Ha valaki azt kérdezné, mi a különbség az orosz és az ukrán csodafegyver között, azt mondanám, hogy az orosz hiperszonikus, nukleáris, cifra pitykés, átviteles, mindenképpen tökéletes, az ukrán viszont realistább, nincsenek sosem látott-hallott képességei, ellenben megvalósítható. És hogy mi az orosz és az ukrán csodafegyverekben a hasonló? Az, hogy egyik sem létezik, vagy amelyik létezik, az nem működik. És ha mégis működik, nagyon kevés van belőle.
Tény, hogy őrült műszaki megoldásokban az oroszok fényévekkel verik Ukrajnát. Akár a tornyaikat sorra eldobó, ám Putyin szerint „tökéletes és legyőzhetetlen” T–90-esek harctéri fiaskóit tekintjük, akár az ukrajnai harctéren csúfos csődöt mondó BMPT „Terminatorok” esetét, akár a robbanófej nélkül elindított „Oresnyik” történetét vesszük, azt látjuk, hogy az orosz haditechnikai fejlesztést úgy kell elképzelni, miszerint kipróbálunk szó szerint mindent, ami az eszünkbe jut, és ami nagyon nem működik, annak a használatát komoly, esetleg tömeges emberáldozatok árán ugyan, de abbahagyjuk egy idő után.
A lehetetlennel próbálkozni náluk hétköznapi dolog, már legalább tíz éve fejlesztik a nukleáris meghajtású Burevesztnyik robotrepülőgépet, aminek eddig tizenhárom tesztje volt, ebből két (2) alkalommal sikerült egyáltalán elindítani, az eredményeiről annyit, hogy mindezidáig csak a kutató-fejlesztő személyzet soraiban vágott rendet, de abban igen sikeres volt. A Poseidon tengeralattjáró drónt eddig tenger még nem látta, csak a Néva, de a tesztek után ki kellett emelni, ugyanis, mint az egy tengeralattjáróhoz illik is, lemerülni nagyon szépen tud, a felmerülést még gyakorolnia kell. És ezzel akarnak amerikai kikötővárosokat megtámadni oly módon, hogy a nukleáris robbanófejeket majd a Poseidon juttatná célba. Előbb jusson túl a Néván… A Kindzsal hiperszonikus rakéta csak elvben hiperszonikus, még indításkor is csak szuperszonikus (hiszen egy hangsebességnél gyorsabban repülő MiG–31-esről indul) és nem igaz, hogy kivédhetetlen: az ukrán légvédelem már jó párat leszedett. De van ezeknek olcsóbb változata is: pár éve mindenki azt hitte, víziói vannak, mikor meglátta Bahmut alatt a „Frankentankokat”. Azok úgy készültek, hogy egy MT-LB kétéltű, többcélú, páncélozott szállítójárműre-vontatóra rákókányoltak egy haditengerészeti löveget, aminek következtében ez a kentaur gurulni tudott, míg ki nem lőtték, de a löveg első elsütésekor megemelte az orrát és jó esetben csak hanyatt esett. Mindegy, ezt is képesek voltak hadrendbe állítani. Működött? Dehogy működött. Csak használták. Bár az orosz csodafegyverek többsége sem nem működik, sem nem használják. A második az elsőből következik, és az az igazi, amit le sem gyártanak.
Ukrajna ebből a szempontból sokkal közelebb áll a valósághoz, két lábbal áll a földön, ha ők valamit kifejlesztenek, az működik is. A legújabb csodájuk a „Flamingo” szárnyas rakéta, amiről a Novaja Gazeta Evropa tudósít, meglehetősen részletesen.
Erőteljes és olcsó madárka
Efrem Lukackij ukrán fotóriporter közzétett egy fotót a Flamingo nevű szárnyas rakétáról, amelynek hatótávolsága Lukackij adatai szerint több mint 3000 km. Fotóit közzétette a Facebookon. Lukackij emellett megjegyezte, hogy a képeket az egyik vezető ukrán védelmi vállalat, a Fire Point gyárában rögzítették, és hogy már a sorozatgyártás is megkezdődött.
Az ukrán média közölte a Flamingo (feltételezett) műszaki jellemzőit:1000 kg-os robbanófej hordozására képes, 3000 km a hatótávolsága, 6 tonna az indítási tömege, 6 méteres a szárnyfesztávolsága, 900 km/h a csúcssebessége és műholdas (rádióelektronikai zavarásnak ellenálló), valamint inerciális kombinált irányító rendszerrel van felszerelve az eszköz.
„Az egyik legfontosabb tulajdonsága ennek a szárnyas rakétának, hogy nagy hatótávolsága és rendkívül lenyűgöző rombolóereje ellenére sem kerül sok pénzbe” – mondta Pavel Akszenov, a BBC News orosz szolgálatának katonai tudósítója a Novaja Gazeta Evropának. „A Flamingo olcsó és egyszerű gyártású rakéta lesz. A viszonylag alacsony ár lehetővé teszi, hogy elég sok ilyen eszközt gyártsanak. Ugyanakkor mindegyikük ára alacsonyabb lesz, mint az ellenük használatos rakétavédelmi eszközök gyártására fordított összeg. Általában egy ilyen rakéta megsemmisítéséhez két légvédelmi rakétát indítanak. Ezért a feladat többek között az, hogy Oroszország több pénzt költsön a Flamingók elhárítására, mint Ukrajna az indításukra.”
„Meg kell értenünk, hogy a „Flamingo” egy standard felépítésű szárnyas rakéta, amely ugyanakkor nagyon komoly jellemzőkkel rendelkezik” – mondja a „Novaja Gazeta Evropa” katonai szakértője, Roman Szvitan, az Ukrán Fegyveres Erők tartalékos ezredese. „Ukrajnában gyártott kétkörös turboreaktív hajtóművel, ukrán robbanófejjel és saját irányító rendszerrel van felszerelve. A rakéta fejlesztéséről a hadsereg már tavaly beszámolt. A fegyver gyakorlatilag a Tu–141 „Strizs” pilóta nélküli repülőgép alapján készült. Egy állványról indítják egy szilárd tüzelőanyagú hajtómű segítségével. A hat tonnás rakéta egy tonnás robbanófejet képes 3000 kilométer távolságra eljuttatni. De, ami a legfontosabb, adataink szerint már megkezdődött ezeknek az eszközöknek az ipari sorozatgyártása. Mivel már vannak videofelvételek a rakéta indításáról, biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan működés közben is láthatjuk majd ezt a rendszert.
Ukrajna hagyományosan gyárt hajtóműveket különböző repülőgépekhez, sőt saját repülőgépeket is épít. Pavel Akszenov úgy véli, hogy az új szárnyas rakéta tömeggyártásának beindítása nem lehet túl nehéz feladat az ukrán gyártók számára. Hiszen egy ilyen gyártási folyamat nyugati szövetségesek technológiai és pénzügyi támogatásával valósul meg. Ha az ukránok havonta több tucat ilyen rakétát tudnak gyártani, az komoly előrelépést jelentene az oroszországi célpontok megtámadásának lehetőségében.
Roman Szvitan szerint egy Flamingo előszériás példány ára 3–4 millió euró lehet. Azonban miután megkezdődik a rakéta ipari gyártása, az ára 1 millió euróra csökkenhet. Ehhez azonban havonta legalább 50 ilyen rakétát kell gyártani.
Fél óra Moszkváig
„A rakéta hatótávolsága magabiztosan lefedi Oroszország egész európai területét, az Uraltól Murmanszkig vagy Asztrahánig. A bejelentett 900 kilométer/órás sebességgel a Flamingo alig több mint fél óra alatt juthat el Ukrajna határától Moszkváig. Ha egyszerre több ilyen rakétát indítanak, azok nagy valószínűséggel áttörhetik az orosz fővárost védő légvédelmi rendszereket” – állítja Roman Szvitan.
Pavel Akszenov szerint nem valószínű, hogy a „Flamingo” bonyolult rakétavédelmi rendszerek kijátszására alkalmas eszközökkel lesz felszerelve. Valószínűleg nem lesz túl nehéz lelőni. Az inerciális irányító rendszer tulajdonképpen egy robotpilóta, amely a lövedéket a célterületre juttatja. A rakéta műholdas célmegjelölő rendszere pedig rádióelektronikai zavaróeszközökkel megbolondítható. Azonban ennek a fegyvertípusnak a tömeggyártása lehetővé tenné, hogy egyszerre több rakétával támadjanak, ami elkerülhetetlenül találatokhoz vezetne, még akkor is, ha a lőszerek egy részét útközben lelőnék.
„Az ilyen rakéták méretük, a szerkezetükben található nagy mennyiségű fém, valamint a sugárhajtómű használata miatt jól láthatók a radarok számára” – folytatja Pavel Akszenov. „A komoly légvédelmi komplexumok valószínűleg könnyedén lelőhetik. De az ország nagy területe és a potenciális célpontok nagy száma jelentős légvédelem-erősítést tesz szükségessé, és a tömeges indítás csali- drónokkal és hamis célpontokkal együtt megnehezítheti a légvédelem munkáját. A hatalmas, 3000 kilométeres hatótávolság pedig lehetővé teszi olyan célok eltalálását, amelyek távol vannak Ukrajna határaitól és gyengén védettek légvédelmi szempontból. Hiszen ilyen nagy területeket gyakorlatilag lehetetlen légvédelmi „rakétaernyővel” biztonságosan megóvni.
Pavel Akszenov a Flamingo lehetséges célpontjai között említi például az ipari vállalatokat. Ha a rakéta egy tonnás robbanófeje eltalálja a célpontot, a pusztítás nagymértékű lesz. Ugyanakkor a BBC katonai szakértője szerint az ilyen rakéták nem túl hatékonyak a jól védett bunkerek ellen. A speciális betonromboló lőszerek drágák és gyártásuk bonyolult. Az ukrán rakétát inkább kevésbé védett célpontok megsemmisítésére tervezték. Ezenkívül a „Flamingo” csapásai várhatóan komoly pszichológiai hatást gyakorolnak a helyi lakosságra. Hiszen egy egytonnás robbanófej robbanása még lakóövezetektől távol is igen félelmetes látvány.
Roman Szvitan szerint az új rakétát katonai egységek, raktárak és ipari létesítmények, valamint az olajipari infrastruktúra ellen lehet bevetni. Az egytonnás robbanófej még mélyen elhelyezkedő objektumokat is megsemmisíthet. A robbanás több méter vastag védműveken is áttörhet. Az ilyen harci robbanófejet tandem lőszerrel is fel lehet szerelni, amely képes áthatolni vastag falakon és födémeken. (Azt már én teszem hozzá, hogy képzeljük el, mit lenne képes művelni akár csak egyetlen Flamingo is az FSZB hírhedett, Lubjanka téri székházával, vagy az SZVR főhadiszállásán Jaszenevóban, netán a GRU hodinkai központjában, mert mindegyiknek ismertek a koordinátái).
Ígéretek és önreklám
„Ukrajna nem képes túl gyorsan legyártani a legmodernebb fejlesztéseit” – teszi hozzá Pavel Akszenov. „Már hallottunk érdekes rakétaprojektekről, például a „Paljanyica”ról. Ezek még mindig nem kerültek tömeggyártásba. Nyilvánvaló, hogy az orosz oldalról érkező állandó támadások miatt ezt nehéz megvalósítani. De a „Flamingo” esetében az ukránok számára fontos, hogy elérjék a tömeggyártást. Elméletileg a rakéta különböző alkatrészeit különböző helyeken lehet gyártani, majd egyszerűen összeállítható, de hogy ez a gyakorlatban működik-e, azt jelenleg nehéz megmondani.”
Egy évvel ezelőtt a „Novaja Gazeta Evropa” arról írt, hogy Volodimir Zelenszkij bemutatta az új ukrán fejlesztést, a „Paljanyica” nevű rakétadrónt. Akkor Roman Szvitan azt mondta, hogy Ukrajna valószínűleg megkezdi a „Paljanyicák” tömeggyártását, hogy azokkal támadja meg Oroszország területét.
Az eszköz sebessége 700–800 kilométer/óra. A „Paljanyica” kevesebb mint egy óra alatt elérheti az Engelsben található orosz légitámaszpontot. Szvitan szerint a drónrakéta hatótávolsága meghaladja a 700 kilométert.
2025 júniusában pedig Ukrajna elnöke azt jelentette be, hogy Ukrajna a „Szapszan” ballisztikus rakéták tömeggyártására készül. Ennek az operatív-taktikai rakétakomplexumnak a fejlesztése még a 2000-es években kezdődött, hatótávolsága eléri az 500 kilométert.
Sok szakértő feltételezte, hogy a „Szapszan” projekt a „Grom–2” rakétakomplexum formájában valósult meg, amelyet 2018. augusztus 24-én mutattak be az ukrán függetlenség napja alkalmából tartott katonai parádén.
A „Grom–2” egy operatív-taktikai rakétakomplexum, amely nagy pontosságának és ballisztikus pályájának köszönhetően képes áttörni a modern légvédelmi rendszereken (különösen az Sz–300/Sz–400-asokon). A rakéta különböző típusú navigációs és irányító rendszerekkel rendelkezik, ami biztosítja manőverezőképességét és pontosságát. A rakéta 480 kg tömegű robbanófeje lehet repeszes vagy kazettás. A súlya alapján azt lehet mondani, hogy kazettás töltettel 10 ezer négyzetméteres területen, hagyományos repeszes töltettel pedig 2–3 hektáros területen képes megsemmisíteni az ellenséget. Úgy vélik, hogy a komplexum mind ballisztikus, mind szárnyas rakéták alkalmazását támogatja, ami univerzálissá teszi – légvédelemre, partvédelmi célokra vagy mélységi, hátország elleni csapásokra.
„Már több éve beszélnek a hatóságok a „Gromról”, a „Szapszanról”, a „Paljanyicáról” és más, saját fejlesztésű fegyverekről – jegyzi meg kesernyésen Roman Szvitan. – „Azonban az alkalmatlan vezetők Kijevben nem tudták beindítani egyetlen komplexum gyártását sem. Fegyverek helyett csak ígéretek vannak. Eddig csak PR-t látunk a tettek helyett.”
Hát, itt a baj, kérem. A Flamingo valóban sokat tehetne Ukrajna győzelméért, hiszen tud annyit – sőt, bizonyos szempontból többet is – mint az orosz Kalibr. Csak hát gyártani kéne, éspedig nem is keveset. Havonta legalább ötvenet. És nem is volna lehetetlen: az ukrán repülőgépipar valóban nagyon fejlett.
Bár Lukackij szerint már beindult a sorozatgyártás. Hát, meglátjuk, mi lesz belőle. Azért ha egy Flamingo szétszedné a Lubjanka téri FSZB-székházat, azt még Moszkva népe is megünnepelné.
Kijevé meg főleg.
Szele Tamás