármédia gazdasági modelljét alkalmazta – éspedig logikusan. Ami azt jelenti, hogy a sajtótermék ingyenes volt a közönség számára, és a fenntartási költségeit, fizetéstől tárhely-bérletig és technikai támogatásig a benne szereplő hirdetések bevételéből fedezte. Ez modell azóta többször is csődöt mondott, éspedig egyrészt amiatt, hogy a hirdetési bevételek a töredékét sem érik el az AdSense bevezetése óta a mondjuk húsz évvel ezelőttinek (akkor BMW-t vett pár ember a reklámpénzből, most még matchboxot se tudna), másrészt, mert az AdSense a Google hirdetési cége, és lám csak: a hirdetések eléréseit pont az a cég méri, amelyik fizet is a közzétételükért. Annyi látogatót mérnek, amennyit akarnak, de sosem túl sokat, mert az drága lenne nekik. És ha egy írás mégis túl olvasott, sokat kéne fizetni a benne lévő reklámokért, akkor gyorsan megbírságolják a lapot pornográfia terjesztése miatt – nálam például egyszer egy tokától bokáig felöltözött Rózsa Sándor-fotót neveztek szexuális töltetűnek. Kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a paplan, ugyebár… ilyenkor tiltakozni kell, hogy vonják vissza a minősítést, másnap meg is teszik, de a megjelenés napjának bevételei mindenképpen ugranak. Akinek meg ez nem tetszik, keressen máshol hirdetéseket: ha nem áll nagyon közel a kormányhoz, nem fog kapni. Amikor a Zónában még írásonként nyolc-tíz hirdetés jelent meg, akkor sem minden hónapban értem el ezen az úton a húszezer forintos kifizetési küszöböt: gyakoribb volt, hogy két-három havonta csurrant-cseppent egy kis zsebpénz ebből. Épp ezért kaptam fel a fejemet, mikor azt olvastam a PressGazette című angol szaklapban, hogy akad, aki napi több ezer dollárt képes keresni az AdSense-hirdetésekkel.
Hogyan csinálják?
Ügyesen. És aljas módon. Bevetik a mesterséges intelligenciát.
Mint az említett lap írja, Jean-Marc Manach francia újságíró szerint több mint négyezer, generatív mesterséges intelligencia által működtetett álhír-weboldalt hoztak létre az utóbbi időben, hogy kijátsszák a Google Discover és a Google keresőjét.
Az oldalak nagyrészt francia nyelvűek, de már legalább 100 angol nyelvű is akad közöttük, és ezek képezhetik a „jéghegy csúcsát” – mondta Manach a Press Gazette-nek.
A más oldalakról plagizált vagy egyszerűen csak hamis, kitalált, mesterséges intelligenciával írt cikkeket terjesztő álhíroldalak létrehozói nagyrészt keresőmotor-optimalizálással (SEO) foglalkozó szakemberek.
Céljuk, hogy vagy „backlinkeléssel” (más oldalak rangsorolásának mesterséges növelésével), vagy a Google Discoverben való megjelenéssel minél több pénzt keressenek a hirdetési bevételek begyűjtése révén.
Manach egy olyan francia oknyomozó újságíró, aki az 1990-es évek vége óta foglalkozik többek között az adatvédelem és a megfigyelés témáival, és a Next.ink francia weboldalon írt a teljes egészében mesterséges intelligencia által generált híroldalak terjedéséről.
Az adatújságírás úttörője volt Franciaországban, a Riporterek Határok Nélkül és a Wikileaks munkatársaként, és több díjat is kapott a megfigyeléstől a migrációig terjedő területekről szóló tudósításaiért: elnyerte az adatújságírás díját és az Európai Sajtódíjat az Európában menedéket kereső 23 000 migráns haláláról szóló riportjával.
Az MI-oldalak valódi újságírókat és valódi kiadókat fosztanak meg a hirdetési bevételektől – magyarázza Manach, aki azután kezdett el foglalkozni a kérdéssel, hogy 2024 elején olyan oldalakat vett észre, amelyeket korábban soha nem látott.
Először csak 70 oldalt talált, de az újságíró főiskolákon tanuló diákjaival együttműködve októberre már 250 ilyen oldalra bukkantak. Ezután a francia országos napilap, a Liberation újságíróival dolgozott együtt a kérdés további vizsgálatán. Mint mondta:
„Soha nem gondoltam volna, hogy az egy évvel ezelőtt felfedezett hetven, a mesterséges intelligenciával készített honlapból azóta több mint négyezer további lesz. Ez egy sziszifuszi feladat.”
Szerinte legalább két webhely tulajdonosa milliomossá vált a hamis MI-híroldalak segítségével.
Úgy tűnik, a Google képtelen letiltani az álhíroldalakat a Discoverről
A Press Gazette-nek egy titoktartási megállapodás keretében megmutattak néhányat az álhíroldalak közül, de Manach szigorúan őrzött titokként kezeli a teljes listát, hogy könnyebb legyen nyomon követni őket. Az oldalak üzemeltetői gyakran új URL-címekre váltanak, amikor lelepleződnek.
Manach szerint a fordulópontot az jelentette, amikor rájött, hogy a Google Discover (a Google alkalmazáson belüli és az androidos eszközökre szánt hírfolyam) „képtelen kezelni” ezeket az MI-híroldalakat. Hozzátette:
„Több tucat ilyen szerkesztő is megpróbál »felbukkanni« a Discover-en, mivel ez egy pénzkiadó automata, amely lehetővé teszi számukra, hogy napi több ezer dolláros reklámbevételeket tehessenek zsebre.”
Az oldalak tulajdonosai nem közvetlenül a Discoverből, hanem az oldalaikon az olvasók kattintása után megtekintett hirdetésekből keresik a pénzt. Maguk a hirdetések a Google Adsense-en keresztül futnak.
A Google Discover pedig úgy működik, hogyaz Android-eszközökön és a Google-alkalmazásokban tartalmakat ajánl a felhasználóknak a korábbi kereséseik és más alkalmazásokban végzett tevékenységeik alapján.
Az Egyesült Királyságban működő kiadók számára a Discover egyre fontosabb bevételi-forgalmi forrássá vált, mivel a natív keresésből származó elérések száma csökkent. A Reach 2024 végén hozta nyilvánosságra, hogy a Discover az online forgalom „legnagyobb ajánlójává” vált.
Manach szerint a Google Discover algoritmusa teljesen hamis, mesterséges intelligencia által generált híreket is szokott ajánlani. Ezek között olyan állítások szerepeltek, hogy 2025 októberétől megszűnnek a bankjegyek Franciaországban, hogy a nagyszülők többé nem tudnak majd pénzt utalni az unokáiknak, és hogy a kormány az ukrajnai háború finanszírozása érdekében pénzt von el a lakosság megtakarítási számláiról.
Más, szerinte szürreálisabb történetek is felbukkantak a Google Discover-en, többek között az az állítás, hogy egy hegy alatt 25 000 éves piramisra bukkantak, és hogy az Antarktiszon egy hatalmas dodóra hasonlító óriás ragadozót találtak a jég alatt.
Manach szerint ezek közül soknak teljesen nyilvánvalóan mesterséges intelligencia által generált grafikája és címe volt. Elmondta:
„Ezek a mesterséges intelligenciát generáló weboldalak hajlamosak »hallucinálni«, felerősíteni a polarizáló és hamis tényeket és híreket, mivel az emberek szívesebben kattintanak, ha a cikkek címei „klikkvadászok” vagy ijesztőek. Egyes szerkesztők nem haboznak a kirívóan hamis hírek közzétételétől sem, hogy néhány látogatóval többet vonzzanak”.
Az oldalak által generált álhíreket más híroldalak humán újságírói is átvették és terjesztették más oldalakon, mint például azt a történetet, hogy a tíz évnél idősebb autókat hamarosan éves műszaki vizsgára köteleznék.
Egyes francia Youtube-videókból kiderült, hogyan lehet „feltörni” a Google Discover-et
A hamis MI-alapú oldalak gyors növekedése a francia piacon azzal magyarázható, hogy a korai alkalmazók 2023-ban és 2024-ben kezdték el árulni a Youtube oktatóanyagokat arról, hogy „hogyan lehet a Google Discover-et feltörni” a generatív MI segítségével – magyarázza Manach.
A technikák széles körben ismertek a SEO-szakemberek körében, véli Manach. Most „egyre több” más anyanyelvű oldalszerkesztő lép be erre a piacra – figyelmeztetett. Mint közölte:
„Az általam feltárt generatív MI-oldalak francia szerkesztői közül néhányan már kifejtették, hogy a francia piac úgyis »túlzsúfolt«, és azóta elkezdtek más külföldi országokat fosztogatni”.
Manach 120 céget és szerkesztőt azonosított a franciaországi oldalak hátterében, közülük tízet egy újságíró és médiatréner jelentetett meg.
A többi oldal között vannak olyan korábbi hírportálok, amelyek egykor újságírókat foglalkoztattak, de az olvasók tájékoztatása nélkül mesterséges intelligenciával helyettesítették őket.
A hamis oldalak jellemzői közé tartoznak a más oldalakon gyakorlatilag nem létező szerzők, akiknek nincs Linkedin oldala, valamint az olyan illusztrációk és fényképek, amelyeken nem szerepelnek név szerint a szerzők vagy a hírügynökségek jogtulajdonosként. Mint Manach összegezte:
„Egyre nehezebb kiszűrni a deepfake hamisítványokat és a mesterséges intelligencia által generált szintetikus tartalmakat, de küzdenünk kell ez ellen a szennyezés ellen, nemcsak azért, mert veszélyezteti az újságírást, hanem a demokráciáinkat és a tájékoztatáshoz való jogot is fenyegeti. Remélem, hogy világszerte sokkal több újságíró és tényellenőr kezd el foglalkozni a jelenséggel, és dokumentálni fogja a problémát, mivel a Google nem csak támogatja ezt a generatív MI-tartalmat, hanem elkezdte helyettesíteni a keresési linkeket is MI-áttekintésekkel. Ami engem szintén megrémít, az az a tény, hogy egyre több ilyen generált MI tartalom maga is MI által generált tartalomból származik.”
Igen, ez a „halott internet” rémképe, mely egyre reálisabbnak tűnik. Eszerint el fogunk jutni odáig, hogy az interneten található tartalmak jelentős részét nem valódi felhasználók készítik, hanem automatizált rendszerek, algoritmusok, mesterséges intelligenciák. És majd a botok olvassák, amit a botok írtak… az embereknek már nem lesz semmi köze az egészhez.
A Google azt állítja, hogy határozott irányelvek mentén harcol az MI által generált weboldalakkal szemben
A Google azt állítja, hogy határozott irányelvekkel rendelkezik a spammelő weboldalakkal és különösen az MI-t cikkek generálására használó oldalakkal szemben, és szigorúan szabályozza a Google Discover-t. Egy szóvivőjük a Press Gazette-nek nyilatkozva elmondta:
„A spam-ellenes rendszereink agresszívan küzdenek a tömegesen előállított, alacsony minőségű tartalmak ellen, így a nagy többségüket távol tartjuk a Discovertől, és a kereső 99%-ban spam-mentes marad. Egyértelmű irányelveink vannak a keresési rangsorok manipulálásának elsődleges céljával létrehozott tartalmakkal szemben – függetlenül attól, hogy azokat emberek állítják-e elő vagy mesterséges intelligencia –, és adott esetben fellépünk az oldalakkal szemben.”
A generatív mesterséges intelligenciával létrehozott webhelyek kiszűrésére szolgáló útmutató mellett Manach és munkatársai egy webbővítményt is létrehoztak, amely a nagyrészt generatív mesterséges intelligencia által létrehozott webhelyek azonosítására szolgál. Manach elmondta:
„Az egyik felhasználó például azt mondta nekünk, hogy amikor szoftverekről keresett információt, nyolc linkre kellett kattintania, mire megtalálta azt, amelyik egy olyan weboldalra mutatott, amelyik nem volt az adatbázisunkban generatív mesterséges intelligencia által készítettként megjelölve…. Mások arra használják a bővítményünket, hogy képernyőfotókat készítsenek, és figyelmeztessék azokat, akik a közösségi hálózatokon megosztották az említett generatív MI-oldalakra mutató linkeket. Oknyomozó újságíróként azt kell mondanom: egy dolog a rejtett minták és visszaélések feltárása, és más dolog az, hogy ki kell találjam, az eredményeim miképpen segíthetnek.”
Meg kell jegyeznem azonban, hogy a bővítmény csak a Manach által listázott oldalakat mutatja ki, aktív szűrést nem tartalmaz.
Manach úgy véli, az újságíróknak biztosítaniuk kell, hogy munkájuk kiemelkedjen az MI által generált munkák közül. Szabatosan fogalmazott:
„Az újságíróknak új módszereket kell kidolgozniuk, hogy megmutassák és bizonyítsák, miszerint a munkájuk jobb minőségű, mint az MI-cikkek. A nyilvánosságnak tudnia kell, hogy „valódi cikkeket” vagy szintetikus, mesterséges intelligenciával előállított tartalmakat olvas, a szabályozóknak pedig meg kell jelölniük a mesterséges intelligenciával előállított tartalmakat, büntetniük kell azokat, akik hazudnak erről, és nem átláthatóak, és meg kell védeniük a »valódi« újságírói munkát.”
Ehhez nem sokat lehet hozzátenni: illetve annyit mégis, hogy valami határtalan szemtelenség szükséges a mesterséges álhír-oldalak működtetéséhez: egy amerikai példa azt mutatja, hogy az MI egy-egy emberi álnév alatt havonta négy-ötezer írást is közölt, márpedig nincs ember, aki erre képes volna. Így természetesen összejön az a napi több ezer dolláros bevétel.
Valami márpedig sürgősen tenni kell, mert ha így megy tovább, első lépésben felkopik az állunk, éhen vesznek a valódi újságírók. A második lépés az lesz, hogy az olvasók helyét is átveszik a botok és MI-k, így generálva minden korábbinál nagyobb forgalmat, aminek reklámköltségét viszont a hirdető cégek kell majd kifizessenek, majd végül mindenki csődbe megy, és ha pár ezer év múlva leszállnak a földönkívüliek, nem lesznek képesek megérteni a még mindig működő rendszer alapján, hogy mire volt ez jó nekünk.
Mi már ma sem értjük. Sok mindenre jó a mesterséges intelligencia, de újságot nem lenne szabad íratni vele.
Források:
https://pressgazette.co.uk/news/french-journalist-who-uncovered-4000-fake-ai-news-websites-warns-uk-could-be-next/
https://chromewebstore.google.com/detail/alerte-sur-les-sites-gena/bcmpghnhminmlljeomngepamejbopffc?authuser=0&hl=fr
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. A Zóna nem részesült a támogatásból, csak felületet biztosít a cikknek.
Szele Tamás