Egy világ találgatja most, mi fog történni jövő pénteken az alaszkai csúcstalálkozón. Nekem baljós előérzetem van, semmi jóra nem számítok, hiszen még az sem biztos, hogy Zelenszkij elnököt egyáltalán meghívják-e azokra a tárgyalásokra, amelyeken Ukrajna sorsa felől akarnak dönteni – sőt, Európa sorsa is eldőlhet bizonyos mértékben akkor és ott, márpedig az eldöntött tény, hogy uniós vezetőket egészen biztosan nem lát szívesen Putyin és Trump az alku során.

De ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaérünk: bár erre sajnos napokon belül sor kerül. Azonban lássuk inkább a Novaja Gazeta Evropa nyomán, mit szól a különös helyzethez a nagyvilág.

Vlagyimir Putyin és Donald Trump augusztus 15-én találkozik Alaszkában – közölte az amerikai elnök. A találkozó helyét és időpontját Jurij Usakov orosz elnöki tanácsadó is megerősítette. Elmondása szerint a politikusok „az ukrán válság hosszú távú békés rendezésének lehetőségeit fogják megvitatni”. A Fehér Ház szóvivője azt is valószínűsítette, hogy Vlagyimir Zelenszkij szintén részt vehet a találkozón.

Ez lesz az első személyes találkozó Putyin és Trump között azóta, hogy az ukrajnai háború kitört, és az amerikai elnök visszatért a Fehér Házba. Utoljára 2019-ben kommunikáltak egymással. Maga Putyin még korábban, 2015-ben járt az Egyesült Államokban. Ő lesz az első orosz elnök, aki Alaszkába látogat.

Mit szól a világ a közelgő találkozóhoz?

„Az ukránok nem adnak egy talpalatnyi földet sem”

A The Wall Street Journal európai és ukrán illetékesekre hivatkozva jelentette, hogy a héten Putyin elnök bemutatta a Trump-kormányzatnak az ukrajnai tűzszünetre vonatkozó javaslatát. Értesüléseik szerint Oroszország beszüntetné a harcokat, ha Ukrajna átadná neki a Donbásszt.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök erre úgy reagált, hogy „az ukránok megvédik a sajátjaikat”.

„Az ukrán területi kérdésre a válasz már az ukrán alkotmányban szerepel. Ettől senki nem fog eltérni és nem is térhet el. Az ukránok nem adják át a földjüket a megszállóknak.”

– hangsúlyozta.

Megjegyezte, hogy Ukrajna készen áll a valódi megoldásokra, amelyek békét hozhatnak, de ezek nem születhetnek meg Kijev részvétele nélkül. Magát a Trump és Putyin közötti találkozót a következőképpen kommentálta:

– Trump elnök bejelentette a Putyinnal való találkozó előkészületeit Alaszkában. Nagyon messze van ez a háborútól, amely a mi földünkön, a mi népünk ellen dúl, és amelyet nélkülünk, Ukrajna nélkül semmiképpen sem lehet megállítani.

Mit gondolnak az Egyesült Államokban a találkozóról?

Lisa Merkausky alaszkai amerikai szenátor azt mondta, hogy bár továbbra is „rendkívül óvatos” Putyinnal és rendszerével szemben, reméli, hogy „ezek a megbeszélések valódi előrelépéshez vezetnek, és segítenek a háború tisztességes feltételekkel történő befejezésében”.

John Bolton, az amerikai elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója szerint a döntés, hogy Putyint meghívták Alaszkába, nem olyan rossz, „mint az, hogy Trump meghívta a tálibokat Camp Davidbe, hogy az afganisztáni béketárgyalásokról tárgyaljanak, de mindenképpen emlékeztet arra”. Mint hangsúlyozta:

„Putyinnak Alaszkánál csak Moszkva lenne megfelelőbb hely egy csúcstalálkozóra. Tehát véleményem szerint az alaphelyzet nagy győzelem Putyin számára.”

A politikus szerint a szituáció most „nagyon gyorsan Oroszország javára alakult át”, mert Moszkva és Washington arról tárgyal, hogy milyen feltételeket fognak Kijevnek előterjeszteni.

Michael Clarke, az Egyesült Királyság Védelmi Tanulmányokkal Foglalkozó Intézetének volt vezetője a Sky Newsnak adott interjújában azt mondta, hogy Putyin még nem tett semmilyen engedményt, ezért „Trump diplomáciai diadalt kínál neki”. Stephen Erlanger, a New York Times diplomáciai főmunkatársa szintén azt mondta, hogy Putyin „Trumpot eszköznek tekinti, hogy elfoglalja Ukrajna azon részeit, amelyeket katonai erővel még nem sikerült meghódítania”.

Az Egyesült Államok arra is felhívta a figyelmet, hogy Alaszkát választották a tárgyalások helyszínéül. Ez a legközelebbi amerikai állam Oroszországhoz, kevesebb mint 100 kilométerre fekszik tőle. Magát a területet az Orosz Birodalom 1867-ben adta el az Egyesült Államoknak. Michael McFaul, az Egyesült Államok volt oroszországi nagykövete, a Stanford Egyetem politológia professzora hangsúlyozta, miszerint „Trump úgy döntött, hogy Putyint az egykori orosz birodalom egy részén akarja vendégül látni”.

„Vajon tudja-e, hogy az orosz nacionalisták azzal érvelnek, hogy Alaszka elvesztése, akárcsak Ukrajnáé, egy tisztességtelen üzlet eredménye volt Moszkva számára, amelyet helyre kell hozni?”

– írta McFaul az X-en.

Igen, ez szó szerint igaz, de csak bizonyos szempontból. Alaszkát eredetileg – mármint az őslakosokon kívül – orosz prémvadászok és földmérők gyarmatosították, de nagy hasznot nem hajtott Moszkvának soha, így aztán, mikor II. Sándor cár a krími háború elvesztése után rájött, miszerint csak az az övé, amit meg is képes védeni, inkább eladta a tengeren túli területet az Egyesült Államoknak. Ha 1867-ben közvélemény-kutatást tartottak volna az amerikaiak között arról, hogy kit tartanak polgártársaik közül a legőrültebbnek, William H. Seward külügyminiszter minden pálmát elvitt volna. Alig volt túl az ország a véres polgárháborún, a Dél füstös romokban állt, Észak sem nézett ki sokkal jobban, a transzkontinentális vasút még csak épülőfélben volt, erre Seward előáll az ötlettel – és keresztül is viszi! – hogy vegyék meg Alaszkát a cári Oroszországtól, éspedig 7,2 millió dollárért. A korabeli lapok javasolták is, hogy kereszteljék át a területet „Seward jegesmedvekertjének” vagy „Seward jégszekrényének”, mert akárhogy is körülbelül holdanként két centért sikerült beszerezni, teljesen kidobott pénznek tűnt az a 7,2 millió.

Aztán 1896-ban aranyat találtak a Klondike mentén, és a többi már Jack Londonban alapos részletességgel megtalálható. Az igaz, 30 ezer aranyásóból „csak” négyezer találkozott valóban arannyal, és nekik is csak a töredékük gazdagodott meg, de az aranyláz idején már mindenki áldotta Seward zsenialitását (pedig ő nem tudhatott az aranyról). Mindazonáltal bármit is hörögjön esténként Szolovjov a moszkvai televízióban, Alaszka nem „ősi orosz föld”, ha egyáltalán valakiknek az ősi földje, akkor a tlingiteké, inuitoké és athabaszkoké.

David Frum amerikai újságíró és politikai kommentátor azt javasolta, mindenki reménykedjen abban, hogy „Putyin nem követeli, hogy Alaszkát is magával vigye szuvenírként, mert Trump azt is odaadhatja”. Julia Davis, a TheDailyBeast rovatvezetője több képernyőmentést is közzétett régi orosz propagandamédia-közleményekből, amelyekben szó volt „Alaszka visszavételéről”. Szerinte az, hogy „Trump meghívja Amerikába a háborús bűnös Putyint”, „már így is elég undorító, de hogy Alaszkában látja vendégül – miközben Putyin kedvenc propagandistái rendszeresen követelik annak visszaadását az USA-tól az állami televízióban –, az már túlmegy minden határon”. Sőt, hangot adott azon véleményének is, miszerint:

„Ha Putyint nem tartóztatják le már érkezésekor, az megbocsáthatatlan hiba lesz.”

Hogyan reagált Oroszország?

Putyin tanácsadója, Jurij Usakov hangsúlyozta, hogy „Oroszország és az Egyesült Államok közeli szomszédságban vannak, határosak egymással”. Ezért szerinte „teljesen logikusnak tűnik, hogy küldöttségünk egyszerűen átrepül a Bering-szoroson, és hogy éppen Alaszkában tartják a két ország vezetőinek ezt a fontos és nagyon várt csúcstalálkozóját”. Arra is rámutatott, hogy Moszkva és Washington gazdasági érdekei átfedik egymást Alaszkában és az Északi-sarkvidéken, valamint „a nagyszabású és kölcsönösen előnyös projektek megvalósításának kilátásairól is szó lesz”.

Mint mondta:

„Ha előre tekintünk, természetes, hogy arra összpontosítunk, hogy az elnökök következő találkozóját orosz területen kell megtartani. Az amerikai elnöknek már átadták az erre vonatkozó meghívót.”

Szergej Medvegyev orosz ellenzéki újságíró és politikai elemző úgy véli, hogy az alaszkai találkozó „Putyin legnagyobb külpolitikai sikere és kitörése lesz az elszigetelődésből, méghozzá annak eredményétől függetlenül”.

„Különösen undorító a találkozó helyszíne – ez egy pukedli az orosz Führer számára oly fontos közös örökség és történelmi narratívák előtt, szerintem ez Dmitrijev ötlete volt, amit Witkoffon keresztül adtak el Trumpnak. Valószínűleg több vita zajlik majd az Északi-sarkvidékről is. Az orosz média orgazmustól fog fulladozni: Alaszka a miénk!”

– írta Telegram-csatornáján. Ivan Preobrazsenszkij politológus „alaszkai kakasviadalnak” nevezte az elnökök közelgő találkozóját. Azt is mondta, hogy nem hisz abban a lehetőségben, hogy Trump „egyoldalúan átadná Ukrajna egy részét vagy egészét Putyinnak”.

Julija Latinyina újságíró úgy véli, hogy Trump és Putyin „aláírja az Ukrajna felosztásáról szóló paktumot”, de erre nem Alaszkában, hanem egy másik helyszínen és időpontban kerül sor. Roman Dobrohotov, a The Insider alapítója azzal viccelődött, hogy Putyin és Trump tárgyalásai olyan jól sikerültek, hogy „Alaszkát is megkapta”.

A TASZSZ által megkérdezett szakértők hosszasan beszéltek a találkozó helyszínének megválasztásában rejlő szimbolikáról és arról, hogy a tárgyalásoknak mennyire jól kell majd mennie emiatt. Borisz Pervusin, a Plehanov orosz gazdasági egyetem oktatója „a csúcstalálkozót történelmi jelentőségű eseménynek és lakmusz-próbának” nevezte, „amely megmutatja, hogy az USA mennyire kész a közeledésre az ukrán válság megoldására vonatkozó orosz elképzeléshez”.Mint a sajtónak nyilatkozta:

„Alaszka egykor orosz föld volt, most pedig a két vezető közötti közvetlen, közvetítők nélküli párbeszéd színterévé válik, ami hangsúlyozza a tárgyalások különleges, partnerségi státuszát.”

Fjodor Lukjanov, a Valdai Nemzetközi Vitaklub Fejlesztéséért és Támogatásáért Alapítvány kutatási igazgatója megjegyezte, hogy „a helyszínválasztás szimbolikája arra utal, hogy két nagy állam két legfőbb vezetője a lehető legtávolabb gyűlik össze a világ többi részétől, és fontos kérdésekben döntenek egymás között, kétoldalúan”.

Andrej Koszkin, a Plehanov Orosz Gazdasági Egyetem Politikai elemzések és társadalmi és pszichológiai folyamatok tanszékének vezetője viszont a TASZSZ-nek azt mondta, hogy a helyszín kiválasztása „minden orosz számára meglepetés”.

„Ez komolyan megváltoztatja a két ország közötti kapcsolatok kognitív megítélését. Folyamatosan azt olvassuk, hogy Amerika az óceán túloldalán van. Itt pedig, mint kiderült, szinte kezet foghatnánk – alig több mint pár kilométer van közöttünk” – mondta. (Azért ez attól függ, honnan mérjük: ha a Kis- és Nagy Dioméd-szigetek között, ahol a határ húzódik, akkor igaz is, viszont a Bering-szoros két partja esetében nagyobb a távolság).

Mindenesetre a helyszín valóban különös. Otthon érezheti magát Alaszkában Trump az Egyesült Államok elnökeként, hiszen a terület jelenleg az általa vezetett országhoz tartozik. Épp úgy otthon érezheti magát Alaszkában Putyin, mint annak az államszövetségnek a vezetője, amelynek jogelődje korábban birtokolta a területet. Egyedül Zelenszkij nem érezheti magát otthon arrafelé, mert Ukrajnának soha, semmi köze nem volt Alaszkához. És az európai politikusok számára is idegen volna a terep.

Tehát így akarnak dönteni Ukrajna és hosszabb távon Európa sorsáról: az érdekeltek véleményének figyelmen kívül hagyásával, „nagyhatalmi” alkuval (holott a tárgyaló felek közül kizárólag az USA nagyhatalom), „dealt” kötve a fejünk fölött, adva-véve-tologatva az országhatárokat.

Az ilyesminek eddig még soha, azaz soha nem lett jó vége.

No, majd meglátjuk.

De az kezd kiderülni, miért éppen Alaszka.

Azért, mert az van elég messze mindentől és mindenkitől – meg mert Új-Zéland nem ért rá.

 

Szele Tamás