Mivel ma reggelre nem tört ki a béke a Trump-Putyin csúcstalálkozó következtében, sőt, semmi sem tört, se be, se ki, érdemes most egy olyan jelenséggel foglalkoznunk Andrej Percev elemzése nyomán, amiről majdnem megfeledkeztünk a Nagy Alaszkai Békeláz miatt. Jelesül azzal, hogy Oroszországban kezd leállni a lakossági kommunikáció.
A Roszkomnadzor letiltotta a népszerű WhatsApp és Telegram üzenetküldő alkalmazásokon történő híváskezdeményezést. A WhatsApp esetleges betiltásáról szóló viták már hetekkel ezelőtt megkezdődtek: neves állami duma-képviselők figyelmeztettek erre, és a végrehajtó hatalom sem cáfolta a híreszteléseket. A tilalom elsősorban a biztonsági szervek érdekeit szolgálja, amelyek teljes ellenőrzést akarnak gyakorolni az orosz internet felett. Azok a messengerek, amelyek tulajdonosai Oroszországon kívül működnek, a hatalmukon kívüli „szürke zónát” jelentenek. Logikájuk szerint az ilyen információterjesztési csatornákat teljesen le kell zárni. Az orosz biztonsági szervek számára továbbra is elsődleges fontosságú a „jobb félni, mint megijedni” elv.
A polgári bürokraták logikája eltér a biztonsági szervekétől. Nem nevezhetőek a szabadság és a demokrácia híveinek, de elismerik, hogy az üzenetküldő alkalmazások azonnali betiltása társadalmi problémákat okoz és megnehezíti a saját munkájukat is. A Kreml politikai vezetői és a regionális hatóságok aktívan használják ezeket az „ellenséges üzenetküldő alkalmazásokat” saját céljaikra. A közelmúltig a WhatsApp volt a legfontosabb platform az iskolai, lakossági és munkahelyi beszélgetések számára. Ez azért volt kényelmes, mert az alkalmazás a legtöbb polgár eszközén telepítve van, kivéve az idősebbeket, akik hagyományos mobiltelefonokat használnak. Ezeken a beszélgetéseken keresztül a tisztviselők figyelemmel kísérhették a közhangulatot és befolyásolhatták azt. A Telegramon számos ellenőrzött hálózat működik, amelyek az elnöki adminisztráció (AP) politikai blokkjához és a regionális hatóságokhoz kapcsolódnak. Az ANO „Dijalog”, Szergej Kirijenko, az elnöki adminisztráció első helyettes vezetőjének csapatának médiaeszköze felügyeli a regionális közvéleményt. A kormányzati szerveknek, egyes tisztviselőknek és képviselőknek is vannak saját Telegram-fiókjaik.
A WhatsApp és a Telegram blokkolása megzavarja ezt az infrastruktúrát. A hatóságok nem ellenzik a felhasználók átállását a „saját” üzenetküldőikre, de egy életképes termék létrehozása időbe telik. A YouTube lassulása Oroszországban azt mutatta, hogy csak a felhasználók kis hányada váltott hazai alternatívákra. Míg a YouTube másodlagos eszköz volt a politikai vezetők számára, a WhatsApp és a Telegram kritikus jelentőségű. Zárolásuk az oroszokat a „szürke zónába” kényszeríti, megfosztva a politikai blokkot a legfontosabb befolyásolási csatornáktól. Ezenkívül Szergej Kirijenkónak személyes érdeke is fűződik ehhez: fia, Vlagyimir vezető pozíciót tölt be a „nemzeti üzenetküldő” MAX üzemeltetőjénél, a VKontakte-nál. Ez az üzenetküldő a WeChat analógjaként hivatott működni, de jelenleg még fejletlen, és a tömeges áttérés erre időbe telik.
Amikor a polgári bürokraták számára világossá vált, hogy a biztonsági szervek nem hajlandók megvárni a MAX-ra való fokozatos áttérést, elkezdtek egy olyan tervezetet támogatni, amely minimálisra csökkentené veszteségeiket. A közvélemény befolyásolásának fő munkáját a Telegramon keresztül végzik, míg az iskolai és lakossági WhatsApp-csoportokat adminisztratív nyomás útján könnyebben áthelyezhetik az „állami” MAX-ra. A WhatsApp közönségét hagyományosan konformistának és lojálisnak tartják, míg a Telegramot – a biztonsági szervekkel folytatott esetleges együttműködésről szóló pletykák dacára – szabadabb platformnak tekintik, amelynek közönsége inkább átpolitizált. Ezért a polgári bürokraták jelezték, hogy a WhatsApp-ot fel kell adni, de a Telegram közönsége még nem került veszélybe.
A WhatsApp rituális feláldozása azonban nem elégítette ki a biztonsági szerveket – mindkét üzenetküldő alkalmazásban blokkolták a hívásokat. Ez elkerülhetetlenül egyes felhasználók elvándorlásához fog vezetni, mivel sokan nagyra értékelik, hogy egyetlen alkalmazásban elérhetők a hívások, az üzenetek, a csatornák és a csevegések. Az állam aktívan népszerűsíti a MAX üzenetküldő alkalmazást, de ez a kampány eddig csak korlátozott sikert aratott. Az állampolgárok nyíltan kifejezik elégedetlenségüket amiatt, hogy a hatóságok figyelmen kívül hagyják véleményüket, és ezzel megszakítják társadalmi kapcsolataikat. Érdemes megjegyezni, hogy még az ultranacionalisták is osztják ezt az elégedetlenséget.
Például a háborúpárti Telegram-csatorna, a Fighterbomber, amelynek több mint félmillió követője van, kritizálta a hívás tilalmát: „Lassan a felnőttek óvodájává válunk, ahol a dadus engedi, hogy részegre igyuk magunkat és dohányozzunk, amíg el nem ájulunk, ha a csalókkal csak hazai telefonon vagy üzenetküldőn keresztül beszélünk.”
A népszerű tévés műsorvezető, Kszenyija Borogyina, akinek több mint egymillió követője van a Telegram-csatornáján, és aki messze nem ellenzéki személyiség, szintén panaszkodott a tilalomra: „Amikor az egész munkád a WhatsAppon zajlik, az összes hívásodda együtt, és még az otthoni internetedet is elvették, ami már két napja nem működik, elkezded nem érteni, mi folyik itt!”
A hatóságok indoklása különös felháborodást váltott ki: a messenger-alkalmazásokon történő hívásokat a telefonos csalók elleni küzdelem ürügyével blokkolták. A Központi Bank adatai szerint azonban a telefonos csalások többsége a hagyományos mobilhálózatokon keresztül történik, ami az oroszok számára közismert tény. Ráadásul a csalók már beépültek a MAX messenger-alkalmazásba is. A hatóságok még azok részéről is ellenállásba ütköztek, akiket támaszuknak tartottak. Az ultranacionalisták általában támogatták a korlátozásokat, a hétköznapi polgárok pedig többnyire tolerálták azokat. Most azonban az állam beavatkozott hűséges táborának mindennapi szükségleteibe, ami zavart keltett: mi a valódi célja ezeknek a korlátozásoknak? Miért folyamodnak a hatóságok olyan magyarázatokhoz, amelyek hibái minden üzenetküldő-felhasználó számára nyilvánvalóak? Ezek az állami intézkedések megzavarják a polgárok mindennapi életét: megszakítják a munkahelyi kommunikációt, arra kényszerítik az embereket, hogy új, megbízhatóbb módszereket keressenek a rokonokkal és ismerősökkel való kapcsolattartásra, és megterhelik a pénztárcájukat, különösen a kevésbé technikaértő oroszok, például a nyugdíjasok számára, akiknek most a mobilhívások perceiért kell fizetniük.
A messenger-hívások blokkolása természetesen nem fog tömeges tiltakozásokat kiváltani, de a polgári bürokrácia behódolása a biztonsági szervek nyomásának milliókat késztetett arra, hogy elgondolkodjanak a szólásszabadság legközvetlenebb formájának jelentéséről. Ráadásul ez az intézkedés azt is megmutatta, hogy az állam – akár tisztázatlan okokból is – hajlandó feláldozni a polgárok kényelmét, ami arra utal, hogy ellenséges velük szemben.
Mindeközben Vlagyimir Jakusev, az Egységes Oroszország Általános Tanácsának titkára meghatározta a kormánypárt minimális célját a pártlisták alapján tartandó választásokon: ez 50%. Ez a szám önmagában nem meglepő: a választási bizottság adatai szerint a kormánypárt tavaly az összes régióban több mint a szavazatok felét szerezte meg a regionális választásokon. Ha azonban ezt az idei regionális parlamenti választások szempontjából nézzük, amelyek olyan hagyományosan tiltakozásra hajlamos régiókban zajlanak, mint a Komi Köztársaság és Novoszibirszk régió, akkor világossá válik, hogy a pártlistákon elért 50% most már a szükséges minimum még a tiltakozó régiókban is. Egy kis eltérés ettől a céltól nem vonja magával a Kreml haragját, de a régióknak megadták a követendő referenciaértéket.
Az informális adminisztratív logika szerint a könnyebben kezelhető választási rendszerrel rendelkező régiókban lényegesen magasabb eredmények várhatók – hatvan százaléktól kezdődően. Az előző Állami Duma-választásokon az Egységes Oroszország hivatalosan 49,8%-ot szerzett. A Szergej Kirijenko vezette elnöki adminisztráció politikai blokkja már régóta azt a stratégiát követi, hogy a korábbi szövetségi választásoknál jobb eredményeket érjen el, új és újabb rekordokat állítva fel. Ebben az összefüggésben teljesen előre látható, hogy a Duma-választásokon 60% vagy annál magasabb értéket tűznek ki célul, és a Jakusev által „alulteljesítőknek” nevezett képviselőjelöltek referenciaértékei is közvetetten megerősítik ezt a célt.
Rendben van, ez az utolsó hír csak azt jelenti, amit mindig is tudtunk, hogy Oroszországban sem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb. Ugyanis ha nem lesznek használható üzenetküldő alkalmazások a választási kampány alatt – és az állami MAX még messze nem az! – akkor milyen felületen fog kampányolni akár még az Egységes Oroszország párt is?
Oroszhonban újra fel fogják fedezni a füstjeleket. Kampányhoz ideálisak: sokan látják őket, messziről is.
De ha emiatt megint leég Moszkva, most már ne tessék Napóleonra fogni.
Szele Tamás